shopgirlmeans

Tegnap este végre megnéztem az Oldboyt (szinkronnal, a tévében, ilyenisvan). Hát hűha. Szégyen-gyalázat, nem vagyok egy nagy távol-keleti filmnéző. Bár régóta érzem, hogy ezen változtatni kéne, pl. mikor az Erosban a Wong Kar-Wai dolgozata (A kéz) érintett meg messze a leginkább (pedig volt olyan a másikok közt, amiben még Robert D. Jr. is volt :), és már akkor elhatároztam, hogy akkor egy kis 2046, Csungking expressz pótlást tartok, azóta is, persze. Az animétől is nagyon ódzkodtam, egyszerűen idegesített, míg végre valaki lenyomta a torkomon a Vándorló palotát, és nagyon tetszett, de persze azóta sem ültem neki a többi Miyazakinak, pedig ha jól rémlik, nemrég adták le őket a tv-ben is.

Na visszatérve az Oldboyra. Kemény film. Aki ezt megírta, nagyon ismerte az emberi lelket és elmét. Konkrétan egy görög dráma ez a film. A vége meg úgy odabasz, hogy te már kb. 5 perce érted, hogy mi, miért történt, és szűkölve nyüszítesz, hogy a főhős hozzád hasonlóan nehogy rájöjjön, mert akkor jajj neki. Azt nem lehet ép ésszel kibírni. Még ahhoz képest sem, amit előtte kibírt. Tetszettek a verekedős jelenetek, hogy nem erőltették a távol-keleti harcművészeteket, bár gyönyörően táncszerű volt néhol. Nagyon durva film, mind tartalmában, mind látványban, csak erős gyomrúaknak, de nekik nagyon ajánlom!
Én meg bepótolom első lépésként Wong Kar-Wait, meg a bosszú-trilógia másik két részét. Aztán majd megyünk tovább.