Totál a bőröm alá kúszott az osztáltalálkozó, mondhatni, felültem a nosztalgiavonatra; minden éjjel álmodok valakivel a múlból, olyan emlékek jönnek elő, amikre egyáltalán nem is emlékeztem, kavarog a múlt. De most hagyom is neki. Nagyon kíváncsi leszek, hogy sül el ez az esemény. 

Véééégre, boldogság, véget ért a munka, ahol nagyon utáltam dolgozni. Így már csak egy munkahelyem van, amit viszont szeretek, és ők is engem, annyira, hogy szeretnék, hogy több órát dolgozzak, és újabb feladatokba tanuljak bele. 

Közben mindjárt szabadság, amikónek része lesz egy 3 napos Magyarországon tartózkodás is, erre nem pont abba a három napba szervezik az osztálytalálkozót?! Hát akkor már elmegyek. Már nem találkoztam velük több, mint 15 éve, és nem is terveztem, de most nagyon rövid sokk után egyértelmű igen lett a döntés. Mindenesetre nem lesz egyszerű az a 3 nap érzelmileg, az biztos.

Vergődöm itt egy másfél hete az írás nyelvvizsga gyakorlással, de egyrészt halálra unom magam - amúgy is általános élményem, hogy a kifárasztásra mennek -, másrészt sikerélmény sincs annyi, mint szeretném, harmadrészt most az álláskereés most tényleg sokkal fontosabb és sürgősebb - házat akarunk venni, kell a hitel, stb, negyedrészt az olvasás és hallgatás-értés vizsga meglesz, szóval már nyugodtan mondhatom, hogy B2-es vagyok, csak erre a két másik vizsgarészre még nem volt időm, ötödrészt most nem kell semmihez*, nincs időnyomás, szóval ezt ma elengedtem. Idén már nem fogom szétszakítani ezzel magam, legyen elég. 

*majd az állampolgársághoz kell nyelvvizsga, de ahhoz is max B1-es elég lenne, de annak még egyéb előfeltételei úgysem teljesültek

Nagyon nagyon kevés dolgok egyike, ami hiányzik Magyarországról, a Friss hús filmfesztivál, és társai, főleg az ilyen cikkeket cikkeket olvasva. Kb semmi esélyem látni ezeket a filmeket a közeljövőben. A Magyarázat mindenre-t sem láttam még azóta se. :(

Mindegy, emiatt azért nem megyek haza vissza. :D 

Na ma végre megfejtettem, mi bajom van: Több mint egy éve Hollandiában élek, a pszichomókus megmondta mondjuk, hogy az első 6-8 hónap nem lesz könnyű, de azóta sem lett jobb. Hát ma rájöttem, hogy nem szórakozom eleget. Nem kapcsolódom ki. Az elmúlt másfél év masszívan problémamegoldás folyamatosan, költözésre felkészülni, mindennap hollandul tanulni, lakást keresni, majd újra lakást keresni, lakást felújítani és berendezni, vezetni kezdeni újra, Hollandiában, közben vinni a háztartást. Meg szervezni az utazásokat, amit imádok ugyan, de azért kurva kemény meló. Állást keresni, újra állást keresni, közben aggódni a pénz miatt. Próbálni új kapcsolati hálót kialakítani. Hát meg az sem segített, hogy két éve a covid van, szingli vagyok egyedül élek, 100% énidő egyik napról a másikra fordult az ellenkezőjébe. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a zembert, és én akartam külföldre költözni, csak közben teljesen elvesztettem magam. Nyilván nem véletlen, hogy 5 nap után felmondtam tavasszal a munkahelyen, és azóta biciklis futárkodom, ami persze sem elég munkát sem elég pénzt nem ad, és még le sem fogytam tőle, de legalább viszonylag kevés szorongással és szocializálódással jár.

Szóval erre jutottam ma, aztám meg néztem ki a fejemből, hogy oké, de egyáltalán mi jelenti nekem a kikapcsolódást, szórakozást? És hogy kéne ezen változtatni. 

Például szerettem koncertre járni, nem voltam két éve, de már nem is vágyom, mert nem bírom a tömeget. 

Szeretek hegyekben lenni, hát majdnem két éve nem láttam hegyet. 

Szeretek mély beszélgetéseket folytatani a barátaimmal és nagyokat röhögni. Hát még nincsenek új barátaim itt, az otthoniak közül egy maradt talán, akivel szeretnék sok időt tölteni, de hát ő otthon van. 

