shopgirlmeans

Nagyon megdöbbentő dolog történt velem ma, nem is tudok azóta sem napirendre térni felette: írt emailt a volt lakótársam, Leila, miszerint félretehetnénk már a durcizást, mert sokminden történt vele, amit szívesen elmesélne, meg amúgy is szokott rám gondolni. Hát ezt nem hittem volna. És hiába nincs már bennem düh vele szemben, de a helyét mégsem látom. Azt hiszem túl távol kerültünk már ennek a felélesztéséhez, hiába hiányzik. Lehet, hogy ennek nincs értelme? Mindenesetre ez a dolog azért megrengette a világot egy kicsit, mert ha nem vagyok rá mérges, akkor miért nem akarok vele találkozni? Ha nagyon paranoid akarok lenni, azt is el tudom képzelni, hogy nem véletlenül most jelentkezett, mikor most írtam róla a blogban nemrég. Lehet, hogy valaki elcincogta neki. Bár teljesen irreleváns, lévén ez egy nyilvános blog.
Hétfő éjjel szakítás törént Kie és Falmászó úr között, aminek nem örülünk, mert hiába nem szerettem Falmászó urat az elején, mostmár ez a legkevésbé sem állja meg a helyét, és olyan jó lett volna, ha Kie végre talál magának valakit, aki megérdemli őt. De még jó, hogy nem volt megcsalás, meg lebegtetés, meg hűtlen kezelés, csak a szerelem hiánya okozta a problémát, azt meg Kie is belátta, hogy ő sem akarna olyan pasival lenni, aki nem szereti szerelemmel, csak megalkuvásból van vele. Idealisták -e vagyunk? Igen. :(
Ennek "örömére" tegnap kisebb válságstábot ültünk a Pótkulcsban, ami nem is volt igazán méltó nevéhez, mert a válság ellenére Kie feloldódott, és elég jókedvű lett. Felbukkant Lujzi meg Réka is, és elég jót beszélgettünk. Összefutottam egy volt kolléganőmmel is, akivel eleinte nagyon nem bírtuk egymást, de mostmár nem így van, nagyon megörültünk egymásnak. Lehet, hogy lehetne kezdem kellene vele valamit, mint kapcsolat? Majd meglássuk.