Meglepő csalódások értek a hétvégén, kellemesek és kellemetlenek egyaránt: Pénteken hatalmasat beszélgettünk a lányokkal és Mátéval a wifiben, néha nem hiszek a fülemnek, hogy mikről vagyunk képesek beszélgetni, vannak ilyen hihetetlenül jól sikerült esték.
Másnap reggel persze úgy elaludtam, hogy Attika érkezése előtt kb 5 perccel ébresztette Manka telefonja, így nagy rohanásban éhgyomorra, szomjasan baktattunk ki a szakadó esőben az OBIba - ha már megcsinálja nekem baráti segítségként, nyilván elkísérem - péppé áztunk, meg is fáztam. Aztán hazaérve kitaláltam, hogy én muszakát fogok főzni, mert kaptam padlizsánt, de persze akkor darált húsért ki a piacra. Na meg abba sem gondoltam bele, hogy az esti buli előtt jobb lett volna aludni egyet, nem nekiállni egy kajának, amit legjobb esetben is két óra elkészíteni. Mire Manka megérkezett, már majd összeestem a fáradtságtól. De persze ha évente kétszer tartanak bulit, akkor nem lehet lemondani, így összeszedtük magunkat, és átvonultunk. Jó volt, jókat beszélgettem megint a lányokkal, akikkel évente kétszer látjuk egymást, pedig mindig megbeszéljük, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot. És még az is kiderült, hogy lett volna, aki eljön velem Félszigetre, ha megkérdezem. IJ.
Ahogy szombaton elaludtam, és hajnalban kerültem ágyba, úgy terveztem, dél előtt ki sem mászok az ágyból, és kipihenem magam, nem jött be, kidobott a szemét kilenc körül, nem bírtam visszaaludni, egész nap úgy kóvályogtam, mint egy beszívott muslica. Nem is csináltam semmi érdemlegeset, megnéztem egy csomó filmet, és döglöttem. Az Expendables hatalmas csalódás volt: egy csöppet sem volt vicces. Na jó, Bruce Willis cameoja egy kicsit. De az is inkább csak eye-candy. A Prince of Persia viszont kellemes csalódás volt, gyönyörű film (jó, butának buta), eye-candy a javából, meg bírtam volna nézni azonnal még egyszer. A Daybreakers egyszer-kétszer megnézhető, semmi extra, a végre megnézett Shallow Hal viszont nálam majdnem pont ellenkező hatást ért el, mint ami szerintem az eredeti célja lett volna, mindegy, végre pipa ennek is. Eric Banának viszont olyan tenyérbemászó képe van, hogy legszívesebben pofánbasznám, csak Rachel McAdams kedvéért fejeztem be az Időutazó feleségét, bár régebben megfogadtam, hogy sosem fogom megnézni, de most már eléggé régen olvastam, reméltem, hogy így nem fogja felülírni a könyv élményét - nem is, de teljesen felesleges megnézni, ahogy sejtettem. Rachel látványának a kedvéért nézzétek meg inkább a Szerelmünk lapjait - bár emlékeim szerint az sem egy hatalmas film, de ha már - abban legalább a cuki és tehetséges Ryan Goslinggal szerepel, nem egy ilyen balfasszal, mint Eric Bana. Rég váltott ki valaki ilyen erős negatív érzést belőlem, nem is tudom, mi van velem. :)
Másnap reggel persze úgy elaludtam, hogy Attika érkezése előtt kb 5 perccel ébresztette Manka telefonja, így nagy rohanásban éhgyomorra, szomjasan baktattunk ki a szakadó esőben az OBIba - ha már megcsinálja nekem baráti segítségként, nyilván elkísérem - péppé áztunk, meg is fáztam. Aztán hazaérve kitaláltam, hogy én muszakát fogok főzni, mert kaptam padlizsánt, de persze akkor darált húsért ki a piacra. Na meg abba sem gondoltam bele, hogy az esti buli előtt jobb lett volna aludni egyet, nem nekiállni egy kajának, amit legjobb esetben is két óra elkészíteni. Mire Manka megérkezett, már majd összeestem a fáradtságtól. De persze ha évente kétszer tartanak bulit, akkor nem lehet lemondani, így összeszedtük magunkat, és átvonultunk. Jó volt, jókat beszélgettem megint a lányokkal, akikkel évente kétszer látjuk egymást, pedig mindig megbeszéljük, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot. És még az is kiderült, hogy lett volna, aki eljön velem Félszigetre, ha megkérdezem. IJ.
Ahogy szombaton elaludtam, és hajnalban kerültem ágyba, úgy terveztem, dél előtt ki sem mászok az ágyból, és kipihenem magam, nem jött be, kidobott a szemét kilenc körül, nem bírtam visszaaludni, egész nap úgy kóvályogtam, mint egy beszívott muslica. Nem is csináltam semmi érdemlegeset, megnéztem egy csomó filmet, és döglöttem. Az Expendables hatalmas csalódás volt: egy csöppet sem volt vicces. Na jó, Bruce Willis cameoja egy kicsit. De az is inkább csak eye-candy. A Prince of Persia viszont kellemes csalódás volt, gyönyörű film (jó, butának buta), eye-candy a javából, meg bírtam volna nézni azonnal még egyszer. A Daybreakers egyszer-kétszer megnézhető, semmi extra, a végre megnézett Shallow Hal viszont nálam majdnem pont ellenkező hatást ért el, mint ami szerintem az eredeti célja lett volna, mindegy, végre pipa ennek is. Eric Banának viszont olyan tenyérbemászó képe van, hogy legszívesebben pofánbasznám, csak Rachel McAdams kedvéért fejeztem be az Időutazó feleségét, bár régebben megfogadtam, hogy sosem fogom megnézni, de most már eléggé régen olvastam, reméltem, hogy így nem fogja felülírni a könyv élményét - nem is, de teljesen felesleges megnézni, ahogy sejtettem. Rachel látványának a kedvéért nézzétek meg inkább a Szerelmünk lapjait - bár emlékeim szerint az sem egy hatalmas film, de ha már - abban legalább a cuki és tehetséges Ryan Goslinggal szerepel, nem egy ilyen balfasszal, mint Eric Bana. Rég váltott ki valaki ilyen erős negatív érzést belőlem, nem is tudom, mi van velem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése