ájlávmájfemöli

http://www.youtube.com/watch?v=0J_zHdd6_Fo

Egy napon születtem Radiel Radcliffe-el (aka harrypotter), Philiph Seymour Hoffmannal, Monika Lewinsky-val :), Omar Epps-szel, Titiyóval, Slash-sel, Eriq la Salle-lal (aka doktorbenton), Woody Harrelson-nal (meg az apukájával), Larry Manettivel (rémlik? biztos hallottad ezerszer, ő volt Rick a Magnumban :)), Martin Gore-ral, Jagelló Annával.

Wiwen 4 közös ismerősöm van Péterfy Borival és Harcsa Verával, Bella Levivel 2.

Nagyon érdekes jelenség a születésnap-paradoxon: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BClet%C3%A9snap-paradoxon

Tegnap bóklásztam imdb-n, és felfedeztem, hogy Jeffrey Dean Morgan járt Mary-Louise Parkerrel (gondolom a Spangli forgatásán találkoztak, melyben előbbi özvegye az utóbbi), Mary-Louise (aki részben svéd) pedig korábban járt Billy Cruduppal (aki kicsike, csak 174 cm), de elhagyta őt 7 hónapos terhesen Claire Danes-ért (ejnye). És Billy meg Jeffrey együtt játszanak a Watchmenben, mely jövőre érkezik a magyar mozikba.

Kedvcsináló előzetes: http://www.apple.com/trailers/wb/watchmen/

Bár állítólag JDM abban is meghal, mint elég sok filmjében, lehet, hogy ez szűrési feltétel nála a szerepválasztásnál? :)

Anyám

Ó, Istenem, holnap leszek 27.

No legyen, elsőképp nyilvánosan is hamut szórok a homlokomra, mert ezexerint nem volt elég szóban. Amit anno a húgomék párkapcsolatáról írtam, azt már nem úgy gondolom, elnézést kérek érte, nem volt jogom nyilvánosan ilyen véleményt alkotni. Azt hittem, elég, ha szóban elnézést kérek érte, pedig ha nem teszem, valószínűleg el sem olvassák, mert csak később csatlakoztak be, de nem. Egyszerűbb lett volna, ha kitörlöm a vonatkozó részt, de nem tehetem, igyekszem ahhoz tartani magam, hogy egy blog egy fejlődési folyamatot is mutasson, és ha tegnap más ember is voltam, őt sem tagadhatom meg. Bár ő még dühösebb és ítélkezőbb volt.
Valóban, nekem aztán nincs jogom tanácsot osztogatni, meg véleményt formálni. Nem tagadom, fáj, hogy elvesztettem a barátnőmet, ahelyett, hogy nyertem volna egy öccset. Nem tagadom, irigy vagyok arra, hogy a húgomnak hamarabb kiteljesedett az élete ilyen téren, sőt, úgy látom, általában is jobban megy. És nem tudom ezeket a dolgokat máshogy érezni, de egy csöppet sem szégyellem, mert szerintem ezek teljesen normális érzések.

Na egy nyugtató kis Michael Bublé a nagy kitárulkozásra: http://www.deezer.com/track/72541

Múlt kedden Manka nagy nehezen rávett, hogy töltsem velük az estét, kicsit nyafogtam, mert már akkor sűrűnek látszott a hét, de aztán felmentünk Mankához, nagyokat nevettünk, sütit meg lapcsánkát sütöttünk, beszélgettünk, egyre többen lettünk, aztán ahogy egyre kevésbé lettünk szomjasak, kitűnt, hogy nem fogok hazaérni a Régimódi történetre, a buli meg lassan nosztalgiapartyba csapott, a youtube-ról halgattunk East17-t, meg NKOTB-ot meg Transvision Wamp-et.
(Közben Laci haverom megpróbált összehozni minket Manka haverjával, közöltük, hogy pattanjon le rólunk, csak azért, mert mindketten egyedülállók vagyunk, nem kell nekünk feltétlenül egymásnak esni. Épp az a jó ebben a társaságban, hogy nincs semmi szikrázás, megfelelési kényszer, önmagam lehetek.)

Szerdán érdekes estém volt. A Sherlockban gyülekeztünk, Kie, Panni meg a párja, Endi, Réka, aztán régesrégi haverok csatlakoztak hozzánk, akiket bár szívesen láttam, azt kellett megállapítanom, már nem sokat jelentenek. Csak régi haverok, semmi több. Jó őket látni, de évekig sem hiányoznak. Magamon is meglepődtem. Lassan megtanulom elengedni az embereket? Hamar haza is húztam Hősöket nézni, de minek? Egyre együgyűbb ez a sorozat, és ez egyre bosszantóbb.

Pénteken munka után elmentem még egy gyorsat vasalni, aztán megint meglepve magam, kedvet kaptam sörözni menni a régi call-centeres kollégákkal (10 óra munka után), úgyhogy hazarohantam, villámzuhany, smink, és vissza a B citybe, (most előrelátóan majdnem fél óra késéssel, nehogy úgy járjak, mint a múltkor), és már szerencsére ott voltak, és nagyon örültek a felbukkanásomnak, mert korábban azt mondtam, nem megyek. Nekem is nagyon jó volt velük. Lassan egy éve nem dolgozom velük, de még mindig olyan lemenni közéjük, mintha hazamennék. Nem tudom, fogok -e még valaha ilyen csapatban dolgozni.

Szombaton anyuval vásárolgattunk, legalábbis próbáltunk, aztán hazamentem vele, nyugodt, beszélgetős, röhögős hétvége volt, macskáztam egy csomót a vadiúj cicájukkal, Zoknival, akinél elbűvölőbb macskával még életemben nem találkoztam. Aztán vasárnap vissza a városba, felugrottunk meglátogatni egy rokon nénit, akit nagyon szeretek, és évek óta nem találkoztunk, majd hazahoztak, átültettem a virágokat, megjavítottam a videót, takarítgattam, pakolásztam, majd döglöttem, míg el nem indultam találkozni a csajokkal (Endi+Panni+Kie) a wifibe (mármint az Akadémia sörözőbe, csak mi hívjuk így).

Tegnap meg megnéztem a családom által nagyra méltatott P.S. I love you című filmet, amitől sajnos egyáltalán nem voltam elragadtatva. Nekem nem őszinte, nem tetszenek a főszereplők sem, Hillary Swank nekem tökre nem hiteles egy ilyen szerepben, Gerard Butler meg annyira belémégett, mint King Leonidas ("This is Spartaaaaaaaa!" oáhhhh), hogy egy percre sem tudom feledni a film alatt. (Na jó, Jeffrey Dean Morgan cuki. (az amerikai Javier Bardem) De ő Bogié. :))

Álmomban a hugoméknál voltam valami padláslakásban, aztán egyszer csak menekülni kellett valamiért, és száguldottam le egy kiskocsin ülve a kanyargós folyósón majd lépcsőkön is egy nagyonkövér pasiba kapaszkodva, aki valami titkosügynök volt, és meg akart menteni. Száguldottunk lefelé, kerülgettük az ellent, mire megmenekültünk, beleszerettem, ő meg lehámozta magáról a kövér-gúnyát (mint a Mrs. Doubtfire-ban, vagy a Gagyi mamiban, vagy ilyesmi, csak álruha volt), és boldogan éltünk, míg meg nem haltunk. :)

(Hozzátenném, a nagyobb darab férfiak megnyugatására, hogy sose volt esetem (na jó, ez nem igaz, de 16 éves korom óta nem) a szálkás, izmos típus (az max vizuális élmény), alapvetően azt szeretem, ha egy pasi nagyobb nálam. (Na jó, a melle azért ne legyen nagyobb, de erre még nem volt példa.))

Hiányzik az ölelés. Legfőképp egy nagy, jóillatú férfié. A múltkor állt mellettem egy ilyen a villamoson, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne boruljak a mellkasára. :) Szóval a lányokat lehet ölelgetni, de ők mind lányok, és picik, a fiúbarátok meg, akiket szívesen ölelgettem, eltűntek köreimből. Talán emiatt hiányoznak a legjobban. Anyukám sem szeret ölelkezni.

Mai szcsr: Seress Zoltán, László Zsolt, Csuja Imre, Dörner György

Altató: http://youtube.com/watch?v=MEaxoSMUgXI

Eddig is örültem néha, milyen sok férfias tulajdonságom van (tudok tájékozódni, térképet olvasni, tv-t hangolni, villantózni, autóreflektorban égőt cserélni stb.), de most magamat is megleptem: megszereltem a videót. Újra tökéletes minőségben élvezhetem a Szeress, ha tudsz-ot. Hurráááááááá! :D

Mai szcsr: John Corbett, Sir Ben Kingsley

Ne me laisse pas lamier

Ma csak zenei ajánló, esős hétfő estére ez dukál. Bár csöppet sem bánom.

Skeewiff (Ó, testvér, merre visz az utad c. zseniális Coen film betétdalának remixe):http://youtube.com/watch?v=Je9us3xgkNc (performed by George Clooney & John Turturro)

Alapvetően véletlenül sem eseten az egyszálbél szépfiú tipus, de Thicke ezt a két számát nagyon bírom: http://youtube.com/watch?v=nNg0ReHeTiM
http://youtube.com/watch?v=_EZrsTyzj3A (Van stílusa, mi?)

Két nagy kedvenc együtt (Joss Stone & Angelique Kidjo): http://youtube.com/watch?v=rPe7uZ8RQM4

(Stone-tól egyébként ez a kedvencem: http://youtube.com/watch?v=Jd-wt9cjJ0o, Kidjótol meg ez: http://www.radioblogclub.com/open/27190/tumba/Angelique_Kidjo_-_Tumba)

Egy jó kis szám a Felforgatókönyvből (vigyázat, spoilerveszély, ha még nem láttad, ne nézd meg!): http://youtube.com/watch?v=8jS7AD-lqwA

És egy régi klasszikus, mely mindig, hogy is mondjam, megborzongatott: http://youtube.com/watch?v=qiSkyEyBczU

Ezt múltkor kaptam el VH1-on, hát meg kell mondjam, magával ragadott :) : http://youtube.com/watch?v=_N8bGHtUGJU

Ez klippel még viccesebb, mint magában: http://youtube.com/watch?v=hbMrIiTfZYk

http://youtube.com/watch?v=Euu8LYMZFl4

Kis magyar lazulás: http://youtube.com/watch?v=Rv0tItSrhog , amiről meg ez is eszembejutott: http://youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo&feature=related

És legfőképp itt meghallgatható néhány elkészült szám a Krétakör Partika című első lemezéről: http://www.myspace.com/szinesztanczenekar

Régi nyarak emlékére (van valaki a korosztályban, akinek ez nincs meg MTV-ről?): http://youtube.com/watch?v=uNS4pV9Pls0

Na jó, legyen ma is szcs rovat: Jeffrey Wright, Evan Handler, Maggie Gyllenhaal, Steve Buscemi, Jeremy Northam.

Új listák:
Legléleksimogatóbb filmek:
Sült zöld paradicsom, Only you, Napsütötte Toszkána, Igazából szerelem, A szerelem hálójában, Amélie csodálatos élete, Felforgatókönyv, Szeress, ha tudsz, A szex és Lucía, Az óceánjáró zongorista legendája, Billy Elliot

Legsokkolóbb filmek ever: Ámen, Visszafordíthatatlan, Kísérlet, Cukorfalat, 4 hónap, 3 hét, 2 nap,

Nevettető kedvencek: kiss kiss bang bang, Haláli hullák hajnala, Vaskabátok,

Legszebb öngyilkosság: A vonzás szabályai (melynél zseniális castingost sejtet, hogy kiválasztották a tinikedvenc Dawsont (James Van Der Beek) Patrick Bateman öcsikéjének szerepére, és hát szerintem senki sem sejtette volna, hogy ezt milyen brilliánsan oldja majd meg) http://youtube.com/watch?v=5tyy54mWDiA&feature=related
Egyébként alapmű. Ha még nem láttad, azonnal szerezd meg, vagy kérd kölcsön tőlem. A film egyébként még egy listán szerepel: a filmek, melyeket először a legjobb látni, mert akkora csattanó van, hogy katarzis átélni. Helyezettek még: Szeress, Ha tudsz, Közönséges bűnözők, Dogma, Tökéletes trükk...

Német kedvencek: Az alagút, Mások élete, Bella Martha...

Ijedezni a 28 nappal későbbtől szeretek.

Na befejeztem. Kommentben lehet reklamálni, mit felejtettem ki így elsőre.

Ma elmentünk Endivel és Rékával megnézni az Egyszert. Egyszerűségétől oly nagyszerű ez a film. Eszembe jutott, ahogy néztem az Oscart, és fogalmam sem volt, kik ezek az emberek, de már akkor is éreztem, valamiért fontos ez a győzelem.
http://youtube.com/watch?v=CoSL_qayMCc

Volt egy jelenete a filmnek, ami kifejezetten nekem szólt, legalábbis úgy éreztem.

Jó tudni, hogy a való világban igazán összejött ez a két ember. Reményt ad. Hogy van még valódi élet ezen a bolygón. Tud győzni a kicsi, a lúzer, és meg is találhatja a párját. Sőt, még Oscart is nyerhetnek: http://youtube.com/watch?v=qx8yLvb0gZM&feature=related

És milyen gyönyőrű, mikor Jon Stewart (szívemcsücske ő is), visszahívja a lányt, mert ő már nem jutott szóhoz. Van még emberség a világban.

Utána az el-eleredő esőben kerestünk egy helyet, ahol ihatnánk egy-két sert, zárva volt a Nana is, a Tandem is, így végül a Loch Nessben kötöttünk ki, ahova már indulásom előtt becsatlakozott Panni és Kie is.

Szentmihályon presszó lesz

"I hope that someone gets my message in a bottle"

http://www.youtube.com/watch?v=6n6zO_FnnIw

Mai szívem csücskei rovat: Philip Seymour Hofmann, Jack Black, Billy Crudup, Sergio Castellito, Tristán Ulloa, Diogo Infante.

Tegnap elmentünk a családdal Délegyházára, ahol kis túlzással a gyerekkoromat töltöttem. Minden nyáron nyaraltunk ott pár hetet, ott tanultam meg úszni, stb. Kitörölhetetlen ez a hely, számolgattuk anyuval, hogy érettségi nyarán voltunk ott utoljára, tehát 9 éve. Sokkal jobban kötődöm ehhez a helyhez, mint bármilyen más nyaralóhoz. Mit nekem a Balaton, ha mehetek Délegyházára? Felmásztunk mezitláb a sziget tetejére, de a barackfát már nem leltük, ugráltunk a stégről, ahonnan rengeteget ugráltunk annak idején, és a szomszéd falu határában megtaláltuk a legviccesebb nevű boltot: http://picasaweb.google.com/shopgirl24/VegyesEzAzBulik/photo#5222425825365022994

Nagyon jól éreztem magam, szénné égett a hátam.

Ha nagy leszek, majd szeretnék itt valami putri kis nyaralót egy kis stéggel.

Újraolvasom a Régimódi történetet, mert ugye adják a tévében, és annyira összezavarodtam azt nézve, hogy muszáj volt gyorsan utánanéznem, hogy ki kicsoda. Kicsit sem egyszerűbb a családfa, mint a Buendíáké, ellenben ha lehet, még jobban emlékeztet a sorsuk valami ókori görög drámára.
Ez a feldolgozás egyébként szerintem nyomába se ér se Abigélnek, se Tündér Lalának, de azért elmegy. Főleg, hogy az első két rész nagy részét a pusztazámori Öreg Tölgy fogadóban forgatták, mely hely szívem egyik csücske. Vicces, hogy Egri Márta játssza 3 évvel fiatalabb húgának, Egri Katinak az anyját, aki már egyébként az Abigélben is szerepelt (info by Anya), és nagyon várom már a következő részeket, melyekben felbukkan majd Tompos Kátya, aki szerintem generációjának egy kiemelkedően tehetséges színésznője, (és mellesleg iskolatársunk volt Lujzival). Már ebben is ő szerepel, amit korábban belinkeltem: http://magyar.film.hu/object.2d03a575-720e-468f-b37f-fc928b5a4874.ivy
És Básti Juli és jó lesz, mint Bányai Rákhel.

Krétakör update: Két nappal a krétakör-koncertes bejegyzés után elkaptam egy Volt-híradóban egy Péterfy Bori riportot, aki azt mondta, hogy ők szeretnék a zenekart tovább csinálni, pl. ősszel biztos lesz promóciós turné a lemez megjelenésével kapcsolatban, szóval meg lehet nyugodni, kedves rajongótársak.

Szombaton megvolt az utolsó spanyol, búcsút vettünk egymástól a lányokkal. Utána átjött Kie és Endi, megnéztük a Sötétkékmajdnemfeketét, nassoltunk. Megint nagyon tetszett ez a film, annyira szeretem a spanyolokban, hogy olyan érkékenyen és őszintén tudnak bizonyos témákhoz hozzányúlni. És a zenéje is gyönyörű.
http://www.youtube.com/watch?v=XERzdtk-FY0 (És nem mellesleg, majdnem mindent pontosan értettem, még azt is, hogy adott mondatban miért indokolt a subjuntivo, meg ilyenek, szóval nem hiába keltem szombat reggelenként olyan korán.)

Utána elmentünk megnézni Panniék új előadását megnézni, a Világbölcsét, mely cigány népmeséken alapul, és nagyon jól szórakoztunk. Panni egész egyszerűen zseniális volt az 1000 éves (pszicopata) világbölcse szerepében. Utána a Lánchíd sörözőben és környékén töltöttük az estét. Kimentünk közben Kievel megnézni Palya Beát a hídünnepre, ahol Lujzit is összeszedtük, de a koncert szarul volt hangosítva, és tömeg is volt, tehát hamar visszatértünk a többiekhez a Lánchídba, ahol ekkorra már gyakorlatilag szabad szék sem volt. Majd a tárulsulat dalolni is kezdett, onnantól kezdve inkább az utcán álldogáltam az italommal, és a tulajjal, vagy Kiével beszélgettem. Aztán éjfél után hazaindultunk, és másnap egész nap punnyadtam.
Hétfőn a kópé teraszra indultunk a régi pajtikkal, de épp elkezdett ömleni addigra az eső, szóval az Aloéban kötöttünk ki.

Szerdán Manka egyik barátnőjénél voltunk vacsorán négyesben, csütörtökön a Városligetben kószáltunk a családdal.

Nem igazodnak el mostanában rajtam az emberek, azt hiszem. Megnyugtatom őket: én se magamon. Már ha ez megnyugtató...

Jaésnopersze Simon Pegg, meg Hugh Jackman.

És képtelen vagyok megérteni, hogy nem találni a googleearth-ön a Nagy Falat. Eddig mindent megtaláltam. Mindig.

Kora reggel leönöttem magam kávéval, majd órákon keresztül béna céges reklámpólóban üldögéltem, míg száradt az ingem.

Majd rájöttem, hogy borzasztó hibát vétettem, ugyanis a múltkori szívem csücske rovatból tökéletesen érthetetlen módon kihagytam Christian Bale-t. Pedig ő dobogós. Lemaradt Alan Rickman is, Gary Oldman is, Steve Zahn is. No meg Matthieu Kassovitz, Heino Ferch (a bajor brúszvillisz), Ulrich Mühe (a sajnos korán elhunyt német kevinszpéci), Gael Garcia Bernal, Jason Lee, Charlotte Gainsbourg, Paz Vega, az eredeti Kevin Spacey, Daniel Auteuil, Rachel Griffits, Sergi López.

Amúgy egész nap a tegnap felfedezett Khívától keletre blogot olvastam egyre növekvő lelkesedéssel, már amikor épp nem fulladtam a munkába.

Japánt kihagytam a korábbi bejegyzésből, félig-meddig tudatosan, de ez az összeállítás kedvet csinált, úgyhogy majd egyszer oda is: http://kk.blog.hu/2008/06/30/erdekes_adatok_japanrol
Igazából jobban megnézve az egész blog nagyon jó: http://kk.blog.hu/2007/07/02/legek

A legutóbbi poszt talán szomorkásnak tűnhetett, pedig annyira nem szántam annak, sőt. (míg igazán le voltam törve, inkább nem is írtam). Szóval már javulóban a helyzet, de azért köszönöm a biztató jellegű reakciókat.

Voltunk szombaton a Krétakör koncertjén a Millenárison, mely egészen megdöbbentő módon 3 órán keresztül tartott. Nehéz volt a szívem, mert nem tudtam, az utolsót látom -e, vajon a színtársulat átalakulása lesz -e hatással a zenekarra is. Remélem nem. Érdekes, gondolkoztam közben, és arra jutottam, 10-12 alkalomnál többször biztosan nem találkoztam a Krétakörrel, és ebben minden koncert is benne van, és mégis annyira a szívemhez nőttek ezek az emberek. Mi az a varázs, ami miatt ilyen hatással tudnak lenni az emberekre? Előtte-utána Marximban alapoztunk-levezettünk Rékával, Kiével, meg az Új-Zélandról pár hónapja hazatért Péterrel.

Vasárnap vasalni voltam, hogy legyen miből bulizni este, de amilyen szerencsém volt, végül mindenki lemondta a Péterfy Bori koncertet, úgyhogy rögtön meg is spóroltam a frissen megszerzett bankókat, és elkezdtem selejtezni meg rendet rakni a szekrényekben. Azt hiszem, túlzottan ragaszkodom a tárgyakhoz, erről le kéne szokni. Rengeteg cuccot dobtam ki, de még is maradt elég. Hihetetlen mennyiségű prospektust, brosúrát, freecardot őrizgettem (és akkor még nem is említettem az összes mozijegyet, mióta moziba járok), pedig ugye tavaly költöztem, és emlékeim szerint akkor is hetekig selejteztem.
Tegnap végre befizettem a csekkeket, meg voltam dvd-t vásárolni, végre a polcon a Szaturnusz gyűrűjében, és a Sötétkékmajdnemfekete, meg egy meglepi Lujzinak, de sajnos az Álom tudományát nem sikerült magamévá tenni, mert elfogyott. Remélem, máshol még lesz.
Utána még elrohantam könyvtárba is, mert nyárra bezár, mindezt ebben a remek fülledt időben, de végre elintéztem a dolgokat, szóval hasznosnak éreztem magam.
Este pedig megkóstoltuk a lányokkal a Kópé teraszt, a Skála teraszán. A nyugatinál, a forgóóránál lévő hátsó csigalépcsőn közelíthető meg. Jópofa hely, és már 390-től kapható ser (Soproni). Egyszer mindenképpen ajánlom végigülni ott az estét, és fentről szemlélni a világot, meg a naplementét, meg a szemközti pályaudvart.
Sajnos jellemző tendencia, hogy ha valamilyen terméket nagyon szeretek, akkor annak megszüntetik a fogalmazását. Az első ilyen huszárvágás a kedvenc parfümöm eltűnése volt (Lilian Barony), aztán a zöld fanta, amiért megvesztem. (most megint láttam, de az nem lime-os, hanem zöldalmás :(), aztán a második kedvenc parfümömet is kivonták a forgalomból, az orfilame Sea-jét, majd később azt az árnyalatot, amivel festettem a hajam évekig, valamint a sárgadinnyés burger king shake-et.

Örömmel töltötte el a szívem hirtelen:
-a nyugati aluljáróban tegnap este a hittérítők helyén a poharakon zenélő bácsi épp elkezdett egy számot, messzire kísért a vidám dallam.
-ma reggelre kibújt az első két hajnalka az ablakomban.
-éneklő utcaseprő bácsi a Margit körúton munkába menet.

Megjelent pár új jelenet a Hellboy 2.-ből, amit nagyon várok, hát ígéretesek: http://www.collider.com/entertainment/news/article.asp/aid/8352/tcid/1http://www.collider.com/entertainment/news/article.asp/aid/8352/tcid/1/pg/2 ("You woke up the baby!" muhhahaha. Ez a film cool)
Ezen kívül remegve várom még a Tropic Thundert (http://movies.yahoo.com/movie/1809912814/video/7004235), a Be kind rewind-ot (http://movies.yahoo.com/movie/1809761737/video), az új Batmant (http://movies.yahoo.com/feature/thedarkknight.html?showVideo=1), a Vakságot (http://movies.yahoo.com/movie/1809916711/trailer).

Több, mint másfél év után szombaton lesz az utolsó spanyolórám. Legalábbis egyelőre. Hihetetlen élmény lesz a kétnapos hétvégék sora! Azért kicsit sajnálom, de már anyagilag sem engedhetem meg magamnak igazán, és már nem okoz akkora örömöt, és a csoportban is egyre több a vita és a széthúzás. Azt tervezzük, hogy hármasban elmegyünk angoltanárhoz Kiével és Endivel.

Rég nem írtam. Közben depresszióztam, talajvesztettem, összevesztem, helytelenül viselkedtem, kétségbeestem, spleeneltem, disszidálni vágytam, próbáltam visszatalálni az életemben, próbáltam összeszedni magam, próbáltam jobb ember lenni, próbáltam újra érezni az élet apró örömeinek ízét, próbáltam célt találni, terveket gyártani, ihletet találni.

Voltam Erik Sumón, ami nagyon jó volt, Duna karneválon hallottam a Nomadát, és a Csík elejét, de rögtön rájöttem, hogy nekem ez túlzottan népzenei, hallottunk Hídünnepen Budapest Bárt, de átverés volt, mert nem voltak ott, akik igazából éneklik a dalokat az albumon.

Volt kertiparti Kieéknél. Voltunk a csajokkal többször a Cinemában a Corvinnál, a Terv presszóban, az Aloéban, a Tűzraktérben (Szimpla kiskert helyén), beszélgettünk. Voltunk Besh o droM-on a zp-ben, meglepve állapítottam meg, hogy már ez sem ragad eléggé magával. Vagy lehet, hogy csak időszakos. És Barcza Gergő visszatért Indiából, ellenben lefogyott és megöregedett, szóval már ő sem az igazi. És új énekesnőjük is van, aki véletlenül sem illik a Szalóky Ági, Mitsoura Mónika által megkezdett sorba.

Készülünk a hétvégén asszisztálni a Krétakör végvonaglásához, ami miatt borzasztó szomorú vagyok, de remélem, hogy a végeredmény csak még jobb lesz nekünk, nézőknek.

Nos, érdekelne, hogy másra is rájön néha, hogy annyira besokall ettől az élhetetlen országtól, hogy menne? Mindegy, hogy önkéntesnek Afrikába, gyümölcsöt szedni Új-Zélandra, olajbogyót szedni Toszkánába, vagy felszolgálni a Costa del Solra? Vagy csak nekem? Mert rám rohamszerűen rámtör évente 3-4 alkalommal, épp most lábalok ki egy ilyen rohamból, csak nem tudom, jó -e, hogy hagyom elmúlni, vagy követnem kéne?

Ilyen rohamok alkalmával persze elhalványul, hogy milyen borzasztó honvágyam volt, amikor Szicilíában au-pairkedtem 2 hónapot, illetve elkezdem észérvekkel megmagyarázni a negatívumait.

Szeretnék utazni, illetve nem is az a lényeg, hanem szeretném kipróbálni, hogy milyen máshol élni egy ideig. És sok ilyen máshol van. Ahová vágyom. És ha elmegyek oda két-három hétre, akkor nem tudok igazán belekóstolni abba, hogy milyen ott élni. Mert annyi idő alatt csak turista lehetsz. Maximum coachsurfinggel utazva tudom elképzelni, hogy igazán össze lehet barátkozni a helyi erőkkel, de ahhoz meg nekem is bérbe kéne adni a kanapém. Ahhoz meg már tán túl kényelmes vagyok.

A másholok, ahol szívesen megkóstolnám az életet: Toszkána (Cortona), Róma, Positano, Velence (illetve gyakorlatilag egész Olaszország), Barcelona, Formentera, Madrid, Costa Del Sol (illetve gyakorlatilag egész Spanyolország), Zadar, Párizs, London, New York, Írország, Berlin, Freiburg, Lisszabon, Mexikó, Kanada, Alaszka, Ausztrália, Új-Zéland.

Most az találtam ki, hogy összeírom, hogy miért szeretek itt élni, mi az ami borzasztóan hiányozna:

A barátaim, a családom, a haverjaim.

Hogy bármikor találok valakit, akivel szívesen iszom egy sört és dumálok egy jót.

Mivel fenemód lokálpatrióta vagyok, az ismerős helyek, szagok.

A pezsgő kulturális élet.

Az, hogy a lakásomból 20 percen belül 4 artmozit, és 3 multiplexet elérek. Meg az Odeon tékát.

A lakásom, nehezen elért függetlenségem, kényelmem.

A cd-im, dvd-im, könyveim, mert nyilván nem tudnék mindent elvinni.

A nyelv, az egyedülálló magyar humor, a félszavakból is értjük egymást érzés.

Újra rákattantam mostanában a sorozatnézésre, jelentem. Megnéztem a Spangli második évadát, na az nagyon bejött, meg a Kaliforgiát is szeretem másodszorra is, viszont a Sírhantot képtelen vagyok nézni szinkronnal, gyenge az új Hősök is, és borzasztóan irritáló az Édes, drága titkaink, és a Hatodik kapocs is. No meg Doktor Addison! Vááááááá. A hátamon futkározik a hideg a szinkronjától, pedig amúgy lehet, hogy élvezhető lenne. Bár nem hiszem. Az Office amcsi verziója viszont egy fokkal elviselhetőbbnek tűnik, mint az inglish, bár nem szabadna ilyet mondani, mert az inglishből csak az első részt tudtam leerőltetni a torkomon. Kéne neki adni még egy esélyt?

Szeretném a Róma második évadát, a Dexter második évadát (http://addict.blog.hu/2008/06/25/levagott_emberi_kez_a_hutopultban), a Kaliforgia második évadát, a My name is Earlt, a Spangli harmadik évadát, megkóstolnám a Színfalak mögöttet, a Swingtownt, (http://www.sorozatjunkie.hu/2008/03/24/pilot-mustra-swingtown-1x00/) a Hármastársakat, a Ments meg-et, a Tudorokat, a Pushing daisies-t.

Szeretném a polcomra az összes Simlis és a szendét, Miért éppen Alaszkát, Ally Mcbealt, Maffiózókat, Váratlan utazást, Jóbarátokat.

Megismerkedtem a Közelmúltban Tegan & Sarah-val, persze csak a zenéjükkel, valamint megszereztem a She& Him első albumát, mely Zooey Deschanel bandája, és az est.hu két héttel később írt róla kritikát. :) Valamint kóstolgatom a Ting Things-et.

Sajnálom, nem olyan országban élek, ahol van tenger.

Egyszer megpróbálnám végigcsinálni Szent Jakab útját.

Szeretnék delfinekkel úszni.

Szeretném látni a Tisza virágzását.

Szeretnék eljutni Neuschwansteinbe, Freiburgba, a Warner Brothers filmgyárba.

Szeretnék többet lovagolni, többet olvasni.

Szeretném látni a sarki fényt.

Holnap erre készülök, megnézem magamnak, mert ez a szám elmondhatatlan érzéseket kelt bennem: http://videa.hu/videok/zene/quimby-most-mulik-csik-zenek-blues-enek-nepzene-rLCEtUo5Wn5x9WcQ

Sok hűhó semmiért

http://www.youtube.com/watch?v=PIACPr5XEQM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=2AlFkbElh44&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=1KrXVvRlAIU
http://www.youtube.com/watch?v=AzNQTJgRioM&feature=related

Meghatározza az életem egy ideje: http://www.youtube.com/watch?v=acVXmeRxMQY
http://www.youtube.com/watch?v=yyapY97ugNk
http://www.youtube.com/watch?v=GEQpipS_qfc
http://www.youtube.com/watch?v=dw0S0ugkhgY

Az egyik legjobb filmes táncjelenet: http://www.youtube.com/watch?v=YKsH1cPNhDw
És egy másik: http://www.youtube.com/watch?v=eqsswEJghTE

Annie Lennox kibaszott zseniális: http://www.youtube.com/watch?v=3GBn-BpkNsA
És Carmen Consoli is: http://www.youtube.com/watch?v=5OTTPes1dgc

Másfél éves rajongás: http://www.youtube.com/watch?v=_EZrsTyzj3A

Tiniként megérintett MTV-t nézve: http://www.youtube.com/watch?v=fflKkXBhlBI
http://www.youtube.com/watch?v=-G_vHicuKOs
http://www.youtube.com/watch?v=9GNhdQRbXhc
Égő, de ezt is szerettem: http://www.youtube.com/watch?v=xcmBaRAj7FU

Muszáj

Na erre muszáj, nagyon várom!

Június 26-27-én vetítést tartunk a Krétakör filmjeiből. A program 16-18 óráig tart mindkét napon a Millernáris Teátrumban, az eseményre a belépés ingyenes!
Június 28. 17 órától, Millenáris Park, Szabadtéri Színpad: Krétakörmenet záróbuli
A Krétakör Színésztánczenekar koncertje és meglepetés programok várják az érdeklődőket.
A belépés ingyenes!

Nagy kedvenc: http://www.youtube.com/watch?v=sMZwZiU0kKs
Sok olyan színész van, akit fiatalabb koromban nem szerettem, Christopher Walken is közéjük tartozik, mostmár persze nagyon szeretem. Ilyen volt Rudolf Péter, Gálffi László, stb. Majd ha a többiek eszembe jutnak, frissítem a bejegyzést.
Vannak persze állócsillagoknak is helye szívemben, ilyen például a már említett Robert Downey Jr., Martin Freeman, Billy Nighy, Marisa Tomei.
Nagyon szeretnék ennek a depressziós időszaknak a végére érni, és legfőképp elmenni holnap Erik Sumóra.

Elég a depresszióból, az apátiából, az antiszocialitásból, a betegségből. Kapok még másfél napot, mert erre ki kell menni: http://www.youtube.com/watch?v=JSH330_G1Lg

Hétfőn már elég szarul voltam, de reméltem, jobb lesz. Estére meg volt beszélve a találkozó a régi barátokkal a Jégkertbe. Le is mentem munka után, befutott Kie, majd EsVé, majd PéGé az új (elbűvölő) barátnőjével, végül Lujzi. Elég jól éreztük magunkat, bár a végére egy kicsit többet ittam a kelleténél. Mindenesetre a Jégkertet nem tudjuk tiszta szívvel ajánlani. Az viszont felmerült, hogy minden hónap első hétfőjén összejövünk, mert ha nem csinálunk valami hagyományt, akkor képesek vagyunk egy évig sem találkozni.

Kedden még végigdolgoztam a napot egyre szarabb állapotban, aztán még kénytelen is voltam a Jászairól hazavánszorogni gyalog, mert baleset miatt nem jártak a trolik. Ma reggelre annyira szarul lettem, hogy képtelen voltam bemenni dolgozni. Próbáltam tartani magam, mert én vagyok a harmadik, aki betegszabin van, egy kolléga meg egyéb szabin, szóval most hárman végzik 7 ember munkáját. De mivel még ülve is szédülök, azt hiszem, végülis jobban jártak, mert lehet, hogy több kárt csinálnék, mint hasznot. Szóval most itthon betegeskedem, forró leveskével meg Sírhant művekkel kúrálom magam.

Komolyan azt gondolom, hogy ez a világ legeslegjobb sorozata. Nagyon szeretem. Tavaly télen nagy bánatomban egy hónapig csak ezt néztem, és ez hozott ki a depiből. Mondjuk azt képtelen vagyok felfogni, hogy Peter Krause, aki ebben annyira hiteles, tökéletes, hogy lehet, hogy minden másban, amiben láttam, ennek épp az ellenkezője? Akkor már Michael C. Hall mennyivel jobb már, ő a Dexterben is tökéletes, és mennyire más?! Rachel Griffith-t pedig egyszerűen imádom. Bármit csinál, az arannyá válik. Na vissza is bújok az ágyba, és nézem tovább. Remélem, azért vasárnapra meggyógyulok, mert az Erik Sumót nagyon nem szeretném kihagyni.

Hétfőn brokernetes tanácsadáson voltam egy haverom kedvéért, mint előre is sejtettem, tök fölöslegesen. Ha már ott voltam viszont, kitaláltam, hogy eszek legalább egy fagyit a város egyik legjobb cukijában, fel is sétáltam a Kolosy térről, messzebb volt, mint emlékeztem, és nem zárva? Kedden hívtam anyámat, hogy mizu, mire közölte, hogy ott vannak 5 percre a munkahelyemtől egy régi barátnőjével, hát kimentem velük kávézni, remek frappét ittam a munkahelyemtől két percre emlékeim szerint 250 ft-ért. Munka után kimentem az Orczy kertbe csatlakoztam Endihez, Kiehez, és Kie egy barátnőjéhez, majd két sör után átmentünk Kievel a Holdudvarba egy barátnőjének munkahelyi búcsúpartyjára. Szerdán filóztam egész nap, mi legyen, menjek haza, aztán parázsba, vagy maradjak otthon, aztán megoldódott a problémám , mert hívott András, hogy Nanában lesznek, hát úgy döntöttem, akkor inkább vele talákozom. Eleinte ott volt Kie is, aztán ketten maradtunk, jót beszélgettünk.

Pénteken Mankával találkoztunk munka után, és lementünk a Szomory Dezső térre, a belvárosi fesztiválra, de éppen pakolásztak, szóval gyorsan lementünk a Gödörbe, és jól be is punnyadtunk, de később mégiscsak vissza, és meghallgattunk a Soul What végét, remek volt, azt hiszem, kezdek beleöregedni a jazzbe. Aztán Manka el Andival Borfesztiválra, én meg át a Szabadság térre Erik Sumora. Sikerült anyuékat is becsábítanom, közöltem is velük, hogy milyen büszke vagyok rájuk, hogy el lehet velük menni ilyen helyekre. A zene meglepően jó volt. Sejtettem én ezt, hogy ez jó, de azt nem, hogy ennyire. Szóval jövő vasárnap ott a helyem a zp-ben repetázni. Koncert után át parázsba, aztán viszonylag hamar haza, mert már szédültem a fáradtságtól, meg valamiért nem tudtam most annyira ellazulni, még a Beugró végét is elkaptam.

Szombat reggel megint küzdöttem magammal egy jót, hogy megyek -e spanyolra, vagy nem, de aztán szerencsére sikerült rávenni magam; ketten voltunk a hatból.

Utána kóvályogtam a városban, vettem egy dvd-t, befizettem a csekkeket, aztán felmentem KisÁhoz. Úgy volt, hogy megyünk este Quimbyre Mankával, utána meg Laci haveromékhoz házibuliba Kievel, de végül mindkét programot lemondtam, mert KisÁnál is elhúzódtak a dolgok, és most nagyon fontos volt, hogy ott legyek, meg utána még leültünk két sörre Pannival a Cinema caféba a Corvinhoz, és végre beszélgettünk egy jót. Réka hívott még, hogy hol vagyunk, de már nem vártuk meg, elindultunk haza. Este még megnéztem a Mások életét, ami másodszorra is nagyon tetszett, aztán elájultam a fáradtságtól, bár a szomszéd kutyája megpróbált ebben megakadályozni, de nem sikerült.

Ma végre rávettem magam, hogy hazamenjek anyuékhoz, úgyhogy kb 11.10-kor kimásztam az ágyból, és 20-kor már kint is voltam az ajtón.

Nem volt most otthon sem annyira jó, azt hiszem, kicsit depre vagyok 1-2 napja, nehezen viseltem a családot. És holnap megint hétfő, a fene egye meg. Jó lesz már, ha vége lesz a spanyolnak, és végre kialhatom magam kicsit többször, mert nagyon mókuskeréknek érzem most az életem. Lassítok is most egy kicsit. Bár lehet, hogy csak a depi beszél belőlem. Na megyek, inkább kiolvasom a Vakságot, mert az sem tesz jót a lelkiállapotomnak.

Répatorta van

A répatorta pedig, Hölgyek, Urak, közkívánatra:

Tészta hozzávalók:

4 dl cukor

3 dl olaj

4 tojás

4 dl liszt

2 kvskanál szódabikarbóna

1-2 kvskanál só

2 kvskanál fűszer (fahéj-szegfűszeg-gyömbér) (ebből szerintem mindig sokkal többet teszek)

6 dl reszelt répa

2 dl dió

Nos.

1. a tojásokat felverem

2. olajat+ cukrot (kristály, felesleges a por) összekeverem, majd a tojáshoz öntöm, elkeverem

3. összekeverem a lisztet a fűszerekkel, sóval, szódabikarbónával, majd az egészet bele kéne szitálni az előző keverékbe (én nem szoktam szitálni, csak apránként belekanalazom)

4. hozzá a darált dió fele, és a répa, a dió másik felét a tetéjére pakolom (ja, és dupla adag diót szoktam használni Lujzi tanácsára. Konyakba áztatott mazsolával szoktam még feldobni.)

5. én teflontepsiben szoktam sütni minden kikenés vagy papír nélkül, újabban két adagban sütöm meg ezt a mennyiséget normál méretű kerek tepsiben, de ha nagy, lapos, akkor egybe is belemehet. Kb. másfél-kétszeresére nő a magassága. (Állítólag 180 fokon kell sütni, és még az ősrégi gázrezsómmal nem tudtam elrontani)

A krém:

25 dkg natúr vajkrém (sokan a Philadelphiára esküsznek a neten, hát nem tudom, én mindig a legolcsóbbat veszem)

10 dkg vaj

1 csom vaniliás cukor

kb. 15 bkg porcukor (csak 10 dkg körül szoktam, ízlés szerint)

1 citrom héja+ leve

1. nagyon egyszerű: a vajat kikeverem a porcukorral, amennyire tudom, mad bele a citr héja, majd leve, végül a vajkrém, kikeverem, belekenem a kihűlt kettévágott sütibe, bőven, mert beszívja, legjobb íz-állag eléréséhez egy napot állni hagyom, de frissen is finom.

Újabb címszavas következik: szerdán NagyÁ, aztán lementem Nanába, Andráshoz, haverjához és Kie-hez csatalkozva, majd később befutott Endi és Panni is, a fiúk pedig elvonultak BL döntőt nézni. Pannival elkezdtünk dumálni, amiből egy elég parázs vita kerekedett. Nem örültem, de nem jutottunk egyről a kettőre, szóval leléptem. Hazafelé még írtam neki egy sms-t, amire válaszolt is, hogy minden rendben.
Pétneken a szokásos szakítós parázsláson vettem részt. Most nem voltunk olyan nagyon sokan, és a törzstagok közül is többen hiányoztak, de mindemellet természetesen újabb remek estén vagyunk túl. Összefutottam közben Brigivel, régi kedves barátnőmmel, de persze nem hozzánk jöttek, hanem valami céges partyra.
Szombaton spanyol, majd egy kis vasalás, aztán haza, este pedig alapoztunk kicsit Kievel, Pannival meg Rékával a Cinema caféban a Corvinnál (megint összefutottunk Brigivel, lol), majd át ZP-be Kaukázusra, ami nekem személy szerint csalódás volt, csak a Szalai Évától voltam elragadtatva, a többi szám nem pörgetett fel, de lehet, hogy velem volt a baj. Utána még táncikáltunk kicsit, aztán hamar leléptem, mert Laci haverom egy barátnőjével kocsival jött, és hazáig hoztak. Aztán ennyi is volt a hét. Ma még eltekertem vasalni törülközővel a nyakamban (végre egyszer nem maradtam le!:)), aztán haza, tervezgettük Lujzival, hogy csinálunk még valamit, de befáradtam, bepunnyadtam, szóval már nem lesz semmi jó eséllyel.

Ja, meg miért nem enged anonimoknak kommentelni, mikor megnéztem, hogy igenis be van pöttyözve a beállítási oldalon ez a verzió?

Tegnap este végül csak sikerült társaságot szereznem, nem is nehezen, Pannihoz és Endihez csatlakoztam a Caesar-ba, ott volt velük a kedvenc magar rendezőm is, valamint sikerült végre megismerni Ildi barátnőjüket, akiről már ezerszer hallottam, össze is futtottunk párszor, de sosem lettünk rendesen bemutatva egymásnak. Most órákig beszélgettünk, nagyon szimpatikus. Befutott később Endi unokatesója, minek következtében egész este ingyen ittunk, mert önhatalmúlag magához ragadta a rendelés és a fizetés jogát. Egyre többször tűröm el, hogy valaki fizessen helyettem. Ez vajon a nőiesedésnek tudható be? Részben biztosan, mert ennek ugye az is része lenne, hogy ne harcoljak mindig, mindenkivel körömszakadtáig. Ha tényleg ezt akarják?!

Mostmár megtaníthatna valaki, hogy hogyan kell statgépet applikálni a blogomra, mert egyre jobban érdekel, hányan, honnan jönnek ide.

Ja, és ma meg összeszedtem a bátorságomat, és nyilvánossabbá tettem a blogom. Ugyan wiwen még nincs a profilomban (az kéne még), ellenben ezzel kommentelek, szóval kíváncsi leszek, többen tévednek -e majd ide. Nagy lépés volt ez nekem. De hát ha webkettes csajszi akartam lenni?! Előre is köszöntök mindenkit, aki megtisztel figyelmével!

Címszavakban: Pénteken parázslottam, megint nagyon jó volt, már nagyon sokan vagyunk, és ez jó. Szombaton spanyol, elég készen, délután sörfesztivál a Károly krt-on, jó volt, békebeli majális hangulat vicces zenei aláfestéssel (Kievel és Endivel), utána nagyszerű Intimterror koncert a Filterben, beszélgettem Sanyival -akivel keringőztem a szalagavatón-, meginvitálttam magam a szokásos sörözéseikre a gimis fiú osztálytársakkal, (kíváncsi leszek, mi lesz belőle, ahány ilyen ígéretet én már kaptam), csatlakozott Réka is. Vasárnap összcsaládi banzáj a nagyszülőknél, aztán laza tonikozás a Corvinnál a szokásos sörözőben. Ma meg hétfő.