Hétfő reggel óta letiltottam magam a social mediáról és a hírekről* a mentális egészségem érdekében, egyszerűen hiába én már a partvonalról szemlélem a magyarországi eseményeket, még így is nagyon megérintenek a dolgok érzelmileg. Én nem tudom, mi lesz, ha megint a ner nyer. Már az előző alkalmakkor is annyira reménykedtünk, majd összetörtünk, már nem merek reménykedni. Mindenesetre Isten óvja Magyarországot! 

* egyébként kibaszott büszke vagyok magamra, hogy milyen megingás nélkül megy

Na, most nemet mondani már megtanultam, begyakoroltam, hadd mondjak már igent is!

http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Roma_A_teljes_gyujtemeny&id=9311&type=82

Hát ezt, mint a harmadik teljes díszdobozos sorozat a polcra, elfogadnám.

Ó, drága barátnőim, mire akartok Ti engem rávenni, jajj! :D

Nocsak, csak nem megakadt rajtam a szem? Meg köszöngetünk is? Hát Isten tartsa meg jó szokásodat, jó lenne, ha valamelyikőtök már tényleg lépne végre drágáim, nem csak nézne! :D

Jó, mostmár tényleg keresnem kell egy új munkahelyet. Amellett, kedves Univerzum, kérlek küldj nekem egy relationship material felnőtt férfit! Kösz!

Sok szempontból tanulságos volt a hétvége. Nagy gondolatok, tervek, elképzelések jöttek világra, sok minden letisztázódott bennem. Meglepő dolgok is kipattantak, például életemben először fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezekkel az emberekkel, akik 5-10 éve a legjobb barátaim, választott családom, nem sokáig fogunk már együtt nyaralni. Illetve ilyen gondolat volt már sokszor félelem formájában, de most nem akként érkezett, inkább ráismerés volt.

Rájöttem, hogy igaza volt anyunak, nem kell állandó nyaralót venni, mert rengeteg munka, és túlzottan leköt. Az élményeket kell gyűjteni, és nem a tulajdonokat. Meg amennyi pénzből, munkával megveszel és fenntartasz egy nyaralót, évente többször bérelhetsz különböző helyeken. Most is a fél nyaralás házimunkával telt, és jó, szeretek tüsténkedni, asszonykodni, és kiszolgálni másokat, de azért ennek is vannak határai.

Az a jó ideje erősödő gondolat is tovább izmosodott, hogy változtatni akarok az életemen.
Szerelmes akarok lenni. Akarok egy működő párkapcsolatot. Kiskifli akarok lenni éjszakánként, akarok egy hátamhoz simuló hasat, egy kart, amely átölel. Szeretnék kettesben elutazni Horvátországba. Pár év múlva szeretnék gyereket. Szelídebb akarok lenni. Szeretnék munkahelyet változtatni, szeretnék valami olyasmivel foglalkozni, ami érdekel és boldoggá tesz. Szeretnék többet olvasni és művelni magam. Szeretnék utazni, szeretnék új embereket megismerni.

És igazából nem volt rossz a nyaralás, voltak nagy beszélgetéseim Endivel is, Pannival is, Katzével is, kiolvastam egy könyvet, elkezdtem egy másikat, játszottunk, főztünk jókat (paprikás krumpliban még mindig istenkirálylány vagyok), és annyira büszke vagyok, hogy egyszer sem kapcsolta be senki a tévét.

Mostanában ez megy végtelenítve újra és újra egyébként. (Nem találtam hirtelen jobb minőségben linkelhetőt.)

"Love is to share
Mine is for you"

Ennyi. Mennyire jó lenne, ha lenne kinek végre.

Oh! Happy 40th Birthday, Mr. Pegg! :)

Ez nem ér, hogy most meg hó megint! Tavaszt akarok, normális közösségi közlekedéssel, apró topánt, libbenő szoknyát...

Lepkék a hasban. De rég volt! Tinilány vagyok megint. Szorítsatok!

http://www.youtube.com/watch?v=sXFXjh9a8lY

Ja, és légyszi kezdjen már el szakadni az eső, mennydörgés, villámlás, mert ettől a napok óta tartok vihar előtti csendtől kikészülök.

Próbál maga alá teperni a kétségbeesés és az önsajnálat. Néha elvarázsolt (király)lánynak érzem magam, akire valaki rontást küldött, de csak nem jön a herceg/deli parasztlegény, hogy szerelmével megtörje az átkot. A franc se akar már egyedül lenni. Persze, elfoglalom magam, élvezem az életet, vannak barátaim, nem unatkozom, megyek előre. De. Azért ez így nem teljes. Nem merek belegondolni, hogy mi van, ha akár csak még egy évig egyedül kéne lennem. Nem. Most volt ebből elég. Már minden tőlem telhetőt megtettem, dolgoztam magamon rengeteget, sokat változtam, megtanultam hinni, bízni. Most egy pár napja nem megy. Annyira jó lenne, ha jönne végre Valaki, ha végre nem nekem kéne mindig kezdeeményeznem, ha végre egyszer engem szúrna ki valaki a társaságból, nem bármelyik más barátnőmet, ha valaki végre meghódítana, küzdene értem. Aki a másik felem, aki szeret és akit szerethetek, akivel végre teljes lehet az életem. Jöjjön már! Gyere!

Nna, végre péntek. Kemény volt ez hét, ennek ellenére ma reggel is vigyorogva indultam bele a világba. Bár már a reggel úgy indult, hogy felvarrtam a gombot a blúzra, majd mikor indulás előtt két perccel vettem föl, akkor vettem észre, hogy 2 gomb hiányzott. Na, már felment a pumpa, de nem baj, keressünk másikat, induljunk el, mosoly, stb. A villamos sem akart jönni percekig, majd mikor megjött, marhavagonhoz hasonlított, a munkahelyre beérve fél óra sem telt el, már lüktettek a nyaki verőereim, és igen gyilkos kedvem kerekedett.

Igen elmaradtam, próbáljuk pótolni visszafelé. Tegnap megnéztem a Tótumfaktum című filmet. Színtiszta időpazarlás volt, semmiről nem szól, filozofálgató fílingfilm akarna lenni, de még ez sem sikerül. Ez az a film, amit még Marisa Tomeiért sem érdemes megnézni, semmit nem ad hozzá az életművéhez ez a karakter, Lily Taylor mindig is idegesített, Matt Dillon meg kurvakevés, hogy elvigyen egy ilyen filmet a hátán, rossz nézni a szenvelgésüket, ne is pazaroljunk rá több szót. Bár egy olyan kérdést azért felvethet a dolog, hogy bátorság vagy gyávaság -e így élni. (Szerintem gyávaság.)

Szerda este, bár az előző estét sem otthon töltöttem, annyira vágytam normális emberekre és impulzusokra, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és találkoztunk Kiével a Hintalóban, majd csatlakozott Panni és Máté is, remek este volt, lelazultam. Kedd este Zsé hívott fel, hogy találkozzunk, így a Cézárban kötöttünk ki Pannival és Mátéval. Jót nosztalgiáztunk Zsével. Hétvégén takarítgatás volt, szombaton konkrétan jól beállt a derekam, kétséges volt bizonyos pillanatokban, hogy el tudok -e majd indulni, de végül másnapra nyomtalanul elmúlt. Tehát délután csoport kisÁval, utána Tücsök Pannival, majd Mátéval.

Filmek

Rocknrolla. Csalódás. Egyszer nem röhögtem föl. Annyira halvány ismétlése ez a klasszikus Guy Ritchie-knek, akárha más csinálta volna. :( Kár érte. Gerard Butler idegesítő benne, elfelejthetné már ezt az akcentust. A történet zavaros, egy csomószor nem értettem, ki mit akar, vagy miért nem tudja, amit tudnia kéne, áhh... A végén már követni se próbáltam. Mindenki erőlködve próbált benne lazának és menőnek tűnni. A szexjelenet nagyon tetszett, amilyen sterilen megoldották, az egy nagy ötlet szerintem.

Térjünk ki egy kicsit akkor Mark Strongra, avagy Marco Giuseppe Salussoliára. Az úriembert először minden bizonnyal a Napfény ízében láttam, Sors Istvánt játszotta, újra kell néznem, mert nagyon meglepődtem, mikor felfedeztem az imdb-n, hogy már ebben is szerepelt, ott még nem szúrtam ki. Ahogy nem figyeltem fel rá igazán a Sziriánában és a Napfényben sem. Először a Stardustban dobogtatta meg a szívem Septimus hercegként. :) És a Rocknrollában is szerepel, abban a kicsi szerepében is feltűnik, kitűnik. Mostmár vadászni fogok a csávóra, a következő a Miss Pettigrew Lives for a Day lesz (abban ráadásul Lee Pace és Ciarán Hinds is van.) Klasszikus nagy filmsztárokra emlékeztet ez a pasas, és iszonyúan férfias.

Stardustról már írtam, de most kifejteném bővebben. Egyszer már láttam, moziban, egy ideje meg a polcon csücsül, de mostanában annyi film ömlik hozzám, hogy ritkán engedem meg magamnak az ismétlést. Most kivételesen megengedtem (mert Rocknrollában megint felfedeztem Markot, és tovább akartam benne gyönyörködni :). Nagyon szeretem ezt a filmet. Szeretem Charlie Cox-ot a főszerepben. Szeretem, ahogy LÁTSZIK rajta a fejlődés, amin keresztülmegy. Ahogy béna kis lúzerből (boltosfiúból) férfivé és herceggé válik. Szeretném sokat látni ezt a fiút jobbnál jobb szerepekben. Imádom benne De Nirót, ahogy tobzódik a szerepében. Csodás benne Michelle Pfeiffer, az a fajta önirónia és bevállalás csodálatra méltó, ami kellhetett ahhoz, hogy elvállalja az a szerepet. (A gonosz boszorka szerepében szarrásminkelve meglepően emlékeztetett néha a rikácsoló Diane Keatonra, bájdövéj...) Sienna Millert hasonló döntés miatt tudom tisztelni (magam is meglepve egyre jobban kedvelem ezt a lányt). Van Ricky Gervais :D, már az első megnézésekor konstatáltam ezt, csak akkor még annyira nem ismertem az ő életművét, több rész Office-szal és Futattak méggel a hátam mögött sokkal viccesebb az ő felbukkanása. Láthatjuk még Rupert Everett-et, Peter O'Toole-t, Benjamin Button apukáját, Jason Flemyng-et... Claire Danes viszont nekem bizonyos jelenetekben kicsit kevés... Mindenesetre ez egy csodálatos, gyönyörű mese, ami beszippant, és napokig nem ereszt. :)

Megvolt a napokban a Blindness/Vakság is. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy sajnossss. Egy kibaszottul zseniális apokaliptikus/posztapokaliptikus regényből csináltak egy halálosan középszerű filmet. Korrekt iparosmunka, de semmi több. Nem értem, miért kell a középszerű Mark Ruffalóra bízni egy ilyen főszerepet, valahogy Julianne Moore is furán kevés benne, vagy csak unalmas 2 órán keresztül minden jelenetben őt bámulni, Gael García Bernal botrányosan szar benne, kevés ő még ahhoz, hogy gonosz karatkert játszon, vagy a szerep volt szar, mert egysikúan csak gonosz? Vagy mindkettő. Ami kifejezetten felháborító, hogy vártam, hogy majd viszontlátom benne Michael Mahonen-t (Gus Pike, ugye), erre nem látszik az arca, mert katonát játszik, akin gázmaaszk van! Skandallum!

Volt még Into the Wild/Út a vadonba, régóta érik, csak riasztott több, mint 2 órás hossza. De most ez itt kurvára indokolt. És kár, hogy nem moziban néztem, mert képileg is gyönyörű a film. És mennyire jó ez az Emile Hirsch gyerek (85-ös, fákk)! Sosem láttam még semmiben, de mostantól vadászni fogom. És ott van a nagyok sorában, akik testüket is áldozzák a filmművészet oltárán, ő is ledobott a film kedvéért egy 15-20 kilót, rémisztő. (Bár persze még mindig nem éri utol Mr. Bale-t a Gépészben, brrr.)
Valahol irigylésreméltó, ahogy valaki feladja az életét, a biztonságát, és elindul, hogy megvalósítsa az álmait, majd a természetben éljen. Most mindenképpen mihamarabb elolvasom a Krakauer könyvet, amiből a film készült, mert megfogott a mondanivalója.

Olvasni pedig a Vágy és vezeklést olvasom. És el vagyok tőle ragadtatva. A filmet kb 1 éve láttam, és nem tetszet különösebben, mert túl vontatottnak tűnt, de most mindenképpen meg lesz nézve újra, miután kiolvastam a könyvet. Mert a könyv meg iszonyúan megérint, egy csomó dolog, viszony, amit nem értettem a filmben, világossá vált. Gyönyörű a lélekábrázolása, gyönyörű, ahogy levezeti a sorsszerűségét az eseményeknek, hogy milyen nüanszokon múlt, merre fut tovább a szereplők élete. Odabasz. Már a filmben is megérintett a sorsok tragikuma, de most maga alá is teper.

És a mondat amit már idéztem, meg a következő, amitől beszarok.

"-Mi újság a bankban?
-Unalmas és rettentő kellemes. Az estéknek és a hétvégéknek élünk." lol

Ma reggel láttam, hogy jön Marylin Manson a voltra. Azt nagyon szeretném.
Meg szeretnék sokat olvasni. Jane Austent, Ian McEwant, Neil Gaimant, Tolsztojt, Krakauert, Christopher Moore-t, meg a Semmit és mindent.
Meg hogy most egy darabig senki ne basztasson a hülyeségével.
Meg hogy valakivel kávézhassak tavasszal abban a bájos kávézóban, amit a napokban találtam.

tavaszi kívánságok: kérek biciklizést a Kopaszi-gáton, meg a Rómain, jó időt februárban, az idegenvezetők világnapján, hogy Kiével megint olyan jól szórakozhassunk, sétát a Gellérthegyen-Filozófusok kertjében, most lehetőleg szakítóbánat nélkül. Kalandparkba is elmennék megint. Meg jó filmeket, jó zenéket, sok nevetést.
A jó zenékről jut eszembe, mondtam már, hogy imádom Nestát, és sokban köszönhető neki a széles zenei műveltségem, mert mindig mutat valami újat; ma reggel pl Ida Mariától az Oh my god-dal csalt bugit a lábamba, mosolyt az arcomra, örömöt a szívembe. Köszönöm, Mester! https://www.youtube.com/watch?v=eED30qLA0KY

Munka után meg kozmetikus, szeretem ezt a helyet, mert végre nem valami idióta rádió, hanem jazzy szól, ami bőven elviselhető. Radiocafés vagy petőfis helyet szerintem hiába is remélnék.

No, két óra elteltével múlik a hatása, ezt jegyezzük meg.

Kellemes, mintha kezdeném tudni helyén kezelni a múltat: megkaptam Kiétől Luj és Leila fotóit egy cd-n egyrészt a 2004-e közös görögországi kirándulásunkról, másrészt későbbi (pl. 2006-os bulikról), és nem szakad bele a szívem, miközben szerkesztgetem, és pakolom fel a picasára, pedig bőven szerepel rajtuk Leila is, meg 2006-os nagy kattanásom célpontja is.
(Azt hiszem indokolatlan lenne szívszerelmemnek nevezni, mert sose viszonozta, meg egyéb okokból sem.))
(Akkor ugye nekem még nem volt digitális gépem, tehát én is a lányokét használgattam.)

