shopgirlmeans

És tegnap megint jól megbeszéltem Ditkével és Missel, hogy milyen jó lenne egy macska. Már pár hónapja vágyom rá, miközben persze féltucatnyi észérvvel győzködöm magam mindig, mikor elkezd gyötörni a kísértés. Tudniillik; egy macska drága (kaja, oltás, alom), koszt csinál, zajong, egy magamfajta egyedülálló személy, aki (kis túlzással) nem tudja, este, vagy reggel ér haza, nem engedheti ezt meg magának, mert az állattal foglalkozni kell, rendszeres időközönként etetni kell, és nem hagy aludni. Meg hazahurcolászni volánbuszon, ha megyek szülőkhöz. Meg felügyeletet keresni, ha pár napra elutaznék, vagy ilyesmi. Szóval még egy jó darabig nem lesz macskám. Macskánál kisebb szőrös állatok meg fel sem merülnek, mert diszgásztingok szerintem. Meg a célnak abszolút nem felelnek meg, mert nem lehet őket gyömöszölni, meg kicsik. Szummázva, túl sok lemondással járna az a kevés hozzáadott öröm, mit egy macska adna.