Nagyon fontos könyvnek tartom Gavalda Szerettem őt-jét. A hétvégén színházban is megnézem! :)

Megvolt ma az Urániában a Benedict-es Frankeinstein. Hát, sajnos nekem nem volt olyan nagy szám. :( Azért persze jó volt, de semmi átütő.

Szóval a Fighter szerintem egy szar. Kínszenvedés végignézni, két menetben sikerült csak. A karakterek mind kibott idegesítőek, mindet meg kéne pofozni vagy tépni, az őket játszó színészek remekül teljesítenek, mert mind halál antipatikus a szerepében, unalmas, ezerszer láttuk, az egész olyan, mint a 80'-as évekbeli B-C kategóriás filmek, legjobb példa erre az a szoft-erotikus előjáték jelenet, konkrétan szánalmas. Mi ez az Oscar-eső?

Meg a Szellemíró is túl van hype-olva, azt sem értem. Azt is láttuk már csomószor, a film végi csavart a közepén lehet tudni.

A nagy elhatározás meg, hogy havi egy kirándulás, egy színház elég viccesen sikerült: péntek este 10 percen belül két meghívást kaptam szombatra, nem volt más dolgom, mint igent mondani, és megjelenni: így egy jót túráztunk Lújjal*, majd este haverlánnyal Oidipusz király amatőr társulat előadásában, nem volt megbánnivaló.

*forralt gyömbér (!), rétes, Libegő, madárcsicsergés

LOL

http://twitpic.com/3o4137

Tegnap megnéztük az Omló tornyokat, amit még akkor is tökre élveztem volna, ha nem ismerem az alkotókat. A Bakelit meg még mindig remek hely, csak képtelenség onnan elindulni. Az utolsó metrón meg együtt utaztam Vekerdy Tamással.

Jajj, hogy milyen szép szál ember ez a Gálffi! A magyar Alan Rickman. Bűbájos darab az Üvegcipő.

Semmi különös. Munka, pihegés ebben a cseppfolyós hőségben, sims3, weeds 5/6, pár napja Tetthely (Katze, Kie, Panni, Máté), ilyenek. Onnan hazafelé a megérzések egy tökéletes példája volt, konkrétan láttam, ahogy elmegy majd előttem a busz, és kiléptem a sarkon, és elment a busz. Ezen még sose vigyorogtam korábban. Pláne, hogy a következőn viszont ott volt Réka. :D Vasárnap kimentünk ebédelni a húgomékkal a nagyszülőkhöz (végre rávettem magam, hogy tapogassam a pocakját, de nem rugott vissza. Mert még asszem nem mondtam, de asszem, mostmár publikus (mert ő is írt már róla a blogján), hogy hamarosan nagynéni leszek.), aztán átbumliztam megint Erzsébetre (lassan hazajárok oda, bármennyire próbáltam elkerülni xD), Zsééknél egy kis vasárnap délutáni társasjáték party, de jó volt! A szombati színházat meg már írtam, ja de azt még nem, hogy a Bakelit Multi Art Centerben voltunk, ami egy csodás hely, a totál lepukkant gyártelep közepén egy hatalmas lelkesedéssel és naivitással épülő dolog, amiről remélem, még sokat hallunk majd. (Kedvenc pillanatom volt, mikor hallgattam a tulajt, aki csillogó szemmel bizonygatta valakinek, hogy majd ő megmutatja ennek a magyar színházi világnak, hogy fenn tudja tartani ezt a helyet, és tudja üzemeltetni nyereségesen, még ha nem is kap semmi támogatást. Picit szerelmes lettem, de aztán ment tovább az este. :D)
A zajokról még. Szombaton egész álló nap harangoztak nálunk. Kábé 200 méterre lakom egy templomtól, többnyire meg se hallom, annyira megszoktam. De szombaton max fél perc szünetekkel EGÉSZ NAP nyomták. Azt hittem, megőrülök. Szombat éjjel pedig két szomszédnál is ment a wirtschaft, az egyik páros éjfél körül nyomta a számát, azt nem értettem, a másik olyan hajnal négy körül, visított a csaj, hogy "add ide a kulcsot, vagy kiugrok az ablakon." De hát akkor szép az élet, ha zajlik. Na, nálunk nagyon szép.

...szóval tegnap este diplomás néző lettem, kijártam a Nézőművészeti Főiskolát. Remek volt, mondjuk már a Mulatsággal kapcsolatban is említettem, hogy nekem mindegy, mit csinál a Mucsi meg a Scherer, én kész vagyok, és röhögök. Hozzájuk jött még most harmadiknak a brilliáns Katona Laca, akit szintén eléggé kedvelünk a Krétakörös időkből. A darab egyébként Tasnádi, akitől láttam már számomra hátborzongatót (Finito). Ez meg Lujzi hátát borzongatta, eléggé kiakadt utána, de azt majd ő leírja (remélem, mert elég ritkán ír mostanában, és a rendszertelen bloggereket nem szeretem). Szóval a társaság véleménye enyhén szólva is megoszlott. Én jó szívvel mindenképpen csak a három szereplő igazi rajongóinak tudom, mert ez az ő three man show-juk. Abban igaza volt Endinek, hogy egyetlen ötletre egy kétórás darabot alapozni alapvetően nem szerencsés, tényleg elég lett volna ebből másfél óra, a vége eléggé leült, már nem volt annyira elsöprő. A Scherer meg... Végem van tőle, mint a botnak... :D
Előtte a Sandokan Lisboában ittam egy San Miguelt, utána a Queenben vezettük le az estét, és sikerült érett, felelősségteljes, felnőtt ember módjára 2 sör (meg egy hubi) után fél 11-kor hazamenni, pedig nagyon maradtam volna még. :( Majd szombat este folytatjuk.

Jövő szombaton ez lesz: http://www.origo.hu/programajanlo/20090316-kiallitas-nyilik-a-cseh-mesehos-kisvakond-kalandjaibol.html
Áprilisban meg kurvára elmennék kalandparkba, most beérném Csillebérccel is, csak menjünk.

Közben meg körülbelül 7 könyvet kéne kiolvasnom egyszerre, de legalábbis pár héten belül. Most nagyon ki vagyok egyébként éhezve az olvasásra, éjjel-nappal csak olvasnék, közben meg ma reggelre jött le végre felirathoz illően a Furcsa játék (Haneke), a tavalyelőtt elhunyt német kevinszpészivel, Ulrich Mühével (A mások élete, Ámen). Kb. két éve vadászom. Díjaznám, ha harminc órából állna egy nap. Minimum.

A tegnapi nap egyébként egyszerűen csodás volt, a legnagyobb gondom annyi volt, hogy milyen útvonalat válasszak. Szabin voltam, kialudtam magam, mégis emberi időben keltem, tettem-vettem, heverésztem, olvasgattam, mindössze 1 db Tudorst néztem meg egész nap, majd elriszáltam a terapeutámhoz (aka NagyÁ). Úgy éreztem magam kicsit, mintha én lennék gazdagember felesége. Vicces érzés volt. Ma meg hatkor ébredtem totálisan kipihenten, majdhogynem vigyorogva (csak később jutott eszembe, kikkel álmodtam), de még sikerült ráhúznom egy óra lustálkodást, majd mézeskávé, elindulás, hídon átsétálás, vigyorogva ala' BridgetJones. Pár óra múlva meg színház, Mucsi, Scherer, Katonalaca, mondjam még?

Szétrobbanok a közlésvágytól! :)

