Hétfőn brokernetes tanácsadáson voltam egy haverom kedvéért, mint előre is sejtettem, tök fölöslegesen. Ha már ott voltam viszont, kitaláltam, hogy eszek legalább egy fagyit a város egyik legjobb cukijában, fel is sétáltam a Kolosy térről, messzebb volt, mint emlékeztem, és nem zárva? Kedden hívtam anyámat, hogy mizu, mire közölte, hogy ott vannak 5 percre a munkahelyemtől egy régi barátnőjével, hát kimentem velük kávézni, remek frappét ittam a munkahelyemtől két percre emlékeim szerint 250 ft-ért. Munka után kimentem az Orczy kertbe csatlakoztam Endihez, Kiehez, és Kie egy barátnőjéhez, majd két sör után átmentünk Kievel a Holdudvarba egy barátnőjének munkahelyi búcsúpartyjára. Szerdán filóztam egész nap, mi legyen, menjek haza, aztán parázsba, vagy maradjak otthon, aztán megoldódott a problémám , mert hívott András, hogy Nanában lesznek, hát úgy döntöttem, akkor inkább vele talákozom. Eleinte ott volt Kie is, aztán ketten maradtunk, jót beszélgettünk.

Pénteken Mankával találkoztunk munka után, és lementünk a Szomory Dezső térre, a belvárosi fesztiválra, de éppen pakolásztak, szóval gyorsan lementünk a Gödörbe, és jól be is punnyadtunk, de később mégiscsak vissza, és meghallgattunk a Soul What végét, remek volt, azt hiszem, kezdek beleöregedni a jazzbe. Aztán Manka el Andival Borfesztiválra, én meg át a Szabadság térre Erik Sumora. Sikerült anyuékat is becsábítanom, közöltem is velük, hogy milyen büszke vagyok rájuk, hogy el lehet velük menni ilyen helyekre. A zene meglepően jó volt. Sejtettem én ezt, hogy ez jó, de azt nem, hogy ennyire. Szóval jövő vasárnap ott a helyem a zp-ben repetázni. Koncert után át parázsba, aztán viszonylag hamar haza, mert már szédültem a fáradtságtól, meg valamiért nem tudtam most annyira ellazulni, még a Beugró végét is elkaptam.

Szombat reggel megint küzdöttem magammal egy jót, hogy megyek -e spanyolra, vagy nem, de aztán szerencsére sikerült rávenni magam; ketten voltunk a hatból.

Utána kóvályogtam a városban, vettem egy dvd-t, befizettem a csekkeket, aztán felmentem KisÁhoz. Úgy volt, hogy megyünk este Quimbyre Mankával, utána meg Laci haveromékhoz házibuliba Kievel, de végül mindkét programot lemondtam, mert KisÁnál is elhúzódtak a dolgok, és most nagyon fontos volt, hogy ott legyek, meg utána még leültünk két sörre Pannival a Cinema caféba a Corvinhoz, és végre beszélgettünk egy jót. Réka hívott még, hogy hol vagyunk, de már nem vártuk meg, elindultunk haza. Este még megnéztem a Mások életét, ami másodszorra is nagyon tetszett, aztán elájultam a fáradtságtól, bár a szomszéd kutyája megpróbált ebben megakadályozni, de nem sikerült.

Ma végre rávettem magam, hogy hazamenjek anyuékhoz, úgyhogy kb 11.10-kor kimásztam az ágyból, és 20-kor már kint is voltam az ajtón.

Nem volt most otthon sem annyira jó, azt hiszem, kicsit depre vagyok 1-2 napja, nehezen viseltem a családot. És holnap megint hétfő, a fene egye meg. Jó lesz már, ha vége lesz a spanyolnak, és végre kialhatom magam kicsit többször, mert nagyon mókuskeréknek érzem most az életem. Lassítok is most egy kicsit. Bár lehet, hogy csak a depi beszél belőlem. Na megyek, inkább kiolvasom a Vakságot, mert az sem tesz jót a lelkiállapotomnak.

Répatorta van

A répatorta pedig, Hölgyek, Urak, közkívánatra:

Tészta hozzávalók:

4 dl cukor

3 dl olaj

4 tojás

4 dl liszt

2 kvskanál szódabikarbóna

1-2 kvskanál só

2 kvskanál fűszer (fahéj-szegfűszeg-gyömbér) (ebből szerintem mindig sokkal többet teszek)

6 dl reszelt répa

2 dl dió

Nos.

1. a tojásokat felverem

2. olajat+ cukrot (kristály, felesleges a por) összekeverem, majd a tojáshoz öntöm, elkeverem

3. összekeverem a lisztet a fűszerekkel, sóval, szódabikarbónával, majd az egészet bele kéne szitálni az előző keverékbe (én nem szoktam szitálni, csak apránként belekanalazom)

4. hozzá a darált dió fele, és a répa, a dió másik felét a tetéjére pakolom (ja, és dupla adag diót szoktam használni Lujzi tanácsára. Konyakba áztatott mazsolával szoktam még feldobni.)

5. én teflontepsiben szoktam sütni minden kikenés vagy papír nélkül, újabban két adagban sütöm meg ezt a mennyiséget normál méretű kerek tepsiben, de ha nagy, lapos, akkor egybe is belemehet. Kb. másfél-kétszeresére nő a magassága. (Állítólag 180 fokon kell sütni, és még az ősrégi gázrezsómmal nem tudtam elrontani)

A krém:

25 dkg natúr vajkrém (sokan a Philadelphiára esküsznek a neten, hát nem tudom, én mindig a legolcsóbbat veszem)

10 dkg vaj

1 csom vaniliás cukor

kb. 15 bkg porcukor (csak 10 dkg körül szoktam, ízlés szerint)

1 citrom héja+ leve

1. nagyon egyszerű: a vajat kikeverem a porcukorral, amennyire tudom, mad bele a citr héja, majd leve, végül a vajkrém, kikeverem, belekenem a kihűlt kettévágott sütibe, bőven, mert beszívja, legjobb íz-állag eléréséhez egy napot állni hagyom, de frissen is finom.

Újabb címszavas következik: szerdán NagyÁ, aztán lementem Nanába, Andráshoz, haverjához és Kie-hez csatalkozva, majd később befutott Endi és Panni is, a fiúk pedig elvonultak BL döntőt nézni. Pannival elkezdtünk dumálni, amiből egy elég parázs vita kerekedett. Nem örültem, de nem jutottunk egyről a kettőre, szóval leléptem. Hazafelé még írtam neki egy sms-t, amire válaszolt is, hogy minden rendben.
Pétneken a szokásos szakítós parázsláson vettem részt. Most nem voltunk olyan nagyon sokan, és a törzstagok közül is többen hiányoztak, de mindemellet természetesen újabb remek estén vagyunk túl. Összefutottam közben Brigivel, régi kedves barátnőmmel, de persze nem hozzánk jöttek, hanem valami céges partyra.
Szombaton spanyol, majd egy kis vasalás, aztán haza, este pedig alapoztunk kicsit Kievel, Pannival meg Rékával a Cinema caféban a Corvinnál (megint összefutottunk Brigivel, lol), majd át ZP-be Kaukázusra, ami nekem személy szerint csalódás volt, csak a Szalai Évától voltam elragadtatva, a többi szám nem pörgetett fel, de lehet, hogy velem volt a baj. Utána még táncikáltunk kicsit, aztán hamar leléptem, mert Laci haverom egy barátnőjével kocsival jött, és hazáig hoztak. Aztán ennyi is volt a hét. Ma még eltekertem vasalni törülközővel a nyakamban (végre egyszer nem maradtam le!:)), aztán haza, tervezgettük Lujzival, hogy csinálunk még valamit, de befáradtam, bepunnyadtam, szóval már nem lesz semmi jó eséllyel.

Ja, meg miért nem enged anonimoknak kommentelni, mikor megnéztem, hogy igenis be van pöttyözve a beállítási oldalon ez a verzió?

Tegnap este végül csak sikerült társaságot szereznem, nem is nehezen, Pannihoz és Endihez csatlakoztam a Caesar-ba, ott volt velük a kedvenc magar rendezőm is, valamint sikerült végre megismerni Ildi barátnőjüket, akiről már ezerszer hallottam, össze is futtottunk párszor, de sosem lettünk rendesen bemutatva egymásnak. Most órákig beszélgettünk, nagyon szimpatikus. Befutott később Endi unokatesója, minek következtében egész este ingyen ittunk, mert önhatalmúlag magához ragadta a rendelés és a fizetés jogát. Egyre többször tűröm el, hogy valaki fizessen helyettem. Ez vajon a nőiesedésnek tudható be? Részben biztosan, mert ennek ugye az is része lenne, hogy ne harcoljak mindig, mindenkivel körömszakadtáig. Ha tényleg ezt akarják?!

Mostmár megtaníthatna valaki, hogy hogyan kell statgépet applikálni a blogomra, mert egyre jobban érdekel, hányan, honnan jönnek ide.

Ja, és ma meg összeszedtem a bátorságomat, és nyilvánossabbá tettem a blogom. Ugyan wiwen még nincs a profilomban (az kéne még), ellenben ezzel kommentelek, szóval kíváncsi leszek, többen tévednek -e majd ide. Nagy lépés volt ez nekem. De hát ha webkettes csajszi akartam lenni?! Előre is köszöntök mindenkit, aki megtisztel figyelmével!

Címszavakban: Pénteken parázslottam, megint nagyon jó volt, már nagyon sokan vagyunk, és ez jó. Szombaton spanyol, elég készen, délután sörfesztivál a Károly krt-on, jó volt, békebeli majális hangulat vicces zenei aláfestéssel (Kievel és Endivel), utána nagyszerű Intimterror koncert a Filterben, beszélgettem Sanyival -akivel keringőztem a szalagavatón-, meginvitálttam magam a szokásos sörözéseikre a gimis fiú osztálytársakkal, (kíváncsi leszek, mi lesz belőle, ahány ilyen ígéretet én már kaptam), csatlakozott Réka is. Vasárnap összcsaládi banzáj a nagyszülőknél, aztán laza tonikozás a Corvinnál a szokásos sörözőben. Ma meg hétfő.

Intim terror yeahhhhh: http://www.intimterror.hu/

Sunshine-nak (fel a fejjel!): http://www.youtube.com/watch?v=TMHTfBSVDrc

M. V. Zsófinak, a régi szép idők emlékére (valamikor nosztalgiázhatnánk egyet): http://www.deezer.com/track/3520

Most láttam denevéreket a kertben! :D Imádom, hogy ilyen természetközeli helyen lakom a város közepén. Hát ki nem szarja le a halott bojlert?

Arra az elhatározásra jutottam kedden, hogy úgy fogom magam megóvni a kísértéstől, hogy minden este elmenjek valahova, hogy ha engem nem hív valaki napközben, hogy találkozzam vele, akkor én sem hívok senkit. Nem is hívott senki, szóval sajnos bejött a terv, így kissé csalódottan hazakullogtam munka után.

Viszont szerdán Manka már délelőtt felvetette néhány sör lehetőségét, így munka után lecsüccsentünk a Piccolo sörözőbe a Pozsonyi útra, kibeszéltük a pasikat, a nőket, az életet, szóval remekül voltunk, majd lenézett hozzánk Kie flamenco előtt, aki épp munkalehetőségek között próbált dönteni. Meghallgatta a tanácsainkat, de csak sikerült megerősíteni abban, amit már magától is kitalált. Mindenesetre nagyon drukkolok neki, hogy találjon valami magának valót, ami mellett marad ideje ránk is, meg művtörizni is. Kie elrohant flamencóra, engem meg rávett Manka, hogy menjünk föl hozzá, mert hozott nekem szlovák sereket Kassáról. Úgyhogy felugrottam hozzá, ott folytattuk a sörözést, egy haverja is csatlakozott hozzánk, megnéztük a Dr. House-t, főztünk, röhögtünk, csak így öregesen.

Ma megint itthon el kellett volna menni vasalni, mert gőzöm sincs, mikor szorítok rá időt, de inkább hazajöttem, hogy majd takarítok, meg spanyolházit írok. Na persze. :)

