shopgirlmeans

Ma egy éves a blogom! :D (Én meg fél.) Örülök, hogy működik ez a dolog, hogy mennyire élvezem írni, hogy mostantól vissza tudom nézni hogy egy éve pontosan kivel, mikor, mit csináltam. Mikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó leszek, de úgy tűnik, a grafomán állat énem rettenetesen élvezi, hogy valahol kiélheti magát. Az meg, hogy az okon, ami miatt létrejött, régen túlnőtte magát, külön örülök. Örülök, hogy látszik ebbben is valamiféle személyiségfejlődés, például a düheim legyőzése. Örülök, hogy ha találok egy jó zenét vagy youtube videót, rögtön megoszthaton a kozmosszal, még ha nem olvassa senki se ("cinkosa, a cinke se"). Örülök, hogy meglepően könnyen tudom disztingválni, mi az, amit még le lehet írni, és mi az, amit nem. Örülök a kommenteknek, örülök az olvasóknak, kifúrja az oldalam a kíváncsiság, ki az, aki Norvégiából naponta visszajár, illetve ki lehetett NY152 nevű kommentelő, és miért nem jelentkezett többé.
Köszönöm, aki idetéved, vagy visszajár (Zsé, Karmester úr, Falmászó úr, Réka, húgok, Lúj) az érdeklődést, olvassatok tovább, mert én írok tovább. :) (Azért egy picit kommentelhetnétek többet. Legyen ez a ma reggeli tavaszi kívánság.)