Van Rómában egy hely, ahol találkozik a HÉV, a metró, meg az elővárosi vasút. Az olasz gondolkodásmód gyönyörű iskolapéldája, a turisták teljes összezavarásának hatásos eszköze: a metrómegállót úgy hívják: Piramide, az elővárosi vasút ugyanezen megállója: Ostiense, a HÉV-é Porta San Paolo.

Elsején meg Kiscsillag, óje. Szigeten is annyira jó egyébként a program, nem tudom, mit panaszkodik mindenki, évek óta nem akart ennyire megszakadni a szívem, hogy nem megyek.

Jupííííííííííííí

Jaj, de jó, Thrill Collins megint a Tündérgyárban!!! Ráadásul kétszer!!! Augusztus 11-én ott a helyünk! Másnap (is) azért nem, mert akkor meg Kerekes Band Kobuciban!!! :D

Heh! A 12 éves húgom a FB szerint kapcsolatban van! :D Vasutas tábor, mi? :D

Heh, kösz élet! Azért ez erősen Murphy!

Ja, nem hallgatunk Ultimo bacio-t, mert a kveszt most "kivételesen" a nem sírás! :D Széles mosoly, oje. Ma este a nagyszüleimmel buliztam! :D

Egyszóval: megint az van, mint tavaly 'Hegy után: fontolgatom, hogy tudnám megoldani, hogy még legalább egy fesztiválra eljussak az idén...

Az a jó a fesztiválokban, hogy mindenki annyira nyitott, kedvesen fordul a másikhoz. Vajon mi van emögött? Kizárólag csak az összetartozás érzése, az egy családba tartozunk, hisz egy fesztiválon vagyunk? Nem tudom pontosan. De mennyivel szebb lenne, ha ebből a nyitottságból valamennyit haza is tudnánk lopni! Hisz még én magam sem úgy működöm ott, mint itthon. Sajnos.

Sajnáltam, hogy csak 3 napra mentünk, hisz épp csak belejöttem végre a bulizásba, és máris jöhettünk haza. Ez a baj az ilyen rövid fesztiválokkal. Persze közben meg úgy elfáradtunk, hogy nem is igen bírtam volna tovább. :D

Csütörtökön szerencsésen megérkeztünk, majd rögtön meg is találtuk a kolléga által ajánlott kempinget, és gyorsan letáboroztunk, majd szüttyögtünk egy kicsit – illetve Réka, és rohantam volna azonnal a Szerelmi pincesorra -, végül kimentünk Jurijjal indítani a fesztivált. Jó volt, azért akármennyire is kis egyszerű kis zene ez, fesztiválra tökéletes, kék a pólóm, fehér a gatyám, hejj. Utána viszont úgy döntöttünk, hogy irány a borkatakomba, mert az kell az esti koncertek előtt. Kellett is, jó bort is, jó társaságot is találtunk, bár az utóbbit később elvesztettük. :( Aztán vissza Mogácsra – milyen picike! – , majd Kiscsillag. Majd úgy éreztem, nekem kell egy kis szieszta, ami végül kicsit szerencsétlen összjátékaként a körülményeknek másnap reggelig tartott, kihagyván így Nathan Flutebox Lee-t, aki pedig szörnyen érdekelt volna. :(

Pénteken Heaven Street Sevennel indítottunk, majd megint célba vettük a borkatakombát, ahol megint összefutottunk az előző napi kedves ismerősökkel, és együtt indultunk vissza Irie-ra, de végül megint elvesztettük egymást. Irie is jó volt, majd utána Guano és Korpiklaani között ingáztam, azután emlékeim szerint volt még egy kis Neo, na meg persze a Slayer, illetve a környéke, remélve, hogy találkozom valakivel, de persze esély sem volt rá, mivel az orrunkig sem láttunk, olyan sötét volt. A Slayer végét elmosta a vihar, ami elől először bemenekültünk a Jäger bár szélére, aztán inkább röhögve élvztük a bőrig ázást és életem eddigi talán leggyönyörűbb viharát. Hogy aztán mi volt, az már az emlékezés ködébe veszik, de valahol a Furmint színpad környékén és jártunk még, és hallottuk a Kistehén elejét, Mitsoura meg nem volt ott, ahol kellett volna. Érdekes, hogy pont szombaton indultam úgy neki a programnak, hogy egyik koncertért sem kár, ha kihagyom, közben meg zenei szempontból egyértelműen az volt a legjobb nap. Kicsit nehezen indultunk el, mert Réka későn keveredett haza, így én sétálhattam egy jó nagyot a városban, mire felkelt, aztán elindultunk Magashegyire, nem fogott meg, utána a Belga egyértelműen a hallott koncertek legszarabbikát mutatta be mindkettőnk szerint: ők jól elvoltak, de hogy a közönséget is szórakoztassák, az már szemmel láthatóan nem hatotta meg őket. Azután belehallgattunk a Blind Myselfbe, de végül épp egyikünknek sem fűlött a foga hozzá, viszont elkeveredtünk Ska-Pécsre, ami nagyon jó volt, majd Réka kedvéért 30Y, amit én kb. két számig bírtam hallgatni, aztán elmenekültem, ezután jött a hatalmas Kerekes Band – ezek eddig hogy maradtak ki az én életemből, komolyan, frusztrált bankárlányoknak receptre kéne felírni legalább havi egy KB koncertet! Kábé két szám után berohantam, és a negyedik sorban őrjöngtem végig. Aztán a Besh o droM jött oda, de egy órát tartott legalább az átállás, és mi voltunk olyan hülyék, hogy nem mentünk át közben Kosheen-ra, hanem csak miután elkezdődött a BOD (!), úgyhogy kábé még négy számott hallottunk tőlük, de az is kurvajó volt. Kár, hogy nem mentünk át hamarabb. Aztán én még vissza Besh o droM-ra, végignyomtam a végét, majd elindultam, elkaptam még a Road végét is, legközelebb azt is meghallgatnám, mert ennyi alapján igen jónak tűnt, aztán lassan fájó szívvel, hiába próbáltam húzni, és jártam végig kétszer, csak el kellett búcsúzni a fesztiváltól. :( Megint olyan nehéz volt, mint tavaly. Lehet, hogy jövőre már kedden lemegyek, hogy akklimatizálódjak, mert ez így kevés volt.

Úristen, de kibebaszott jó volt a Kerekes Band! Véletlenül keveredtem oda, mert annyira láma volt a 30Y, de egyértelműen Hegyalja legjobb koncertje volt. Úristen, évek óta nem táncoltam ekkorát! Amúgy jó volt megint a 'Hegyen, nem annnnnyira, mint tavaly, bár bizonyos szempontból sokkal jobb volt (=nem Szegiből ingáztunk, hanem a szemközti kempingből), kékzöld vagyok természetesen, stb. Borkatakombában még mindig igen jó a sárgamuskotály, és nagyon vicces fiatalemberekkel lehet benne megismerkedni. Picit koszos vagyok és leharcolt, de nem bánom akkor sem a fesztiválzáró Fényeket tegnap este. :D És az a gyönyörű vihar tegnapelőtt, úristen! Ennél gyönyörűbb fesztiválhelyszínt nem tudok elképzelni, menni kéne oda csak úgy is.

És most csak három igazán vékony könyvet viszek. Hisz fesztiválozni megyünk, vagy mi. :)

Na akkor off. Irány a sárgamuskotály, a jó buli, és a félmeztelen, sörhasú izzadt férfiak földje. Óje.

Na eddig tartott a Falling Skiesnek, hogy elkövessenek egy kurvanagy bakit. Pedig jó volt újra látni az öregedő Carter dokit, na de mégis, hogy mikor a negyedik részben visszamennek, és közben a néger kiscsávóval mi történt, és nem mondják el neki, pedig hát az ő fiára is hasonló sors várna. Komolyan, még meg is kérdezi a dokinőtől, hoy milyen napja volt, és az ha semmiben nem is érintené őt, nem mond el neki egy ekkkkkkkora eseményt?! Komolyan, miért nem tudnak figyelni?

Weedsben meg nem hiszem el, hogy Esteban ne érte volna el a sitten is Nancy-t, volt neki bőven ekkora hatalma. Meg elengedik, mert Esteban meghalt?! Ártott ő Estebanon kívül még elég más embernek. (Demian Bichirért kár, eyecandy.) Meg akármennyire is meggyilkolt valakit, ha egy ekkora embert buktat le, nem tanúvédelmi program járna a börtön helyett, meg új személyazonosság? Megint ostobán csinálják.

Loiue továbbra is csodálatos!

Áh, későn van, pénteken, ami jó, mert még munka után is leér*, én viszont hogy nem leszek addigra totál ittas? Bár ezzel tavaly sem volt igazán gond. Mondjuk ott meg képben kellett maradni, hogy hazajussunk Szegibe, ez meg idén nem lesz. Na mindegy, majd okosan.

