Dexter a temetkezési vállalkozóval tárgyal, bevillan, hogy milyen vicces lenne egy olyan kameó, ahol a Sírhant művek stábja szolgál ki valakit egy ilyen jelenetben. Három percel később rájöttem, hogy abból ő volt az egyik. Más karakter, na, meg régen is volt. :D

Azon majdnem röhögtem, mikor az apja közölte vele, hogy: "Fiam, az jó, ha kimutatod mit érzel."

Belátom, lassan kezelhetetlen mennyiségű sorozatot nézek, főleg, hogy még életem is van.

Nos Jennifer Westfeldt soványka életművének darabjait nehéz beszerezni, de most véletlenül sikerült még kettőt, iziben meg is tekintettem őket. Nagyon vicces, hogy ez a nő mennyire bukik a sorozatszínész pasikra: férje élete párja az a Jon Hamm, aki a Mad Men és esetenként a 30 Rock stábját erősíti, de szerepelt a Szívek szállodájában is (lol). Információim szerint a Kissing Jessica Stein forgatásán ismerkedtek meg; a filmben nem jöttek össze, az életben igen, de erről már írtam.

Nos szintén a Kissing Jessica Stein volt az a film, amelyben partnere a Szívek szállodájából jól ismert Scott Cohen (MaxMedina, mmmm) volt. Most sikerült megnéznem az Ira & Abby-t, melyben Chris Messina (aki elsősorban Six Feet Under), és a Before You Say I Do-t, melyben David Sutcliff mellett szerepel (Szívek szállodája szintén). Előbbi értelmesebb, utóbbi kevésbé igényes, ám mindkettő szeretnivaló a színészek miatt. Jennifer Westfeldt pedig irigylésre méltó, nem elég, hogy gyönyörű, okos és tehetséges (több filmjének írója avagy producere is egyúttal), még ilyen pasikkal veteti körbe magát. :)

Ja, és még keresgéltem, a sort lehet folytatni, ugyan ezeket még sajnos nem láttam; a Keep Your Distance-ben Gil Bellows (Anne, Ally McBeal), a 50 Ways to Leave Your Loverben Paul Schneider (Parks & Recreation), a The Gene Pool-ban Chris Eigeman (Szívek szállodája) mellet domborít. Egészen elképesztő ez a rengeteg SZSZ-es kapcsolódási pont.

Na meg is kóstolom a Mad Men-t, szükségem van szép férfiak látványára.

Nem hiszem, hogy van bájosabb lény a Földön, mint Jennifer Westfeldt.

Ehhh. http://www.hotsynch.com/funny/fb.html?ref=nf :D

"So unprofessional, Mrs. Halpert." :D

Kemény, munkás hét után péntek estére balfenéken véletlenül becsúszó Kertemezés Tányával és Igorral (;))*, kellemes volt nagyon, köszönöm! És ha jól látom, még egy friss ropogós Office-szal** koronázzuk meg az estét! :D

(Volt más is, kaptam állásajánlatos hívást is, és már rutinosan a telefonban lekezeltem, hogy nem egymást keressük (már én is mondok ilyet, haladás), meg egyéb levél is jött, hmm...)

*I hope this is a beginning, tudod, Tánya, eztán nem úszol meg...

**négy hónapos elvonás után lehet, hogy elsírom majd magam közben örömömben.

Jajjjajjjajaj. De fáradt vagyok. Sose lesz vége ennek a hétnek? Nyöff.

Ó, anyám, hétórás meeting egy 20 perces szünettel. Darabjaimra esek megest.

Jó, kétségtelen, hogy
...el kell kezdenem Pratchett-et olvasni
...imádom az angol pasikat, legyenek bármilyen gülüszeműek (ha meg még a szemöldöküket is tudják külön mozgatni, az a végső vesztem)
...amennyire szar a Tin man, annyira jó a Going postal (bár a gólemek elég szarul festenek, de ez mégiscsak egy tvfilm, és tényleg van benne Thúróczy Szabolcs, lol)
...megint túl későn fekszem le
...ennek a bejegyzésnek semmilyen információértéke nincs, de jól esett

A manóba. Árnyék. De legalább megakadt a szem.

Sokadszorra is meg kell állapítsam, hogy túl rövidek a hétvégék. Annnnnnnyira szeretnék visszabújni a finom meleg ágyba... :(

A napom nem pont úgy alakult, ahogy terveztem, de hagytam magam sodortatni az áramlattal, és jó volt ez így. Befejezésképp egy jó film, majd egy kis baráti beszélgetés, aztán haza. Furcsa volt hazafelé tartani egy trolin a partiba tartó fiatalokkal, érezhettem volna, hogy öreg vagyok, de nem. Annak is örülök, hogy sikerült nem segget csinálni a számból, és tartani magam évekkel ezelőtti döntésemhez, hogy nem megyek az osztálytalálkozóra. A hátam közepére sem kívántam.

A film pedig a Kövéren szép az élet, a Sötétkékmajdnemfekete rendezőjének új filmje. Hát tartsa meg az Isten a jó szokását, és boldogítson minket továbbra is kedves, de nem együgyű, életszagú, emberi filmjeivel és Pascal Gaigne zenéjével, no meg Antonio de la Torréval, aki kövéren is szép, és egyre jobb színész filmről filmre.

Ma végre megszabadultam Cartmantől, ami nem is annyira örömteli esemény, tekintve, hogy már tök rég nem Cartman, és már tök rég nem a főnököm, jó ideje sokkal inkább haverom, mostmár a kollégám se lesz. Mindent összevetve meglepően jól érzem magam az új pozícióban, de ne mondjátok el senkinek.

és tegnap örvendeztek a lányok, hogy milyen kicsi a seggem! :D

Jaj, és láttam ma reggel a trolin egy srácot, aki arcra iszonyúan hasonlított Jamie-re*. Mmmm. Eye-candy. Remélem, nem a következő plátói trolis románc kezdődik.

*na őt bármikor...

Azt hiszem, a hétvégén durván felszakadt egy seb, amiről azt hittem, már rég begyógyult, de ezek szerint mégsem. Broken heart. Fasz kivan.

Csodás. A titokzatos francia krimiből remakelnek egy akcióvígjátékot. Anthony Zimmer - The Tourist Jellemző.

Vannak álmok, amikből sosem lenne szabad felébredni.

Egymást a lófarkunknál fogva tartjuk a víz felett.

Ekkora ostobaságot még életemben nem hallottam! De akkor minek bosszantom fel magam rajta, hiszen ráadásul semmi közöm hozzá? Jó lenne, ha abbahagynám ezt a drámakvíneskedést, mert nem vezet sehova, nekem se jó, zsákutca. Dead-end.

Az újabb évad végével megint el kell csodálkoznom, hogy lehet, hogy ugyanaz az Alan Ball csinálta a True Blood-ot, mint a zseniális, örökbecsű Sírhant műveket?! Unbe'fuckin'lievable. Mert az előbbi maximum közepes.

Meglepő csalódások értek a hétvégén, kellemesek és kellemetlenek egyaránt: Pénteken hatalmasat beszélgettünk a lányokkal és Mátéval a wifiben, néha nem hiszek a fülemnek, hogy mikről vagyunk képesek beszélgetni, vannak ilyen hihetetlenül jól sikerült esték.
Másnap reggel persze úgy elaludtam, hogy Attika érkezése előtt kb 5 perccel ébresztette Manka telefonja, így nagy rohanásban éhgyomorra, szomjasan baktattunk ki a szakadó esőben az OBIba - ha már megcsinálja nekem baráti segítségként, nyilván elkísérem - péppé áztunk, meg is fáztam. Aztán hazaérve kitaláltam, hogy én muszakát fogok főzni, mert kaptam padlizsánt, de persze akkor darált húsért ki a piacra. Na meg abba sem gondoltam bele, hogy az esti buli előtt jobb lett volna aludni egyet, nem nekiállni egy kajának, amit legjobb esetben is két óra elkészíteni. Mire Manka megérkezett, már majd összeestem a fáradtságtól. De persze ha évente kétszer tartanak bulit, akkor nem lehet lemondani, így összeszedtük magunkat, és átvonultunk. Jó volt, jókat beszélgettem megint a lányokkal, akikkel évente kétszer látjuk egymást, pedig mindig megbeszéljük, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot. És még az is kiderült, hogy lett volna, aki eljön velem Félszigetre, ha megkérdezem. IJ.
Ahogy szombaton elaludtam, és hajnalban kerültem ágyba, úgy terveztem, dél előtt ki sem mászok az ágyból, és kipihenem magam, nem jött be, kidobott a szemét kilenc körül, nem bírtam visszaaludni, egész nap úgy kóvályogtam, mint egy beszívott muslica. Nem is csináltam semmi érdemlegeset, megnéztem egy csomó filmet, és döglöttem. Az Expendables hatalmas csalódás volt: egy csöppet sem volt vicces. Na jó, Bruce Willis cameoja egy kicsit. De az is inkább csak eye-candy. A Prince of Persia viszont kellemes csalódás volt, gyönyörű film (jó, butának buta), eye-candy a javából, meg bírtam volna nézni azonnal még egyszer. A Daybreakers egyszer-kétszer megnézhető, semmi extra, a végre megnézett Shallow Hal viszont nálam majdnem pont ellenkező hatást ért el, mint ami szerintem az eredeti célja lett volna, mindegy, végre pipa ennek is. Eric Banának viszont olyan tenyérbemászó képe van, hogy legszívesebben pofánbasznám, csak Rachel McAdams kedvéért fejeztem be az Időutazó feleségét, bár régebben megfogadtam, hogy sosem fogom megnézni, de most már eléggé régen olvastam, reméltem, hogy így nem fogja felülírni a könyv élményét - nem is, de teljesen felesleges megnézni, ahogy sejtettem. Rachel látványának a kedvéért nézzétek meg inkább a Szerelmünk lapjait - bár emlékeim szerint az sem egy hatalmas film, de ha már - abban legalább a cuki és tehetséges Ryan Goslinggal szerepel, nem egy ilyen balfasszal, mint Eric Bana. Rég váltott ki valaki ilyen erős negatív érzést belőlem, nem is tudom, mi van velem. :)

Croatia III.

A következő napokban már nem hagytuk el Rovinjt, Cuvin strandoltunk egy napot, az utolsó nap pedig bejártuk újra a várost, a többiek a városfalak tövében is strandoltak, mint sokan mások, de ezt én már kihagytam, nem szeretek sósan és vizesen várost nézni, és ott nem lehetett lezuhanyozni. Borozgattam törzshelyünkön, a Brunóban, és a város szélén is, sőt,






















Gianni is megkínált minket saját borával - amellett minden reggel beadott egy tál érett fügét, ötcsillagos ellátásban volt részünk :)) - vásároltam gyönyörű fülbevalókat, fotóztam, stb.

Sokat gondolkoztam azon, mennyit változott 6 év alatt a világ bizonyos szempontból: mikor 2004-ben Horvátországban, majd Görögországban voltunk, nekem még nem volt digitális fényképezőgépem, egy nyaralásra ha egy tekercs film jutott. Most meg második nap betelt az 1 gb-os memóriakártyám, a picasára 414 fotót töltöttem fel, ahova a rosszabbakat már nyilván nem.
Az utolsó este kedvesen búcsúzott tőlünk a város: hatalmas tüzijátékkal búcsúztatták a nyarat, és minket. Másnap reggel már szürke, esős időre ébredtünk: egyik napról a másikra megjött az ősz. Pazinban még szerencsénk volt, épp kifogtuk két felhő között, bár szerintem annyira nem érte meg a kitérő. Teljesen Erdély fílingre volt a helynek egyébként.
Rijekában már szakadaó eső, így az utolsó csobbanás is elmaradt, vásároltunk, ittunk egy kávét, aztán húztunk haza. Nyolc körül értünk Nagykanizsára, 10 körül haza. Épp elég volt, de nagyon örülök, hogy elmentem, bár akkor még a hazajövetelt is vártam bizonyos okoknál fogva.

Többi fotó picasán megtekinthető, Gianni (igazából Đani) elérhetősége emailben kérhető.

Croatia II.

Másnap persze meg sem akartunk mozdulni, de legalábbis a kocsiba nem akartunk beülni. Ezt persze nem tudtuk elkerülni, hisz még előző este kifaggatva Giannit (háziurunkat, akivel pedig olaszul tudtam nagyokat tárgyalni), megtudtuk, hogy a strandok sincsenek igazán barátságos közelségben, így autóval közelítettük meg az egyiket, amelyiket ajánlotta: Villas Rubint.












Ez gyakorlatilag egy hatalmas bungalótelep - üdülőfalu -, szabad stranddal. Jópofa hely volt, de sajnos megint rá kellett jönnöm, hogy a könnyűbúvárkodás nem az én sportom: csípi a szemem, félek a medúzáktól - és mindent annak látok, de persze egyet sem láttam az egész nyaralás alatt (no de annyira kevés dologtól félek, hogy ennyi engedtessék meg nekem) - és még enyhe klausztrofóbiás rohamaim is vannak a szemüvegben. A part pedig olyan idiótán volt sziklás, már jó mélyen is fennakadt néha az ember, hogy a fürdést inkább nem erőltettem, inkább olvasgattam az árnyékba. És hát persze, hogy magyar csoport telepedett le mellénk, akikről már messziről kiszúrtam, hogy magyarok, de végeredményben aranyosak voltak.
Este haza, majd be a városba, itt már nagyobb sétát ejtettünk meg, söröztünk a Matteotti téren a Café Brunóban (free wifi), megnéztük a bazilikát, bejártuk az óváros sétálóutcáit.














Másnap nagyobb túrát terveztünk, mivel ülőgumóink már nagyjából kipihenték az odaút fáradalmait, el akartunk menni Porecbe. Mivel rossz úton hajtottunk ki a városból, sikerült Bale felé elindulnunk, így, mivel azt is meg akartuk nézni, megálltunk ott is, és bebarangoltuk a középkori utcákat, amelyek köveit még Casanova is koptatta. Bale annyira eldugott és kicsi, hogy alig voltak turisták, a hangulata pedig egészen különleges, ha arra jártok, feltétlenül szánjatok rá egy órát.















Hajtottunk tovább vissza Porec felé, persze a lányok megint csobbanni vágytak, tehát közben strandot is kerestünk. Vrsarban nem találtunk, így mentünk tovább, és Zelena Lagunánál kötöttünk ki, ahol végre megkaptam, amire vágytam: nagy hullámokat.












Ahogy előző nap kb. be sem mentem a vízbe, úgy most ki sem lehetett kergetni, csodás volt. Felfrissülve, felvidulva mentünk tovább Porec felé. Ahol kb. 2 órát töltöttünk, sok emlékem nem maradt. Bár ez nem igaz, ott ettünk végre bureket, ittam Juliskát (fúj, bocs, Gabi, de ez borzasztó), hatalmasat röhögtünk egy fagylaltoscsávón, aki, miközben kiszolgálta a húgomat és épített neki egy háromemeletes fagylalt-embert, addig kábé száz szavas magyar szókincsével szórakoztatott miket, láttunk bazilikát, ahol a mellettünk beszélő olasz idegenvezető minden szavát értettem, láttunk hólapátoló fiúkat, de boltot azt nem találtunk. Hazafelé megnéztük a Limski fjord smaragdzöld vizét közelebbről, majd még meglátogattunk a Gianni által ajánlott másik strandot - Cuvit -, ami bár csak egy km-re van Villas Rubintól, mégis sokkal jobban tetszett, és itt is folytattam a hullámok kergetését. Aznap este már nem bírtam volna megmozdulni sem, így hamar lefeküdtünk, és hullámozva aludtam el.

Croatia I.

No elég nagy restanciában vagyok, kezdjük valahol az elején: Először is voltunk Horvátországban. A Félsziget nem jött össze, a SZIN mégsem érdekelt, illetve csak egy nap, akkor már inkább mégiscsak úgy döntöttem, irány a tenger, végtére is hat éve nem találkoztunk, illetve csak a Lidón, Velencében, térdig.
De olyan igazi tengerparti nyaralás 2004 óta nem volt. Hajnal fél 4 körül vettek fel, hét körül már Zágrábnál jártunk, akkor azt hittük, már a cél közelében. Tévedtünk. Rijekában végül nem álltunk meg, indultunk rögtön tovább Pula irányába. Persze 20 éves térképpel, így nem tudtuk, hogy a félsziget közepén komolyabb autóút is van, így a tengerparton kanyarogtunk végig Puláig, közben egyszer megálltunk csobbanni Opatija alatt.
Valamikor dél után érhettünk Pulába, ahol meg szerettünk volna szállni, de ezt a tervet hamar skippeltük, mert felfedeztük, hogy az egész part kikötőkkel és gyárépületetkkel teli, itt nem fog teljesülni az a kívánságunk, hogy a szállásról gyalog is elérjük a strandot, és a hangulatos óvárost is. (Végül nem így lett persze, de arról később.) Persze azért ha már ott voltunk, meg kellett kicsit nézni a várost, előbb elvarázsolva, majd eltévedve kóvályogtunk egyre pilledtebben, majd mikor feladtuk volna, kilyukadtunk épp az Amfiteátrumnál, oda persze azért még be kellett menni, gyönyörű volt.


















Aztán a kocsihoz visszafelé menet még megtaláltunk véletlenül két újabb nevezetességet, amit korábban hiába kerestünk (Augustus templom és Városháza).

















Én tudtam volna maradni azért egy-két napot, megnéztem volna este is ezt az olasz kisvárosnak tűnő helyet, de fel sem merült komolyan a gondolat, a következő célunk Rovinj volt, ahol reméltük megtalálni az ideális paramétereket. Ott már legalább a csapat fele kívánta a pokolba az egész Isztriát, és fordult volna vissza a korábbról ismert Selce felé, én bíztam benne, hogy ők sem fognak végül csalódni, csak a kezdetek nehezek. Így jár, aki tervezés nélkül, 20 éves térképekkel, utikönyvekkel vág neki az ismeretlennek. Végül megérkeztünk Rovinjba, ahol a városban kanyarogva itt is, ott is fel-felvillant az óváros távoli képe, amibe én rögtön beleszerettem. Nagy nehezen találtunk egy strandot, ahol végre újra csobbanhattak a lányok, mi meg elmentünk szállást vadászni. A szüleim abban a hitben éltek, hogy ez szörnyen egyszerű lesz, és maximum 40, de inkább 35 euróból meg fogunk úszni egy éjszakát, hisz már gyakorlatilag utószezon van, és különben is. Az első két tourist agencyben gyakorlatilag körberöhögtek minket, mikor előálltunk az igényeinkkel, megtudtuk, hogy az egész Isztria tele van olaszokkal, hisz náluk ilyenkor van a főszezon, a Ferragosto, és háromnapos fesztivál lesz Rovinjban a hétvégén, így örüljünk ha egyáltalán találunk szállást, nem hogy ennyiért. Bunkók is voltak, segíteni sem igazán akartak, mentünk tovább. Végül csalódottan, jómagam zaklatottan az átélt élmények hatására, tértünk vissza a lányokhoz, itt már erősen sötétedett, mi ott álltunk vizesen, fáradtan, összetörten, és még nem volt szállásunk. Még egy utolsó tourist agencyt megpróbálunk, gondoltuk, aztán alszunk a kocsiban, vagy csövezünk, vagy megyünk vissza Rijeka felé. Itt hatalmas szerencsénkre egy iszonyat segítőkész nőt fogtunk ki, én is meguntam a banánt, és átvettem a szót - folyékony angolsággal tárgyaltam vele - ő sem sokkal tudott kecsegtetni minket, magasabb árat mondott, mint az előző kettő, de foglalkozott velünk vagy egy fél órát, és tényleg próbált valamilyen megoldást keríteni nekünk. Végül telefonált egyet, alkudott nekünk egyet, majd közölte, hogy értünk jön az apartman tulaja, elvisz minket, nézzük meg, és döntsük el. Ebben maradtunk. Hamarosan megjött a srác, ő is szimpi volt, elvezetett minket a szálláshoz, ahol én már kiszállni sem akartam, óvva magam egy újabb csalódástól vagy kellemetlen helyzettől, de anya csak citált, hogy menjek, mert kell a véleményem, így kiszálltam végül. És emlékeim szerint 10 másodperc sem telt el, már eldöntöttük, hogy maradunk. A ház egy külvárosi családi ház, fügefával és szőlőlugassal, az apartman tágas, tiszta és kedves, megvettük. Visszaszámolva az árakat, rájöttünk anyával, hogy az ára sem volt egyáltalán drága, hisz fejenként kb. 5000 Ft volt egy éjszaka, ami még a Balatonnál is jutányos. Hullák voltunk, de persze nem bírtuk ki, lefürödtünk, és nyakunkba vettük a várost. El is bűvölt minket, pedig a szigorú értelemben vett óvárosi részbe - Rovigo korábbi szigetére - be sem tettük a lábunkat akkor még, de azért a kikötő melletti teraszok egyikén megittuk jól megérdemelt korsó sörünket.

csap

A dráma megoldódott Attika segítségével, kábé 1500 forintból nettó nyolc perc munkával. Megint bebizonyosodott az a sejtésem, hogy a legtöbb dolgot annyira egyszerű megszerelni, hogy egy lány is meg tudja oldani, ha tudja, hova kell nyúlni és mivel, és a pasik csak azért őrizgetik a know-how-t, hogy szükségünk legyen rájuk, és felnézzünk rájuk. Köszi, Atti!

Na persze rossz hírek is vannak: Lie to me évadzáró szept 13, Hung, True Blood szept 12. Jó, persze, 23-tól bőven kárpótolva leszek, szóval nem sír a szám. :)

Ó, helló, fiúk! De jó újra látni Titeket (especially you, Tig!)!

A munka megvolt, nem rúgtak ki, hanem még meg is dicsértek (jó, én is így éreztem jogosnak, de az volt a kérdés, hogy ők is így látják -e). De nagyon fáradt lettem, már kora reggel rájöttem, hogy az ingerküszöböm meglehetősen alacsonyra került az elmúlt héten, viszont nagyon jó volt T-t meg Pét újra látni, és diétáztam és edzettem. Azt mondjuk nem értem 16 fokban miért fagyok le a bringáról. Meg 22 fokban a lakásban? Tavaly kábé akkor kezdtem fűteni, mikor 18 alá ment. Jó, nem segít, hogy nincs megint meleg vizem egy ideje, bár most nem a bojler romlott el, mint két éve, hanem a csaptelep; a hideget nem lehet elzárni, a meleget nem lehet kinyitni. Bár ma már nekiestem - ennél rosszabb nem lehet jelszóval -, és sikerült valami langyos-szerű patakot kicsikarni belőle. Pedig ebben a hónapban biztos nem lesz lé szerelőre. Hacsak nem tud valaki egyet, aki egy ebédért vagy baráti ölelésért megnézné ezt a szart.

Viszont van új SOA! :D Mindjárt nem oly borús a kedv! :)

Egyáltalán nem komálom ezt a hirtelen jött október végi időjárást. Azt meg, hogy ma megint dolgozni kell, két hét szabi után, még annál is kevésbé.

Na mindegy, vége a zabálásnak; rendszeres hétköznapok, diéta, sport.

Does love exists, or is it only a hoax made by writers and filmmakers?

Juj, fúj, öeh.

Azt hiszem, nem szabad ennyire bíznom az emberekben. Bár a faszt, egy hülye miatt?!

Kicsit sok a hülyeségből a hétre, köszi, lapozzunk. :D

Bizonyos szempontból határozottan nem volt jó ötlet újranézni az Egyszert.

ROTFL: http://www.youtube.com/watch?v=R0POfyHNVCk És a legjobb, hogy a nőnek (Kálmánnak) is van humora, és élvezi. Megalol.

URBÁNUS SZINGLI estét csaptunk a csajokkal, á la Szex és Budapest. Lassan írunk egy bohózatot. :D

Hű. Akarom! http://www.youtube.com/watch?v=5JxxwAnhpho

Nem választottam könnyű olvasmányt Horvátországba, Saramago Halálszünetét nyúztam, nagyon nehezen adta magát, de megérte. Az utolsó oldalakat már hazafelé a kocsiban, úgy sírtam, mint egy gyerek.










"... mert a kéz nyitott könyv ... mert beszédes az, ahogy megnyílik és bezárul, ahogy simogat és odacsap, ahogy elmorzsol egy könnyet vagy elrejt egy mosolyt, ahogy ránehezedik egy vállra, vagy istenhozzádot int, ahogy dolgozik, ahogy elpihen... "










"... keserűsége lassan oldódott, a világ igazából tele van ilyesféle történésekkel, amikor a férfi várt és a nő nem volt ott, vagy a nő várt és a férfi nem jött el, erről, így magunk között, a magunk kétkedő és hitetlen módján az a véleményünk, hogy inkább ez, mint egy lábtörés."

shopgirl strandra megy:

Ja, és Bored to death season 2 szept 26! :D

A mai nap FMH.

http://www.youtube.com/watch?v=rvf1DMDTosk

http://www.youtube.com/watch?v=hPod6QDrIrU

Na már értem. Lol. :)

Jó, hogy a barátnőkre mindig lehet számítani.