Hétfőn már elég szarul voltam, de reméltem, jobb lesz. Estére meg volt beszélve a találkozó a régi barátokkal a Jégkertbe. Le is mentem munka után, befutott Kie, majd EsVé, majd PéGé az új (elbűvölő) barátnőjével, végül Lujzi. Elég jól éreztük magunkat, bár a végére egy kicsit többet ittam a kelleténél. Mindenesetre a Jégkertet nem tudjuk tiszta szívvel ajánlani. Az viszont felmerült, hogy minden hónap első hétfőjén összejövünk, mert ha nem csinálunk valami hagyományt, akkor képesek vagyunk egy évig sem találkozni.
Kedden még végigdolgoztam a napot egyre szarabb állapotban, aztán még kénytelen is voltam a Jászairól hazavánszorogni gyalog, mert baleset miatt nem jártak a trolik. Ma reggelre annyira szarul lettem, hogy képtelen voltam bemenni dolgozni. Próbáltam tartani magam, mert én vagyok a harmadik, aki betegszabin van, egy kolléga meg egyéb szabin, szóval most hárman végzik 7 ember munkáját. De mivel még ülve is szédülök, azt hiszem, végülis jobban jártak, mert lehet, hogy több kárt csinálnék, mint hasznot. Szóval most itthon betegeskedem, forró leveskével meg Sírhant művekkel kúrálom magam.
Komolyan azt gondolom, hogy ez a világ legeslegjobb sorozata. Nagyon szeretem. Tavaly télen nagy bánatomban egy hónapig csak ezt néztem, és ez hozott ki a depiből. Mondjuk azt képtelen vagyok felfogni, hogy Peter Krause, aki ebben annyira hiteles, tökéletes, hogy lehet, hogy minden másban, amiben láttam, ennek épp az ellenkezője? Akkor már Michael C. Hall mennyivel jobb már, ő a Dexterben is tökéletes, és mennyire más?! Rachel Griffith-t pedig egyszerűen imádom. Bármit csinál, az arannyá válik. Na vissza is bújok az ágyba, és nézem tovább. Remélem, azért vasárnapra meggyógyulok, mert az Erik Sumót nagyon nem szeretném kihagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése