És ilyen zenékkel zárom az évet:
Michael Franti & Spearhead - Say Hey (I love you)
Trent Reznor and Atticus Ross - In the Hall of Mountaun King
Michael Franti - A little bit of riddim
Girls Aloud - Sound of The Underground
Phoenix - 1901
William Shatner - Common People
Jó zenékben és jó filmekben gazdag boldog új évet mindannyiunknak!
2010. december 31., péntek
2010
Szóval a tavalyihoz hasonlóan megpróbálom összeszedni 2010-et:
2010-ben nekem ezek a filmek tetszettek a legjobban: The Men Who Stare at Goats, Sherlock Holmes, Dead Snow, Kick-Ass, Kövéren szép az élet, RED, Wild Target, Gru, Így neveld a sárkányod, Frequently Asked Questions About Time Travel.
A legnagyobb csalódások: Agyatlan apartman, An Education, Walhalla Rising, The Other Guys, Expendables, Get Him to the Greek, Soul Kitchen, Cirque du Freak.
A legkeményebb filmek: Eden Lake, Frozen.
A legjobb pasik: Tony Leung (Internal Affairs, Chunking Expressz, 2046), Yvan Attal (Anthony Zimmer, Partir), Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes), Michael Fassbender (Eden Lake, Fish Tank), Matthew Goode (Leap Year), Luke Pasqualino (Skins), Ray Stevenson (soroljam?), Kim Coates (Sons of Anarchy), Joseph Gordon-Levitt (Eredet), Richard Coyle (Going Postal), George Clooney (The Men Who Stare at Goats, Fantasztikus róka úr, American, Jamie Sives (Triage, Get Him to the Greek, Clash of Titans, Walhalla Rising, On a Clear Day), Sergi López (A faun labirintusa, Partir), Dane Cook.
Legjobb csajok: Amy Adams (Leap Year, Mrs. Pettigrew lives for a day), Emma Stone (Easy A), Kelly Reilly (Eden Lake, Triage), Jennifer Westfeldt (Ira & Abby, Before you say 'I do'), Emily Blunt duplázik (Wild Target, The Young Victoria, nyáron hozzáment John Krasinskihez).
Legjobb pár: Amy Adams - Matthew Goode (Leap Year), Kelly Reilly - Michael Fassbender (Eden Lake), Amy Adams - Lee Pace (Mrs. Pettigrew).
Sorozatok: Big Bang Theory, Skins, Sons Of Anarchy, Róma (újra), Secret Diary of a Call Girl, Going Postal, The Office, Parks and Recreation, Louie (!), Bored to Death.
2010-ben nekem ezek a filmek tetszettek a legjobban: The Men Who Stare at Goats, Sherlock Holmes, Dead Snow, Kick-Ass, Kövéren szép az élet, RED, Wild Target, Gru, Így neveld a sárkányod, Frequently Asked Questions About Time Travel.
A legnagyobb csalódások: Agyatlan apartman, An Education, Walhalla Rising, The Other Guys, Expendables, Get Him to the Greek, Soul Kitchen, Cirque du Freak.
A legkeményebb filmek: Eden Lake, Frozen.
A legjobb pasik: Tony Leung (Internal Affairs, Chunking Expressz, 2046), Yvan Attal (Anthony Zimmer, Partir), Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes), Michael Fassbender (Eden Lake, Fish Tank), Matthew Goode (Leap Year), Luke Pasqualino (Skins), Ray Stevenson (soroljam?), Kim Coates (Sons of Anarchy), Joseph Gordon-Levitt (Eredet), Richard Coyle (Going Postal), George Clooney (The Men Who Stare at Goats, Fantasztikus róka úr, American, Jamie Sives (Triage, Get Him to the Greek, Clash of Titans, Walhalla Rising, On a Clear Day), Sergi López (A faun labirintusa, Partir), Dane Cook.
Legjobb csajok: Amy Adams (Leap Year, Mrs. Pettigrew lives for a day), Emma Stone (Easy A), Kelly Reilly (Eden Lake, Triage), Jennifer Westfeldt (Ira & Abby, Before you say 'I do'), Emily Blunt duplázik (Wild Target, The Young Victoria, nyáron hozzáment John Krasinskihez).
Legjobb pár: Amy Adams - Matthew Goode (Leap Year), Kelly Reilly - Michael Fassbender (Eden Lake), Amy Adams - Lee Pace (Mrs. Pettigrew).
Sorozatok: Big Bang Theory, Skins, Sons Of Anarchy, Róma (újra), Secret Diary of a Call Girl, Going Postal, The Office, Parks and Recreation, Louie (!), Bored to Death.
2010. december 30., csütörtök
Oje. Legszebb öröm a káröröm. Én imádtam az Anthony Zimmert.
http://www.origo.hu/filmklub/20101230-ciki-vagyok-nem-turista-az-utazo-kritikaja.html
http://www.origo.hu/filmklub/
2010. december 29., szerda
Azért jó dolgok is voltak az ünnepekben: kitisztíttattuk végre a kabátom, kaptam botmixer-aprítót, vettem egy csodás kék cipőt, isteni csirketagine-t és hentestokányt főztem, az új társasjátékok, a két tűzoltó a céundában, akik fülbevalót kerestek valamelyikük csajának, a közös kisvakondnézés, az unokahúgom integetése...
Érdekes egyébként, egyre jobban szeretem az elektronikus zenét. Ilyen trance-ekkel meg goákkal ismerkedem. Sorozat meg: vége a Dexternek, nem annyira tetszett, mert már annyira nem hiteles, hogy sose bukik le, hogy mindig megmenekül, hogy egy hajszállal megússza, és még Debra sem jött rá még mindig, és Quinn seggét is megmentette, stb...
Elkezdtem a Communityt, de nem szippantott be, ellenben a Secret Diary of a Call Girl eléggé, jó, igazán csak a második évadban, de addig meg nem merült fel, hogy ne nézzem tovább*, szóval sima ügy. Az Alex-es szálnál kezdett nagyon érdekelni, tök jók a karakterek, tetszik, onnantól tök sok közöset találtam Hannah-val, és az első részek egyikében még Jamie is játszott, sajnos kábé az egyetlenpasi a sorozatban, akit nem láttunk meztelenül... :D De nagyon jól megtalálták a főszereplő srácokat, mindben vagy valami. (Ő úgy néz ki, mint Adrien Brody, ő úgy néz ki, mint egy cuki vámpír, ő meg Alex.)
Boardwalk Empire-t is megkóstoltam, de még nem fogott meg, de annak még azért adok majd esélyt természetesen. Január 9-én jön Hank Moody, 20-án Leslie Knope-ék. Meg újra Róma, még mindig szerelem, kár, hogy abból nem lett több, el tudtam volna nézni évekig.
Ja, meg volt végre új felirat Bored to Death-hez, annyira cuki az a sorozat, hogy azt nem lehet elmondani.
* junó, 20 perces részek, az egész első évad rövidebb, mint az Eredet pl.
Elkezdtem a Communityt, de nem szippantott be, ellenben a Secret Diary of a Call Girl eléggé, jó, igazán csak a második évadban, de addig meg nem merült fel, hogy ne nézzem tovább*, szóval sima ügy. Az Alex-es szálnál kezdett nagyon érdekelni, tök jók a karakterek, tetszik, onnantól tök sok közöset találtam Hannah-val, és az első részek egyikében még Jamie is játszott, sajnos kábé az egyetlen
Boardwalk Empire-t is megkóstoltam, de még nem fogott meg, de annak még azért adok majd esélyt természetesen. Január 9-én jön Hank Moody, 20-án Leslie Knope-ék. Meg újra Róma, még mindig szerelem, kár, hogy abból nem lett több, el tudtam volna nézni évekig.
Ja, meg volt végre új felirat Bored to Death-hez, annyira cuki az a sorozat, hogy azt nem lehet elmondani.
* junó, 20 perces részek, az egész első évad rövidebb, mint az Eredet pl.
A fény az alagút végén
Milyen furcsa, hogy néha épp akkor találnak meg bizonyos impulzusok, mikor a legnagyobb szükség van rájuk: kábé két hónapja fekszik az ágyam mellett a Belső utak könyve, várva, hogy újra olvassak és sorrakerüljön, tegnap bár hullafáradtan kerültem ágyba, úgy éreztem, még olvasnom kell kicsit, és épp azokat a szavakat, mondatokat olvastam, amire vágytam, amire szükségem volt, ami segített.
Nagyon nagy elszánás van bennem, hogy összeszedem magam, és változtatok az életemen. Mindenesetre januártól elkezdem a gyakorlatokat belőle, tartok megint egy három hónapos "tisztítókúrát", tavaly februárban már edzettem, remélem, már most is lesz olyan jó idő. Kitalálom, megkeresem magam. Úgyhogy sok kicsi elhatározással vágok bele az új évbe, legyen ez egy tiszta lap, egy új kezdet! Jó volt ez az év nagyon sok tekintetben, de a vége megint katasztrófába fullad majdnem lelkileg, és az nem kérdés, hogy megint mennyi időt pazaroltam el, egyáltalán nem vagyok tudatos semennyire, kifolyik a kezem közül az idő, szeptember óta nem csináltam szerintem semmi értelmeset, említésre méltót, úgy érzem, minden grammot, amit leadtam tavasszal-nyáron, duplán híztam vissza, elvesztettem a hitem magamban, nem értem, miért szeret, aki szeret, sőt egyáltalán hogy tudnak elviselni az emberek. Szétestem. Innen szép nyerni. Már egyébként úgy érzem, felfelé tartok, a legalján már túl, már vannak tervek jövőkép, úgyhogy jól fogok én ebből kijönni, akárhogy is! :) Elég volt abból, hogy csak kibekkelem az időt, nem ezért vagyok itt, a midenségit!
Nagyon nagy elszánás van bennem, hogy összeszedem magam, és változtatok az életemen. Mindenesetre januártól elkezdem a gyakorlatokat belőle, tartok megint egy három hónapos "tisztítókúrát", tavaly februárban már edzettem, remélem, már most is lesz olyan jó idő. Kitalálom, megkeresem magam. Úgyhogy sok kicsi elhatározással vágok bele az új évbe, legyen ez egy tiszta lap, egy új kezdet! Jó volt ez az év nagyon sok tekintetben, de a vége megint katasztrófába fullad majdnem lelkileg, és az nem kérdés, hogy megint mennyi időt pazaroltam el, egyáltalán nem vagyok tudatos semennyire, kifolyik a kezem közül az idő, szeptember óta nem csináltam szerintem semmi értelmeset, említésre méltót, úgy érzem, minden grammot, amit leadtam tavasszal-nyáron, duplán híztam vissza, elvesztettem a hitem magamban, nem értem, miért szeret, aki szeret, sőt egyáltalán hogy tudnak elviselni az emberek. Szétestem. Innen szép nyerni. Már egyébként úgy érzem, felfelé tartok, a legalján már túl, már vannak tervek jövőkép, úgyhogy jól fogok én ebből kijönni, akárhogy is! :) Elég volt abból, hogy csak kibekkelem az időt, nem ezért vagyok itt, a midenségit!
2010. december 28., kedd
Mi ez, mi ez??? Új Julio Medem, és nekem nem szól senki? Mondjuk a Caótica Ana egy kalap szar volt szerintem, de a Szex és Lucia az egyik legkedvesebb filmem.
2010. december 27., hétfő
Olyan jó lenne, ha legalább pontosan meg tudnám fogalmazni, mi ez a káosz bennem, hogy miért vagyok ilyen rosszkedvű, hogy miért teltek el úgy az ünnepek egy szempillantás alatt, mintha igazából ott sem lettem volna, hogy valahogy sehol nem voltam ott teljes lélekkel. És közben érzem, hogy az egész csak rajtam múlt, belőlem indult, magam miatt voltam ilyen.
2010. december 24., péntek
2010. december 19., vasárnap
Ó, emlékeztem én, hogy ilyet már tavalyról is láttam. Megvan: 2009
Mennyi szép emléket idéz! :)
2008, ez még jobb: 2008
Mennyi szép emléket idéz! :)
2008, ez még jobb: 2008
Ray Stevenson bajusszal?! Jézusss! Meg az a haj is! :D Na mindenesetre természetesen várós. De az, hogy se róla, se Jamie-ről nincs az egész interneten egy normális háttérkép!?! Pedig tényleg megvan bennem az elszánás, hogy évek után lecseréljem a mostanit, de hát nem találok megfelelőt.
Ezen kívül a legjobban várósak: Paul, Your Highness, 127 Hours, a Tamara Drew, a Dinner for Schmucks, Jane Eyre, Thor. Ilyenek.
Nagyon megfáztam, remélem, karira meggyógyulok.
Ezen kívül a legjobban várósak: Paul, Your Highness, 127 Hours, a Tamara Drew, a Dinner for Schmucks, Jane Eyre, Thor. Ilyenek.
Nagyon megfáztam, remélem, karira meggyógyulok.
2010. december 16., csütörtök
Nem értem
Nagyon furcsa meglepetésben volt ma részem melóban. Igazából nagy dolog, de a túlméretezett igazságérzetem nem enged felhőtlenül örülni. Hmm.
2010. december 14., kedd
Impressive!
http://filmbuzi.hu/archives/2010/12/14/filmek-iden/
https://docs.google.com/document/d/1wv-PfzG8aGp43ZF-vARPbcJaRRSJWJ8FXlMcQIrOiOo/preview?hl=en&pli=1&sle=true#
Cool, jó részét láttam*, még nagyobbról tudtam, mi.
*update: megszámoltam, 38
http://filmbuzi.hu/archives/2010/12/14/filmek-iden/
https://docs.google.com/document/d/1wv-PfzG8aGp43ZF-vARPbcJaRRSJWJ8FXlMcQIrOiOo/preview?hl=en&pli=1&sle=true#
Cool, jó részét láttam*, még nagyobbról tudtam, mi.
*update: megszámoltam, 38
2010. december 13., hétfő
2010. december 12., vasárnap
Ez az Outpost egy jó nagy hülyeség volt. Ha már náci zombik, akkor Dead Snow, az legalább halál vicces. Ez meg tök komolyan veszi magát. Az egyetlen jó dolog benne Ray Stevenson. Elképesztően vonz az a pasi. Mmm.
2010. december 10., péntek
2010. december 9., csütörtök
2010. december 8., szerda
2010. december 7., kedd
2010. december 6., hétfő
2010. december 1., szerda
Csipike
Ezt biztosan Leilának köszönhetem. Az első mondattal meg vagyok véve: "Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján."
2010. november 30., kedd
:( Öngyilkos lett a Napsütötte Toszkánából az öreg bácsi a virágokkal. No persze híres olasz rendező volt, de én szégyenszemre nem láttam egyetlen filmjét sem.
2010. november 29., hétfő
Eden Lake
OMG. Már egyszer elkezdtem nézni az Eden Lake-et, ám én, a harcedzett, semmilyen filmtől nem rettenő, kb. 10 perc után kikapcsoltam, úgy döntöttem, ehhez tényleg meg kell várnom egy erős férfit az életembe, akinek a karjaiba bújva majd megnézem. Ma úgy döntöttem, nem várok tovább hiába, vagyok én olyan fasza csaj! :) Vagyok! Jelentem, megnéztem, de egyetlen barátnőmnek sem ajánlom. Nem mintha nem lenne baromira jó és igaz film, de olyan rohadt félelmetes! Mert nincs itt semmilyen misztikus, természetfeletti maszatolás, zombik, csak mi, emberek. Kíváncsi vagyok, hány lány hagyja, hogy elvigye a pasija vadkempingezni - még ha Michael Fassbender is az -, miután ezt látta. Sejtésem szerint nem sok. :) Összeszartam magam. Kelly Reilly gyönyörű - épp múltkor fejtegettem Katzénak, hogy a Lakótársat keresünk kis angol kacsájából már a második részre milyen gyönyörű hattyú lett, ez azóta csak fokozódik - és megmutatja, hogy milyen igazi küzdőszellem van egy nőben, Fassbender rövid szerepében nagyszerű, és tipikus férfi. Egy dolgot "sajnálok". Mikor először elkezdtem nézni, még nem láttam a Skinst. Így sokkal kevéssbé volt félelmetes - persze még így is épp eléggé -, hogy már ismertem Jack "Cook" O'Conell hülye fejét. És jól éreztem, ez a film még a Skins előtt készült. lassan összeszedem a bátorságom az Alienshez is.
2010. november 25., csütörtök
Partir
Azt hihetnők, hogy a nőnek, akinek Yvan Attal és Sergi López közül kell választania, olyan nehéz dolga nem lehet. A Partir című film megmutatja, mekkorát tévedünk. (trailer) Kicsit gyengébb volt, mint amire számítottam, de Sergi ugyanaz a helyzet, mint Jamie: olyan kevés filmje jut el hozzánk, hogy minden percet látni kell.* Apropó, Jamie: múltkor kíváncsiságból megnéztem a google-ban. Magyar oldalakon rajtam kívül csak filmes oldalakon bukkan fel a neve, tehát talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy én vagyok a legnagyobb magyar rajongója. Leglábbis onlájn. :)
Ma egész nap színes vonalakat gyártottam, amiért nagyon megdicsért a főnököm. :)
*Ja, az még nagyon vicces, ha nem direkt van - bár akkor is -, hogy a filmben Sergit hívják Ivannak, Yvant a filmben hívják Vidalnak, ahogy pedig Sergit hívták a Faun labirintusában.
Ma egész nap színes vonalakat gyártottam, amiért nagyon megdicsért a főnököm. :)
*Ja, az még nagyon vicces, ha nem direkt van - bár akkor is -, hogy a filmben Sergit hívják Ivannak, Yvant a filmben hívják Vidalnak, ahogy pedig Sergit hívták a Faun labirintusában.
2010. november 23., kedd
Istenem, annyira gyönyörű zenét csinál Zaz, imádom! Minden szám más, mind máshogy különleges és tökéletes. A Dans Ma Rue, a La Fée, a Le Long De La Route, mely pont úgy kezdődik, mintha egy Kings of Convenience szám lenne, a Ni Oui Ni Non, a Les Passants, a Je Veux...! Néha azért nagyon sajnálom, hogy a franciához aztán tényleg semmi közöm. Nem tudok betelni vele.
Milyen jó volt régen, mikor volt a Stexben még bárzongorista.
Milyen jó volt régen, mikor volt a Stexben még bárzongorista.
2010. november 20., szombat
Hú, a Sons nagyon belehúzott most így a harmadik évad végére. A 3/11 nagyon erős, tisztára azt hittem, évadzáró lesz, de nem, van még két rész. Ezen is bőgtem, tiszta bőgőmasina vagyok mostanában. És milyen vicces, hogy Adam Arkin rendezte, aki az előző évadban Ethan Zobellt játszotta ugye. Azért az tényleg mekkora lett volna, hogyha követi Pestre a Sons bosszúja, kár, hogy volt "jobb" dolguk, és Írországba mentek. A 3/12-nek viszont túl beszélő címet adtak, ha jól sejtem.
Érdekes egyébként, az Office eléggé leült, a 30 Rock szintén, a Weedsnél vége az évadnak, ami a legrosszabb volt az eddigiek közül, kíváncsi leszek, kaszát kap -e, vagy még erőltetik. Az Office-ból egyébként még az ehetivel együtt 4 rész van hátra az évadból, melynek végén Michael Scott Steve Carell állítólag kiszáll, hát ott is kérdés, hogy emiatt kasza lesz, vagy pótolják valamivel, és mennek tovább. Vérezne azért érte a szívem, de lehet, hogy kifáradt már, legalábbis a friss részek ezt mutatják. Remek ötleteim lennének egyébként, hogy kivel lehetne pótolni Carellt: Ricky Gervais vagy Stephen Merchant, Dane Cook, stb.
Érdekes egyébként, az Office eléggé leült, a 30 Rock szintén, a Weedsnél vége az évadnak, ami a legrosszabb volt az eddigiek közül, kíváncsi leszek, kaszát kap -e, vagy még erőltetik. Az Office-ból egyébként még az ehetivel együtt 4 rész van hátra az évadból, melynek végén
2010. november 19., péntek
2010. november 18., csütörtök
A The Young Victoria csak 6/10. Mintha nem tudná eldönteni, miről is akar szólni, egy kicsit mindenről, de így felszínes marad. Emily Blunt persze bűbájos és tökéletes, azt is megérjük, mit eszik Alberten (Rupert Friendet kosztümös filmekre taláták ki), Paul Bettany meg felismerhetetlen ezzel a hajjal meg a barkóval! Utólag néztem a stáblistán, játszott benne Paul Bettany? Hol? Lol.
2010. november 17., szerda
büszke
Ma prezentációt tartottam, rövidet. Nem voltam jó, de talán rossz sem, és túléltem. A fejlődés iránya.
2010. november 16., kedd
Triage: 8/10. Jamie Sives, Kelly Reilly, Paz Vega, Colin Farell. Két brit fotós közül csak az egyik tér haza a háborús övezetből, egészen a végéig nem derül ki, mi történt a másikkal. Elgondolkodtató film, megríkatott. Nekem Colin Farell nem a legjobb választás, de a többieket imádom. Jamie meg amilyen kevés filmben szerepel, mindent meg kell nézni tőle, amihez hozzájutok.
2010. november 15., hétfő
Oh my gosh! Én is volam ilyen make your own pizza night-on, egy ugyanilyen juppi lakásban, egy pöcsa párnál, ugyanilyen juppi barna kanapéval, csak mi Madonnát néztünk, nem Glee-t, mint az Office-ban! Looool
Címkék:
lol,
rajongás,
sorozat,
szinkronicitás
2010. november 11., csütörtök
The Walking Dead - Sétáló hulla
Na jó, a második résszel már megvettek kilóra Darabonték. Bár a casting még mindig nem tetszik, de parás! :D
2010. november 10., szerda
Bazmeeeeeg. Eddig tökéletesen meg voltam róla győződve, hogy a The Walking Dead főszereplője csak rettentően emlékeztet valakire - de egyébként viszonylag ellenszenves volt. De most megnéztem, ki is ő? hát hősszerelmes barátunk az Igazából szerelemből, csak azóta megöregedett, vagy whatever. Azért ez ritkán fordul elő velem; tudtam, hogy ismerős, de azt hittem, csak gyenge hasonmás. Lol.
Ma éjjel tök jó zombisat álmodtam. :) Vagy szexelek álmomban, vagy zombikat gyilkolászom, és mindkettőt élvezem, hát kell ennél több. :D
Ma éjjel tök jó zombisat álmodtam. :) Vagy szexelek álmomban, vagy zombikat gyilkolászom, és mindkettőt élvezem, hát kell ennél több. :D
Na már előzetes is van az új Jane Eyre-hez! http://filmbuzi.hu/archives/2010/11/10/jane-eyre-elozetes-es-poszter/ Jó kis szereposztás!
2010. november 6., szombat
Remélem, most bármennyire is úgy tűnik, ez igazából nem az elszalasztott lehetőségek estéje, és senkinek nem fogok hiányozni, hogy nem vagyok a városban. Mármint hiányozzak, csak ne ezen múljon, hogy ma nem vagyok ott.
Ja, és anya rögtön felajánlotta, hogy - élete és jogosítványa kockáztatásával - bevisz. Mostanában annyira meglep néha! :) Nem éltem a lehetőséggel, minden okkal történik, nyilván így kellett lennie.
2010. november 5., péntek
Sokk! Yvan Attal felesége Charlotte Gainsbourg! Több, mint 13 éve! Nekem erről miért nem szólt senki?! :)
2010. október 29., péntek
Tegnap végre azt hiszem magyarázatot találtam az egyik nyári történetre. Réka szerint nem találtam, csak kitaláltam, és ostobaság, de szerintem meg ő téved. Bizonyos szempontból megnyugodtam, bizonyos szempontból meg elkezdtem azon agyalni, hogy ha helyes a sejtésem, akkor lehetne tenni valamit. Lehetne, de nem akarok, és nem lenne semmi értelme megmagyarázni valakinek, hogy a rólam kialakított képe mennyire téves, és én nem is olyan lány vagyok. Így azért könnyebb, hogy azt vélelmezem, hogy ez van mögötte, az már csak az én elcseszettségem, hogy mindenre magyarázatot akarok találni, és ha nem kapok, nem tudom lezárni. :)
2010. október 26., kedd
2010. október 25., hétfő
2010. október 24., vasárnap
Az új - amerikai - Kísérlet épp olyan hátborzongató, mint német elődje, és a legjobb, hogy nem szó szerinti szolgai másolat, hanem újraértelmezés. Így van értelme remakelni. Persze a leghátborzongatóbb az egészben még mindig az, hogy mennyire valós eseményeken alapul, noha a Zimbardo kísérletet infóim szerint nem hagyták ennyire elfajulni, és hamarabb leállították.
Ja mondjuk az tök uncsi, hogy mennyire sémákban gondolkodnak a kasztingosok, és hányadszorra osztják ugyanazt a szerepet Forest Whitaker-re, meg Clifton Collins Jr-ra, lehetne kérni egy kis fantáziát? Adrien Brody nyilván zseniális, mint mindig.
Ja mondjuk az tök uncsi, hogy mennyire sémákban gondolkodnak a kasztingosok, és hányadszorra osztják ugyanazt a szerepet Forest Whitaker-re, meg Clifton Collins Jr-ra, lehetne kérni egy kis fantáziát? Adrien Brody nyilván zseniális, mint mindig.
Tegnap isssszonyatosan produktív voltam, ablakot szigeteltem és mostam, függönyt mostam és vasaltam, porszívóztam, felmostam, sütöttem, és csak után ültem le filmezni meg reggelizni. Vállveregetés. Így is megvolt az új Weeds (egyre idegesítőbb, lassan abbahagyom), a Big Bang (10/10), az Office (Timothy Olyphant, lol), a Dexter, a Wild target (micsoda szereposztás! Billy Nighy, Martin Freeman, Emily Blunt, stb. 9/10), a Splice (Hmm. 6/10. Adrien Brody mikor lett ilyen jó pasi?), és a Fantasztikus Róka úr (befejezésképp inkább ezt választottam az új Kísérlet helyett*, jó döntés volt. Bűbájos, vicces, kedvenc 10/10). Szóval ahogy a számokból láthatjátok, végre talán megtörik az idei átok, és az utolsó pár hónapban azért lesznek igazán jó filmek is.
*Azt majd most reggeli mellé szerintem.
*Azt majd most reggeli mellé szerintem.
2010. október 21., csütörtök
I'm fine/Sto bene
Az új szemléletmód mintha működne, meg egyébként is: teljesen rendben vagyok, teljesen a helyemen vagyok.
Bájos Réka ezzel a nyilván teljesen alaptalanul jóhiszemű feltételezéssel, hogy annak az az oka, amit gondol.
Mindenesetre rég volt, hogy a körből egyszerre ennyien együtt, jó volt. Bár kéne már néhány új hely, mert az indokokat, miszerint kik miért nem szeretik a helyeinket, gyakorlatilag teljesen magaménak érzem én is. Kár, hogy az árkorlát még mindig sok mindent behatárol.
Mindenesetre rég volt, hogy a körből egyszerre ennyien együtt, jó volt. Bár kéne már néhány új hely, mert az indokokat, miszerint kik miért nem szeretik a helyeinket, gyakorlatilag teljesen magaménak érzem én is. Kár, hogy az árkorlát még mindig sok mindent behatárol.
2010. október 20., szerda
Nos hát a Bibliothéque Pascal egészen más volt, mint amire számítottam. Bár, ha jól meggondolom, hosszú idő óta az első film, amit majdnem 0 előzetes információval néztem meg. Bájdövéj, az Európa büdös. Kazte szerint mindig is az volt. A film olyan 6/10.
A Fahéjban viszont jó illatok szállonganak és kellemes találkozásokat bonyolíthat az ember régi ismerősökkel. A házi vörösboruk annyira nem jó, de a sör, a rozé, a fehér, és a forralt határozottan (ezeket nem mind ma este kóstoltam :)).
Ja és remek harisnyákat vettem remek áron (Aranypók 490-től!, hajrá, csajok!), senki nem mentheti meg a várost innentől remek vádlim látványától.
A Fahéjban viszont jó illatok szállonganak és kellemes találkozásokat bonyolíthat az ember régi ismerősökkel. A házi vörösboruk annyira nem jó, de a sör, a rozé, a fehér, és a forralt határozottan (ezeket nem mind ma este kóstoltam :)).
Ja és remek harisnyákat vettem remek áron (Aranypók 490-től!, hajrá, csajok!), senki nem mentheti meg a várost innentől remek vádlim látványától.
2010. október 19., kedd
Nyilván demagóg, de én ezen annyira jót röhögtem:
http://index.hu/tech/2010/10/19/elkeszult_a_hoover-hid/
http://index.hu/tech/2010/10/19/elkeszult_a_hoover-hid/
Beteg állatok. Istenem! Komolyan. Szegény gyerekeknek lesz -e valaha normális élete.
http://index.hu/belfold/2010/10/19/nem_tunt_fel_hogy_allatokkal_kenyszeritik_kozosulesre_a_gyereket/
"Az Eurobarometer friss kutatása [4] szerint a magyarok kisebb problémának tartják a családon belüli erőszakot, mint az uniós átlag. A fizikai vagy szexuális erőszakot, a lelki terrort és a szabadság korlátozását egyaránt kevésbé súlyos cselekménynek érezzük. " Ez sokkal nagyobb baj, mint minden más együttvéve. :(
http://index.hu/belfold/2010/10/19/nem_tunt_fel_hogy_allatokkal_kenyszeritik_kozosulesre_a_gyereket/
"Az Eurobarometer friss kutatása [4] szerint a magyarok kisebb problémának tartják a családon belüli erőszakot, mint az uniós átlag. A fizikai vagy szexuális erőszakot, a lelki terrort és a szabadság korlátozását egyaránt kevésbé súlyos cselekménynek érezzük. " Ez sokkal nagyobb baj, mint minden más együttvéve. :(
Címkék:
bazmeg,
fákk,
háborgás,
hungarian reality
2010. október 18., hétfő
2010. október 17., vasárnap
2010. október 14., csütörtök
Remek zenékkel telik az ősz, ebben legalább nincs hiba: Ott van elsősorban a fülemben a The National. hebronnak akartam megköszönni, de aztán újra ráleltem és rájöttem, agnusnál találtam rá a Bloodbuzz ohio-ra, és rögtön megfogott a fickónak az ellentmondásossága: ahogy teljesen visszafogott, de közben látszik, hogy milyen energiák vannak benne. Lujzinak mutattam a múltkor, mikor meghallotta a hangját közölte, hogy: "Azt már értem, hogy Te miért szereted.". Aztán van megint Kings of Convenience, bár sok emléket idéz, és kifejezetten egy bizonyos korszakhoz kötődik, ami egy éve még el sem kezdődött, de még mindig zseniális és gyönyörű (Az I can never belong to you mindig olyan szinten mellbebasz...). Van még Hollywoodoo, Hiperkarma, Kings of Leon, Mariana and the Diamonds...
2010. október 12., kedd
2010. október 8., péntek
2010. október 6., szerda
2010. október 4., hétfő
Tényleg egészen röhelyes, hogy egy ilyen könyvről spirituális gondolataim támadnak, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Ha kapok valamit, örülni kéne neki, anélkül, hogy azon kezdenék gondolkozni, érdemes -e ez a forrás egyáltalán a figyelmemre.
Szóval a felismerés: egy hónapja mást sem csinálok, mint a sebeim nyalogatom és dühöngök vagy bánkódom felváltva, azon gondolkozván, mi lett volna, ha? Nem kéne inkább végre elengedni a múltat és továbblépni?
Szóval a felismerés: egy hónapja mást sem csinálok, mint a sebeim nyalogatom és dühöngök vagy bánkódom felváltva, azon gondolkozván, mi lett volna, ha? Nem kéne inkább végre elengedni a múltat és továbblépni?
Érdekes. Nagyjából a felénél járok az Ízek, imák, szerelmeknek, nem annyira tetszik, de az a furcsa, hogy elgondolkodtat, és magamra ismerek: én is kontrollkényszeres vagyok, szorongó, nem tudom lecsendesíteni az elmém... Egyre több benyomás tol arrafelé, hogy foglalkozzak végre valamilyen meditáció jellegű dologgal, mert különben szétszakadok. Már olyan régóta foglalkozom felszínesen ilyesmivel, de nagyon azt éreztem, hogy nem nekem találták ki a meditációt - holott volt egészen megdöbbentő élményem is - egyszer -, de lehet, hogy csak többet kéne próbálkozni, vagy keresni kéne valami olyan formát, ami mozgással is kapcsolatos, mint a jóga vagy a Tai-chi.
2010. október 3., vasárnap
A Get Him to the Greek borzasztó időpocsékolás volt. Volt benne összesen 2 poén (egy Tom Feltonnal, egy Kristen Bell-lel), és volt benne Jamie, de sajnos csak díszletnek, szövege nem volt*. Sokkal jobbra számítottam, keserű csalódás volt.
*miért van az, hogy nekem mindig a hulla ismeretlen skót színészek a szívem csücskei, akiknek a filmjeit lehetetlen megszerezni kis hazánkban?
2010. szeptember 28., kedd
Dexter a temetkezési vállalkozóval tárgyal, bevillan, hogy milyen vicces lenne egy olyan kameó, ahol a Sírhant művek stábja szolgál ki valakit egy ilyen jelenetben. Három percel később rájöttem, hogy abból ő volt az egyik. Más karakter, na, meg régen is volt. :D
Azon majdnem röhögtem, mikor az apja közölte vele, hogy: "Fiam, az jó, ha kimutatod mit érzel."
Belátom, lassan kezelhetetlen mennyiségű sorozatot nézek, főleg, hogy még életem is van.
Azon majdnem röhögtem, mikor az apja közölte vele, hogy: "Fiam, az jó, ha kimutatod mit érzel."
Belátom, lassan kezelhetetlen mennyiségű sorozatot nézek, főleg, hogy még életem is van.
2010. szeptember 27., hétfő
Nos Jennifer Westfeldt soványka életművének darabjait nehéz beszerezni, de most véletlenül sikerült még kettőt, iziben meg is tekintettem őket. Nagyon vicces, hogy ez a nő mennyire bukik a sorozatszínész pasikra: férje élete párja az a Jon Hamm, aki a Mad Men és esetenként a 30 Rock stábját erősíti, de szerepelt a Szívek szállodájában is (lol). Információim szerint a Kissing Jessica Stein forgatásán ismerkedtek meg; a filmben nem jöttek össze, az életben igen, de erről már írtam.
Nos szintén a Kissing Jessica Stein volt az a film, amelyben partnere a Szívek szállodájából jól ismert Scott Cohen (MaxMedina, mmmm) volt. Most sikerült megnéznem az Ira & Abby-t, melyben Chris Messina (aki elsősorban Six Feet Under), és a Before You Say I Do-t, melyben David Sutcliff mellett szerepel (Szívek szállodája szintén). Előbbi értelmesebb, utóbbi kevésbé igényes, ám mindkettő szeretnivaló a színészek miatt. Jennifer Westfeldt pedig irigylésre méltó, nem elég, hogy gyönyörű, okos és tehetséges (több filmjének írója avagy producere is egyúttal), még ilyen pasikkal veteti körbe magát. :)
Ja, és még keresgéltem, a sort lehet folytatni, ugyan ezeket még sajnos nem láttam; a Keep Your Distance-ben Gil Bellows (Anne, Ally McBeal), a 50 Ways to Leave Your Loverben Paul Schneider (Parks & Recreation), a The Gene Pool-ban Chris Eigeman (Szívek szállodája) mellet domborít. Egészen elképesztő ez a rengeteg SZSZ-es kapcsolódási pont.
Na meg is kóstolom a Mad Men-t, szükségem van szép férfiak látványára.
Nos szintén a Kissing Jessica Stein volt az a film, amelyben partnere a Szívek szállodájából jól ismert Scott Cohen (MaxMedina, mmmm) volt. Most sikerült megnéznem az Ira & Abby-t, melyben Chris Messina (aki elsősorban Six Feet Under), és a Before You Say I Do-t, melyben David Sutcliff mellett szerepel (Szívek szállodája szintén). Előbbi értelmesebb, utóbbi kevésbé igényes, ám mindkettő szeretnivaló a színészek miatt. Jennifer Westfeldt pedig irigylésre méltó, nem elég, hogy gyönyörű, okos és tehetséges (több filmjének írója avagy producere is egyúttal), még ilyen pasikkal veteti körbe magát. :)
Ja, és még keresgéltem, a sort lehet folytatni, ugyan ezeket még sajnos nem láttam; a Keep Your Distance-ben Gil Bellows (Anne, Ally McBeal), a 50 Ways to Leave Your Loverben Paul Schneider (Parks & Recreation), a The Gene Pool-ban Chris Eigeman (Szívek szállodája) mellet domborít. Egészen elképesztő ez a rengeteg SZSZ-es kapcsolódási pont.
