Ez gyakorlatilag egy hatalmas bungalótelep - üdülőfalu -, szabad stranddal. Jópofa hely volt, de sajnos megint rá kellett jönnöm, hogy a könnyűbúvárkodás nem az én sportom: csípi a szemem, félek a medúzáktól - és mindent annak látok, de persze egyet sem láttam az egész nyaralás alatt (no de annyira kevés dologtól félek, hogy ennyi engedtessék meg nekem) - és még enyhe klausztrofóbiás rohamaim is vannak a szemüvegben. A part pedig olyan idiótán volt sziklás, már jó mélyen is fennakadt néha az ember, hogy a fürdést inkább nem erőltettem, inkább olvasgattam az árnyékba. És hát persze, hogy magyar csoport telepedett le mellénk, akikről már messziről kiszúrtam, hogy magyarok, de végeredményben aranyosak voltak.
Este haza, majd be a városba, itt már nagyobb sétát ejtettünk meg, söröztünk a Matteotti téren a Café Brunóban (free wifi), megnéztük a bazilikát, bejártuk az óváros sétálóutcáit.
Másnap nagyobb túrát terveztünk, mivel ülőgumóink már nagyjából kipihenték az odaút fáradalmait, el akartunk menni Porecbe. Mivel rossz úton hajtottunk ki a városból, sikerült Bale felé elindulnunk, így, mivel azt is meg akartuk nézni, megálltunk ott is, és bebarangoltuk a középkori utcákat, amelyek köveit még Casanova is koptatta. Bale annyira eldugott és kicsi, hogy alig voltak turisták, a hangulata pedig egészen különleges, ha arra jártok, feltétlenül szánjatok rá egy órát.
Hajtottunk tovább vissza Porec felé, persze a lányok megint csobbanni vágytak, tehát közben strandot is kerestünk. Vrsarban nem találtunk, így mentünk tovább, és Zelena Lagunánál kötöttünk ki, ahol végre megkaptam, amire vágytam: nagy hullámokat.
Ahogy előző nap kb. be sem mentem a vízbe, úgy most ki sem lehetett kergetni, csodás volt. Felfrissülve, felvidulva mentünk tovább Porec felé. Ahol kb. 2 órát töltöttünk, sok emlékem nem maradt. Bár ez nem igaz, ott ettünk végre bureket, ittam Juliskát (fúj, bocs, Gabi, de ez borzasztó), hatalmasat röhögtünk egy fagylaltoscsávón, aki, miközben kiszolgálta a húgomat és épített neki egy háromemeletes fagylalt-embert, addig kábé száz szavas magyar szókincsével szórakoztatott miket, láttunk bazilikát, ahol a mellettünk beszélő olasz idegenvezető minden szavát értettem, láttunk hólapátoló fiúkat, de boltot azt nem találtunk. Hazafelé megnéztük a Limski fjord smaragdzöld vizét közelebbről, majd még meglátogattunk a Gianni által ajánlott másik strandot - Cuvit -, ami bár csak egy km-re van Villas Rubintól, mégis sokkal jobban tetszett, és itt is folytattam a hullámok kergetését. Aznap este már nem bírtam volna megmozdulni sem, így hamar lefeküdtünk, és hullámozva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése