A napom nem pont úgy alakult, ahogy terveztem, de hagytam magam sodortatni az áramlattal, és jó volt ez így. Befejezésképp egy jó film, majd egy kis baráti beszélgetés, aztán haza. Furcsa volt hazafelé tartani egy trolin a partiba tartó fiatalokkal, érezhettem volna, hogy öreg vagyok, de nem. Annak is örülök, hogy sikerült nem segget csinálni a számból, és tartani magam évekkel ezelőtti döntésemhez, hogy nem megyek az osztálytalálkozóra. A hátam közepére sem kívántam.
A film pedig a Kövéren szép az élet, a Sötétkékmajdnemfekete rendezőjének új filmje. Hát tartsa meg az Isten a jó szokását, és boldogítson minket továbbra is kedves, de nem együgyű, életszagú, emberi filmjeivel és Pascal Gaigne zenéjével, no meg Antonio de la Torréval, aki kövéren is szép, és egyre jobb színész filmről filmre.
A Bel-Air a 4. évaddal búcsúzik
49 perce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése