shopgirlmeans

Lássuk csak, mi izgalmas történt mostanában. Pénteken a sajnálatos esemény estéjén először Nanába ugrottam be, ahol Andrással beszélgettem órákat, mert a csajok nem értek rá. De nem is baj, igazából nagyon hálás vagyok ezért a frissen alakuló Barátságért. Aztán felugrottam segíteni Panninak filmet forgatni, bár szerintem inkább csak hátráltattam őket, de talán nem bánták.

Szombaton munka után felkaptak anyámék, felmentünk végre a Filozófusok kertjébe (menjetek fel! http://hu.wikipedia.org/wiki/Wagner_N%C3%A1ndor), aztán ki Dunakeszi, próbáltunk shoppingolni, kevesebb sikerrel, egyre fáradtabban, végül haza, és egész este honfoglalóztunk, meg röhögtünk, meg limoncellóval + vilmos-vilmossal próbáltam kiütni magam több sikerrel.

Másnap anyám gondolt egyet, kijelentette, hogy apunak meg nekem is el kell terelnünk a gondolatainkat, irány Szilvásvárad, a kalandpark. Nosza, fel is kerekedtünk, úgy voltam vele, hogy én puhány városi leány biztos nem tudom megcsinálni, de hát vágjunk bele, legfeljebb elbukunk. Gyakorlatilag azon vettem észre magam, hogy hevederek vannak rajtam, meg bukósisak, és mindhárom pályára be vagyok fizetve, és mászok felfelé valami falon, növekvő halálfélelemmel. És képzeljétek, én puhány városi leány, simán végigcsináltam az egészet! Menjetek Ti is! (http://kalanderdo.uw.hu/) És nagyon kedves emberek, meg korrektek, szóval hajrá! (Egyébként Csillebércen is van, az állítólag még jobb pálya, de kevésbé korrektek meg kedvesek, majd beszámolok, ha megvolt.) És remekül elterelte a gondolataimat, miközben 6-8 méter magasan próbáltam átjutni egyik fáról a másikra mindenféle függő bigyókon keresztül, már mindjárt nem volt annyira fontos, hogy most én hülyeszemétribanc -e vagyok, vagy annyira azért nem. Persze tele vagyok zúzódással, de hatalmas élmény volt.

Hétfőn jól kitaláltam, hogy én munka után haza pihenni meg mosni, mert már nincs mit felvennem, de persze mikor felhívtam Kie-t, azért nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy mit csinál. Festő úrhoz készült. Felvetettem, mit szólna, ha csatlakoznék, nagy örömmel lecsapott az ajánlásra, szóval irány Festő úrhoz. Még sosem voltam nála, de nagyon tetszett a lakása. Lementünk a Nelsonba sörözni, tiszta Toszkána volt, odaköszönt neki minden harmadik ember kb, aztán visszamentünk hozzá, azzal az ürüggyel, hogy mi most segítünk a számítógéppel. És Toszkánából átértünk Párizsba, borozgattunk egy művészlakásban Edith Piafot hallgatva.

Hétfői hír volt, hogy Mankáék is szakítottak. :(

Kedden este moziba mentünk, hogy megnézzük Panniék új filmjét a Rövid, de keményt, előtte beültünk a Champions sörözőbe az Alsóerdősor utcába, ahol Endi bejelentette, hogy a nővéréék 7 év után szakítottak előző este. Na ott kezdtem nagyon pislogni már, hogy mi ez a szakítókór? :(

Utána vissza akartunk ülni a Championsba, de tele volt meccset néző férfiakkal, így inkább hazamentünk, mert új helyet már lusták voltunk keresni. Lujzi nálam aludt, dumáltunk még este egy jót. Aztán azt álmodtam, hogy Ruszina Szabolcs (röviddekemény főszereplő) liftesfiú volt, és összejöttem vele, majd felmentünk valami tetőteraszra, ahol csatlakoztunk a csajokhoz.

Szerdán már tényleg nem akartam kimozdulni, legalábbis reggel ezzel az elhatározással indultam neki a világnak, mivel előző este kiderült, hogy Gábor haverunkkal nem jön össze a sörözés, de persze megint áthúztam a saját számításaimat, de cseppet sem bánom. Történt ugyanis, hogy mostanában elég komoly addictja lettem a szakítóblognak a zindexen, ahol összeverődött egy elég komoly törzskommentelő közösség, akik szerda estére bulit szerveztek. Megkérdeztem, bárki mehet -e, nyitottan kedvesen mondták, hogy várnak, hát összeszedtem a bátorságom, rávettem Mankát is, és lementünk a Parázs presszóba. Nos kérem, ennyi szimpatikus, értelmes, helyes magamkorabeli embert rég nem láttam egy rakáson. Persze iszonyú sok volt az impulzus, szóval sok névre nem emlékszem, de megyek ma is. Az volt a furcsa érzésem, hogy többeknek nem voltam elsőre kifejezetten szimpi, de majd elmúlik. Remélem. Mert nekem nagyon tetszenek. Rengeteget röhögtem, és órákig nem jutott az eszembe, mit feledni akartam, szóval nagyon felszabadító volt.

Hazafelé a troliról leszállva még leszólitott egy néger csávó 5 percet kérvén az életemből, próbáltam kedvesen elhajtani, de végül kénytelen voltam elővenni az aduászt, miszerint, I'mreallysorry, butmyboyfriendiswaitingforme. Pedig már a múltkor, mikor legutóbb rámszálltak még télen a westbalkanban, már akkor elhatároztam, hogy még ilyen szituban sem fogok kamuzni, de most megint ez tűnt a legegyszerűbbnek. Aztán persze sajnáltam szegényt. De azért van bennük valami csodálatra méltó, hogy minden fikarcnyi esélyt meglovagolnak, és nem eresztenek. Bár természetesen túlzásba viszik, de legalább megvalósítják a nagy számok törvényét. (Azért egy icipici kezdeményezőkészséget tanulhatnának tőlük a magyar fiúk, ezt csak halkan jegyzem meg. Mert valahol a kettő között lenne az arany középút.)

Tegnap elmentem vasalni, közben ment a radiocafé kívánságműsor, tök jól elvoltam igazából. Közben felhívták a Tóth Bettit, aki épp most szült, és beszélgettek vele egy sort. Felemlegették a tavalyi rádióműsor maratont, amit Betti és Bella Levi hajtott végre a Millenárison. Mennyire jó volt, ott voltunk a végén, pezsgőt bontottak, sírtak, olyan aranyosak voltak, örülök, hogy része voltam ennek a közösségi élménynek. Mindig tök szimpi volt ez a csaj, és ahogy beszélt a lányáról, rámtört az érzés, hogy egyszer a távoli jövőben lehet, hogy mégiscsak lesz nekem majd egy gyerekem.
Utána lementünk Mankával a Holdudvarba, dumáltunk, sörözgettünk, csatlakoztak nagy örömömre húgomék, meg Manka haverjai, elég jól elvoltunk, énekeltünk is a zuhogó esőben a ponyva alatt. A mestereknek mesterével nem hatottuk meg a társaságot, de aztán belacsaptunk vasutas dalokba. Mankát el kell vinnem majd a kertipartikra, mert olyan dalokat tud, hogy gyönyörűség hallgatni. Ma meg Szoborparkba készültünk, de végül bedőlt a terv, kimegyek majd kicsit Kie-ékhez, aztán lemegyek a topikbuliba.
Eddig fel sem fogtam asszem a youtube jelentőségét, na ma estem örök szerelembe, mikor találtam néhány Krétakörös kincset:
Everything is all right: http://www.youtube.com/watch?v=ed6p1m4Kve0
Ég a város: http://www.youtube.com/watch?v=HzF32evCgvI
Feketeország: http://www.youtube.com/watch?v=nT-phMrozz4
Meg egyéb kincseket:
Ez a szám nagyon tetszik, olyan szomorkás, de mégis... http://www.youtube.com/watch?v=t2JYz8sGpZA
No és barom Kálmánchelyi, ugye-ugye (és Kapa ofkórsz, respect)? http://www.youtube.com/watch?v=DRPvQgS8C98 (remélem emese bb-s reklámjaiból sok nagyszerű alkotás készül majd még tőlük)