shopgirlmeans

Tegnap kiderült, hogy mégis mehetünk csapatosan Zséék esküvőjére. Ez nagy örömmel töltötte el szívünket. (magunkhoz képest meglepő módon).

Vasárnap Semmit és mindent fogok olvasni, meg lefolyótisztitók, meg elmegyek biciklizni. Reményeim szerint. Ha jó idő lesz. Meg meg kéne nézni a Watchment (kivel?). Moziban. A Happy-Go-Luckyt meg szerintem már holnap, munka után. Meg almatortát sütök. Vagy répát. Meg összehangolom az agyféltekéim. Meg ültetek. Meg kiheverem a szombat esti bulit, ahol megint nem lesz egyetlen heteró pasi sem. (közhelyes szingli vagyok, meleghaverokkal). (És ezen a bulin azt ígérték kapok cointreau-t, amit még sose ittam, és azt gondolom, az nekem nagyon jó lesz.)

Meg ki kéne törölni tavalyi leveleket, úgysem fogom sose újraolvasni őket, akkor meg minek őrizgetni.

Kie meg kiekadt tegnap, hogy milyen köcsög találmány a blog, mert fordítva kell olvasni. Én meg nem tudtam erre mit mondani.

Anya meg mindig lefáraszt. Mióta kólcenteres, egyfolytában kólcenteres hülyeügyfeles sztorikkal fáraszt. Én meg hárompercenként emlékeztetem, hogy három évig voltam én is kólcenteres, nem tud nekem újat mondani, ne fáradjon. Még telefonálni sem szeretek (már?). Sose értettem a sokáig telefonálósokat. Nekem a telefon arra van kábé, hogy holmikor? okéhellószia. Falmászó úr meg sokáig telefonálós, és szerintem sose érti, miért rázom le. De egy ideje nem hívott. (neishívjál, menjünk el sörözni, okéhellószia!). Meg Karmester úr is sokáig telefonálós.
A barátnőim közül meg senki. Max Lúj. Bár vele se beszélgettem az utóbbi időben. :(vasárnap ráérsz?). Remélem nem lesz sokáigtelefonálós pasim. Egyszer akarja velem eljátszani, hogy "nem, te tedd le", többet az életben nem lát, istenengemúgysegéljen. (kibekkelős szakítóstipp shopgirlhöz 1.:)

Egyik kolléga most hívta föl a tudakozót, hogy megkérdezze az elmü ügyfélszolgálat telefonszámát. Mobilról. Én meg megdöbbentem. Ott ül a gép előtt, internet, google? Mindig megdöbbenek, hogy mennyire nem tudják használni az emberek az erőforrásaikat. M kolléga is a múltkor indexet nézeget (naomiwattsos kebelvillantós cikket), és megjegyzi, hogy olyan ismerős neki ez a Naomi Watts, de nem tudja honnan. Nem kérdeztem meg tőle, hogy akkor internet, google, imdb, valami? Csak röhögtem rajta magamban, meg magamon, hogy mennyi fölösleges információ van a fejemben Naomi Wattsról. Még azt is tudom, hogy a férje honnan kapta a nevét, és miben fogom legközelebb látni. (Kardfogként, Wolverine-ben, egyébként, és odavagyok érte.)
Iszonyat rámszoktak mostanában, mintha kétlábonjáró filmajánló lennék. (ja?) Te, shop, milyen az a film, és miről szól, és ki játszik benne, és jó? Én meg nem tudom, ennek örüljek, vagy bosszankodjak. Többnyire nem válaszolok. Vagy annyit, hogy haggyálbékén, utálomazembereket. És ezen jót röhögünk. És nem mondom nekik, hogy filmklub, cinematrix, moziplussz, hagyjálbékén.

Ja, és anyám másik fárasztó új szokása, hogy vicces emailekkel bombáz. Három hónapja aktívkodik, és megkaptam tőle ezalatt az elmúlt 4-5 év viccesemailtermését. Elég lehangoló, és csöppet sem vicces. Pláne nem negyedszerrre-ötödszörre.

Anya 50 lesz ebben a hónapban. És egyre jobban szeretem. Meg büszke is vagyok rá.

El kéne mennem kozmetikushoz, mert burjánzik a szemöldököm.

Hazamegyek, gnocchit főzők, fagyiteszek.