Mai drágakő: http://www.angryalien.com/

Hétfő délután hívott Endi, hogy mit csinálok. Mivel elég kétségbeesettnek tűnt a hangja, mondtam, hogy azt, amit akar, szóval egy óra múlva már a Kávés Katicában ültünk. Szegény eléggé ki volt akadva a családja miatt, de lassan lenyugodott, és mivel senki nem hívott, hogy sos Besh o droM koncertre akarna velem jönni, nem volt akadálya, hogy csatlakozzunk Pannihoz és a bátyjához a Suszterinasba. (Útközben viccesek voltunk, mert zenéket hallgattunk összekarolva az mp3 lejátszómról, mint két tini.) Később csatlakozott hozzánk Kie, és az Új-Zélandról frissen haztért Péter, akit kb. egy éve nem láttam, meg is lepődött, mikor nem szomjasan a nyakába ugrottam, mert nem volt felhőtlen a viszonyunk.
(Meguntam, hogy senki nem tanít meg zenét letölteni, meg senkinek nincsenek olyan zenéi, amikre vágyom, úgyhogy eldurrant az agyam vasárnap, és beregisztráltam egy mp3 vásárlós oldalra, töltöttem rá pénzt, azóta meg tobzódom a jobbnál jobb zenékben, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett az oldal kínálatával, de majd keresek másikat, ha itt elfogy a creditem. De azért határtalan örömmel tud eltölteni egy-egy régóta vágyott szám birtoklása, mint a Nice weather for ducks, néhány Moloko, Thicke, Natasha Bedingfield, Darkness, Feist, Noir Desir, Nina Simone, Sandi Thom, KT Tunstall, Amy Macdonald, Juno filmzene, stb. Most tehát tobzódom a jobbnál jobb zenékben. És érdekes, azt hittem, rokker vagyok (bár igazán táncolni mindig is inkább drum n bass jellegű zenékre szerettem), de egyre jobban bejönnek a jobbfajta elektromos zenék is, mint Roísin Murphy, Oakenfold, még az új Madonna is.)
Úgy elmennék már táncolni, mondjuk egyszer hajnalig a Zp-be, de ki bírja azt pénztárcával? Meg partnerem sincs hozzá. Húgomék is (mert ha minden igaz, kibékültünk), ahelyett hogy bulizni járnának velem, most, hogy ilyen közel laknak, vizsgára tanulnak, hamarosan meg elmennek Görögországba.
Belevetettem magam a közelmúltban a blogok és fórumok világába, találtam is jónéhányat, ami megfogott, meg ugye innen jött az új társaság is, akik nagyon kellettek már. No de elkeserítő tendenciákkal is találkoztam, amin már nem dühöngök, csak elszomorít. Arról már nem is cikkeznék sokáig, hogy mennyire gyorsan felejt mindenki helyesen írni. Rendszeres az igekötő különírása például. Már néha komolyan elgondolkozom, hogy helyesen írom -e, mert annyira általános lett. De igen.
Másrészt viszont elszomorító, hogy mennyire ki vannak hegyezve a rosszra az emberek, ezért szoktam le több blogról is, mert egy idő után nem szórakoztat a fikázás, hanem elkeserít, mert nem kéne a rosszra még jobban felhívni a figyelmet. Mert annyi szép van körülöttünk, inkább arra legyünk kihegyezve (igen, most épp én sem ezt teszem, látom a helyzet paradox voltát :)). Mindenesetre elszomorít és megijeszt a határtalan agresszió, pesszimizmus, düh, ami innen is árad. Azt látom, hogy az emberek még jobban hergelik bele magukat, hogy nekünk szar, és sosem lesz jobb, pedig szerintem egy leheletnyi szemléletváltással már hatalmasat fordulnánk. Úgyhogy ezért is igyekszem hónapok óta nem dühöngeni, blogban sem. Hátha egyre többen leszünk. És mondjátok, hogy barbilány, meg hellokitty, i don't care, mert nem így van, attól még pontosan látom, hogy mi folyik itt, csak nem vagyok hajlandó tudomásul venni, vagy megérintetni tőle. Ez van. A világ szép, az egyik leggyönyörűbb városában lakunk ráadásul, ahol rengeteg kedves ember van, jó helyek (észrevette más is, hogy kb. hússzor annyi a terasz a városban, mint korábban? Minden talpalatnyi helyre székeket pakoltak vendéglátó egységek, i love it.), jön a nyár, sálálá.
Jó lenne idén legalább egyszer eljutni valami tengerhez. Ha lehet, addig, amíg még jó idő van, ne decemberben. Beérném egy hosszú hétvégével Horvátországban, vagy ilyesmi. Többre úgysem telik. De jók lesznek a kertipartik is, egy már le van fixálva Kieékhez júniusra, remélem, realizáljuk is, mert már nagyon kellene. Aztán remélem, Lujzinál is lesz valamikor. Bár az a jó, hogy otthon is úgy érzem, mintha valami üdülőtelepen lennék, hangos madárcsicsergés, a gyerekek játszanak az ablak alatt, és nem hallani a forgalmat, ami egyszerűen hihetetlen, mivel 150 méteren belül a Dózsa meg a Váci.

Sok izgalmas dolog nem történt a héten- akartam kezdeni, de aztán végiggondolva rájöttem, mennyire nem így van. Inkább arról lehet szó, hogy annyira sűrű mostanában az életem, és annyi jó dolog történik velem, hogy a múlt szerda mintha már vagy egy hónapja lett volna. Szerdán NagyÁnál voltam, elvileg csak két óra a hossza, de most ott voltam négy órán keresztül, és rengeteget beszélgettünk. Nem mintha nagy baj lett volna, de azt hiszem ez a beszélgetés adta vissza végleg a magamba vetett hitet. Meg a szerelembe, meg az igazi(k)ba vetett hitet. Hazafelé majdnem elsírtam magam a boldogságtól meg a megkönnyebbüléstől.

Csütörtök délután Kievel, és régi haverunkkal Zolival találkoztam az Egriben. Hamar meg is állapítottuk, hogy Zolival két és fél éve nem láttuk egymást. Aztán ő le is lépett hamar, maradtunk Kie-vel, majd csatlakozott Réka, akit kb 3 hete nem láttunk már, mert a párjánál volt Németországban. Este 10 köröl értem haza, és mivel másnap csak 10-re kellett dolgozni menni, kitaláltam, hogy én még megnézek egy filmet. Épp sírós filmhez lett kedvem, beraktam a Szeress, ha tudsz-ot, de szegény kazettám már élvezhetetlen minőségű (ezúton is követelem ennek a gyöngyszemnek a dvd kiadását Magyarországon!), ezért kicseréltem a Szemközti ablakra, amin annak rendje-módja szerint hatalmasat bőgtem. Másnap szomorúan állapítottam meg, hogy öreg vagyok ehhez, ugyanis a szemeim még este is tök puffadtak voltak. Péntek este új szokásomnak hódoltam; mentem parázslani a szakítósokkal. Persze sikerült fél órával mindenki előtt megérkezni, de nem sajnáltam, ugyanis már borzasztó szükségem volt egy gyógysörre (előző este kicsit sok volt a királyleányka). Aztán elkezdtek befutni az emberek, szokás szerint remekül éreztem magam, ismerkedtem, barátkoztam, míg kétségbeesve észre nem vettem, hogy fél 12 múlt. Na akkor pánikszerű tipli, mert másnap reggel spanyol, amit egy hete ki sem nyitottam természetesen.

Össze is vakartam magam másnap reggel, fél óra késéssel sikerült is megérkeznem, de reményeim ellenére megvártak a dolgozattal. Nem annyira voltam képben.

Óra után egy kávé, nem a Nanában, mert újabban csak négykor nyit szombaton, majd mentem KisÁhoz órára. Közben kicsit aggódtam az este miatt, ugyanis Péterfy Bori koncertre készültünk, de nem lehetett elérni az illetőt, akit megbíztunk a jegyvásárlással. De végül minden megoldódott, az óra remek volt, majdnem 8-ig ott voltunk, csupa olyan infót kaptam, ami még inkább helyrerakott. Óra után leültünk beszélgetni, sörözgetni a Corvin mozihoz, mivel akkor már tudtuk, hogy csak a fél 11-es koncertre megyünk, ahova két számot lekésve végül be is jutottunk, de nem voltam tőle elragadtatva. Egy óra után le akartak menni, szar volt a hangosítás, szarul voltak szerintem összeválogatva a számok, kevés és kevéssé lelkes közönség volt, szóval eléggé úgy éreztem, hogy kidobtam 2 rugót az ablakon. Utána ahelyett, hogy lementünk volna táncolni egy kicsit (épp a Tenkes kapitánya ment a Paso-tól, mikor ott álltunk, szóval nem lehetett túl szar a dj), vagy ittunk volna valahol még egy sört, hülye haverom valahogy rávett, hogy sétáljunk haza a Trafóból a Dózsa György útig, mert az fél óra. Persze tudtam, hogy nem annyi, mert a Hunnia-Dupla környéke 3/4 óra nekem, de mondom, jó, menjünk. Toltunk útközben egy hambit, meg egy fagyit, de sört már nem kaptam. Közben kénytelenek voltunk többször megállapítani, hogy gusztustalan tud lenni ez a város. Sajnos. Mire a Nyugatihoz értünk, már alig álltam a lábamon, de fél kettő körül végre hazaértem, és még egy zuhanyra is sikerült rávenni magam (pedig még mindig rossz a bojlerem, hiába bízok a csodában, hogy meggondolja magát. Kénytelen leszek szerelőt hívni.)

Vasárnap végre majdnem délig aludtam, roboráló rántotta után konstatáltam, hogy Takáts Eszter nem hatkor kezdődik, hanem négykor. Ki is mentünk, de aztán nem maradtunk ott, mivel a színpadot kintről csak hátulról láttuk, 1400 ft-ért meg nem akartunk bemenni. Szóval leültünk Rékával a Gödörbe, aztán át a Szimplába a kedvemért, aztán át a Corvintetőre a többiek kedvéért. Ott csatlakozott hozzánk egy sörre Laci haverom, akivel előző este a koncerten voltunk, majd le is lépett, és később megjött Panni és Endi. Iszogattunk, vadul fényképezgettem (felkerültek a fotók a szokásos helyre a vegyes mappába), beszélgettünk, aztán fél 10 körül leléptem. Elkaptam a Mickey Rourke-os Assisi Szent Ferenc elejét, de aztán rájöttem, hogy nem lesz annyira izgalmas, szóval inkább alvás.

Ma nem tudom mi lesz, ZP-ben lesz Besh o droM, de nem tudom, megyek -e, mert nem tudom, jön -e velem valaki, bár még ketten függőben vannak. De ha nem, az sem baj, jó lesz egy nyugodt este is egyedül. Úgysem tudok már fogalmazni sem, kell megállapítanom az előző mondatot újraolvasva.

Mai gyöngyök:

T.J. Hooker: http://www.youtube.com/watch?v=eISBTBwWKeE :)

Noha: http://www.youtube.com/watch?v=baLaHiBPuR4

És mennyire vicces, most látom csak, hogy Az utolsó tangó Párizsban főszereplője, Maria Schneider volt Bertha Mason a Zefirelli-féle Jane Eyre-ben. Imádom, hogy ilyen kicsi a világ.

Pénteken kimentem tehát Kieékhez egy üveg borocskával, amit annak rendje és módja szerint el is fogyasztottunk, dumálgattunk, röhögcséltünk, ápoltuk Kie unokatesójának, Attilának a lelkét, akivel (kitaláljátok?) most szakított a nője. Aztán felkerekedtem, és lementem topikbuliba, ahol egyre jobban érzem magam, és egyre több emberrel haverkodtam össze. Várom a következőt. Szombaton spanyol, majd úgy volt, hogy találkozunk Karmester úrral, de írt egy sms-t, hogy csak 3 körül ér be, hurrá, addig mit kezdjek. Szerencsére előző nap felvetettem Kienek a találkozást, és mivel épp végzett a munkával ő is, találkoztunk. Mivel a Nana zárva volt nagy meglepetésünkre, a Zappában kötöttünk ki végül a Mikszáth téren. Ahol végre lehetett kapni Sangriát, amire hetek óta vágytam. Sangriáztunk, dumálgattunk, végül megérkezett Karmester úr, és vele folytattuk ezt, meghintve egy kis nosztalgiázással. Aztán elindultunk, mert éhesek lettünk, ettünk gyrost a Blahánál, majd a Fészek kerthelyiségbe ültünk be, ami gyönyörű. (Ellenben drága, és lassú a személyzet.) Végül fél 9 körül elindultunk, és az ajtóban találkoztunk Pannival, a többiek leváltak, mi meg még beültünk egy körre a Caesarba. Na akkor már nem voltam szomjas, röhögtünk hétfőn, hogy sikerült 8 órán keresztül innom. Volt már rosszab/hosszabb is. Aztán haza, és mivel még csak 10 óra volt, gondoltam berakok egy filmet. Az egyetlen 2 óránál rövidebb, nem nagyon nagy agyat igénylő alkotás a Magánürügy volt, amit még nem láttam. (Mentségemre szóljon, hogy az Éhséget próbáltam előbb berakni, de nem indult el.) Csak azért vettem meg ezt a filmet, mert kiváncsi voltam együtt Brittany Murphyre és Holly Hunterre. Hát szégyelljék magukat. Holly Hunter Zongoralecke után hogy vállalhat el ekkora fost? Már elnézést az indulatokért. Meg Kathy Bates (Sült zöld paradicsom meg Tortúra után pl.)? Úgyhogy kidobtam másfél órát az életemből, és mire vége lett, teljesen kijózanodtam, sőt még a világból is kiábrándultam. Másnap végre alhattam volna, ameddig akarok, érzésemre sikerült is volna, ha vmelyik kedves szomszéd nem kezd el valamit flexszel aprítani a kertben. Aztán favágók is jöttek motoros láncfűrésszel, jó benzinszagot csinálva. Most ezt tényleg vasárnap kell? Mindegy, nagyszerű rántottával indíottam a napot (már csak a vasárnapi reggelikért érdemes szerintem felszedni), aztán netezgettem, játszogattam, filóztam, menjek -e moziba, vagy valahova, de végül itthonragadtam, este meg beraktam Az utolsó tangó Párizsbant. Hát jó kis altató, nem mondom. :) Érdekes film. Bár igazából akkor lehetett csak igazán érdekes '72-ben.
Hétfőn moziba készültem, aztán hívott Kie, hogy megyek -e vele Festő úr kiállításmegnyitójára. No, mozi elvetve, munka után rohanás haza, 30 perc alatti rekordelkészülés, és repültem a megnyitóra. Nagyon izgi volt, mert Festő úr nem ért oda, míg ott voltunk, szóval megittunk egy pohár pezsgőt, aztán át Nanába, ahol már várt ránk Panni és András. Röhögtünk, dumáltunk, tervezgettük a nyarat, meg a közös kirándulásokat. Szép az élet.

ilovehimforever: http://www.origo.hu/filmklub/20080430-a-vilag-legmenobb-embere-robert-downey-jr.html

Ezt a jót! http://magyar.film.hu/object.2d03a575-720e-468f-b37f-fc928b5a4874.ivy

Lássuk csak, mi izgalmas történt mostanában. Pénteken a sajnálatos esemény estéjén először Nanába ugrottam be, ahol Andrással beszélgettem órákat, mert a csajok nem értek rá. De nem is baj, igazából nagyon hálás vagyok ezért a frissen alakuló Barátságért. Aztán felugrottam segíteni Panninak filmet forgatni, bár szerintem inkább csak hátráltattam őket, de talán nem bánták.

Szombaton munka után felkaptak anyámék, felmentünk végre a Filozófusok kertjébe (menjetek fel! http://hu.wikipedia.org/wiki/Wagner_N%C3%A1ndor), aztán ki Dunakeszi, próbáltunk shoppingolni, kevesebb sikerrel, egyre fáradtabban, végül haza, és egész este honfoglalóztunk, meg röhögtünk, meg limoncellóval + vilmos-vilmossal próbáltam kiütni magam több sikerrel.

Másnap anyám gondolt egyet, kijelentette, hogy apunak meg nekem is el kell terelnünk a gondolatainkat, irány Szilvásvárad, a kalandpark. Nosza, fel is kerekedtünk, úgy voltam vele, hogy én puhány városi leány biztos nem tudom megcsinálni, de hát vágjunk bele, legfeljebb elbukunk. Gyakorlatilag azon vettem észre magam, hogy hevederek vannak rajtam, meg bukósisak, és mindhárom pályára be vagyok fizetve, és mászok felfelé valami falon, növekvő halálfélelemmel. És képzeljétek, én puhány városi leány, simán végigcsináltam az egészet! Menjetek Ti is! (http://kalanderdo.uw.hu/) És nagyon kedves emberek, meg korrektek, szóval hajrá! (Egyébként Csillebércen is van, az állítólag még jobb pálya, de kevésbé korrektek meg kedvesek, majd beszámolok, ha megvolt.) És remekül elterelte a gondolataimat, miközben 6-8 méter magasan próbáltam átjutni egyik fáról a másikra mindenféle függő bigyókon keresztül, már mindjárt nem volt annyira fontos, hogy most én hülyeszemétribanc -e vagyok, vagy annyira azért nem. Persze tele vagyok zúzódással, de hatalmas élmény volt.

Hétfőn jól kitaláltam, hogy én munka után haza pihenni meg mosni, mert már nincs mit felvennem, de persze mikor felhívtam Kie-t, azért nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy mit csinál. Festő úrhoz készült. Felvetettem, mit szólna, ha csatlakoznék, nagy örömmel lecsapott az ajánlásra, szóval irány Festő úrhoz. Még sosem voltam nála, de nagyon tetszett a lakása. Lementünk a Nelsonba sörözni, tiszta Toszkána volt, odaköszönt neki minden harmadik ember kb, aztán visszamentünk hozzá, azzal az ürüggyel, hogy mi most segítünk a számítógéppel. És Toszkánából átértünk Párizsba, borozgattunk egy művészlakásban Edith Piafot hallgatva.

Hétfői hír volt, hogy Mankáék is szakítottak. :(

Kedden este moziba mentünk, hogy megnézzük Panniék új filmjét a Rövid, de keményt, előtte beültünk a Champions sörözőbe az Alsóerdősor utcába, ahol Endi bejelentette, hogy a nővéréék 7 év után szakítottak előző este. Na ott kezdtem nagyon pislogni már, hogy mi ez a szakítókór? :(

Utána vissza akartunk ülni a Championsba, de tele volt meccset néző férfiakkal, így inkább hazamentünk, mert új helyet már lusták voltunk keresni. Lujzi nálam aludt, dumáltunk még este egy jót. Aztán azt álmodtam, hogy Ruszina Szabolcs (röviddekemény főszereplő) liftesfiú volt, és összejöttem vele, majd felmentünk valami tetőteraszra, ahol csatlakoztunk a csajokhoz.

Szerdán már tényleg nem akartam kimozdulni, legalábbis reggel ezzel az elhatározással indultam neki a világnak, mivel előző este kiderült, hogy Gábor haverunkkal nem jön össze a sörözés, de persze megint áthúztam a saját számításaimat, de cseppet sem bánom. Történt ugyanis, hogy mostanában elég komoly addictja lettem a szakítóblognak a zindexen, ahol összeverődött egy elég komoly törzskommentelő közösség, akik szerda estére bulit szerveztek. Megkérdeztem, bárki mehet -e, nyitottan kedvesen mondták, hogy várnak, hát összeszedtem a bátorságom, rávettem Mankát is, és lementünk a Parázs presszóba. Nos kérem, ennyi szimpatikus, értelmes, helyes magamkorabeli embert rég nem láttam egy rakáson. Persze iszonyú sok volt az impulzus, szóval sok névre nem emlékszem, de megyek ma is. Az volt a furcsa érzésem, hogy többeknek nem voltam elsőre kifejezetten szimpi, de majd elmúlik. Remélem. Mert nekem nagyon tetszenek. Rengeteget röhögtem, és órákig nem jutott az eszembe, mit feledni akartam, szóval nagyon felszabadító volt.

Hazafelé a troliról leszállva még leszólitott egy néger csávó 5 percet kérvén az életemből, próbáltam kedvesen elhajtani, de végül kénytelen voltam elővenni az aduászt, miszerint, I'mreallysorry, butmyboyfriendiswaitingforme. Pedig már a múltkor, mikor legutóbb rámszálltak még télen a westbalkanban, már akkor elhatároztam, hogy még ilyen szituban sem fogok kamuzni, de most megint ez tűnt a legegyszerűbbnek. Aztán persze sajnáltam szegényt. De azért van bennük valami csodálatra méltó, hogy minden fikarcnyi esélyt meglovagolnak, és nem eresztenek. Bár természetesen túlzásba viszik, de legalább megvalósítják a nagy számok törvényét. (Azért egy icipici kezdeményezőkészséget tanulhatnának tőlük a magyar fiúk, ezt csak halkan jegyzem meg. Mert valahol a kettő között lenne az arany középút.)

Tegnap elmentem vasalni, közben ment a radiocafé kívánságműsor, tök jól elvoltam igazából. Közben felhívták a Tóth Bettit, aki épp most szült, és beszélgettek vele egy sort. Felemlegették a tavalyi rádióműsor maratont, amit Betti és Bella Levi hajtott végre a Millenárison. Mennyire jó volt, ott voltunk a végén, pezsgőt bontottak, sírtak, olyan aranyosak voltak, örülök, hogy része voltam ennek a közösségi élménynek. Mindig tök szimpi volt ez a csaj, és ahogy beszélt a lányáról, rámtört az érzés, hogy egyszer a távoli jövőben lehet, hogy mégiscsak lesz nekem majd egy gyerekem.
Utána lementünk Mankával a Holdudvarba, dumáltunk, sörözgettünk, csatlakoztak nagy örömömre húgomék, meg Manka haverjai, elég jól elvoltunk, énekeltünk is a zuhogó esőben a ponyva alatt. A mestereknek mesterével nem hatottuk meg a társaságot, de aztán belacsaptunk vasutas dalokba. Mankát el kell vinnem majd a kertipartikra, mert olyan dalokat tud, hogy gyönyörűség hallgatni. Ma meg Szoborparkba készültünk, de végül bedőlt a terv, kimegyek majd kicsit Kie-ékhez, aztán lemegyek a topikbuliba.
Eddig fel sem fogtam asszem a youtube jelentőségét, na ma estem örök szerelembe, mikor találtam néhány Krétakörös kincset:
Everything is all right: http://www.youtube.com/watch?v=ed6p1m4Kve0
Ég a város: http://www.youtube.com/watch?v=HzF32evCgvI
Feketeország: http://www.youtube.com/watch?v=nT-phMrozz4
Meg egyéb kincseket:
Ez a szám nagyon tetszik, olyan szomorkás, de mégis... http://www.youtube.com/watch?v=t2JYz8sGpZA
No és barom Kálmánchelyi, ugye-ugye (és Kapa ofkórsz, respect)? http://www.youtube.com/watch?v=DRPvQgS8C98 (remélem emese bb-s reklámjaiból sok nagyszerű alkotás készül majd még tőlük)

Szakítottunk. Nincsenek részletek. Hirtelen kikristályosodott, hogy én nem vagyok, nem leszek szerelemes. Hibák, félreértések, kétoldali pánik, majd gyors szakítás. Méltatlanul, csúnyán.

Magyarázatot ne várjon itt senki, neki és magamnak tartozom csak magyarázattal, ő már akkor sem volt hajlandó meghallani, amit mondok, szóval akkor már neki sem, mert a fallal sem beszélgetek. Magamnak meg megmagyaráztam. Mindenesetre nagyon sajnálom, és nagyon fáj. De én akartam végsősoron, bár ő mondta ki hirtelen, első dühből.

Ki vagyok virágozva. Megváltozott a hangom. Milyen jó a hajam. - Ilyen visszajelzéseket kapok mostanában, persze a sok mennyire örülök, meg mennyire drukkolok neked mellett. Szeretem az embereket. Szeretlek Titeket!

Nos kedves olvasók, örömmel jelentem, hogy nagyon úgy fest shopgirl feladja megszokott single életmódját, de azért remélem nem lesz pöcsa sem sosem. Sokat nem szeretnék erről cikkezni, mert private, meg nem ide való. A szerencsés egyébként a korábban sokat emlegetett eltűnt fiatalember. No mostmár nincsen eltűnve.

A múlt hét eseményei nem voltak különösebben izgalmasak egyébként. Pont amennyire rettegtem előre, hogy milyen zsúfolt hetem lesz, annyira lett nyugis és otthonülős.

Szerdán voltam íriszdiagnosztikán, ahol igazából megint csak az ivási szokásaim voltak a napirenden. Nem örülök. Kérdezgetett dokibá egy csomót, ami eddig nem volt szokása, és kifejtette a véleményét, miszerint lehet, hogy tudat alatt a keresztapám hagyatékát viszem tovább, és lehet, hogy komolyabb segítségen kellene gondolkoznom. Nem örülök.

Szombaton nagyszerű óránk volt KisÁval, végig asszociációs játékokat játszottunk, nagyon érdekes válaszok jöttek ki, rengeteget röhögtünk. Nagyon élvezem, hogy ilyenekben vehetek részt. Utána este lementünk a ZP-be Colorstarra, ahol szívtunk egy jót a belépéssel, mert már 200 ft a beugró, és persze nem volt elég aprónk, másrészt megállapítottuk, hogy borzasztó öregek vagyunk. (na igen, már el is feledtem, hogy péntek-szombat tininap a zpben).

Vasárnap megintcsak kidobott az ágy fél hétkor, képtelen vagyok felfogni miért. Viszont ez remek alkalomnak tűnt, hogy megadjam az újabb esélyt az Éjfél a jó és a rossz kertjébennek, amit egyszer 1000 éve láttunk moziban, és nagyon szenvedtem tőle, mert marha unalmasnak tartottam, meg egy egész napos borítékolás (boldog békeidők: diákmunka!) után sikerült erre beülni egyébként Lujzival, meg a közös exünkkel. No mostmár határozottan jobban élveztem a filmet, meg értem is, bár kevésbé unalmas nem lett, viszont azóta már imádom Kevin Spaceyt, és hát Jude Law mint drogos hímringyó egyszerűen zseniális castingost sejtet. De hová tűnt azóta Eastwood papa lánya? Nagyon tetszetős kis nő.

Estefelé lementünk sörözni Mankával meg a pasijával, meg két régi kollégával sörözni a Corvinhoz, hatalmasakat röhögtünk, nagyon jól éreztem magam, azán átmentünk a zpbe Kowalskyra. Adtam neki egy esélyt, de nekem ez eléggé langyos állóvíz zene. Nem mozgatott meg különösebben, teljesen az a benyomásom róla, mintha magyar filmbetétdalokat hallanék. De azért persze élveztem az ottlétet, meg az atmoszférát, meg a fiatalokésboldogokvagyunk érzést. (no persze ez már egész más korosztály volt, mint előző nap)

Tegnap kész lett a holdkő gyűrűm, amibe rakattam új követ, és jelentem, gyönyörű. Nagyon boldog vagyok tőle. Itt szeretném megnyitni a boltajánló rovatot, mert például a Moonstone nevű ékszerüzlet (remélem jól emlékszem a nevére) nagy kedvencem, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Kettő is van, az egyik a Deák meg az Astoria között abban a belső udvarban, ahol a csokoládézó is van, amit meg Kie ajánlott, a másik (én ezt szeretem jobban) az Oktogontól a Király u. fele a jobb oldalon elvindulva a második kapualj, a non-stop zöldséges után. Nagyon készséges a csaj, emlékszik rám fél-egy év elteltével is, és nagyon korrekt a készlet, meg a hozzáállás.

Munka után megbeszéltünk a csajokkal egy találkozót, mert már hiáynoltuk egymást, és ki is választottam egy helyet az origo nagyszerű összeállításából (http://origo.hu/programajanlo/20080419-itt-a-nyari-kocsma-szezon-corvinteto-fecske-jegkert-arter-jelen.html), az Apacukát a Horánszky utcában, ami egyszerűen nagyszerű. Nekem legalábbis nagyon tetszett a hangulat, a berendezés. És a társaság is nagyszerű volt, először Kie futott be, aztán Réka, Endi, és végül Panni kézenfogva egy fiúval, ami nagyjából akkora szenzáció, mint az én állapotváltozásom. Nagyon sokat röhögtünk, nagyon jó este volt, és mikor elkezdett esni az eső, annyira jó illat lett. Kicsit el vagyok ragadtatva mostanában...

Nos kicsit elmaradtam, bocsánat a kedves olvasóktól, kicsit megszaporodtak a programjaim, mondhatnó elkapott a gépszíj. Akkor csak szépen sorban: múlt vasárnap találkoztunk a családdal a Városligetben, ki rollerrel, ki biciklivel, ki görkorival, mentünk egy pár kört, aztán leültünk egy sörre, és dumáltunk. Végül leléptem, mert mennem kellett a Titanicra Half Nelsont nézni. (Nem igazán tudok véleményt mondani, ez az átka a hangalámondásnak, hogy nem tudom eldönteni, mire figyeljek. Ryan Gosling nagyon csibész.)

Másnap a nagyanyámtól telefonban megtudtam, hogy a család még felment hozzá előző este, és a húgomék bejelentették, hogy eljegyezték egymást. Nem hittem volna, hogy lehetek olyan rosszban a húgommal, hogy a nagyanyámnak előbb mond el egy ilyen infót, mint nekem.

Este persze megint nem bírtam ki, és lementem a Nanába, találkoztam Kievel, és Nanás haverunkkal, Andrással, akivel egyre többet és jobbakat beszélgetek, majd csatlakozott Réka is.

Kedden feljöttek hozzám anyámék, és telepakolták a hűtőt (amit sikeresen kihúztam egy napra, szóval lehet, hogy minden megromlott, amit vettek), majd lementünk a Klauzál térre sörözni, és jót beszélgettünk, komolyan, utólag belegondoltam, hogy hány barátom sörözget a szüleivel, és megirigyeltem magam, majd megjöttek a húgomék, és persze még akkor sem, meg azóta sem jelentették be a nagy eseményt. Hát én sem mesélek neki semmit.

Szerdán nagy örömmel mentem NagyÁhoz, hogy elújságoljam neki az elmúlt három hét eseményeit, és ezzel el is telt az idő, de nem bánom, mert ilyen is kell. Azért jó, hogy valaki időről-időre megerősít abban, hogy jó úton vagyok (többnyire).

Utána lementem persze még a Nanába, ahol gyakorlatilag egész este Andrással beszélgettem.

Csütörtökön vasaltam, megint elgondolkoztam az életemen, hogy lehet, hogy sokkal jobban érezném magam vasalónőként, mert ennek legalább van látszata. Nagyon élveztem egyébként, mert nem lehetett kinyitni az ablakot, mert kimegy a macska, aki beteg volt, és büdös, és ott volt még a kutya, aki még mindig nem szobatiszta, és még elkezdtek palacsintát sütni (ja, nem a kutya meg a macska, hanem az apuka), szóval elég komoly terrornak vetődtek alá a szaglósejtjeim. Meg ráadásul meleg is volt. Meg elkezdett a nagyfiú 300-at nézni, amin belelkesedtem, mert szeretem, de aztán harmadszorra már elég együgyűnek tűnt, és persze baromi hangosan kellett nézni, szóval még a zajterhelés is megvolt.

Pénteken csodálatos estém volt, de hogy mivel töltöttem, az maradjon egyelőre az én titkom.

Szombaton spanyol után elmentünk Apuval monitort venni, úgyhogy most egy 22 colos monstrum büszke tulajdonosa vagyok, aztán haza ebédre, ahol ott volt az egész család. A hétvége legviccesebb pillanatait a nagy monitor okozta, mert összedugták a laptoppal, és így hatalmasat honfoglalóztunk csapatban, este meg a Beugró régebbi adásait néztük.

Vasárnap Apa visszahozott a városba a monstrummal, majd visszavittük Mankának a mikróját, aztán egész délután a számitógépet buziztam. (Rengeteg új kép került fel a bal fent található linkre.)

Este meg végül csak lementem a Kávés Katicába talákozni Kievel és Pannival, bár már majdnem lebeszéltem magam róla. De szerencsére nem, mert így fény derülhetett néhány problémára, melyeknek létezését eddig nem tudtam, csak éreztem, és elkezdtük őket megbeszélni.

Nem mellesleg még ZP programfüzetet is szereztem, aminek nagyon örültem.

Most meg megint kidobott az ágy fél ötkor, nem értem én ezt, szóval már honfoglalóztam két kört, most meg majd megpróbálom elütni valamivel az időm a 9 órási munkakezdésig. Bocs, most nem volt érdemi tartalom. Hajnal van.

Olyan büszke tudok lenni, amikor úgy indulok el, hogy csak egy övtáskát viszek. Nő létemre!

Jelentem, kiolvastam a marsbéli krónikákat, nem tetszik kevésbé. De nem merek neki írni, mert rám is kijelentené, hogy egy kisstílű seggarc vagyok, szóval továbbiakban messziről rajongok, amíg nem találok egy közös ismerőst mondjuk.

Na jó, az előző két bejegyzés senkit ne ejtsen kétségbe, nem akarok pasit veszettebbül, mint előtte. Jól vagyok, köszi.
Azt viszont nem értem, hogy a ZP 11! nap múlva nyit, és még híre sincs a programnak a honlapjukon. Emlékeim szerint az előző években ilyenkor már bőven volt.

Hát, ha lett is volna pasim, ezután a regeli után biztos nincs. A kreativitást is érdemes ésszerű határok között tartani, mert a tegnap esti maradék tészta, amit megpróbáltam felturbózni egy tojással, meg némi sajttal, nem tudom, állagra, vagy ízre volt -e undibb.
Kis buddhát megnézvén egyre bizonyosabb lettem abban, hogy ennek a filmnek a képei a Bravo filmképregényből égtek bele a retinámba. Jaj. Bravo-addict voltam, vagy mi? Emlékszem, anyám megtiltotta a Bravo vásárlást, bejelentvén, hogy aztán nem kapok többet zsebpénzt /bár emlékeim szerint sosem volt hivatalos zsebpénzem/, utána a barátnőknél tároltam a megvásárolt szennyirodalmat. De most úgy megnézném, hogy tényleg benne volt A kis buddha a bravo magazin filmképregényébe??? Mégis hogy? Kati, Eszter! Megvannak még a régi bravóim?

Nincs itthon semmi reggelire. Még jó, hogy nincs pasim, akinek vasárnap reggel ágyba kéne vinnem. Mindennek meg lehet találni a jó oldalát.

Csütörtöki napomba fényt varázsolt, hogy megtaláltam a lelki társam. Az egyiket. Kár, hogy nő. Én leszek Jessica Stein? Mondjuk az a külsőt elfogadnám, és ő is Scott Cohennel jön össze a végén (MaxMedina a Szívek szállodájában). Szóval először az http://elinnen.blog.hu/ -t olvastam ki, és ott közli valahol a kedves blogtárs, hogy az egyik kedvenc blogja a "marsbéli krónikák" http://f451.freeblog.hu/. Azóta azt olvasom, ha tudom, be vagyok halva a csaj stílusától. Majd írok neki, ha kiolvastam a négy évet, amit alkotott, és még mindig tetszik.

Nos csütörtök este a Szimpla kertben válságstábot ültünk, elmondtam a többieknek a problémát, aztán hogy mit érzek és gondolok, és hogy hogy akarok dönteni. Ők meg közölték, hogy jó. Ez persze órákon keresztül zajlott. Előtte persze már oly idegbeteg voltam, hogy leüvöltöttem anyám fejét a telefonba (majd telefont töltöttem, aztán felhívtam, és hat percben bocsánatot kértem), valamint elbőgtem magam a villamoson (sosem sírok nyilvánosan!!). Ekkorra prímán görcsben állt a nyakam és a hátam. Szóval nagyszerű hisztibe hergeltem bele magam. Szerencsére gyorsan túlleszek ezeken, most legalábbis így volt, és jó volt konstatálni, hogy öt ember szalad össze, hogy segítsen, ha felnyüszítek, hogy baj van. Panni, Kie, Réka, Endi, Manka, köszi!

Persze azért hazaérve még jól kibőgtem magam. A hiú dög, imád dramatizálni. No persze fájt.

Mindenesetre másnapra letisztult a döntés, úgyhogy reggel meg is írtam Leilának, hogy sajnálom, de már annyi idő telt el, hogy én nem tudom elképzelni, hogy találkozzam vele, hiába hiányzik.

Munka után hazavánszorogtam, majd ágyba bújtam, hogy én akkor most jól alszom egyet az esti kocsmázás előtt. Na persze a hülye madarak, meg kutyák, meg természet üvöltöttek be az ablakon, hogy "helló, tavasz van!" :), úgyhogy sok alvás nem lett a dologból, de azért marhajó érzés volt, hogy már lehet nyitott ablaknál sziesztázni.

Ellibegtem hát a pöttyös szoknyában az Ibolya felé, és persze percre pontosan odaértem, mint mindig. Nem bírom a fejembe verni, hogy egy nő akkor izgalmas, ha legalább 5 percet késik. Na, gondoltam, én egyedül be nem ülök, mint egy hülye, elsétáltam a Duna felé, közben hívott Panni, hogy hol vagyok, mert ő meg a Zsinagógánál, ami milyen szép. Elindultam elé, majd együtt beültünk az Ibolyába. Persze az exkollégák kb 40 perccel 8 után kezdtek el megjelenni, szóval leshetik, mikor megyek legközelebb időben valahova. Panni később lelépett, aztán 3 ser után én is, mert kevesen is voltunk, és azokkal sem lehetett jót beszélgetni, mert belehergelték magukat a munka témába, én meg nem szeretek arról beszélgetni péntek este, amivel heti 40 órában pénzt keresek. Zitával megbeszéltük a pasikat, aztán leléptem. Még bekapcsoltam a tv-t, mikor lefeküdtem, hát valami nagyon jó műsort kaptam el; Novák Peti vezette, a Rudolf Péterrel, a Kálloy-Molnár Péterrel, a Szabó Győzővel, meg tán a Pokorni Liával volt valami rögtönzős-szituációs játékos dolog, amin akkorákat röhögtem, mint egy ház. Persze lehet, hogy ehhez kellet a három ser, majd meg kéne nézni ezt józanul is. Tudja valaki, hogy mi ez a műsor? (Mert erről persze olyan csend van, nem úgy, mint a varázslós-urigelleresről, meg a Tereskovás fábrysóról (T.-t még mindig szeretem, de ez még vágatlanul is lapos volt, mit kell ezen felháborodni?))

Ma délután KisÁnál még jobban belecsaptunk a lecsóba, bár ez most sokkal jobban érdekelt, mint a múltkori téma; valahogy jobban érdekel a buddhizmus, mint a kereszténység. Néhol elvesztettem persze a fonalat, és akkor megijedek, hogy lehet, hogy kevés vagyok ehhez, aztán jön persze a hiúság, hogy milyen jó, hogy tanulok ilyesmiről, van egy kis kiválasztottság-feeling, irígység is, mert milyen jó KisÁnak, hogy ennyi mindent tud már, amit én csak most kezdek tanulni, és persze jó egy ilyen közösséghez tartozni, mert kedves, gondolkodó emberek ezek, akiket hajt egy közös cél. Egyre oldottabb a hangulat, ahogy szokunk össze, és ez is jó.

Közben persze már előre gyártom a problémát, hogy egy ideig biztos ellennék egy olyan pasival, akit nem érdekel az ilyesmi, de hosszú távon sajnos újabb szűrő született, mert nem tudok elképzelni olyan párkapcsolatot, amiben ezekről szó sem esik, és nem lehet ezekről együtt gondolkodni. Persze nem kell, hogy már birtokában legyen a másik ilyen fajta tudásnak, de legalább legyen nyitott rá.

No és korábban ígértem egy vallással kapcsolatos értekezést, mert gondoltam, hogy nekem milyen jó gondolataim vannak. Ez nem lesz, mert azóta rájöttem, hogy egy semmi vagyok még, aki ne értekezzen olyasmiről, amiről fingja sincs.

Miközben főtt a vacsora, megerőltettem magam, és elmosogattam, és persze a lefolyó továbbra sem folyik, ellenben elviselhetetlen bűzt böfög. Ezen elgondolkoztam. No most kérdés, hogy az én elfojtásaim jelennek meg abban, hogy szar a lefolyóm/ilyen lakásba költözem, vagy a lefolyó tovább erősíti az elfojtásaim? Mi az ok, és mi az okozat? Persze, közben rájössz, hogy a mai lecke az volt, hogy nincs lefolyó, nincs lakás sem, és én sem vagyok. Meg kanál sincs.

No megyek Kis buddhát nézni.

Elég kellemetlen kicsengése lett a tegnapi délutáni eseményeknek: a nagy gondolkodásba teljesen belehergelődtem, jó szar kedvem lett, magam is csodálkoztam, hogy mennyire hullafáradtan értem haza a munkából, aztán mire ágyba kerültem, a nyakam is durván görcsben állt. Ma reggel meg hátfájással ébredtem, pedig ugyanazt a párnát, matracot használtam, mint tegnap. Szóval a testem is megmutatta, amit tudtam is, mivel már igyekszem figyelni magam az ilyen szituációkban, hogy nagyon felzaklatott ez a dolog. Még NagyÁval megbeszélem ma a dolgokat (durva esténk lesz, van mit feldolgozni az elmúlt két hétből, de ha nem mennék ilyen hamar, akkor a tegnapi után biztos kérnék telelfonos segítséget, szóval a legjobbkor), de azt hiszem, már érzem a döntést. És jó szarul érzem magam tőle.
Erre most írt NagyÁ, hogy nem lesz ma mégsem. Ó, bakkerman, éreztem én, hogy egyedül kell ezt megoldanom.
És még a wiw sem megy, hogy megkérdezhessem a csajokat, hogy hajlandóak -e ma válságstábot ülni, most az én kedvemért. Remélem, mert olyan fura mostanában, azt veszem észre, hogy hallgató lettem, és én meg egyre kevesebb emberrel tudom megosztani a gondjaim. Persze amúgy sem akarnám marhasok emberrel megosztani, de az, aki elvárja, hogy meghallgassam, néha azt is megkérdezhetné, hogy velem mi van. Vagy túl önző vagyok? Lehet, hogy nem kellett volna egyedül maradnom tegnap este, hanem jobb lett volna kibeszélni valakivel. Kie hívott is, de mivel azt mondta, le tud mondani a tásaságomról, úgy döntöttem, inkább egy józan, pihenős este. Hát remek volt, mondhatom. Úgyhogy ma este inkább csinálok valamit. Akár még egy mozi is becsúszhatna.
De a holnap estét nagyon várom, úgy hiányoznak már a régi kollégák, nagyon jó lesz velük találkozni. Remélem sokan eljönnek. Én meg felveszem nekik az új pöttyös szoknyámat.

Nagyon megdöbbentő dolog történt velem ma, nem is tudok azóta sem napirendre térni felette: írt emailt a volt lakótársam, Leila, miszerint félretehetnénk már a durcizást, mert sokminden történt vele, amit szívesen elmesélne, meg amúgy is szokott rám gondolni. Hát ezt nem hittem volna. És hiába nincs már bennem düh vele szemben, de a helyét mégsem látom. Azt hiszem túl távol kerültünk már ennek a felélesztéséhez, hiába hiányzik. Lehet, hogy ennek nincs értelme? Mindenesetre ez a dolog azért megrengette a világot egy kicsit, mert ha nem vagyok rá mérges, akkor miért nem akarok vele találkozni? Ha nagyon paranoid akarok lenni, azt is el tudom képzelni, hogy nem véletlenül most jelentkezett, mikor most írtam róla a blogban nemrég. Lehet, hogy valaki elcincogta neki. Bár teljesen irreleváns, lévén ez egy nyilvános blog.
Hétfő éjjel szakítás törént Kie és Falmászó úr között, aminek nem örülünk, mert hiába nem szerettem Falmászó urat az elején, mostmár ez a legkevésbé sem állja meg a helyét, és olyan jó lett volna, ha Kie végre talál magának valakit, aki megérdemli őt. De még jó, hogy nem volt megcsalás, meg lebegtetés, meg hűtlen kezelés, csak a szerelem hiánya okozta a problémát, azt meg Kie is belátta, hogy ő sem akarna olyan pasival lenni, aki nem szereti szerelemmel, csak megalkuvásból van vele. Idealisták -e vagyunk? Igen. :(
Ennek "örömére" tegnap kisebb válságstábot ültünk a Pótkulcsban, ami nem is volt igazán méltó nevéhez, mert a válság ellenére Kie feloldódott, és elég jókedvű lett. Felbukkant Lujzi meg Réka is, és elég jót beszélgettünk. Összefutottam egy volt kolléganőmmel is, akivel eleinte nagyon nem bírtuk egymást, de mostmár nem így van, nagyon megörültünk egymásnak. Lehet, hogy lehetne kezdem kellene vele valamit, mint kapcsolat? Majd meglássuk.