shopgirlmeans

No, két óra elteltével múlik a hatása, ezt jegyezzük meg.

Kellemes, mintha kezdeném tudni helyén kezelni a múltat: megkaptam Kiétől Luj és Leila fotóit egy cd-n egyrészt a 2004-e közös görögországi kirándulásunkról, másrészt későbbi (pl. 2006-os bulikról), és nem szakad bele a szívem, miközben szerkesztgetem, és pakolom fel a picasára, pedig bőven szerepel rajtuk Leila is, meg 2006-os nagy kattanásom célpontja is.
(Azt hiszem indokolatlan lenne szívszerelmemnek nevezni, mert sose viszonozta, meg egyéb okokból sem.))
(Akkor ugye nekem még nem volt digitális gépem, tehát én is a lányokét használgattam.)

Már nem zaklat fel, ezek lezárt ügyek. Vicces így utólag visszagondolni az akkori érzésekre, reményekre, ki gondolta volna azokon a bulikon, mikor még minden a legnagyobb rendben levőnek tűnt, hogy az a barátságunk hattyúdala Leilával, ki gondolta volna, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy. Már nem bánom. Illetve már nem bánt.

(Vicces volt, múltkor beszélgettünk Karmester úrral, és valahogy szóbakerült Leila, és ő gondolkodás nélkül e néven emlegette, pedig tudja az igazit. :D Azt hiszem, már mi is túl sokat blogolunk.)

Szombaton valóban nagytakarítottam, bár nem jutottam még máig sem a végére, de nagy lépések történtek, este lenéztem a queenbe, találkozni Rékával, Kiével, Pannival, majd másnap csoport KisÁnál, kezdünk újra belelendülni. (Szükségem van rá, hogy néha emlékeztessen valaki, hogy gondolkodjak, és ne csak éljek bele a világba, mint egy bambi, és ezért szeretem nagyon ezeket az alkalmakat.) Utána beültünk Pannival a Tücsökbe Zuglóban, ami bájos hely, bár kicsit drága, és beszélgettünk végre egy nagyot, mely során rájöttem, hogy én is nagyban hibás vagyok abban, ahogy a baráti kapcsolataim alakultak az elmúlt hónapokban, mert én sem voltam túl jó barát. Szóval mai tavaszi kívánságom: kérek tartalmas baráti beszélgetéseket, sokat!