Szeretek via ferrátázni. Lásd hegyek hiánya és túlsúly. 

Szeretek a tengerben hullámozni. A legutóbbi jó tengerben hullámzós nyaralás három éve volt. (Ezzel az említett baráttal, akivel sokat túráztunk és mély beszélgetéseket is folytattunk.) Jó, voltam aztán Portugáliában, de ott nem sokat voltam vízben, tavaly meg a Cote d'azurön, a fene a hálátlan pofámat, nem sok hullámzás volt ott sem, és összességében nem jó emlékként maradt meg. 

Kurvanehéz új barátokat találni, mert az utóbbi években full introvertált lettem, és semmi indíttatásom szocializálódni, hogy kiválogassam azt, akivel lehetne valamit kezdeni. Elmegyünk persze az expat találkozóra minden hónapban, de mélyebben még senkivel nem sikerült kapcsolódnom. Akivel nagyon éreztem a csít, az meg teherbe esett, és valószínűleg nem jól reagáltunk erre a hírre, mert azóta egyszer sem kontaktált. 

Na szóval ez van, megint ki kell találni magam, legalább megvan a probléma és a nullpont, innen el lehet kezdeni dolgozni. 

Meg közben meg full lelkifurdalés, hogy egy hálátlan dög vagyok a jó sorsomnak meg a zembernek, aki nyilván a legjobb változatomat érdemelné.

Meg hát a faszomat. Telik ez az egy élet, én meg elfelejtem, hogy kell élvezni?!?

Azért az összes boldogságot félretéve kibaszottul szürreális állni egy lakásban egy létrán egy városban, amiről két évvel ezelőttig sose hallottam, festeni a plafont, és tervezgetni a berendezést a zemberrel, akiről két évvel ezelőtt még nem tudtam hogy létezik. Egyáltalán nem panaszkodom, sőt, csak néha a lot to process. És akkor még arról ne is beszéljek, hogy úgy tűnik, még állásom is lesz, sokkal komolyabb, mint amit most akartam - úgy tűnik a Zuniverzum nem akarja hagyni, hogy ezt elkenjem, és nekiküld a kihívásnak -  egy városban, amiről egy fél évvel ezelőttig nem is hallottam, ami negyven perc kocsival, és egy irányba két óra, több átszállás tömegközlekedéssel -és ahol egyszer már visszautasítottam egy állásajánlatot részben, mert túl messze van. Szóval ha értékelhető ajánlatot tesznek, akkor még jövő héten autóvásárlás is lesz, aztán még a cseresznye a habon a tortán: vezetnem kell majd egyedül sokat Hollandiában. Teljesen nyugodtan alszom nyilvánvalóan a napokban. (NEM. :D) 

Kibaszottul furcsa újra Budapesten lenni, kukoricát főzni valószínűleg utoljára a régi lakásban. Az az érzésem, hogy ez a disszidálósdi sokkal tovább lesz nehéz, mint reméltem. 

Finally, going with the flow

Mennyivel egyszerűbb úgy az élet, ha nem csinálok felesleges problémákat ott, ahol nincsenek. 

Még év elején tanácsolta a pszichomókusom, hogy menjek bele olyan helyzetekbe is, amikbe amúgy nem mennék. Na most szerintem kurva büszke lenne rám, hogy ennek a kimaxolásában újra és újra szintet lépek. És milyen jól teszem! :D

Ki ez a laza nő? Tetszik! :D

Elég sok mindent átértékeltem most retrospektíve. :D De ehhez is meg kellett érni. 

Újabb tapasztalatokkal gazdagodva akkor vissza a start mezőre. Hálásan, felnőttebben, és csak egy icipicit szomorúan. 

Amikor elrugaszkodsz. 😊😍😎🙏

Túl a 700. kilométeren! 

Amikor végre finom férfiillat szálldogál a lakásban. 

Na, lehet, hogy megvan a következő tetoválóművészem? :D

Most akkor én becsávóztam? 😄🤔

Na, kis oroszlán, mutasd, mennyire vagy bátor - New Chapter. 

Amikor jön valaki, akinek lehet, hogy hagytad volna, hogy az első randi megcsókoljon... 

Úristen! 600 km!

Már most a második legjobb évem, és még csak május van! A május egyébként 140+ lett, csak a futás ugye, mert már túra is volt megint. :)

Amikor van hova sminkelni. 💃👸