Na meg is kóstolom a Mad Men-t, szükségem van szép férfiak látványára.
2010. szeptember 26., vasárnap
2010. szeptember 24., péntek
Kemény, munkás hét után péntek estére balfenéken véletlenül becsúszó Kertemezés Tányával és Igorral (;))*, kellemes volt nagyon, köszönöm! És ha jól látom, még egy friss ropogós Office-szal** koronázzuk meg az estét! :D
(Volt más is, kaptam állásajánlatos hívást is, és már rutinosan a telefonban lekezeltem, hogy nem egymást keressük (már én is mondok ilyet, haladás), meg egyéb levél is jött, hmm...)
*I hope this is a beginning, tudod, Tánya, eztán nem úszol meg...
**négy hónapos elvonás után lehet, hogy elsírom majd magam közben örömömben.
(Volt más is, kaptam állásajánlatos hívást is, és már rutinosan a telefonban lekezeltem, hogy nem egymást keressük (már én is mondok ilyet, haladás), meg egyéb levél is jött, hmm...)
*I hope this is a beginning, tudod, Tánya, eztán nem úszol meg...
**négy hónapos elvonás után lehet, hogy elsírom majd magam közben örömömben.
2010. szeptember 23., csütörtök
2010. szeptember 22., szerda
2010. szeptember 21., kedd
Jó, kétségtelen, hogy
...el kell kezdenem Pratchett-et olvasni
...imádom az angol pasikat, legyenek bármilyen gülüszeműek (ha meg még a szemöldöküket is tudják külön mozgatni, az a végső vesztem)
...amennyire szar a Tin man, annyira jó a Going postal (bár a gólemek elég szarul festenek, de ez mégiscsak egy tvfilm, és tényleg van benne Thúróczy Szabolcs, lol)
...megint túl későn fekszem le
...ennek a bejegyzésnek semmilyen információértéke nincs, de jól esett
...el kell kezdenem Pratchett-et olvasni
...imádom az angol pasikat, legyenek bármilyen gülüszeműek (ha meg még a szemöldöküket is tudják külön mozgatni, az a végső vesztem)
...amennyire szar a Tin man, annyira jó a Going postal (bár a gólemek elég szarul festenek, de ez mégiscsak egy tvfilm, és tényleg van benne Thúróczy Szabolcs, lol)
...megint túl későn fekszem le
...ennek a bejegyzésnek semmilyen információértéke nincs, de jól esett
2010. szeptember 20., hétfő
2010. szeptember 18., szombat
A napom nem pont úgy alakult, ahogy terveztem, de hagytam magam sodortatni az áramlattal, és jó volt ez így. Befejezésképp egy jó film, majd egy kis baráti beszélgetés, aztán haza. Furcsa volt hazafelé tartani egy trolin a partiba tartó fiatalokkal, érezhettem volna, hogy öreg vagyok, de nem. Annak is örülök, hogy sikerült nem segget csinálni a számból, és tartani magam évekkel ezelőtti döntésemhez, hogy nem megyek az osztálytalálkozóra. A hátam közepére sem kívántam.
A film pedig a Kövéren szép az élet, a Sötétkékmajdnemfekete rendezőjének új filmje. Hát tartsa meg az Isten a jó szokását, és boldogítson minket továbbra is kedves, de nem együgyű, életszagú, emberi filmjeivel és Pascal Gaigne zenéjével, no meg Antonio de la Torréval, aki kövéren is szép, és egyre jobb színész filmről filmre.
A film pedig a Kövéren szép az élet, a Sötétkékmajdnemfekete rendezőjének új filmje. Hát tartsa meg az Isten a jó szokását, és boldogítson minket továbbra is kedves, de nem együgyű, életszagú, emberi filmjeivel és Pascal Gaigne zenéjével, no meg Antonio de la Torréval, aki kövéren is szép, és egyre jobb színész filmről filmre.
2010. szeptember 17., péntek
Ma végre megszabadultam Cartmantől, ami nem is annyira örömteli esemény, tekintve, hogy már tök rég nem Cartman, és már tök rég nem a főnököm, jó ideje sokkal inkább haverom, mostmár a kollégám se lesz. Mindent összevetve meglepően jól érzem magam az új pozícióban, de ne mondjátok el senkinek.
2010. szeptember 16., csütörtök
Csodás. A titokzatos francia krimiből remakelnek egy akcióvígjátékot. Anthony Zimmer - The Tourist Jellemző.
2010. szeptember 14., kedd
2010. szeptember 13., hétfő
Meglepő csalódások értek a hétvégén, kellemesek és kellemetlenek egyaránt: Pénteken hatalmasat beszélgettünk a lányokkal és Mátéval a wifiben, néha nem hiszek a fülemnek, hogy mikről vagyunk képesek beszélgetni, vannak ilyen hihetetlenül jól sikerült esték.
Másnap reggel persze úgy elaludtam, hogy Attika érkezése előtt kb 5 perccel ébresztette Manka telefonja, így nagy rohanásban éhgyomorra, szomjasan baktattunk ki a szakadó esőben az OBIba - ha már megcsinálja nekem baráti segítségként, nyilván elkísérem - péppé áztunk, meg is fáztam. Aztán hazaérve kitaláltam, hogy én muszakát fogok főzni, mert kaptam padlizsánt, de persze akkor darált húsért ki a piacra. Na meg abba sem gondoltam bele, hogy az esti buli előtt jobb lett volna aludni egyet, nem nekiállni egy kajának, amit legjobb esetben is két óra elkészíteni. Mire Manka megérkezett, már majd összeestem a fáradtságtól. De persze ha évente kétszer tartanak bulit, akkor nem lehet lemondani, így összeszedtük magunkat, és átvonultunk. Jó volt, jókat beszélgettem megint a lányokkal, akikkel évente kétszer látjuk egymást, pedig mindig megbeszéljük, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot. És még az is kiderült, hogy lett volna, aki eljön velem Félszigetre, ha megkérdezem. IJ.
Ahogy szombaton elaludtam, és hajnalban kerültem ágyba, úgy terveztem, dél előtt ki sem mászok az ágyból, és kipihenem magam, nem jött be, kidobott a szemét kilenc körül, nem bírtam visszaaludni, egész nap úgy kóvályogtam, mint egy beszívott muslica. Nem is csináltam semmi érdemlegeset, megnéztem egy csomó filmet, és döglöttem. Az Expendables hatalmas csalódás volt: egy csöppet sem volt vicces. Na jó, Bruce Willis cameoja egy kicsit. De az is inkább csak eye-candy. A Prince of Persia viszont kellemes csalódás volt, gyönyörű film (jó, butának buta), eye-candy a javából, meg bírtam volna nézni azonnal még egyszer. A Daybreakers egyszer-kétszer megnézhető, semmi extra, a végre megnézett Shallow Hal viszont nálam majdnem pont ellenkező hatást ért el, mint ami szerintem az eredeti célja lett volna, mindegy, végre pipa ennek is. Eric Banának viszont olyan tenyérbemászó képe van, hogy legszívesebben pofánbasznám, csak Rachel McAdams kedvéért fejeztem be az Időutazó feleségét, bár régebben megfogadtam, hogy sosem fogom megnézni, de most már eléggé régen olvastam, reméltem, hogy így nem fogja felülírni a könyv élményét - nem is, de teljesen felesleges megnézni, ahogy sejtettem. Rachel látványának a kedvéért nézzétek meg inkább a Szerelmünk lapjait - bár emlékeim szerint az sem egy hatalmas film, de ha már - abban legalább a cuki és tehetséges Ryan Goslinggal szerepel, nem egy ilyen balfasszal, mint Eric Bana. Rég váltott ki valaki ilyen erős negatív érzést belőlem, nem is tudom, mi van velem. :)
Másnap reggel persze úgy elaludtam, hogy Attika érkezése előtt kb 5 perccel ébresztette Manka telefonja, így nagy rohanásban éhgyomorra, szomjasan baktattunk ki a szakadó esőben az OBIba - ha már megcsinálja nekem baráti segítségként, nyilván elkísérem - péppé áztunk, meg is fáztam. Aztán hazaérve kitaláltam, hogy én muszakát fogok főzni, mert kaptam padlizsánt, de persze akkor darált húsért ki a piacra. Na meg abba sem gondoltam bele, hogy az esti buli előtt jobb lett volna aludni egyet, nem nekiállni egy kajának, amit legjobb esetben is két óra elkészíteni. Mire Manka megérkezett, már majd összeestem a fáradtságtól. De persze ha évente kétszer tartanak bulit, akkor nem lehet lemondani, így összeszedtük magunkat, és átvonultunk. Jó volt, jókat beszélgettem megint a lányokkal, akikkel évente kétszer látjuk egymást, pedig mindig megbeszéljük, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot. És még az is kiderült, hogy lett volna, aki eljön velem Félszigetre, ha megkérdezem. IJ.
Ahogy szombaton elaludtam, és hajnalban kerültem ágyba, úgy terveztem, dél előtt ki sem mászok az ágyból, és kipihenem magam, nem jött be, kidobott a szemét kilenc körül, nem bírtam visszaaludni, egész nap úgy kóvályogtam, mint egy beszívott muslica. Nem is csináltam semmi érdemlegeset, megnéztem egy csomó filmet, és döglöttem. Az Expendables hatalmas csalódás volt: egy csöppet sem volt vicces. Na jó, Bruce Willis cameoja egy kicsit. De az is inkább csak eye-candy. A Prince of Persia viszont kellemes csalódás volt, gyönyörű film (jó, butának buta), eye-candy a javából, meg bírtam volna nézni azonnal még egyszer. A Daybreakers egyszer-kétszer megnézhető, semmi extra, a végre megnézett Shallow Hal viszont nálam majdnem pont ellenkező hatást ért el, mint ami szerintem az eredeti célja lett volna, mindegy, végre pipa ennek is. Eric Banának viszont olyan tenyérbemászó képe van, hogy legszívesebben pofánbasznám, csak Rachel McAdams kedvéért fejeztem be az Időutazó feleségét, bár régebben megfogadtam, hogy sosem fogom megnézni, de most már eléggé régen olvastam, reméltem, hogy így nem fogja felülírni a könyv élményét - nem is, de teljesen felesleges megnézni, ahogy sejtettem. Rachel látványának a kedvéért nézzétek meg inkább a Szerelmünk lapjait - bár emlékeim szerint az sem egy hatalmas film, de ha már - abban legalább a cuki és tehetséges Ryan Goslinggal szerepel, nem egy ilyen balfasszal, mint Eric Bana. Rég váltott ki valaki ilyen erős negatív érzést belőlem, nem is tudom, mi van velem. :)
Croatia III.
A következő napokban már nem hagytuk el Rovinjt, Cuvin strandoltunk egy napot, az utolsó nap pedig bejártuk újra a várost, a többiek a városfalak tövében is strandoltak, mint sokan mások, de ezt én már kihagytam, nem szeretek sósan és vizesen várost nézni, és ott nem lehetett lezuhanyozni. Borozgattam törzshelyünkön, a Brunóban, és a város szélén is, sőt,
Gianni is megkínált minket saját borával - amellett minden reggel beadott egy tál érett fügét, ötcsillagos ellátásban volt részünk :)) - vásároltam gyönyörű fülbevalókat, fotóztam, stb.
Sokat gondolkoztam azon, mennyit változott 6 év alatt a világ bizonyos szempontból: mikor 2004-ben Horvátországban, majd Görögországban voltunk, nekem még nem volt digitális fényképezőgépem, egy nyaralásra ha egy tekercs film jutott. Most meg második nap betelt az 1 gb-os memóriakártyám, a picasára 414 fotót töltöttem fel, ahova a rosszabbakat már nyilván nem.
Az utolsó este kedvesen búcsúzott tőlünk a város: hatalmas tüzijátékkal búcsúztatták a nyarat, és minket. Másnap reggel már szürke, esős időre ébredtünk: egyik napról a másikra megjött az ősz. Pazinban még szerencsénk volt, épp kifogtuk két felhő között, bár szerintem annyira nem érte meg a kitérő. Teljesen Erdély fílingre volt a helynek egyébként.
Rijekában már szakadaó eső, így az utolsó csobbanás is elmaradt, vásároltunk, ittunk egy kávét, aztán húztunk haza. Nyolc körül értünk Nagykanizsára, 10 körül haza. Épp elég volt, de nagyon örülök, hogy elmentem, bár akkor még a hazajövetelt is vártam bizonyos okoknál fogva.
Többi fotó picasán megtekinthető, Gianni (igazából Đani) elérhetősége emailben kérhető.
Gianni is megkínált minket saját borával - amellett minden reggel beadott egy tál érett fügét, ötcsillagos ellátásban volt részünk :)) - vásároltam gyönyörű fülbevalókat, fotóztam, stb.
Sokat gondolkoztam azon, mennyit változott 6 év alatt a világ bizonyos szempontból: mikor 2004-ben Horvátországban, majd Görögországban voltunk, nekem még nem volt digitális fényképezőgépem, egy nyaralásra ha egy tekercs film jutott. Most meg második nap betelt az 1 gb-os memóriakártyám, a picasára 414 fotót töltöttem fel, ahova a rosszabbakat már nyilván nem.
Az utolsó este kedvesen búcsúzott tőlünk a város: hatalmas tüzijátékkal búcsúztatták a nyarat, és minket. Másnap reggel már szürke, esős időre ébredtünk: egyik napról a másikra megjött az ősz. Pazinban még szerencsénk volt, épp kifogtuk két felhő között, bár szerintem annyira nem érte meg a kitérő. Teljesen Erdély fílingre volt a helynek egyébként.
Rijekában már szakadaó eső, így az utolsó csobbanás is elmaradt, vásároltunk, ittunk egy kávét, aztán húztunk haza. Nyolc körül értünk Nagykanizsára, 10 körül haza. Épp elég volt, de nagyon örülök, hogy elmentem, bár akkor még a hazajövetelt is vártam bizonyos okoknál fogva.
Többi fotó picasán megtekinthető, Gianni (igazából Đani) elérhetősége emailben kérhető.
Croatia II.
Másnap persze meg sem akartunk mozdulni, de legalábbis a kocsiba nem akartunk beülni. Ezt persze nem tudtuk elkerülni, hisz még előző este kifaggatva Giannit (háziurunkat, akivel pedig olaszul tudtam nagyokat tárgyalni), megtudtuk, hogy a strandok sincsenek igazán barátságos közelségben, így autóval közelítettük meg az egyiket, amelyiket ajánlotta: Villas Rubint.
Ez gyakorlatilag egy hatalmas bungalótelep - üdülőfalu -, szabad stranddal. Jópofa hely volt, de sajnos megint rá kellett jönnöm, hogy a könnyűbúvárkodás nem az én sportom: csípi a szemem, félek a medúzáktól - és mindent annak látok, de persze egyet sem láttam az egész nyaralás alatt (no de annyira kevés dologtól félek, hogy ennyi engedtessék meg nekem) - és még enyhe klausztrofóbiás rohamaim is vannak a szemüvegben. A part pedig olyan idiótán volt sziklás, már jó mélyen is fennakadt néha az ember, hogy a fürdést inkább nem erőltettem, inkább olvasgattam az árnyékba. És hát persze, hogy magyar csoport telepedett le mellénk, akikről már messziről kiszúrtam, hogy magyarok, de végeredményben aranyosak voltak.
Este haza, majd be a városba, itt már nagyobb sétát ejtettünk meg, söröztünk a Matteotti téren a Café Brunóban (free wifi), megnéztük a bazilikát, bejártuk az óváros sétálóutcáit.
Másnap nagyobb túrát terveztünk, mivel ülőgumóink már nagyjából kipihenték az odaút fáradalmait, el akartunk menni Porecbe. Mivel rossz úton hajtottunk ki a városból, sikerült Bale felé elindulnunk, így, mivel azt is meg akartuk nézni, megálltunk ott is, és bebarangoltuk a középkori utcákat, amelyek köveit még Casanova is koptatta. Bale annyira eldugott és kicsi, hogy alig voltak turisták, a hangulata pedig egészen különleges, ha arra jártok, feltétlenül szánjatok rá egy órát.
Hajtottunk tovább vissza Porec felé, persze a lányok megint csobbanni vágytak, tehát közben strandot is kerestünk. Vrsarban nem találtunk, így mentünk tovább, és Zelena Lagunánál kötöttünk ki, ahol végre megkaptam, amire vágytam: nagy hullámokat.
Ahogy előző nap kb. be sem mentem a vízbe, úgy most ki sem lehetett kergetni, csodás volt. Felfrissülve, felvidulva mentünk tovább Porec felé. Ahol kb. 2 órát töltöttünk, sok emlékem nem maradt. Bár ez nem igaz, ott ettünk végre bureket, ittam Juliskát (fúj, bocs, Gabi, de ez borzasztó), hatalmasat röhögtünk egy fagylaltoscsávón, aki, miközben kiszolgálta a húgomat és épített neki egy háromemeletes fagylalt-embert, addig kábé száz szavas magyar szókincsével szórakoztatott miket, láttunk bazilikát, ahol a mellettünk beszélő olasz idegenvezető minden szavát értettem, láttunk hólapátoló fiúkat, de boltot azt nem találtunk. Hazafelé megnéztük a Limski fjord smaragdzöld vizét közelebbről, majd még meglátogattunk a Gianni által ajánlott másik strandot - Cuvit -, ami bár csak egy km-re van Villas Rubintól, mégis sokkal jobban tetszett, és itt is folytattam a hullámok kergetését. Aznap este már nem bírtam volna megmozdulni sem, így hamar lefeküdtünk, és hullámozva aludtam el.
Ez gyakorlatilag egy hatalmas bungalótelep - üdülőfalu -, szabad stranddal. Jópofa hely volt, de sajnos megint rá kellett jönnöm, hogy a könnyűbúvárkodás nem az én sportom: csípi a szemem, félek a medúzáktól - és mindent annak látok, de persze egyet sem láttam az egész nyaralás alatt (no de annyira kevés dologtól félek, hogy ennyi engedtessék meg nekem) - és még enyhe klausztrofóbiás rohamaim is vannak a szemüvegben. A part pedig olyan idiótán volt sziklás, már jó mélyen is fennakadt néha az ember, hogy a fürdést inkább nem erőltettem, inkább olvasgattam az árnyékba. És hát persze, hogy magyar csoport telepedett le mellénk, akikről már messziről kiszúrtam, hogy magyarok, de végeredményben aranyosak voltak.
Este haza, majd be a városba, itt már nagyobb sétát ejtettünk meg, söröztünk a Matteotti téren a Café Brunóban (free wifi), megnéztük a bazilikát, bejártuk az óváros sétálóutcáit.
Másnap nagyobb túrát terveztünk, mivel ülőgumóink már nagyjából kipihenték az odaút fáradalmait, el akartunk menni Porecbe. Mivel rossz úton hajtottunk ki a városból, sikerült Bale felé elindulnunk, így, mivel azt is meg akartuk nézni, megálltunk ott is, és bebarangoltuk a középkori utcákat, amelyek köveit még Casanova is koptatta. Bale annyira eldugott és kicsi, hogy alig voltak turisták, a hangulata pedig egészen különleges, ha arra jártok, feltétlenül szánjatok rá egy órát.
Hajtottunk tovább vissza Porec felé, persze a lányok megint csobbanni vágytak, tehát közben strandot is kerestünk. Vrsarban nem találtunk, így mentünk tovább, és Zelena Lagunánál kötöttünk ki, ahol végre megkaptam, amire vágytam: nagy hullámokat.
Ahogy előző nap kb. be sem mentem a vízbe, úgy most ki sem lehetett kergetni, csodás volt. Felfrissülve, felvidulva mentünk tovább Porec felé. Ahol kb. 2 órát töltöttünk, sok emlékem nem maradt. Bár ez nem igaz, ott ettünk végre bureket, ittam Juliskát (fúj, bocs, Gabi, de ez borzasztó), hatalmasat röhögtünk egy fagylaltoscsávón, aki, miközben kiszolgálta a húgomat és épített neki egy háromemeletes fagylalt-embert, addig kábé száz szavas magyar szókincsével szórakoztatott miket, láttunk bazilikát, ahol a mellettünk beszélő olasz idegenvezető minden szavát értettem, láttunk hólapátoló fiúkat, de boltot azt nem találtunk. Hazafelé megnéztük a Limski fjord smaragdzöld vizét közelebbről, majd még meglátogattunk a Gianni által ajánlott másik strandot - Cuvit -, ami bár csak egy km-re van Villas Rubintól, mégis sokkal jobban tetszett, és itt is folytattam a hullámok kergetését. Aznap este már nem bírtam volna megmozdulni sem, így hamar lefeküdtünk, és hullámozva aludtam el.
Croatia I.
No elég nagy restanciában vagyok, kezdjük valahol az elején: Először is voltunk Horvátországban. A Félsziget nem jött össze, a SZIN mégsem érdekelt, illetve csak egy nap, akkor már inkább mégiscsak úgy döntöttem, irány a tenger, végtére is hat éve nem találkoztunk, illetve csak a Lidón, Velencében, térdig.
De olyan igazi tengerparti nyaralás 2004 óta nem volt. Hajnal fél 4 körül vettek fel, hét körül már Zágrábnál jártunk, akkor azt hittük, már a cél közelében. Tévedtünk. Rijekában végül nem álltunk meg, indultunk rögtön tovább Pula irányába. Persze 20 éves térképpel, így nem tudtuk, hogy a félsziget közepén komolyabb autóút is van, így a tengerparton kanyarogtunk végig Puláig, közben egyszer megálltunk csobbanni Opatija alatt.
Valamikor dél után érhettünk Pulába, ahol meg szerettünk volna szállni, de ezt a tervet hamar skippeltük, mert felfedeztük, hogy az egész part kikötőkkel és gyárépületetkkel teli, itt nem fog teljesülni az a kívánságunk, hogy a szállásról gyalog is elérjük a strandot, és a hangulatos óvárost is. (Végül nem így lett persze, de arról később.) Persze azért ha már ott voltunk, meg kellett kicsit nézni a várost, előbb elvarázsolva, majd eltévedve kóvályogtunk egyre pilledtebben, majd mikor feladtuk volna, kilyukadtunk épp az Amfiteátrumnál, oda persze azért még be kellett menni, gyönyörű volt.
Aztán a kocsihoz visszafelé menet még megtaláltunk véletlenül két újabb nevezetességet, amit korábban hiába kerestünk (Augustus templom és Városháza).
Én tudtam volna maradni azért egy-két napot, megnéztem volna este is ezt az olasz kisvárosnak tűnő helyet, de fel sem merült komolyan a gondolat, a következő célunk Rovinj volt, ahol reméltük megtalálni az ideális paramétereket. Ott már legalább a csapat fele kívánta a pokolba az egész Isztriát, és fordult volna vissza a korábbról ismert Selce felé, én bíztam benne, hogy ők sem fognak végül csalódni, csak a kezdetek nehezek. Így jár, aki tervezés nélkül, 20 éves térképekkel, utikönyvekkel vág neki az ismeretlennek. Végül megérkeztünk Rovinjba, ahol a városban kanyarogva itt is, ott is fel-felvillant az óváros távoli képe, amibe én rögtön beleszerettem. Nagy nehezen találtunk egy strandot, ahol végre újra csobbanhattak a lányok, mi meg elmentünk szállást vadászni. A szüleim abban a hitben éltek, hogy ez szörnyen egyszerű lesz, és maximum 40, de inkább 35 euróból meg fogunk úszni egy éjszakát, hisz már gyakorlatilag utószezon van, és különben is. Az első két tourist agencyben gyakorlatilag körberöhögtek minket, mikor előálltunk az igényeinkkel, megtudtuk, hogy az egész Isztria tele van olaszokkal, hisz náluk ilyenkor van a főszezon, a Ferragosto, és háromnapos fesztivál lesz Rovinjban a hétvégén, így örüljünk ha egyáltalán találunk szállást, nem hogy ennyiért. Bunkók is voltak, segíteni sem igazán akartak, mentünk tovább. Végül csalódottan, jómagam zaklatottan az átélt élmények hatására, tértünk vissza a lányokhoz, itt már erősen sötétedett, mi ott álltunk vizesen, fáradtan, összetörten, és még nem volt szállásunk. Még egy utolsó tourist agencyt megpróbálunk, gondoltuk, aztán alszunk a kocsiban, vagy csövezünk, vagy megyünk vissza Rijeka felé. Itt hatalmas szerencsénkre egy iszonyat segítőkész nőt fogtunk ki, én is meguntam a banánt, és átvettem a szót - folyékony angolsággal tárgyaltam vele - ő sem sokkal tudott kecsegtetni minket, magasabb árat mondott, mint az előző kettő, de foglalkozott velünk vagy egy fél órát, és tényleg próbált valamilyen megoldást keríteni nekünk. Végül telefonált egyet, alkudott nekünk egyet, majd közölte, hogy értünk jön az apartman tulaja, elvisz minket, nézzük meg, és döntsük el. Ebben maradtunk. Hamarosan megjött a srác, ő is szimpi volt, elvezetett minket a szálláshoz, ahol én már kiszállni sem akartam, óvva magam egy újabb csalódástól vagy kellemetlen helyzettől, de anya csak citált, hogy menjek, mert kell a véleményem, így kiszálltam végül. És emlékeim szerint 10 másodperc sem telt el, már eldöntöttük, hogy maradunk. A ház egy külvárosi családi ház, fügefával és szőlőlugassal, az apartman tágas, tiszta és kedves, megvettük. Visszaszámolva az árakat, rájöttünk anyával, hogy az ára sem volt egyáltalán drága, hisz fejenként kb. 5000 Ft volt egy éjszaka, ami még a Balatonnál is jutányos. Hullák voltunk, de persze nem bírtuk ki, lefürödtünk, és nyakunkba vettük a várost. El is bűvölt minket, pedig a szigorú értelemben vett óvárosi részbe - Rovigo korábbi szigetére - be sem tettük a lábunkat akkor még, de azért a kikötő melletti teraszok egyikén megittuk jól megérdemelt korsó sörünket.
De olyan igazi tengerparti nyaralás 2004 óta nem volt. Hajnal fél 4 körül vettek fel, hét körül már Zágrábnál jártunk, akkor azt hittük, már a cél közelében. Tévedtünk. Rijekában végül nem álltunk meg, indultunk rögtön tovább Pula irányába. Persze 20 éves térképpel, így nem tudtuk, hogy a félsziget közepén komolyabb autóút is van, így a tengerparton kanyarogtunk végig Puláig, közben egyszer megálltunk csobbanni Opatija alatt.
Valamikor dél után érhettünk Pulába, ahol meg szerettünk volna szállni, de ezt a tervet hamar skippeltük, mert felfedeztük, hogy az egész part kikötőkkel és gyárépületetkkel teli, itt nem fog teljesülni az a kívánságunk, hogy a szállásról gyalog is elérjük a strandot, és a hangulatos óvárost is. (Végül nem így lett persze, de arról később.) Persze azért ha már ott voltunk, meg kellett kicsit nézni a várost, előbb elvarázsolva, majd eltévedve kóvályogtunk egyre pilledtebben, majd mikor feladtuk volna, kilyukadtunk épp az Amfiteátrumnál, oda persze azért még be kellett menni, gyönyörű volt.
Aztán a kocsihoz visszafelé menet még megtaláltunk véletlenül két újabb nevezetességet, amit korábban hiába kerestünk (Augustus templom és Városháza).
Én tudtam volna maradni azért egy-két napot, megnéztem volna este is ezt az olasz kisvárosnak tűnő helyet, de fel sem merült komolyan a gondolat, a következő célunk Rovinj volt, ahol reméltük megtalálni az ideális paramétereket. Ott már legalább a csapat fele kívánta a pokolba az egész Isztriát, és fordult volna vissza a korábbról ismert Selce felé, én bíztam benne, hogy ők sem fognak végül csalódni, csak a kezdetek nehezek. Így jár, aki tervezés nélkül, 20 éves térképekkel, utikönyvekkel vág neki az ismeretlennek. Végül megérkeztünk Rovinjba, ahol a városban kanyarogva itt is, ott is fel-felvillant az óváros távoli képe, amibe én rögtön beleszerettem. Nagy nehezen találtunk egy strandot, ahol végre újra csobbanhattak a lányok, mi meg elmentünk szállást vadászni. A szüleim abban a hitben éltek, hogy ez szörnyen egyszerű lesz, és maximum 40, de inkább 35 euróból meg fogunk úszni egy éjszakát, hisz már gyakorlatilag utószezon van, és különben is. Az első két tourist agencyben gyakorlatilag körberöhögtek minket, mikor előálltunk az igényeinkkel, megtudtuk, hogy az egész Isztria tele van olaszokkal, hisz náluk ilyenkor van a főszezon, a Ferragosto, és háromnapos fesztivál lesz Rovinjban a hétvégén, így örüljünk ha egyáltalán találunk szállást, nem hogy ennyiért. Bunkók is voltak, segíteni sem igazán akartak, mentünk tovább. Végül csalódottan, jómagam zaklatottan az átélt élmények hatására, tértünk vissza a lányokhoz, itt már erősen sötétedett, mi ott álltunk vizesen, fáradtan, összetörten, és még nem volt szállásunk. Még egy utolsó tourist agencyt megpróbálunk, gondoltuk, aztán alszunk a kocsiban, vagy csövezünk, vagy megyünk vissza Rijeka felé. Itt hatalmas szerencsénkre egy iszonyat segítőkész nőt fogtunk ki, én is meguntam a banánt, és átvettem a szót - folyékony angolsággal tárgyaltam vele - ő sem sokkal tudott kecsegtetni minket, magasabb árat mondott, mint az előző kettő, de foglalkozott velünk vagy egy fél órát, és tényleg próbált valamilyen megoldást keríteni nekünk. Végül telefonált egyet, alkudott nekünk egyet, majd közölte, hogy értünk jön az apartman tulaja, elvisz minket, nézzük meg, és döntsük el. Ebben maradtunk. Hamarosan megjött a srác, ő is szimpi volt, elvezetett minket a szálláshoz, ahol én már kiszállni sem akartam, óvva magam egy újabb csalódástól vagy kellemetlen helyzettől, de anya csak citált, hogy menjek, mert kell a véleményem, így kiszálltam végül. És emlékeim szerint 10 másodperc sem telt el, már eldöntöttük, hogy maradunk. A ház egy külvárosi családi ház, fügefával és szőlőlugassal, az apartman tágas, tiszta és kedves, megvettük. Visszaszámolva az árakat, rájöttünk anyával, hogy az ára sem volt egyáltalán drága, hisz fejenként kb. 5000 Ft volt egy éjszaka, ami még a Balatonnál is jutányos. Hullák voltunk, de persze nem bírtuk ki, lefürödtünk, és nyakunkba vettük a várost. El is bűvölt minket, pedig a szigorú értelemben vett óvárosi részbe - Rovigo korábbi szigetére - be sem tettük a lábunkat akkor még, de azért a kikötő melletti teraszok egyikén megittuk jól megérdemelt korsó sörünket.
2010. szeptember 11., szombat
csap
A dráma megoldódott Attika segítségével, kábé 1500 forintból nettó nyolc perc munkával. Megint bebizonyosodott az a sejtésem, hogy a legtöbb dolgot annyira egyszerű megszerelni, hogy egy lány is meg tudja oldani, ha tudja, hova kell nyúlni és mivel, és a pasik csak azért őrizgetik a know-how-t, hogy szükségünk legyen rájuk, és felnézzünk rájuk. Köszi, Atti!
2010. szeptember 9., csütörtök
2010. szeptember 8., szerda
A munka megvolt, nem rúgtak ki, hanem még meg is dicsértek (jó, én is így éreztem jogosnak, de az volt a kérdés, hogy ők is így látják -e). De nagyon fáradt lettem, már kora reggel rájöttem, hogy az ingerküszöböm meglehetősen alacsonyra került az elmúlt héten, viszont nagyon jó volt T-t meg Pét újra látni, és diétáztam és edzettem. Azt mondjuk nem értem 16 fokban miért fagyok le a bringáról. Meg 22 fokban a lakásban? Tavaly kábé akkor kezdtem fűteni, mikor 18 alá ment. Jó, nem segít, hogy nincs megint meleg vizem egy ideje, bár most nem a bojler romlott el, mint két éve, hanem a csaptelep; a hideget nem lehet elzárni, a meleget nem lehet kinyitni. Bár ma már nekiestem - ennél rosszabb nem lehet jelszóval -, és sikerült valami langyos-szerű patakot kicsikarni belőle. Pedig ebben a hónapban biztos nem lesz lé szerelőre. Hacsak nem tud valaki egyet, aki egy ebédért vagy baráti ölelésért megnézné ezt a szart.
Viszont van új SOA! :D Mindjárt nem oly borús a kedv! :)
Címkék:
actually,
örömbódottá,
rajongás,
sorozat
2010. szeptember 5., vasárnap
2010. szeptember 4., szombat
2010. szeptember 3., péntek
2010. szeptember 2., csütörtök
ROTFL: http://www.youtube.com/watch?v=R0POfyHNVCk És a legjobb, hogy a nőnek (Kálmánnak) is van humora, és élvezi. Megalol.
Nem választottam könnyű olvasmányt Horvátországba, Saramago Halálszünetét nyúztam, nagyon nehezen adta magát, de megérte. Az utolsó oldalakat már hazafelé a kocsiban, úgy sírtam, mint egy gyerek.
"... mert a kéz nyitott könyv ... mert beszédes az, ahogy megnyílik és bezárul, ahogy simogat és odacsap, ahogy elmorzsol egy könnyet vagy elrejt egy mosolyt, ahogy ránehezedik egy vállra, vagy istenhozzádot int, ahogy dolgozik, ahogy elpihen... "
"... keserűsége lassan oldódott, a világ igazából tele van ilyesféle történésekkel, amikor a férfi várt és a nő nem volt ott, vagy a nő várt és a férfi nem jött el, erről, így magunk között, a magunk kétkedő és hitetlen módján az a véleményünk, hogy inkább ez, mint egy lábtörés."
shopgirl strandra megy:
"... mert a kéz nyitott könyv ... mert beszédes az, ahogy megnyílik és bezárul, ahogy simogat és odacsap, ahogy elmorzsol egy könnyet vagy elrejt egy mosolyt, ahogy ránehezedik egy vállra, vagy istenhozzádot int, ahogy dolgozik, ahogy elpihen... "
"... keserűsége lassan oldódott, a világ igazából tele van ilyesféle történésekkel, amikor a férfi várt és a nő nem volt ott, vagy a nő várt és a férfi nem jött el, erről, így magunk között, a magunk kétkedő és hitetlen módján az a véleményünk, hogy inkább ez, mint egy lábtörés."
shopgirl strandra megy:
2010. augusztus 31., kedd
Na megjöttem tegnap este, iszonyúan hulla voltam, gyakorlatilag egy hete nem aludtam egy jót, van mit pótolni. Viszont a nyaralás azért nagyon jó volt, hat év után újra a tenger, újra hullámozva aludni el este. Na meg beszélek ám horvátul is: Prosim jedno pizza tunjevina, prosim jedno pivo toceno, prosim jedno vino bijela/crno, stb. Mindemellett folyékony angollal tárgyaltam a szállásról, valamint rengeteget használtam az olaszt is, úgy tűnik, az Isztrián mindenki beszél olaszul. Én meg még tudok, ami szintén tök jó. Na majd mesélek hosszabban, addig is egy újabb horvát mondat, amit megértettem:
2010. augusztus 24., kedd
2010. augusztus 23., hétfő
Azért így belegondolva, egy évvel ezelőtti önmagam és a mostani között... Ojjjjjeeeeeee.
Címkék:
actually,
bazmeg,
hűha,
örömbódottá
2010. augusztus 22., vasárnap
Mekkora! Sinkovics, Humorfesztivál. Puzsérék mutatták. Kipróbáltam a biciklis órát, remekel, megnéztem a Kopaszi-gát, aztán fagyi a Szépvölgyi úton. Jól esett. Legközelebb viszek mást is meg pokrócot is.
2010. augusztus 19., csütörtök
2010. augusztus 18., szerda
No a Weeds ugye már elkezdődött. Big Bang szeptember 23, Dexter szeptember 26, Kaliforgia január 10 (':(), Office szept 23 (micsoda nap lesz az, kérem!), Sons of Anarchy szept 7 (az már mindjárt itt van!), 30 Rock is szept. 23!?! Na ennyi hirtelen. Jövő héten asszem mégiscsak Horvátország lesz végül, nem fesztivál.
2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 16., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)