shopgirlmeans

Brrr. Kiolvastam nagy nehezen az Alkonyatot, és megint megállapítottam, hogy még mindig túl sok esélyt hagyok. Mert ez -bocs,Bogi- szörnyű. Nyálas, gagyi, folyamatosan önismétlő. Irodalmi élményhez köze sincs, mert ez nyilvánvalóan egy gyenge ponyva, és másfajta élményt sem igen ad, mert kurva unalmas. Ez a nyáladzás, miszerint "szeretlek! Nem, én szeretlek! Olyan gyönyörű vagy! Neked meg olyan jó az illatod..." a végtelenségig ismételve 350 oldalon ismételgetve, majd a végén egy kevés kis zavaros akció. Meg ugye van a fiú, aki 90 éve vámpír, tehát uszkve 107 éves, és ennyi személyiségfejlődés után egy 16 éves lányban találja meg szellemi-lelki párját. Jó, koraérett a leány, de ennyire azért nem.Meg 107 évesen úgy gügyög a szerelmének, mint egy 15 éves lány. Szerintem még egy 15 éves fiúnak sem hagyják el ilyen mondatok a száját, mint neki folyamatosan. De biztos csak én vagyok túl rosszmájú, mert kimaradt a tinédzserszerelem az életemből. Meg hogy mia faszért ülnek be gimnazistát játszani 100 éves vámpírok? Jó, hogynormális embernek akarnak tűnni, de egyrészt kurva unalmas lehet, másrészt meg folyamatos kísértés. Semmi értelmeset nem tudok amellett felhozni, miért ne lenne sokkal jobb nekik, ha magántanítványként működnének. Na mindegy, rég olvastam ilyen rosszat. Unalmas, kisszerű, brrr.