Az első nyitott ablaknál alvós éjszaka. Na jó, csak résnyire.
Végre valami másfajta csapadék.
Megint elképesztő, miket álmodtam! :D
Vadul keresem a szállást Pécsre, reméljük, valaki kiadja nekünk a kanapéját.
Amúgy sokat bicózom.
2010. március 31., szerda
2010. március 25., csütörtök
2010. március 24., szerda
2010. március 23., kedd
2010. március 22., hétfő
2010. március 21., vasárnap
2010. március 20., szombat
2010. március 18., csütörtök
2010. március 16., kedd
2010. március 14., vasárnap
2010. március 11., csütörtök
Furcsán szorongó vagyok mostanában, mintha nem lennék önmagam. Emberek közé sem vágyom a héten. Pedig milyen jó helyet fedeztünk fel pár hete katzéval tök véletlenül; a Helvéciát az Eötvös utcában. Meg is állapítottuk, hogy a pótkulcs meg ez emlékeztet az általunk ismert helyek közül legjobban a Cafféé Alt Wien-re, és megbeszéltük, hogy az lesz az új törzshelyünk. Hát nem ezen a héten.
Nem tudom, mi ez. Talán a túl hosszan elhúzódó tél nyomja rá a bélyegét a hangulatomra, vagy valami változik, vagy valami nagyon változtatni kéne. Na persze sok mindenen kéne változtatni. Mindenesetre ez a havazás már borzasztóan untat.
Írni sincs kedvem.
Milyen apróságokon múlnak a dolgok; a minap takarítottam a céges levelezőládámat, találtam egy tavalyi levelet, melyben egy kollégám tesztelésre delegált maga helyett, de végül az egész elmaradt, vagy elhalasztódott, és legalábbis nem vettem részt benne. Pedig akkor biztosan be lettem volna mutatva Neki, és az elmúlt hónapok egészen máshogy alakultak volna. Egy másik dimenzióban egy másik én teljesen kimaradt ezekből az érzésekből, örömökből, bánatokból. Nyilván megvan neki ehelyett a maga baja/öröme, de azért furcsa. Egy hajszálon múlt. És így még mindig nem ismerjük egymást. Nem merek lépni. Ezért már látni sem olyan jó, mert csak a saját bénaságomra emlékeztet minden alkalom. Zsákutcába kerültem.
Nem tudom, mi ez. Talán a túl hosszan elhúzódó tél nyomja rá a bélyegét a hangulatomra, vagy valami változik, vagy valami nagyon változtatni kéne. Na persze sok mindenen kéne változtatni. Mindenesetre ez a havazás már borzasztóan untat.
Írni sincs kedvem.
Milyen apróságokon múlnak a dolgok; a minap takarítottam a céges levelezőládámat, találtam egy tavalyi levelet, melyben egy kollégám tesztelésre delegált maga helyett, de végül az egész elmaradt, vagy elhalasztódott, és legalábbis nem vettem részt benne. Pedig akkor biztosan be lettem volna mutatva Neki, és az elmúlt hónapok egészen máshogy alakultak volna. Egy másik dimenzióban egy másik én teljesen kimaradt ezekből az érzésekből, örömökből, bánatokból. Nyilván megvan neki ehelyett a maga baja/öröme, de azért furcsa. Egy hajszálon múlt. És így még mindig nem ismerjük egymást. Nem merek lépni. Ezért már látni sem olyan jó, mert csak a saját bénaságomra emlékeztet minden alkalom. Zsákutcába kerültem.
2010. március 9., kedd
2010. március 6., szombat
Nézzetek Skinst!
Szeretném újra és újra az arcotokba tolni, hogy mennyire kurvajó a Skins! Imádom. A második évad vége felé már minden részen sírtam, és most vége. :( A harmadiktól lecserélik a teljes szereplőgárdát, kíváncsi leszek, továbbra is meg tudnak -e szólítani. Szerintem meg, egyébként. Kíváncsi lennék egy Skins 10 Year Afterre majd. Kár, hogy van, aki már nem szerepelhet benne. :( De nagyon kíváncsi leszek, hogy ezekből az emberkékből mi lesz mondjuk 10 év múlva, annyira sugárzóan tehetséges némelyik. A sorozat meg... Hiteles, okos, lenyűgöző, fordulatos, következetes, vicces, szomorú, magával ragadó... Sid, Chris, Jal, Effy, Maxxie, Anwar, Tony, 'Chelle farewell!
Jupiii: http://www.sorozatjunkie.hu/2010/03/06/berendel-az-nbc-2/
Ma bejelölt egy olyan ember a fészbúkon, akiről 15 éve azt sem tudom, hogy él -e még. Él. :D
Ma bejelölt egy olyan ember a fészbúkon, akiről 15 éve azt sem tudom, hogy él -e még. Él. :D
2010. március 3., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)