Helyes, morcos trolis pasi átszokott a metróra. :(

A nagy Jane Austen lázból egyelőre annyit tudtam így hirtelen realizálni, hogy megszereztem az Értelem és érzelmet, és tegnap jól megnéztem. Nagyon élveztem. Korábban biztos nem láttam egyben. (Kicsi buta leányként nem szerettem Kate Winsletet, Hugh Grant-et, Alan Rickmant...). Nagyon jó látni benne az angol színjátszás színét-javát, és vicces egybeesések is felfedezhetők, pl az Igazából szerelemmel (továbbiaban ISZ). Pl. Alan Rickman ott férje Emma Thomsonnak, itt csak sógorságba keverdnek, és Emma Thomson ISZ-beli testvérének lesz felesége. :) Tudom, hogy semmi értelme az ilyen eszmefuttatásoknak, de nagyon élvezem.
Utálom, hogy Hugh Grantnek mindig Stohlbuci a magyar hangja, de be kell látnom, tökéletes, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy Alan Rickmannek ezúttal nem Helyei László volt.
Meglepve fedztem fel benne Hugh Laurie-t is (a későbbi Dr. House :), nagyon tetszett benne. Érdekességképp: a forgatókönyvet maga Emma Thomson írta, és oscart kapott érte, a rendező a tajvani Ang Lee, aki később a Brokeback Mountaint is rendezte, a zeneszerző pedig az a Patrick Doyle, aki a Sok hűhóhoz is remek zenét csinált.
És Alan Rickman annyira, annyira, annyira... szívdöglesztő.

És ú basszus, és most látom csak, honnan volt olyan ismerős Imogen Stubbs! Ő volt a főszereplő a rajongott Vízkeresztben, most nagyon szégyellem magam, hogy erre nem jöttem rá magamtól.

Na már olvasom is, és már a tizedik oldalon rá kell jönnöm, hogy több a közös, mint gondoltam. :)

"Sosem lennék boldog olyan emberrel akinek az ízlése nem egyezik pontról pontra az enyémmel. Érezze át minden érzésemet; mindkettőnket ugyanaz a könyv, ugyanaz a zene bájoljon el."

Erős túlzással ki tudnék jelenteni én is hasonlót. :)
Mert ami alap, hogy a zenei világ közös legyen, vagy legalábbis metszéspontjai legyenek. Sosem tudnék olyan férfival lenni, aki slágert, vagy juventust hallgat. Sosem tudnék olyan pasival lenni, aki nem olvas. Sosem tudnék olyan pasival lenni, aki nem szereti a filmeket. Nyilvánvaló, hogy nem várok el hasonlóan nagy tájékozottságot, de legalább a nyitottság, az érdeklődés meglegyen.

Ma este Mulatság a Bárkán Lacival, majd egy sör Rékával, Pannival és Mátéval.

Mulatság! Mily régóta vágyom megnézni e darabot!Persze igazán autentikus a pulai Bárka kikötőben lett volna, de ez több éven át nem jött össze, így mikor Laci felvetette az ötletet, hogy menjünk el megnézni, lelkesen helyeseltem. Előrebocsátom, egy icipicit többet vártam tőle, de ez csak a túlzott elvárásoknak köszönhető, és ettől függetlenül is szétkacagtam rajta az agyam. (Tegyük hozzá, ez a két marha (Mucsi & Scherer) bármit csinálhatna, így tennék.)
De hogy a konkrét élményről beszéljek, Mucsi mozgáskultúrája egyszerűen utánozhatatlan, és ezen a magyar parlagon senki sem tudja így mondani, hogy "Álljál le!", meg hogy "Hagyjál már!". Senki.
Scherernek minden rezdülését imádom. Szcs.
Szikszai Rémuszt meg hazavinném, megtartanám. LAFS. Micsoda férfi, kérem, micsoda férfi!

Nos tehát tegnap színházban voltunk, mint arra rájöhettetek a tegnap esti bejegyzésből. Laci szerzett jutányos áron jegyeket a Trainspottingra a Tivoliba, és mentünk. Nekem nagyon tetszett, főleg a nagyszerű színészi játék miatt. Dózsa Zolit már írtam ;), ő volt Begbie, csodás volt a beteg fiút játszó Kovács Ferenc, a mozgása, a hangja, a keze, a szája! Spudként Dolmány Attila remekelt, egy az egyben úgy nézett ki, mint Justin Theroux, és most látom csak, honnan volt olyan ismerős a neve! :D Ő Kyle magyar hangja! :D Persze Dózsa Zoli neve/hangja sem véletlenül volt ismerős, ő volt például Drazic, a héten emlegetett Szívtipró gimiben, meg a Helyszínelőkben és a csalódást okozó Férfi fán teremben is beszélt.
A darabra visszatérve, ha valaki nem látta a filmet, annak nem tudom, mennyire élvezhető, de aki látta, és tetszett, annak ajánlom. Mozgalmas, remek színészekkel, sokkal kevésbé durva, mint a film, ellenben viccesebb, ja és még Stefanovics Angéla is van benne, röhögtünk a srácokkal, hogy kb. az egyetlen olyan magyar színésznő, akinek simán elhiszed, hogy 13 éves, pedig idősebb, mint én, idén lesz 30. Ő is jó volt, aggódtam, hogy majd mindig csak bb emese jut eszembe, de remekül feledtette, tehetséges ez a lány, kétség nem férhet hozzá.

Szerelmes vagyok. Dózsa Zoltán. Micsoda férfi, kérem, micsoda férfi!
http://www.szinhaz.hu/index.php?id=97&szineszid=27766

Csütörtökön Mankával és Misivel találkoztam volna, de szólt Laci haverom előző nap, hogy menjek vele színházba, mert van egy fölös jegye, és Manka is fáradt volt, így végül színház lett belőle. A műselyemlányt néztük meg az Örkényben. Nagyon jó volt, Hámori Gabi borzasztó tehetséges, a történet pedig egy megkapó-megható-megrázó női sors. Már láttam az Örkényben néhány szar darabot, de ezekután megszavazok neki egy újabb esélyt. Pénteken meg moziba készültem munka után, az új Alan Ball filmet, az Érzékeny pontot akartam megnézni, de beszéltem anyával, és úgy éreztem, egy kis törődésre van szüksége, így kimentem a kedvéért a pólusba, és csavarogtunk meg beszélgettünk egy másfél órát. Majd haza, majd vissza a Klauzálba hogy találkozzam Endivel és Kiével, és nagy meglepetésemre és örömömre ott volt velük Káel, akivel most találkoztam kb. hatodszor életemben, de nagyon kedvelem. Beszélgettünk, söröztünk, majd haza, másnap pihi, mosás, True blood nézés (lassan végzek vele, egyre kevésbé tetszik, azzal meg nem töltöm az időm, amiért nem fizetnek, és még nem is élvezem (ööö. ez most elég félreérthető), majd négy körül át Kieékhez, mert Luca napi partit tartottunk, mert a szülők elutaztak,és ilyenkor mindig kihasználjuk az alkalmat. Volt perkelt, forraltbor, filmek (Karamell és Hallam Foe), majd ének, tánc, ebben részt vett Kie, Panni, Máté, Luj, Zoli, sajnos Endi és Réka nem tudtak végül eljönni. Másnap jól bereggeliztünk, majd végre rávették magukat a lányok, hogy megnézzék velem a Haláli hullák hajnalát, és nagyon élvezték. Eztán már muszáj volt a Vaskabátokat is. Aztán hazakullogtam, megnéztem még a Rosszbarátokat, ha már egész nap Simon Pegg-et néztem, aztán rávettem magam a Mamma Miára, és nem bántam meg, bocs, Réka, ez tényleg egy jó film. Aranyos, jók a színészek, vicces,és nem olyan megdöbbentő, mikor dalra fakadnak, mint a Sweeney Todd-ban. Vicces végre felfogni azoknak a daloknak a szövegét, amiket kb az anyatejjel szívtunk magunkba. Nekem Julie Walters (nagy kedvencem: Billie Elliot, Felül semmi) Take a chance on me-je a top: http://www.youtube.com/watch?v=XFkzd0fSv_8 Még szövegében is ez áll legközelebb. Amúgy ez a Szívek szállodája Görögországban, énekelve.

Lassan a Szex és New Yorkra is ráveszem magam valamelyik nap. (Ezeket nem voltam hajlandó moziban megnézni Rékával, amiért azóta is orrol rám.)
De most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sok kultúra jut az életembe (természetesen inkább a Műselyemlányra gondolok, mint a Mamma Miára),és szeretném, ha ez így maradna.
A következő darabokat szeretném megnézni a közeljövőben: Oresztész, A jég, A talizmán, Az ajtó, Sáskák, Asztalizene, Címzett ismeretlen, A démon gyermekei, Üvegcipő, Vízkeresz, vagy bánom is én..., Görcs-Sör, Keleti PU., Kövek a zsebben, A mizantróp, Nézőművészeti főiskola, Mulatság, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög , Portugál, A pulóvergyűjtő, Stílusgyakorlat, Top dogs, Traispotting, Plazma. Hány hét is van hátra a színházi évadból? öhm. Hetente kell majd színházba járnom? :D

Megdöbbent, megrémít ennek a két szegény lánynak az esete, volt ugye a francia, aki a Lánchíd közepéről eltűnt, és volt az amerikai, akit meg összevertek és megerőszakoltak a Bakáts tér környékén a fürdők éjszakájáról hazafelé tartva. Eleve nem bírom elképzelni, ki képes ilyesmire egy másik emberi lénnyel szemben. Másrészt meg nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy félelemmel kéne járnom az utcákat. 14-15 éveskoromtól járok a budapesti éjszakában, szerencsére a szüleim eléggé bíztak bennem és elég liberálisok voltak, hogy elengedjenek, és sosem történt velem semmi (lekopogom). Nem szeretnék aggódni. Majd leendő gyermekeimért sem szeretnék aggódni, és ugyanúgy szeretném elengedni őket, mint a szüleim engem. Remélem, hogy meglesz a francia lány, és remélem, az amerikai is felépül, és képes lesz még ép életre, kapcsolatra. Szorítok nekik.

Ez a sztrájk dolog viszont egy vicc. Előrebocsátom, nem érdekel a politika, sőt. Nem is értek hozzá. Szerencsére engem személy szerintnem érint ez a sztrájk, bár nem tudom, nagyÁ hogy jön fel Pécs mellől, mert holnap mennék hozzá. Nekem mondjuk nem dől össze a világom, ha most nem tudunk találkozni. De nyilván rengeteg embernek összedől. És az már tényleg csak egy vicc, hogy akkor is folytatják, szolidaritásból a malévosokkal, ha a követeléseiket teljesítik. Hát erre már tényleg csak azt lehet mondani, hogy a kurvaanyjukat. Meg szemellenzősök is, mert akkor hivatkozhatnak arra a fejesek kontra, hogy na akkor már azért sem teljesítjük, mert akkor sem dolgoztok köcsögök, haha, aduászt adtatok a kezünkbe. Komolyan kell ezt, most karácsony előtt? Mikor mindenkinek van elég baja enélkül is, válság, elbocsátások, még a családhoz se mehessen haza? Ahelyett, hogy kussolnátok, és örülnétek, hogy van még hol dolgozni. Jó nagy kalap szar van itt. És mindenki csak beleszarik a nagy közös pottyantósba.Hadd gratuláljak, gyökerek.

Most nagyon várom már az év végét, letudni ezt a hülye 2008-at, és tiszta lappal belevágni valami újba. Sok reményt fűzök a jövő évhez. Most érdekes módon még a telet sem kedvelem, pedig egyébként ez azegyik kedvenc évszakom, de most valahogy nehezen viselem, nincs kedvem ehhez a hideghez, sötéthez. Dolgozzuk le gyorsan ezt a pár napot, aztán meghitt, nyugodt, pihenős ünnepet szeretnék, a két ünnep között pedig szabi, szeretnék sokat lenni a lányokkal, pihenni nagyokat, esetleg kirándulni egyet valahova, kimenni hajnalban fotózni, korcsolyázni, moziba, olvasni... Aztán egy nagyszerű új évet kívánok, gyorsan érkező tavasszal.

Senki sem jelzett vissza a jótékonykodási kérdésemre, ami miatt kicsit csalódott vagyok, de azt hiszem, megvan az első hely, ahova adni fogok: http://www.ahu.hu/.

Szerdán Egriben voltunk, ahol főiskolás koromban rengeteg időt töltöttünk, a forraltboruk még mindig zseniális, majdnem olyan jót csinálnak, mint én. :) Csak veszélyes, mert vészesen sokat lehet belőle meginni. Mankával, a barátaival, Kiével, Pannival, Mátéval, Rékával, Lujzival (!) sikerült tölteni az estét. Aznap egyébként szabadnap volt, úgyhogy takarítás, mosás, könyvtár...
Csütörtökön ugye Kaméleon, egyébként lehet, hogy mégis értek már ehhez a kritika dologhoz valamennyire, mert előtte direkt nem olvastam el a többiek kritikáit, de mikor ezt pénteken megtettem, akkor csak ámultam, mert többnyire azt írták le, amit én is, meg amit nem mertem, mert nem értek hozzá, pl. hogy az utószinkron. Mert éreztem én, hogy valahogy túl steril a hang, és akartam is írni, hogy valahogy túl lett ez finomítva, de mertem. Na majd legközelebb merem. Meg azt sem mertem így explicit leírni, hogy Nagy Ervin nincs elég tehetséges, hogy ezt így elvigye a hátán. Beszélgettünk erről tegnap egy csomót Pannival, hogy ki lenne az a magyar színész, aki jobb lett volna, de nem jutottunk, csak félmegoldásokig. Mert pl. Szabó Győzőben abszolút megvan az a svung, ami itt hiányzott, de ő nem az a fajta "jópasi" (bár nyilván imádjuk), aki erre a szerepre kellett volna. Akit még egyébként el tudtam volna képzelni, az László Zsolt. Csak ő meg túl öreg hozzá. :( Úgyhogy nem tudjuk. Lehet, hogy egyébként Ervinben is megvan ez, csak valamiért nem lett belőle kihozva, nem jött át.

Pénteken Réka cége elvitt színházba, mert ők mindig mennek karácsonykor, és maradt pár jegy. Nagy kedvem nem volt, sokkal jobban szerettem volna otthon maradni, és egy takaróba burkolózva Kaliforgiát nézni, vagy jobban szerettem volna beülni Pannival és Kiével a Nanába, nadehát ingyenszínházat nem hagyunk ki! Vasárnap nem temetünk a Bárkában. Háát. Azt hiszem, ennek a darabnak az élvezetéhez Hrabal műveinek sokkal alaposabb ismerete szükségeltett volna, mert így annyira nem élveztem, ráadásul hosszú volt, ráadásul végigsörözték az egészet, így a végére már majd meghaltam 1-2 korsó sörért, de addigra persze Panniék már régen hazamentek, annyi eszem nem volt, hogy Endit felhívjam, Rékáék karácsonyi partijára meg nem volt kedvem odapofátlankodni (bár volt egy nagyon helyes fiú ;), úgyhogy nagy szomorúan hazakullogtam. A darab előnyeként azért hadd említsem meg szívem csücskeit: Kardos Robit és Nagypál Gábort.
Tegnap meg végre volt csoportunk kisÁval, bár most inkább egy kötetlen beszélgetés lett belőle, de majd újra összeszokunk. Utána Pannival a Színest céloztuk be, de tele volt, így végül a Klauzál étteremben kötöttünk ki, ahol kedves a felszolgálás, de szerintem vizezett a sör, csatlakozott Endi, majd Kie Zolival, akik egész nap Esztergomban kirándultak. Aztán nagyon jót beszélgettem Zolival, kaptam tőle egy nagy puttonnyi pozitív megerősítést. Őt küldte a Mikulás szerintem. :)
Most meg tzatzikit csinálok, mert anya hozott kígyóubit, amibel úgy magában nem nagyon tudok mit kezdeni, de a tzatziki rulez.

Imádom a katalógusokat. Akkorákat tudok röhögni a következő szövegeken:

"többdimenziós külsőt kölcsönöz"- már eleve nincs az?

"a felvitelkor érezhető bizsergés elősegíti a telt hatást" hömm? (ez egy rúzs)

Tegnap színházban voltunk, anyával és a hugommal néztük meg A Kriplit a Radnótiban. A húgom kábé 4 éve akarja megnézni, most végre eljutottunk, bár eredetileg sógorral mentünk volna, de neki céges buliba kellett mennie, így anyát hívta el a húgom. Az egyetlen negatívum, hogy a Radnótiban még mindig rohadt kényelmetlen az ülés, mert kicsit a helyek (és ahhoz képest elég drága), és ez egy elég hosszú darab volt. De a darab csodás volt, elsősorban Varró Dani nyelvi zsenialitása, másrészt a szerepeikben lubickoló színészek; ott van például a főszereplő, Lengyel Tamás, akinek annyira érzékeny a játéka, hogy még leheletnyire sem fordul a paródia irányába, pedig egy ilyen szerepnél ez nem lehet egyszerű. Kulka zseniális, jó végre JÁTSZANI látni, Szombathy Gyula szintúgy, és borzasztó vicces, Schell Jutkát meg meg sem lehet ismerni. :) Az volt benne a nagyon jó, hogy amellett, hogy több, mint 2 órán keresztül szakadtam a röhögéstől, el is gondolkoztatott, és a lelkemet is megérintette.
Előtte voltunk Aloéban, meg a westendben, meg vadásztunk szénmonoxid-riasztót, mert bár vasárnap befűtöttem a gázkonvektorral végre, de aztán beparáztam a szénmonoxidtól, úgyhogy végül éjszakára elzártam, tegnap kiderült, hogy anyámnak is volt tőlem függetlenül egy rossz előérzete, úgyhogy addig nem fogom bekapcsolva hagyni éjszakára, amíg nem sikerül beszerezni egy riasztót.

Ma meg Gieroban voltunk Pannival, Mátéval, Kiével és a lányok bátyjával, Attilával.

Tegnap reggel megint láttam a trolin a helyes morcos pasit. Már legalább két hónapja nem láttam, azt hittem, vett egy kocsit, vagy ilyesmi, de ezek szerint csak korábban jár. Vajon remélhetek, hogy ő is felfigyelt rám, a vicces sálas szöszire? :D Na jó, igyekszem kinőni az óvodát. :)

Kedden nagyÁnál voltam, tegnap meg elmentünk Panniékkal a wakkura az akkuba, de elég nagy csalódás volt, bár maga a helyszín kétségkívül nagyon eklektikus. És a fiatal magyar színészek vannak annyira jó fejek, hogy elmennek megnézni egymást, és a még fiatalabbakat, így láttam néhány ismerős arcot, például Szőcs Arturt, akit az Overnightban láttam, és Friedenthál Zoltánt, akit kábé 2005-ben láttam még szigeten a Brontekban, és tök durva, hogy ennyi idő után még emlékszem rá, és az este végére még a neve is beugrott. (Pedig abban anno még Polgár Csabi ragadott legjobban magával.) Cuki fiú, bájdövéj. Korlátlan a memóriám teljesen felesleges információk számára. :)

Aztán még levezetésképp beültünk a wichmannba 1 sörre, mikor rájöttünk, hogy már úgyis csak éjszakaival jutunk haza.

Megint babáztam álmomban, és megint azt álmodtam, hogy földrengés van. Borzasztó egyébként, félig felébredek valami zajra, és percekig gondolkozom félálomban, hogy most tényleg földrengés van -e, és ha igen, akkor be kell állni az ajtókeretbe, rettegek, aztán ebből nyilván valami rémálomfélébe alszom vissza. Még csak másodszor volt ilyen életemben, legutóbb még mikor a Leilánál laktam, tehát remélem nem lesz belőle rendszer. Reggel meg bújom az indxet, meg az origót, hogy volt -e valami. :( És az ilyen éjszakákat azért geciszar egyedül átélni.

De egyébként töretlen a jókedvem már egy ideje, nemigen tud felbosszantani semmi hosszabban, gyakoribban a kulturális programok is (tegnap azért nagyon büszke voltam magamra, hogy elvakartam magam a wakkura 9-re, mert előtte ledőltem pihenni (mint akit agyonütöttek), és ilyenkor este a legszarabb elindulni otthonról, mikor már bemelegedett az ágyikó, van még megnézésre váró rész a Színfalak mögöttből, és most éppen egy nagyon izgalmas résznél hagytam abba, már jól bepunnyadt az ember... De nem hagytam magam legyőzni a lustaság által, bár most éppen különösebben nem érte meg.) Igyekszem ápoltabb lenni és csinosabban öltözni mostanában, és nagyjából az is sikerül, hogy ne szervezzek munkaidő vége előtt kétségbeesetten valami programot, ha addig nem keresett senki, hanem szépen hazamegyek, és otthon teszek-veszek, pihenek, stb. Most ez így nekem pont jó.

Egy ideje szertnék adakozni havonta egy 1000-5000 ft közötti összeget, van valakinek ötlete, hogy merre adjam?