♥

Tóth Árpád

Láng

Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehűlt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.
Nem látta senki más, csak én.

Benjámin Ezért kerüllek el című verse meg konkréten wtf kategória. A hóesésben meg csak szimplán csodaszép. ♥

Nem tudom, pontosan milyen indíttatásból emeltem le tegnap éjjel a Benjámin László kötetet a polcról - őszintén szólva az is elég homályos, hogy került oda, túl azon, hogy az elmúlt években kicsit tudatosan kezdtem el mindenféle versesköteteket összerendelni az antikvárról, csak hogy meglegyen, mert majd kell - milyen jól jött ez, mikor a Nyári Krisztiánt olvasva többnyire rögtön le is tudtam kapni a polcról az érintett kötetét -, meg volt benne egy olyan is, hogy lehet, hogy majd egyszer odaadom anyának, mert tudom, hogy szereti. Na mindenesetre majd leestem az ágyról, mikor találtam benne egy olyan verset, hogy: "Nazim Hikmet halálára". Ugye ő az, akit folyton idéznek a Tudatlan tündérekben. Ráadásul, ezt csak most vettem észre, szerepel benne az a félmondat: "hány kimondatlan szó". "Quante parole non dette" hangzik el a filmben. Hátborzongató koincidencia. :D  Mert azt azért nem hiszem, hogy Özpetek ismerte volna a Benjámin verset. Bár ezekután, ki tudja?

http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A2z%C4%B1m_Hikmet