Annyira kikészített ez a barom, hogy most poszttraumásan megint hibernáltam magam mindenhol. Azt hiszem, rápihenek kicsit erre a témára, és/vagy kimegyek a való világba inkább. 

Nehezen csillapodik a dühöm magammal szemben, hogy több mint két hetet egy ilyen emberre pazaroltam. Felül kell vizsgálnom a választási szempontjaimat is. Még jó, hogy hallgattam a megérzéseimre, nem dőltem be a szinkronicitásnak és a látszólagos hasonlóságnak, úgy érzem, valami nagy veszedelemtől menekültem meg. 

 Anya maradéktalanul és elfertőződés nélkül gyógyuló lába vagyok!

Basszus, ez a mai nap...! Nem baj, nem hagyom magam!

És a holnapi nap még gennyesen undorítóbb lesz: egész napos szabadtéri (!) csapatépítőre (!) megyünk.

1. csapatépítő
2. láttátok az időjárásjelentést?
3. be kell mennünk nyolcra az irodába, majd együtt elindulunk, és fél hét körül érünk vissza Pestre
4. szombaton
5. jövő héten még lehet, ki is rúgnak, vagy egészen más lesz a főnököm, vagy a csapatom

Kérem, hova hányjak?

I feel so upset and so humiliated, I can barely... do anything.
Istenem, kérlek, ments meg a gyáva férfiaktól, soha többet egy se kerüljön az utamba, legalábbis érzelmileg!

Baszd meg, te gyáva szar! Társaiddal együtt menjetek a búsba, nyaljatok csigát, szarjatok sünt!
Annyit sem érdemelsz meg, hogy haragudjak rád. 

Gavaldának erre is van aktuális mondanivalója. 

"Life’s a bitch
And then
You die."*

"és egy csodálatos Fuck you melegíti át a szívemet"

*nem, nem tudok róla, hogy halálos beteg lennék, és nem fogok kárt tenni önmagamban. Ez egy haiku. 

Utálom a politikát. Utálom, mikor kénytelen vagyok foglalkozni vele. Ép ésszel felfoghatatlan, ami az utóbbi napokban itt folyik. Én értem, hogy devizashortolással, meg bennfentes kereskedelemmel megtermelik maguknak a hétvégi bulipénzt, de nem értem, miért, hogyan akarhatják teljesen élhetetlenné tenni végleg ezt az országot?

Nem tudom mi lesz velem. Ez a helyzet erősen patt. Kínlódom. Ez a bejegyzés nem ugyanarról szól, mint az előző.