Juhú, megvan a post-pandemic első koncertjegy! :D Bulika!!! 

Ezt az intrót csak teljes hangerőn lehet hallgatni! :D De nem? 

Főztem sokat, finomat. Eddig még sikerült nem inni és nem enni túl sokat. Ellenben túl sokat Wii-zni sikerült, viselem is a következményeit, mindenhol fájok! :D De nagyon jó! A család is nagyon élvezte, örülök, hogy rábeszéltem őket. Just dance 3-ban nagyon röhögtem, mikor megszólalt a Let's go to the mall, Robin fake viedóklipje az Így jártam anyátokkalból. Nem lehet modani, hogy unatkoznánk. Hála Istennek! Hasonlóan kellemesen telik remélem mindenkinek!

playlist

már ilyenem is van: http://www.youtube.com/playlist?list=PL8AD174A176424367

Hiába, kérem, ez a fickó a szívem-lelkem megtapossa. Hiába küzdök tudatosan, mindig megdobban. Nem értem, miért reménykedem tovább, és tovább, és tovább, hogy tesz egy olyan lépést...?* Csajok ma megállapították, hogy tök öreg. Mert nyilván ott volt Kerekes Banden, és nyilván nem látott. Franc egye meg az egészet!

*Nyilván azért, mert azt érzem, hogy viszonzott a vonzalom. De én már tettem lépést, nem tehetek újabbat!

Kerekes Band meg nyilván kurvajó volt, bár tény, két és fél hónap alatt öt koncert már egy csöppet uncsi, már csak az Insomniát vártam. A Kobzos Csabi meg kurvára az esetem, sokkal jobban, mint a fent említett, persze, neki van nője, tehát nem jöhet szóba. Mármint a Kobzos Csabi. Mixcsűr rulez, várjuk az áprilist, mikor újranyit a Kobuci, megyünk megint.

http://www.youtube.com/watch?v=jiF2SnXjKew

LIKE :D

http://www.youtube.com/watch?v=i0tmR08Xjl8

Holnap meg nyárzáró Kerekes Band! :D
Remélem, leszek olyan jól! :)

Jupííííííííííííí

Jaj, de jó, Thrill Collins megint a Tündérgyárban!!! Ráadásul kétszer!!! Augusztus 11-én ott a helyünk! Másnap (is) azért nem, mert akkor meg Kerekes Band Kobuciban!!! :D

Ja, nem hallgatunk Ultimo bacio-t, mert a kveszt most "kivételesen" a nem sírás! :D Széles mosoly, oje. Ma este a nagyszüleimmel buliztam! :D

Úristen, de kibebaszott jó volt a Kerekes Band! Véletlenül keveredtem oda, mert annyira láma volt a 30Y, de egyértelműen Hegyalja legjobb koncertje volt. Úristen, évek óta nem táncoltam ekkorát! Amúgy jó volt megint a 'Hegyen, nem annnnnyira, mint tavaly, bár bizonyos szempontból sokkal jobb volt (=nem Szegiből ingáztunk, hanem a szemközti kempingből), kékzöld vagyok természetesen, stb. Borkatakombában még mindig igen jó a sárgamuskotály, és nagyon vicces fiatalemberekkel lehet benne megismerkedni. Picit koszos vagyok és leharcolt, de nem bánom akkor sem a fesztiválzáró Fényeket tegnap este. :D És az a gyönyörű vihar tegnapelőtt, úristen! Ennél gyönyörűbb fesztiválhelyszínt nem tudok elképzelni, menni kéne oda csak úgy is.

Na akkor off. Irány a sárgamuskotály, a jó buli, és a félmeztelen, sörhasú izzadt férfiak földje. Óje.

Úristen. Annyira szürreális volt belépni a lakásba! Mintha egy évig odalettem volna, és mintha egy idegen lakásába léptem volna be. Első pillanatban nagyon fura érzés volt. Róma elképesztő, sok szempontból egészen más, mint amit vártam. Nagyon nagyon nagyon elfáradtam, mindenem fáj, a talpamat szerintem csontig lejártam - lábsérülésekben gazdag nyaralás volt, túl ezen még folyton belerúgtam valamibe, begörcsölt, stb - hát sajnos öregszünk, és ezen még edzettség sem segíthet, mert nem az izmaink nem bírták, hanem a tappancsaink. Réka bőröndjének a kereke szerencsére csak utolsó nap mondta fel a szolgálatot, előző nap röhögtünk azon, hogy ezt a város kerekes bőröndök teherbírásának tesztelésére remekül lehetne használni. Keresztül-kasul bejártuk, hatalmasakat zabáltunk, iszonyatos összeget vertünk el, voltunk Tivoliban is, voltunk a tengerparton is - Ostiánál komoly kveszt az életbenmaradás, akkora hullámok vannak, de gyönyörű volt ettől függetlenül. Ma hajnal kettőkor még a Trastevere lungón lévő úgymond törzshelyünkön ismerkedtünk egy olasz vikinggel, és könnyesre röhögtük magunkat a személyzettel, akiktől kölcsönös jókívánságok közepette vettünk könnyes búcsút, aztán még hajnal háromkor ittunk egy utolsó negronit az Isola Tibertinán, miközben világmegváltó beszélgetést folytattunk. Aztán volt az, amikor Réka... Na ezt majd később. :D Most viszont benyomom a mdárlátta Supplíkat, megnézem Lajost, aztán elájulok, bővebb beszámoló, fényképek, egyebek pár napon belül. Jajj, de furcsa!

Ó, bazd meg, hogy a Belvfeszttel egyszerre kell lennie 1000 forintért Noha koncertnek?! Most hogy szakadjak ketté? Faszom.

Nos jelentem sikerült megfelelő ruhát találni, és valóban ott ért a hajnal a Rocktogonban. Na jó, épp csak a kora hajnal, de ez volt a terv. Azelőtt persze azért elég sok minden történt, láttunk amatőr színjátszókat, megint voltunk Hoppartos koncerten, és megint rájöttem, hogy az annyira nem jó, aztán voltunk Mostban, aztán láttunk Roxette tribute zenekart - az egyiket -, aztán az sem volt annyira jó, úgyhogy átmentünk Szabadtéri négyakkordosra, amin már tavaly is voltunk Katzéval, és jól emlékeztünk, tényleg kurvajók, bár szar volt a hangosítás, így alig értettük a szöveget, de szerencsére zenét is tényleg jót csinálnak. A Rocktogon semmit sem változott lényegileg, még mindig elég nehéz a levegő a koncertteremben. Aztán hazajöttünk. Rég volt ilyen felszabadult estém, és nagyon rég volt ilyen 18 órás talpon-napom, és nagyon élveztem, és arra külön büszke vagyok, hogy három hónap után az első napon sikerült nem berúgni. Menni fog ez! :)

Mi a tököt vegyek fel, ami jó melóba, majd jó lehet akár ha a Rocktogonban ér a hajnal? Pff. :)

Ohoooh! Talán mégsem marad ki idén az életemből a DUB FX?! :D

Meglepő csalódások értek a hétvégén, kellemesek és kellemetlenek egyaránt: Pénteken hatalmasat beszélgettünk a lányokkal és Mátéval a wifiben, néha nem hiszek a fülemnek, hogy mikről vagyunk képesek beszélgetni, vannak ilyen hihetetlenül jól sikerült esték.
Másnap reggel persze úgy elaludtam, hogy Attika érkezése előtt kb 5 perccel ébresztette Manka telefonja, így nagy rohanásban éhgyomorra, szomjasan baktattunk ki a szakadó esőben az OBIba - ha már megcsinálja nekem baráti segítségként, nyilván elkísérem - péppé áztunk, meg is fáztam. Aztán hazaérve kitaláltam, hogy én muszakát fogok főzni, mert kaptam padlizsánt, de persze akkor darált húsért ki a piacra. Na meg abba sem gondoltam bele, hogy az esti buli előtt jobb lett volna aludni egyet, nem nekiállni egy kajának, amit legjobb esetben is két óra elkészíteni. Mire Manka megérkezett, már majd összeestem a fáradtságtól. De persze ha évente kétszer tartanak bulit, akkor nem lehet lemondani, így összeszedtük magunkat, és átvonultunk. Jó volt, jókat beszélgettem megint a lányokkal, akikkel évente kétszer látjuk egymást, pedig mindig megbeszéljük, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot. És még az is kiderült, hogy lett volna, aki eljön velem Félszigetre, ha megkérdezem. IJ.
Ahogy szombaton elaludtam, és hajnalban kerültem ágyba, úgy terveztem, dél előtt ki sem mászok az ágyból, és kipihenem magam, nem jött be, kidobott a szemét kilenc körül, nem bírtam visszaaludni, egész nap úgy kóvályogtam, mint egy beszívott muslica. Nem is csináltam semmi érdemlegeset, megnéztem egy csomó filmet, és döglöttem. Az Expendables hatalmas csalódás volt: egy csöppet sem volt vicces. Na jó, Bruce Willis cameoja egy kicsit. De az is inkább csak eye-candy. A Prince of Persia viszont kellemes csalódás volt, gyönyörű film (jó, butának buta), eye-candy a javából, meg bírtam volna nézni azonnal még egyszer. A Daybreakers egyszer-kétszer megnézhető, semmi extra, a végre megnézett Shallow Hal viszont nálam majdnem pont ellenkező hatást ért el, mint ami szerintem az eredeti célja lett volna, mindegy, végre pipa ennek is. Eric Banának viszont olyan tenyérbemászó képe van, hogy legszívesebben pofánbasznám, csak Rachel McAdams kedvéért fejeztem be az Időutazó feleségét, bár régebben megfogadtam, hogy sosem fogom megnézni, de most már eléggé régen olvastam, reméltem, hogy így nem fogja felülírni a könyv élményét - nem is, de teljesen felesleges megnézni, ahogy sejtettem. Rachel látványának a kedvéért nézzétek meg inkább a Szerelmünk lapjait - bár emlékeim szerint az sem egy hatalmas film, de ha már - abban legalább a cuki és tehetséges Ryan Goslinggal szerepel, nem egy ilyen balfasszal, mint Eric Bana. Rég váltott ki valaki ilyen erős negatív érzést belőlem, nem is tudom, mi van velem. :)

"ebben a szobában mindenki szerelmes Bruce Willisbe." :D

Sok szempontból tanulságos volt a hétvége. Nagy gondolatok, tervek, elképzelések jöttek világra, sok minden letisztázódott bennem. Meglepő dolgok is kipattantak, például életemben először fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezekkel az emberekkel, akik 5-10 éve a legjobb barátaim, választott családom, nem sokáig fogunk már együtt nyaralni. Illetve ilyen gondolat volt már sokszor félelem formájában, de most nem akként érkezett, inkább ráismerés volt.

Rájöttem, hogy igaza volt anyunak, nem kell állandó nyaralót venni, mert rengeteg munka, és túlzottan leköt. Az élményeket kell gyűjteni, és nem a tulajdonokat. Meg amennyi pénzből, munkával megveszel és fenntartasz egy nyaralót, évente többször bérelhetsz különböző helyeken. Most is a fél nyaralás házimunkával telt, és jó, szeretek tüsténkedni, asszonykodni, és kiszolgálni másokat, de azért ennek is vannak határai.

Az a jó ideje erősödő gondolat is tovább izmosodott, hogy változtatni akarok az életemen.
Szerelmes akarok lenni. Akarok egy működő párkapcsolatot. Kiskifli akarok lenni éjszakánként, akarok egy hátamhoz simuló hasat, egy kart, amely átölel. Szeretnék kettesben elutazni Horvátországba. Pár év múlva szeretnék gyereket. Szelídebb akarok lenni. Szeretnék munkahelyet változtatni, szeretnék valami olyasmivel foglalkozni, ami érdekel és boldoggá tesz. Szeretnék többet olvasni és művelni magam. Szeretnék utazni, szeretnék új embereket megismerni.

És igazából nem volt rossz a nyaralás, voltak nagy beszélgetéseim Endivel is, Pannival is, Katzével is, kiolvastam egy könyvet, elkezdtem egy másikat, játszottunk, főztünk jókat (paprikás krumpliban még mindig istenkirálylány vagyok), és annyira büszke vagyok, hogy egyszer sem kapcsolta be senki a tévét.

Hegyalja 2010- beszámoló

Szóval. Hegyalja jó volt. Volt számos igen kellemes élményem, és néhány igen kellemetlen. A tervezett koncerteknek kb a felére jutottunk el, ahogy az egy tisztességes fesztiválon lenni szokott, jókat beszélgettünk, megismerkedtünk ezer emberrel, voltak köztük nagyon jó fejek (pl. Réka kollégái), és kevésbé jók, voltunk koncerteken (pl akik segíteni akartak stoppolni): Irie Maffián, Pasón, Brainsen, Péterfy Borin, Budapest báron, Kispálon, Quimbyn, Kiscsillagon, ittunk nagyon jó bort (Borkatakomba, sárgamuskotály), és nagyon meleg sört, csípett a szúnyog, kaptunk rengeteg pozitív visszajelzést. Egyértelműen nagyon rossz ötlet volt Szegiben megszállni, az ingázással szívtunk hatalmasakat, tekintve, hogy Borsodban veszélyes és rossz ötlet stoppolni, és elég szar arányban működik. Péntek délután még szerencsénk volt: az volt a beetetés, de szombaton három óráig tartott az út kilencszáz fokban, és ráadásul teljesen feleslegesen indultunk el, mert végül a busszal értünk csak célba. Így lekéstük a Magashegyit és a Barabás Lőrincet, és mire célba értünk, semmi mást nem akartam, mint meghalni. Aztán regenerálódtunk kicsit, és azért beindult az este. Hajnalban újabb ötven percig tartott, mire kaptunk fuvart, és éjszakánként ráadásul válogatott őrültek vettek fel minket. A taxit egyszer próbáltuk, kétszer annyiért vitt el, mint a fesztivál honlapján ígérték, és mint reméltük.
A fesztiválon is bosszantó dolgokkal találkoztunk, kevés volt az italpult, nem voltak ivókutak, nem volt italválaszték (ami mondjuk Rékát érintette jobban, mert első este kapott utoljára roséfröccsöt, én elvagyok sörön, de ahhoz sem volt egyszerű hozzájutni).
Összességében nagyon jól éreztem magam, Rékával elég könnyen kijöttünk, és alkalmazkodtunk egymás hülyeségeihez, és szerencsére egyikünk sem egy hisztis típus. Megyünk jövőre is, de akkor tokajban szállunk.









A lakásban 32 fok, és kipurcant a menta: szublimáltak a levelei.