*nem tudom ám, hogy jön -e. :)

Tudom, a beszámolóval még tartozom, hát erre még várnotok kell, mert most éppen elájulok, annyira hulla vagyok. Kicsit szar volt fél éjszaka nem alvás (Miért??) után lehúzni az első napot a gyárban, visszaülni a szarba, hogy úgy mondjam. Mondjuk kaptam véletlenül egy halálosan vicces infót, amiért viszont megérte! Nagyon furcsa fricskákat mutat a sors néha! :D Na mostmár megnézem, mikor lesz az a koncert a Hegyen, és meghallgatok pár számot, hogy képben legyek! ;)

Top 10 Róma:

Trastevere Lungo
Foro Romano
Tivoli - Villa D'Este, a Villa Adriana Canopus-a
Cinecittá, a Róma díszletei
A Galleria Borghese szobrai (Dávid, Prosperina elrablása, Paolina, stb, és Aeneas menekülésével kapcsolatos művei (melyek felidézve Szabó Magda Pillanatát mindig erős vigyorgásra késztettek)
Museo della Civiltá Romana

Da Guido étterme (Asszem Via della Scala - A Trastevere közepén)

Kilátás az Angyalvárról

A Piramis

A Pantheon


Top 10, amit nem láttunk:
San Clemente
San Paolo Fuori Mura
Őrségváltás a Quirinalén
Giancolo, Aventino
A via del Gazometro, ahol a Tudatlan tündéreket forgatták. Egyszerűen nem fért bele.

Kilátás a Vittorio Emmanuelről

A Kapitóliumi Múzeum

A Villa Adriana tengeri színháza

A Villa Georgina

Top 10 csalódás
Colosseo - Turistagyár. A tetejére és az aljára csak vezetett csoporttal mehetsz
Spagna - Rengeteg turista, és erőszakos rózsaárusok
A Testaccio cserépdombja - kiábrándító volt a környék napközben, a domb semmi extra, ha nem tudod, mi az
Carlo Menta - a sokat ajánlott trasteverei étterem egy borzasztó gyár, rengeteg ember, lelketlen és figyelmetlen kiszolgálás
A Trevi - rengeteg turista, erőszakos "akartok egy közös fotót?" fickók
Az a kurva Pie' di marmo - ott kerestük, már megkérdeztünk vagy négy embert - az egyik pár még a kiejtésemet is kijavította - de csak a sokadiknak volt esze arra, hogy közölje, hogy el van kerítve, mert restaurálják, és ezért nem találjuk. Addigra legalább háromszor mentünk el mellette.
Az orrunk előtt zárták be az utolsó napunkon a Santa Maria Sopra Minervát

A Via Margutta 51, ahol elvileg a Római vakációban Gregory Peck lakott, nem is olyan

Az, hogy a drága Audrey Hepburn arcából mekkora üzletet csináltak. Szerintem még wckefét is lehet kapni a képével. (Only You-ra semmilyen jel nem utalt ezzel szemben pl.)

Talán az Igazság szája.

Nyugi, lesz még élménybeszámoló jellegű poszt is. Valamikor....

Úristen. Annyira szürreális volt belépni a lakásba! Mintha egy évig odalettem volna, és mintha egy idegen lakásába léptem volna be. Első pillanatban nagyon fura érzés volt. Róma elképesztő, sok szempontból egészen más, mint amit vártam. Nagyon nagyon nagyon elfáradtam, mindenem fáj, a talpamat szerintem csontig lejártam - lábsérülésekben gazdag nyaralás volt, túl ezen még folyton belerúgtam valamibe, begörcsölt, stb - hát sajnos öregszünk, és ezen még edzettség sem segíthet, mert nem az izmaink nem bírták, hanem a tappancsaink. Réka bőröndjének a kereke szerencsére csak utolsó nap mondta fel a szolgálatot, előző nap röhögtünk azon, hogy ezt a város kerekes bőröndök teherbírásának tesztelésére remekül lehetne használni. Keresztül-kasul bejártuk, hatalmasakat zabáltunk, iszonyatos összeget vertünk el, voltunk Tivoliban is, voltunk a tengerparton is - Ostiánál komoly kveszt az életbenmaradás, akkora hullámok vannak, de gyönyörű volt ettől függetlenül. Ma hajnal kettőkor még a Trastevere lungón lévő úgymond törzshelyünkön ismerkedtünk egy olasz vikinggel, és könnyesre röhögtük magunkat a személyzettel, akiktől kölcsönös jókívánságok közepette vettünk könnyes búcsút, aztán még hajnal háromkor ittunk egy utolsó negronit az Isola Tibertinán, miközben világmegváltó beszélgetést folytattunk. Aztán volt az, amikor Réka... Na ezt majd később. :D Most viszont benyomom a mdárlátta Supplíkat, megnézem Lajost, aztán elájulok, bővebb beszámoló, fényképek, egyebek pár napon belül. Jajj, de furcsa!