Már nem zaklat fel, ezek lezárt ügyek. Vicces így utólag visszagondolni az akkori érzésekre, reményekre, ki gondolta volna azokon a bulikon, mikor még minden a legnagyobb rendben levőnek tűnt, hogy az a barátságunk hattyúdala Leilával, ki gondolta volna, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy. Már nem bánom. Illetve már nem bánt.

(Vicces volt, múltkor beszélgettünk Karmester úrral, és valahogy szóbakerült Leila, és ő gondolkodás nélkül e néven emlegette, pedig tudja az igazit. :D Azt hiszem, már mi is túl sokat blogolunk.)

Szombaton valóban nagytakarítottam, bár nem jutottam még máig sem a végére, de nagy lépések történtek, este lenéztem a queenbe, találkozni Rékával, Kiével, Pannival, majd másnap csoport KisÁnál, kezdünk újra belelendülni. (Szükségem van rá, hogy néha emlékeztessen valaki, hogy gondolkodjak, és ne csak éljek bele a világba, mint egy bambi, és ezért szeretem nagyon ezeket az alkalmakat.) Utána beültünk Pannival a Tücsökbe Zuglóban, ami bájos hely, bár kicsit drága, és beszélgettünk végre egy nagyot, mely során rájöttem, hogy én is nagyban hibás vagyok abban, ahogy a baráti kapcsolataim alakultak az elmúlt hónapokban, mert én sem voltam túl jó barát. Szóval mai tavaszi kívánságom: kérek tartalmas baráti beszélgetéseket, sokat!

Ezek már voltak, de nem lehet elégszer:
http://www.youtube.com/watch?v=bp9dVpgO5Rs
http://www.youtube.com/watch?v=ed6p1m4Kve0
http://www.youtube.com/watch?v=nT-phMrozz4&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=HzF32evCgvI&feature=related

Erről jut eszembe, a tavaszváró kívánságok közé: szabadtéri krétakör koncertet akarok! :D

Ez valami, ami nagyon ígéretesnek tűnik (Weeds úgyis elfogyott, Dexter is hamar el fog, már csak 4 rész): http://www.sho.com/site/tara/home.do Hmmm, John Corbett, Toni Colette... Nyámm. Vajon Toni skizó vagy négyesiker? Mindjárt utánanézek. Amúgy bámulatos ez a nő, hogy milyen változásokon ment keresztül az évek alatt, pl. Muriel esküvőjétől Egy fiúrólon át Család kicsi kincséig:

Á, kurvára szeretem ezt a nőt.

Durva:

Ápdét: skizó

Tegnap Mankával munka után vettünk neki korit a hervisben (fogok én is, mert lehet ep. kártyával fizetni), és aztán ikejában kóvályogtunk egyet. Vettem dobozokat, meg képkereteket, így teljesen készen állok a hétvégi rendszerezésre-nagytakarításra, amit terveztem. (azt írta a horoszkóp, hogy ez az év sok változást fog hozni, és aki befeszül, annak nehezebb lesz, ellenben aki elébe megy, pl a lakás átrendezésével, annak hűdejó lesz. :D Hát elémegyek. Nem mintha hinnék a horoszkópban, pláne az nlc-sben. De ezekre már amúgy is régóta készülök. Meg végre felrakom a szép puzzlejaimat a falra, hogy szépeljenek meg inspiráljanak.)Mint kiderült, úgysem kell dolgozni szombaton, tehát időm mint a tenger a rendrakásra.

Tegnapelőtt NagyÁ, gyártottunk szép kerek terveket az évre, hűdejólesz. De tényleg. Egyelőre maradjon az én titkom, milyeneket.

Magamnak is gyártottam ettől függetlenül is feladatokat, szóval nem fogok unatkozni tavaszig sem, onnantól meg remélhetőleg eszembe se jut.

Nagy lépést tettem, selejteztem a wiwen az ismerősök között. Közben felmerült, hogy

1. ha valakivel 3 oldalnyi közös ism. van, akkor miért nem emlékszem, mindegy, töröltem

2. valaki miért teszi fel a macskáját, mindegy, töröltem

3. ha valaki Makk-hoz megy férjhez, miért veszi fel a nevét?

4. vajon nekem is első dolgom lesz felpakolni az esküvői és gyermekem fótóit alkalomadtán, mert addigra elvesztem a józan ítélőképességem?

5. két éve meghalt egy kolléganőm, és azóta is fent van. Azt hittem, esetleg nem tudták a jelszavát, és azért, de az utolsó belépés dátuma tegnapelőtt, és semmi jel nem utal arra az adatlapján, hogy már nem él. Ez a beteg dolog.

Kitöröltem majd' 50 embert, de még mindig 41 oldalnyi ismerősöm van. Hm. Pedig nem is szeretem az embereket. :)

Mióta van új telóm (ilyen: http://www.phonesreview.co.uk/wp-content/phoneimages/2007/11/sonyericsson-w380-00.jpg) azóta leszoktam az mp3 lejátszómról, és visszaszoktam a rádióra. Reggeleim így millók reggelire-vel indulnak (i love nesta), délután inkább petőfi.

Ha kinézek az ablakon, akár tavasz is lehetne. Mondtam már, hogy tavaszt szeretnék, könnyű szellővel, tabáni sétával, citromfagyival, margitszigeti fröccsel...?

Tegnap reggel nagyon nehezemre esett felkelni, de a villamoson már vigyorogtam. Hivatalosan is beindult a várva várt 2009. Fogadalmak nélkül, néhány elhatározással.

3-án jöttem vissza a városba, közben vettünk egy mikrót nekem anyával, aztán este Karmester úrral beszélgettünk egy nagyot a broadwayben, jó volt nagyon.

Amúgy mostanában pihi, Dexter 3. meg Weeds 4. Egyfolytában angolul akarok megszólalni, annyit néztem feliratos filmeket meg sorozatokat az "ünnepek" alatt.
Decemberben volt még a The Nanny Diaries, kicsit sok rossz emléket idézett fel a Szicíliában töltött hónapokkal kapcsolatban, szóval hitelesnek nevezhető a film, és nem csak az Upper East Side-i anyukák tudnak ilyen seggfejek lenni, aztán volt The Edge of Love, Cillian Murphy rlz, Sienna Miller meglepően kurvajó (és tökre emlékeztet Kelly Prestonra), meg volt 21, Kevin Spacey-vel.
Olvastam Dexter 1-2-t, Vérszívó démonokat, most Alkonyatot (igen, vámpírokból, sorozatgyilkosokból most eléggé képben vagyok). Tök vicces egyébként, hogy a Dexter könyvtől mennyire különbözik a filmváltozat, még alaphangulatban is, mégis mindkettő nagyon szórakoztató.
Láttuk a húgommal a Terézanyut az ünnepek alatt, megint konstatáltam, hogy az mennyire jó film, meg milyen vicces átfedései vannak a Kaméleonnal, persze csak szereplői oldalról beszélek; mert ugye itt is-ott is Nagy Ervin-László Zsolt "küzd" Hámori Gabi kegyeiért, és mindkettőben van még Trill Zsolt is, amin igazán meglepődtem újranézve Terézanyut, mert csak epizódszerep, de annak is kiemelkedő. Meg persze Csányi is van mindkettőben. Na, abban sokkal jobb Nagy Ervin például.

Apropó, vajon hol van már a Vakság a magyar mozikból? És megint mi abban a logika, hogy a Vicky Christina Barcelonát még mindig csak magyarul lehet megnézni (kivéve MOM), ami egy igényesebb felnőtteknek szóló Woody Allan film, az Alkonyatot, ami pedig alapvetően a tinédzser korosztályt célozza meg, csak felirattal?! (Költői kérdés. Csak puffogok.) Faszom.

Amúgy csak egy kérésem van: legyen gyorsan jó idő, mert ezt a szájbatekert hideget most kivételesen nagyon nehezen viselem. Madárcsicsergést akarok, szoknyát, pici topánt, kerthelyiséget, bomló rügyeket...