Tényleg egészen röhelyes, hogy egy ilyen könyvről spirituális gondolataim támadnak, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Ha kapok valamit, örülni kéne neki, anélkül, hogy azon kezdenék gondolkozni, érdemes -e ez a forrás egyáltalán a figyelmemre.
Szóval a felismerés: egy hónapja mást sem csinálok, mint a sebeim nyalogatom és dühöngök vagy bánkódom felváltva, azon gondolkozván, mi lett volna, ha? Nem kéne inkább végre elengedni a múltat és továbblépni?
Viszlát, mogyoróvaj!
3 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése