Krétakör update: Két nappal a krétakör-koncertes bejegyzés után elkaptam egy Volt-híradóban egy Péterfy Bori riportot, aki azt mondta, hogy ők szeretnék a zenekart tovább csinálni, pl. ősszel biztos lesz promóciós turné a lemez megjelenésével kapcsolatban, szóval meg lehet nyugodni, kedves rajongótársak.

Szombaton megvolt az utolsó spanyol, búcsút vettünk egymástól a lányokkal. Utána átjött Kie és Endi, megnéztük a Sötétkékmajdnemfeketét, nassoltunk. Megint nagyon tetszett ez a film, annyira szeretem a spanyolokban, hogy olyan érkékenyen és őszintén tudnak bizonyos témákhoz hozzányúlni. És a zenéje is gyönyörű.
http://www.youtube.com/watch?v=XERzdtk-FY0 (És nem mellesleg, majdnem mindent pontosan értettem, még azt is, hogy adott mondatban miért indokolt a subjuntivo, meg ilyenek, szóval nem hiába keltem szombat reggelenként olyan korán.)

Utána elmentünk megnézni Panniék új előadását megnézni, a Világbölcsét, mely cigány népmeséken alapul, és nagyon jól szórakoztunk. Panni egész egyszerűen zseniális volt az 1000 éves (pszicopata) világbölcse szerepében. Utána a Lánchíd sörözőben és környékén töltöttük az estét. Kimentünk közben Kievel megnézni Palya Beát a hídünnepre, ahol Lujzit is összeszedtük, de a koncert szarul volt hangosítva, és tömeg is volt, tehát hamar visszatértünk a többiekhez a Lánchídba, ahol ekkorra már gyakorlatilag szabad szék sem volt. Majd a tárulsulat dalolni is kezdett, onnantól kezdve inkább az utcán álldogáltam az italommal, és a tulajjal, vagy Kiével beszélgettem. Aztán éjfél után hazaindultunk, és másnap egész nap punnyadtam.
Hétfőn a kópé teraszra indultunk a régi pajtikkal, de épp elkezdett ömleni addigra az eső, szóval az Aloéban kötöttünk ki.

Szerdán Manka egyik barátnőjénél voltunk vacsorán négyesben, csütörtökön a Városligetben kószáltunk a családdal.

Nem igazodnak el mostanában rajtam az emberek, azt hiszem. Megnyugtatom őket: én se magamon. Már ha ez megnyugtató...

Jaésnopersze Simon Pegg, meg Hugh Jackman.

És képtelen vagyok megérteni, hogy nem találni a googleearth-ön a Nagy Falat. Eddig mindent megtaláltam. Mindig.

Kora reggel leönöttem magam kávéval, majd órákon keresztül béna céges reklámpólóban üldögéltem, míg száradt az ingem.

Majd rájöttem, hogy borzasztó hibát vétettem, ugyanis a múltkori szívem csücske rovatból tökéletesen érthetetlen módon kihagytam Christian Bale-t. Pedig ő dobogós. Lemaradt Alan Rickman is, Gary Oldman is, Steve Zahn is. No meg Matthieu Kassovitz, Heino Ferch (a bajor brúszvillisz), Ulrich Mühe (a sajnos korán elhunyt német kevinszpéci), Gael Garcia Bernal, Jason Lee, Charlotte Gainsbourg, Paz Vega, az eredeti Kevin Spacey, Daniel Auteuil, Rachel Griffits, Sergi López.

Amúgy egész nap a tegnap felfedezett Khívától keletre blogot olvastam egyre növekvő lelkesedéssel, már amikor épp nem fulladtam a munkába.

Japánt kihagytam a korábbi bejegyzésből, félig-meddig tudatosan, de ez az összeállítás kedvet csinált, úgyhogy majd egyszer oda is: http://kk.blog.hu/2008/06/30/erdekes_adatok_japanrol
Igazából jobban megnézve az egész blog nagyon jó: http://kk.blog.hu/2007/07/02/legek

A legutóbbi poszt talán szomorkásnak tűnhetett, pedig annyira nem szántam annak, sőt. (míg igazán le voltam törve, inkább nem is írtam). Szóval már javulóban a helyzet, de azért köszönöm a biztató jellegű reakciókat.

Voltunk szombaton a Krétakör koncertjén a Millenárison, mely egészen megdöbbentő módon 3 órán keresztül tartott. Nehéz volt a szívem, mert nem tudtam, az utolsót látom -e, vajon a színtársulat átalakulása lesz -e hatással a zenekarra is. Remélem nem. Érdekes, gondolkoztam közben, és arra jutottam, 10-12 alkalomnál többször biztosan nem találkoztam a Krétakörrel, és ebben minden koncert is benne van, és mégis annyira a szívemhez nőttek ezek az emberek. Mi az a varázs, ami miatt ilyen hatással tudnak lenni az emberekre? Előtte-utána Marximban alapoztunk-levezettünk Rékával, Kiével, meg az Új-Zélandról pár hónapja hazatért Péterrel.

Vasárnap vasalni voltam, hogy legyen miből bulizni este, de amilyen szerencsém volt, végül mindenki lemondta a Péterfy Bori koncertet, úgyhogy rögtön meg is spóroltam a frissen megszerzett bankókat, és elkezdtem selejtezni meg rendet rakni a szekrényekben. Azt hiszem, túlzottan ragaszkodom a tárgyakhoz, erről le kéne szokni. Rengeteg cuccot dobtam ki, de még is maradt elég. Hihetetlen mennyiségű prospektust, brosúrát, freecardot őrizgettem (és akkor még nem is említettem az összes mozijegyet, mióta moziba járok), pedig ugye tavaly költöztem, és emlékeim szerint akkor is hetekig selejteztem.
Tegnap végre befizettem a csekkeket, meg voltam dvd-t vásárolni, végre a polcon a Szaturnusz gyűrűjében, és a Sötétkékmajdnemfekete, meg egy meglepi Lujzinak, de sajnos az Álom tudományát nem sikerült magamévá tenni, mert elfogyott. Remélem, máshol még lesz.
Utána még elrohantam könyvtárba is, mert nyárra bezár, mindezt ebben a remek fülledt időben, de végre elintéztem a dolgokat, szóval hasznosnak éreztem magam.
Este pedig megkóstoltuk a lányokkal a Kópé teraszt, a Skála teraszán. A nyugatinál, a forgóóránál lévő hátsó csigalépcsőn közelíthető meg. Jópofa hely, és már 390-től kapható ser (Soproni). Egyszer mindenképpen ajánlom végigülni ott az estét, és fentről szemlélni a világot, meg a naplementét, meg a szemközti pályaudvart.
Sajnos jellemző tendencia, hogy ha valamilyen terméket nagyon szeretek, akkor annak megszüntetik a fogalmazását. Az első ilyen huszárvágás a kedvenc parfümöm eltűnése volt (Lilian Barony), aztán a zöld fanta, amiért megvesztem. (most megint láttam, de az nem lime-os, hanem zöldalmás :(), aztán a második kedvenc parfümömet is kivonták a forgalomból, az orfilame Sea-jét, majd később azt az árnyalatot, amivel festettem a hajam évekig, valamint a sárgadinnyés burger king shake-et.

Örömmel töltötte el a szívem hirtelen:
-a nyugati aluljáróban tegnap este a hittérítők helyén a poharakon zenélő bácsi épp elkezdett egy számot, messzire kísért a vidám dallam.
-ma reggelre kibújt az első két hajnalka az ablakomban.
-éneklő utcaseprő bácsi a Margit körúton munkába menet.

Megjelent pár új jelenet a Hellboy 2.-ből, amit nagyon várok, hát ígéretesek: http://www.collider.com/entertainment/news/article.asp/aid/8352/tcid/1http://www.collider.com/entertainment/news/article.asp/aid/8352/tcid/1/pg/2 ("You woke up the baby!" muhhahaha. Ez a film cool)
Ezen kívül remegve várom még a Tropic Thundert (http://movies.yahoo.com/movie/1809912814/video/7004235), a Be kind rewind-ot (http://movies.yahoo.com/movie/1809761737/video), az új Batmant (http://movies.yahoo.com/feature/thedarkknight.html?showVideo=1), a Vakságot (http://movies.yahoo.com/movie/1809916711/trailer).

Több, mint másfél év után szombaton lesz az utolsó spanyolórám. Legalábbis egyelőre. Hihetetlen élmény lesz a kétnapos hétvégék sora! Azért kicsit sajnálom, de már anyagilag sem engedhetem meg magamnak igazán, és már nem okoz akkora örömöt, és a csoportban is egyre több a vita és a széthúzás. Azt tervezzük, hogy hármasban elmegyünk angoltanárhoz Kiével és Endivel.

Rég nem írtam. Közben depresszióztam, talajvesztettem, összevesztem, helytelenül viselkedtem, kétségbeestem, spleeneltem, disszidálni vágytam, próbáltam visszatalálni az életemben, próbáltam összeszedni magam, próbáltam jobb ember lenni, próbáltam újra érezni az élet apró örömeinek ízét, próbáltam célt találni, terveket gyártani, ihletet találni.

Voltam Erik Sumón, ami nagyon jó volt, Duna karneválon hallottam a Nomadát, és a Csík elejét, de rögtön rájöttem, hogy nekem ez túlzottan népzenei, hallottunk Hídünnepen Budapest Bárt, de átverés volt, mert nem voltak ott, akik igazából éneklik a dalokat az albumon.

Volt kertiparti Kieéknél. Voltunk a csajokkal többször a Cinemában a Corvinnál, a Terv presszóban, az Aloéban, a Tűzraktérben (Szimpla kiskert helyén), beszélgettünk. Voltunk Besh o droM-on a zp-ben, meglepve állapítottam meg, hogy már ez sem ragad eléggé magával. Vagy lehet, hogy csak időszakos. És Barcza Gergő visszatért Indiából, ellenben lefogyott és megöregedett, szóval már ő sem az igazi. És új énekesnőjük is van, aki véletlenül sem illik a Szalóky Ági, Mitsoura Mónika által megkezdett sorba.

Készülünk a hétvégén asszisztálni a Krétakör végvonaglásához, ami miatt borzasztó szomorú vagyok, de remélem, hogy a végeredmény csak még jobb lesz nekünk, nézőknek.

Nos, érdekelne, hogy másra is rájön néha, hogy annyira besokall ettől az élhetetlen országtól, hogy menne? Mindegy, hogy önkéntesnek Afrikába, gyümölcsöt szedni Új-Zélandra, olajbogyót szedni Toszkánába, vagy felszolgálni a Costa del Solra? Vagy csak nekem? Mert rám rohamszerűen rámtör évente 3-4 alkalommal, épp most lábalok ki egy ilyen rohamból, csak nem tudom, jó -e, hogy hagyom elmúlni, vagy követnem kéne?

Ilyen rohamok alkalmával persze elhalványul, hogy milyen borzasztó honvágyam volt, amikor Szicilíában au-pairkedtem 2 hónapot, illetve elkezdem észérvekkel megmagyarázni a negatívumait.

Szeretnék utazni, illetve nem is az a lényeg, hanem szeretném kipróbálni, hogy milyen máshol élni egy ideig. És sok ilyen máshol van. Ahová vágyom. És ha elmegyek oda két-három hétre, akkor nem tudok igazán belekóstolni abba, hogy milyen ott élni. Mert annyi idő alatt csak turista lehetsz. Maximum coachsurfinggel utazva tudom elképzelni, hogy igazán össze lehet barátkozni a helyi erőkkel, de ahhoz meg nekem is bérbe kéne adni a kanapém. Ahhoz meg már tán túl kényelmes vagyok.

A másholok, ahol szívesen megkóstolnám az életet: Toszkána (Cortona), Róma, Positano, Velence (illetve gyakorlatilag egész Olaszország), Barcelona, Formentera, Madrid, Costa Del Sol (illetve gyakorlatilag egész Spanyolország), Zadar, Párizs, London, New York, Írország, Berlin, Freiburg, Lisszabon, Mexikó, Kanada, Alaszka, Ausztrália, Új-Zéland.

Most az találtam ki, hogy összeírom, hogy miért szeretek itt élni, mi az ami borzasztóan hiányozna:

A barátaim, a családom, a haverjaim.

Hogy bármikor találok valakit, akivel szívesen iszom egy sört és dumálok egy jót.

Mivel fenemód lokálpatrióta vagyok, az ismerős helyek, szagok.

A pezsgő kulturális élet.

Az, hogy a lakásomból 20 percen belül 4 artmozit, és 3 multiplexet elérek. Meg az Odeon tékát.

A lakásom, nehezen elért függetlenségem, kényelmem.

A cd-im, dvd-im, könyveim, mert nyilván nem tudnék mindent elvinni.

A nyelv, az egyedülálló magyar humor, a félszavakból is értjük egymást érzés.

Újra rákattantam mostanában a sorozatnézésre, jelentem. Megnéztem a Spangli második évadát, na az nagyon bejött, meg a Kaliforgiát is szeretem másodszorra is, viszont a Sírhantot képtelen vagyok nézni szinkronnal, gyenge az új Hősök is, és borzasztóan irritáló az Édes, drága titkaink, és a Hatodik kapocs is. No meg Doktor Addison! Vááááááá. A hátamon futkározik a hideg a szinkronjától, pedig amúgy lehet, hogy élvezhető lenne. Bár nem hiszem. Az Office amcsi verziója viszont egy fokkal elviselhetőbbnek tűnik, mint az inglish, bár nem szabadna ilyet mondani, mert az inglishből csak az első részt tudtam leerőltetni a torkomon. Kéne neki adni még egy esélyt?

Szeretném a Róma második évadát, a Dexter második évadát (http://addict.blog.hu/2008/06/25/levagott_emberi_kez_a_hutopultban), a Kaliforgia második évadát, a My name is Earlt, a Spangli harmadik évadát, megkóstolnám a Színfalak mögöttet, a Swingtownt, (http://www.sorozatjunkie.hu/2008/03/24/pilot-mustra-swingtown-1x00/) a Hármastársakat, a Ments meg-et, a Tudorokat, a Pushing daisies-t.

Szeretném a polcomra az összes Simlis és a szendét, Miért éppen Alaszkát, Ally Mcbealt, Maffiózókat, Váratlan utazást, Jóbarátokat.

Megismerkedtem a Közelmúltban Tegan & Sarah-val, persze csak a zenéjükkel, valamint megszereztem a She& Him első albumát, mely Zooey Deschanel bandája, és az est.hu két héttel később írt róla kritikát. :) Valamint kóstolgatom a Ting Things-et.

Sajnálom, nem olyan országban élek, ahol van tenger.

Egyszer megpróbálnám végigcsinálni Szent Jakab útját.

Szeretnék delfinekkel úszni.

Szeretném látni a Tisza virágzását.

Szeretnék eljutni Neuschwansteinbe, Freiburgba, a Warner Brothers filmgyárba.

Szeretnék többet lovagolni, többet olvasni.

Szeretném látni a sarki fényt.

Holnap erre készülök, megnézem magamnak, mert ez a szám elmondhatatlan érzéseket kelt bennem: http://videa.hu/videok/zene/quimby-most-mulik-csik-zenek-blues-enek-nepzene-rLCEtUo5Wn5x9WcQ

Sok hűhó semmiért

http://www.youtube.com/watch?v=PIACPr5XEQM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=2AlFkbElh44&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=1KrXVvRlAIU
http://www.youtube.com/watch?v=AzNQTJgRioM&feature=related

Meghatározza az életem egy ideje: http://www.youtube.com/watch?v=acVXmeRxMQY
http://www.youtube.com/watch?v=yyapY97ugNk
http://www.youtube.com/watch?v=GEQpipS_qfc
http://www.youtube.com/watch?v=dw0S0ugkhgY

Az egyik legjobb filmes táncjelenet: http://www.youtube.com/watch?v=YKsH1cPNhDw
És egy másik: http://www.youtube.com/watch?v=eqsswEJghTE

Annie Lennox kibaszott zseniális: http://www.youtube.com/watch?v=3GBn-BpkNsA
És Carmen Consoli is: http://www.youtube.com/watch?v=5OTTPes1dgc

Másfél éves rajongás: http://www.youtube.com/watch?v=_EZrsTyzj3A

Tiniként megérintett MTV-t nézve: http://www.youtube.com/watch?v=fflKkXBhlBI
http://www.youtube.com/watch?v=-G_vHicuKOs
http://www.youtube.com/watch?v=9GNhdQRbXhc
Égő, de ezt is szerettem: http://www.youtube.com/watch?v=xcmBaRAj7FU

Muszáj

Na erre muszáj, nagyon várom!

Június 26-27-én vetítést tartunk a Krétakör filmjeiből. A program 16-18 óráig tart mindkét napon a Millernáris Teátrumban, az eseményre a belépés ingyenes!
Június 28. 17 órától, Millenáris Park, Szabadtéri Színpad: Krétakörmenet záróbuli
A Krétakör Színésztánczenekar koncertje és meglepetés programok várják az érdeklődőket.
A belépés ingyenes!

Nagy kedvenc: http://www.youtube.com/watch?v=sMZwZiU0kKs
Sok olyan színész van, akit fiatalabb koromban nem szerettem, Christopher Walken is közéjük tartozik, mostmár persze nagyon szeretem. Ilyen volt Rudolf Péter, Gálffi László, stb. Majd ha a többiek eszembe jutnak, frissítem a bejegyzést.
Vannak persze állócsillagoknak is helye szívemben, ilyen például a már említett Robert Downey Jr., Martin Freeman, Billy Nighy, Marisa Tomei.
Nagyon szeretnék ennek a depressziós időszaknak a végére érni, és legfőképp elmenni holnap Erik Sumóra.

Elég a depresszióból, az apátiából, az antiszocialitásból, a betegségből. Kapok még másfél napot, mert erre ki kell menni: http://www.youtube.com/watch?v=JSH330_G1Lg

Hétfőn már elég szarul voltam, de reméltem, jobb lesz. Estére meg volt beszélve a találkozó a régi barátokkal a Jégkertbe. Le is mentem munka után, befutott Kie, majd EsVé, majd PéGé az új (elbűvölő) barátnőjével, végül Lujzi. Elég jól éreztük magunkat, bár a végére egy kicsit többet ittam a kelleténél. Mindenesetre a Jégkertet nem tudjuk tiszta szívvel ajánlani. Az viszont felmerült, hogy minden hónap első hétfőjén összejövünk, mert ha nem csinálunk valami hagyományt, akkor képesek vagyunk egy évig sem találkozni.

Kedden még végigdolgoztam a napot egyre szarabb állapotban, aztán még kénytelen is voltam a Jászairól hazavánszorogni gyalog, mert baleset miatt nem jártak a trolik. Ma reggelre annyira szarul lettem, hogy képtelen voltam bemenni dolgozni. Próbáltam tartani magam, mert én vagyok a harmadik, aki betegszabin van, egy kolléga meg egyéb szabin, szóval most hárman végzik 7 ember munkáját. De mivel még ülve is szédülök, azt hiszem, végülis jobban jártak, mert lehet, hogy több kárt csinálnék, mint hasznot. Szóval most itthon betegeskedem, forró leveskével meg Sírhant művekkel kúrálom magam.

Komolyan azt gondolom, hogy ez a világ legeslegjobb sorozata. Nagyon szeretem. Tavaly télen nagy bánatomban egy hónapig csak ezt néztem, és ez hozott ki a depiből. Mondjuk azt képtelen vagyok felfogni, hogy Peter Krause, aki ebben annyira hiteles, tökéletes, hogy lehet, hogy minden másban, amiben láttam, ennek épp az ellenkezője? Akkor már Michael C. Hall mennyivel jobb már, ő a Dexterben is tökéletes, és mennyire más?! Rachel Griffith-t pedig egyszerűen imádom. Bármit csinál, az arannyá válik. Na vissza is bújok az ágyba, és nézem tovább. Remélem, azért vasárnapra meggyógyulok, mert az Erik Sumót nagyon nem szeretném kihagyni.

Hétfőn brokernetes tanácsadáson voltam egy haverom kedvéért, mint előre is sejtettem, tök fölöslegesen. Ha már ott voltam viszont, kitaláltam, hogy eszek legalább egy fagyit a város egyik legjobb cukijában, fel is sétáltam a Kolosy térről, messzebb volt, mint emlékeztem, és nem zárva? Kedden hívtam anyámat, hogy mizu, mire közölte, hogy ott vannak 5 percre a munkahelyemtől egy régi barátnőjével, hát kimentem velük kávézni, remek frappét ittam a munkahelyemtől két percre emlékeim szerint 250 ft-ért. Munka után kimentem az Orczy kertbe csatlakoztam Endihez, Kiehez, és Kie egy barátnőjéhez, majd két sör után átmentünk Kievel a Holdudvarba egy barátnőjének munkahelyi búcsúpartyjára. Szerdán filóztam egész nap, mi legyen, menjek haza, aztán parázsba, vagy maradjak otthon, aztán megoldódott a problémám , mert hívott András, hogy Nanában lesznek, hát úgy döntöttem, akkor inkább vele talákozom. Eleinte ott volt Kie is, aztán ketten maradtunk, jót beszélgettünk.

Pénteken Mankával találkoztunk munka után, és lementünk a Szomory Dezső térre, a belvárosi fesztiválra, de éppen pakolásztak, szóval gyorsan lementünk a Gödörbe, és jól be is punnyadtunk, de később mégiscsak vissza, és meghallgattunk a Soul What végét, remek volt, azt hiszem, kezdek beleöregedni a jazzbe. Aztán Manka el Andival Borfesztiválra, én meg át a Szabadság térre Erik Sumora. Sikerült anyuékat is becsábítanom, közöltem is velük, hogy milyen büszke vagyok rájuk, hogy el lehet velük menni ilyen helyekre. A zene meglepően jó volt. Sejtettem én ezt, hogy ez jó, de azt nem, hogy ennyire. Szóval jövő vasárnap ott a helyem a zp-ben repetázni. Koncert után át parázsba, aztán viszonylag hamar haza, mert már szédültem a fáradtságtól, meg valamiért nem tudtam most annyira ellazulni, még a Beugró végét is elkaptam.

Szombat reggel megint küzdöttem magammal egy jót, hogy megyek -e spanyolra, vagy nem, de aztán szerencsére sikerült rávenni magam; ketten voltunk a hatból.

Utána kóvályogtam a városban, vettem egy dvd-t, befizettem a csekkeket, aztán felmentem KisÁhoz. Úgy volt, hogy megyünk este Quimbyre Mankával, utána meg Laci haveromékhoz házibuliba Kievel, de végül mindkét programot lemondtam, mert KisÁnál is elhúzódtak a dolgok, és most nagyon fontos volt, hogy ott legyek, meg utána még leültünk két sörre Pannival a Cinema caféba a Corvinhoz, és végre beszélgettünk egy jót. Réka hívott még, hogy hol vagyunk, de már nem vártuk meg, elindultunk haza. Este még megnéztem a Mások életét, ami másodszorra is nagyon tetszett, aztán elájultam a fáradtságtól, bár a szomszéd kutyája megpróbált ebben megakadályozni, de nem sikerült.

Ma végre rávettem magam, hogy hazamenjek anyuékhoz, úgyhogy kb 11.10-kor kimásztam az ágyból, és 20-kor már kint is voltam az ajtón.

Nem volt most otthon sem annyira jó, azt hiszem, kicsit depre vagyok 1-2 napja, nehezen viseltem a családot. És holnap megint hétfő, a fene egye meg. Jó lesz már, ha vége lesz a spanyolnak, és végre kialhatom magam kicsit többször, mert nagyon mókuskeréknek érzem most az életem. Lassítok is most egy kicsit. Bár lehet, hogy csak a depi beszél belőlem. Na megyek, inkább kiolvasom a Vakságot, mert az sem tesz jót a lelkiállapotomnak.

Répatorta van

A répatorta pedig, Hölgyek, Urak, közkívánatra:

Tészta hozzávalók:

4 dl cukor

3 dl olaj

4 tojás

4 dl liszt

2 kvskanál szódabikarbóna

1-2 kvskanál só

2 kvskanál fűszer (fahéj-szegfűszeg-gyömbér) (ebből szerintem mindig sokkal többet teszek)

6 dl reszelt répa

2 dl dió

Nos.

1. a tojásokat felverem

2. olajat+ cukrot (kristály, felesleges a por) összekeverem, majd a tojáshoz öntöm, elkeverem

3. összekeverem a lisztet a fűszerekkel, sóval, szódabikarbónával, majd az egészet bele kéne szitálni az előző keverékbe (én nem szoktam szitálni, csak apránként belekanalazom)

4. hozzá a darált dió fele, és a répa, a dió másik felét a tetéjére pakolom (ja, és dupla adag diót szoktam használni Lujzi tanácsára. Konyakba áztatott mazsolával szoktam még feldobni.)

5. én teflontepsiben szoktam sütni minden kikenés vagy papír nélkül, újabban két adagban sütöm meg ezt a mennyiséget normál méretű kerek tepsiben, de ha nagy, lapos, akkor egybe is belemehet. Kb. másfél-kétszeresére nő a magassága. (Állítólag 180 fokon kell sütni, és még az ősrégi gázrezsómmal nem tudtam elrontani)

A krém:

25 dkg natúr vajkrém (sokan a Philadelphiára esküsznek a neten, hát nem tudom, én mindig a legolcsóbbat veszem)

10 dkg vaj

1 csom vaniliás cukor

kb. 15 bkg porcukor (csak 10 dkg körül szoktam, ízlés szerint)

1 citrom héja+ leve

1. nagyon egyszerű: a vajat kikeverem a porcukorral, amennyire tudom, mad bele a citr héja, majd leve, végül a vajkrém, kikeverem, belekenem a kihűlt kettévágott sütibe, bőven, mert beszívja, legjobb íz-állag eléréséhez egy napot állni hagyom, de frissen is finom.

Újabb címszavas következik: szerdán NagyÁ, aztán lementem Nanába, Andráshoz, haverjához és Kie-hez csatalkozva, majd később befutott Endi és Panni is, a fiúk pedig elvonultak BL döntőt nézni. Pannival elkezdtünk dumálni, amiből egy elég parázs vita kerekedett. Nem örültem, de nem jutottunk egyről a kettőre, szóval leléptem. Hazafelé még írtam neki egy sms-t, amire válaszolt is, hogy minden rendben.
Pétneken a szokásos szakítós parázsláson vettem részt. Most nem voltunk olyan nagyon sokan, és a törzstagok közül is többen hiányoztak, de mindemellet természetesen újabb remek estén vagyunk túl. Összefutottam közben Brigivel, régi kedves barátnőmmel, de persze nem hozzánk jöttek, hanem valami céges partyra.
Szombaton spanyol, majd egy kis vasalás, aztán haza, este pedig alapoztunk kicsit Kievel, Pannival meg Rékával a Cinema caféban a Corvinnál (megint összefutottunk Brigivel, lol), majd át ZP-be Kaukázusra, ami nekem személy szerint csalódás volt, csak a Szalai Évától voltam elragadtatva, a többi szám nem pörgetett fel, de lehet, hogy velem volt a baj. Utána még táncikáltunk kicsit, aztán hamar leléptem, mert Laci haverom egy barátnőjével kocsival jött, és hazáig hoztak. Aztán ennyi is volt a hét. Ma még eltekertem vasalni törülközővel a nyakamban (végre egyszer nem maradtam le!:)), aztán haza, tervezgettük Lujzival, hogy csinálunk még valamit, de befáradtam, bepunnyadtam, szóval már nem lesz semmi jó eséllyel.

Ja, meg miért nem enged anonimoknak kommentelni, mikor megnéztem, hogy igenis be van pöttyözve a beállítási oldalon ez a verzió?

Tegnap este végül csak sikerült társaságot szereznem, nem is nehezen, Pannihoz és Endihez csatlakoztam a Caesar-ba, ott volt velük a kedvenc magar rendezőm is, valamint sikerült végre megismerni Ildi barátnőjüket, akiről már ezerszer hallottam, össze is futtottunk párszor, de sosem lettünk rendesen bemutatva egymásnak. Most órákig beszélgettünk, nagyon szimpatikus. Befutott később Endi unokatesója, minek következtében egész este ingyen ittunk, mert önhatalmúlag magához ragadta a rendelés és a fizetés jogát. Egyre többször tűröm el, hogy valaki fizessen helyettem. Ez vajon a nőiesedésnek tudható be? Részben biztosan, mert ennek ugye az is része lenne, hogy ne harcoljak mindig, mindenkivel körömszakadtáig. Ha tényleg ezt akarják?!

Mostmár megtaníthatna valaki, hogy hogyan kell statgépet applikálni a blogomra, mert egyre jobban érdekel, hányan, honnan jönnek ide.

Ja, és ma meg összeszedtem a bátorságomat, és nyilvánossabbá tettem a blogom. Ugyan wiwen még nincs a profilomban (az kéne még), ellenben ezzel kommentelek, szóval kíváncsi leszek, többen tévednek -e majd ide. Nagy lépés volt ez nekem. De hát ha webkettes csajszi akartam lenni?! Előre is köszöntök mindenkit, aki megtisztel figyelmével!

Címszavakban: Pénteken parázslottam, megint nagyon jó volt, már nagyon sokan vagyunk, és ez jó. Szombaton spanyol, elég készen, délután sörfesztivál a Károly krt-on, jó volt, békebeli majális hangulat vicces zenei aláfestéssel (Kievel és Endivel), utána nagyszerű Intimterror koncert a Filterben, beszélgettem Sanyival -akivel keringőztem a szalagavatón-, meginvitálttam magam a szokásos sörözéseikre a gimis fiú osztálytársakkal, (kíváncsi leszek, mi lesz belőle, ahány ilyen ígéretet én már kaptam), csatlakozott Réka is. Vasárnap összcsaládi banzáj a nagyszülőknél, aztán laza tonikozás a Corvinnál a szokásos sörözőben. Ma meg hétfő.

Intim terror yeahhhhh: http://www.intimterror.hu/

Sunshine-nak (fel a fejjel!): http://www.youtube.com/watch?v=TMHTfBSVDrc

M. V. Zsófinak, a régi szép idők emlékére (valamikor nosztalgiázhatnánk egyet): http://www.deezer.com/track/3520

Most láttam denevéreket a kertben! :D Imádom, hogy ilyen természetközeli helyen lakom a város közepén. Hát ki nem szarja le a halott bojlert?

Arra az elhatározásra jutottam kedden, hogy úgy fogom magam megóvni a kísértéstől, hogy minden este elmenjek valahova, hogy ha engem nem hív valaki napközben, hogy találkozzam vele, akkor én sem hívok senkit. Nem is hívott senki, szóval sajnos bejött a terv, így kissé csalódottan hazakullogtam munka után.

Viszont szerdán Manka már délelőtt felvetette néhány sör lehetőségét, így munka után lecsüccsentünk a Piccolo sörözőbe a Pozsonyi útra, kibeszéltük a pasikat, a nőket, az életet, szóval remekül voltunk, majd lenézett hozzánk Kie flamenco előtt, aki épp munkalehetőségek között próbált dönteni. Meghallgatta a tanácsainkat, de csak sikerült megerősíteni abban, amit már magától is kitalált. Mindenesetre nagyon drukkolok neki, hogy találjon valami magának valót, ami mellett marad ideje ránk is, meg művtörizni is. Kie elrohant flamencóra, engem meg rávett Manka, hogy menjünk föl hozzá, mert hozott nekem szlovák sereket Kassáról. Úgyhogy felugrottam hozzá, ott folytattuk a sörözést, egy haverja is csatlakozott hozzánk, megnéztük a Dr. House-t, főztünk, röhögtünk, csak így öregesen.

Ma megint itthon el kellett volna menni vasalni, mert gőzöm sincs, mikor szorítok rá időt, de inkább hazajöttem, hogy majd takarítok, meg spanyolházit írok. Na persze. :)

Mai drágakő: http://www.angryalien.com/

Hétfő délután hívott Endi, hogy mit csinálok. Mivel elég kétségbeesettnek tűnt a hangja, mondtam, hogy azt, amit akar, szóval egy óra múlva már a Kávés Katicában ültünk. Szegény eléggé ki volt akadva a családja miatt, de lassan lenyugodott, és mivel senki nem hívott, hogy sos Besh o droM koncertre akarna velem jönni, nem volt akadálya, hogy csatlakozzunk Pannihoz és a bátyjához a Suszterinasba. (Útközben viccesek voltunk, mert zenéket hallgattunk összekarolva az mp3 lejátszómról, mint két tini.) Később csatlakozott hozzánk Kie, és az Új-Zélandról frissen haztért Péter, akit kb. egy éve nem láttam, meg is lepődött, mikor nem szomjasan a nyakába ugrottam, mert nem volt felhőtlen a viszonyunk.
(Meguntam, hogy senki nem tanít meg zenét letölteni, meg senkinek nincsenek olyan zenéi, amikre vágyom, úgyhogy eldurrant az agyam vasárnap, és beregisztráltam egy mp3 vásárlós oldalra, töltöttem rá pénzt, azóta meg tobzódom a jobbnál jobb zenékben, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett az oldal kínálatával, de majd keresek másikat, ha itt elfogy a creditem. De azért határtalan örömmel tud eltölteni egy-egy régóta vágyott szám birtoklása, mint a Nice weather for ducks, néhány Moloko, Thicke, Natasha Bedingfield, Darkness, Feist, Noir Desir, Nina Simone, Sandi Thom, KT Tunstall, Amy Macdonald, Juno filmzene, stb. Most tehát tobzódom a jobbnál jobb zenékben. És érdekes, azt hittem, rokker vagyok (bár igazán táncolni mindig is inkább drum n bass jellegű zenékre szerettem), de egyre jobban bejönnek a jobbfajta elektromos zenék is, mint Roísin Murphy, Oakenfold, még az új Madonna is.)
Úgy elmennék már táncolni, mondjuk egyszer hajnalig a Zp-be, de ki bírja azt pénztárcával? Meg partnerem sincs hozzá. Húgomék is (mert ha minden igaz, kibékültünk), ahelyett hogy bulizni járnának velem, most, hogy ilyen közel laknak, vizsgára tanulnak, hamarosan meg elmennek Görögországba.
Belevetettem magam a közelmúltban a blogok és fórumok világába, találtam is jónéhányat, ami megfogott, meg ugye innen jött az új társaság is, akik nagyon kellettek már. No de elkeserítő tendenciákkal is találkoztam, amin már nem dühöngök, csak elszomorít. Arról már nem is cikkeznék sokáig, hogy mennyire gyorsan felejt mindenki helyesen írni. Rendszeres az igekötő különírása például. Már néha komolyan elgondolkozom, hogy helyesen írom -e, mert annyira általános lett. De igen.
Másrészt viszont elszomorító, hogy mennyire ki vannak hegyezve a rosszra az emberek, ezért szoktam le több blogról is, mert egy idő után nem szórakoztat a fikázás, hanem elkeserít, mert nem kéne a rosszra még jobban felhívni a figyelmet. Mert annyi szép van körülöttünk, inkább arra legyünk kihegyezve (igen, most épp én sem ezt teszem, látom a helyzet paradox voltát :)). Mindenesetre elszomorít és megijeszt a határtalan agresszió, pesszimizmus, düh, ami innen is árad. Azt látom, hogy az emberek még jobban hergelik bele magukat, hogy nekünk szar, és sosem lesz jobb, pedig szerintem egy leheletnyi szemléletváltással már hatalmasat fordulnánk. Úgyhogy ezért is igyekszem hónapok óta nem dühöngeni, blogban sem. Hátha egyre többen leszünk. És mondjátok, hogy barbilány, meg hellokitty, i don't care, mert nem így van, attól még pontosan látom, hogy mi folyik itt, csak nem vagyok hajlandó tudomásul venni, vagy megérintetni tőle. Ez van. A világ szép, az egyik leggyönyörűbb városában lakunk ráadásul, ahol rengeteg kedves ember van, jó helyek (észrevette más is, hogy kb. hússzor annyi a terasz a városban, mint korábban? Minden talpalatnyi helyre székeket pakoltak vendéglátó egységek, i love it.), jön a nyár, sálálá.
Jó lenne idén legalább egyszer eljutni valami tengerhez. Ha lehet, addig, amíg még jó idő van, ne decemberben. Beérném egy hosszú hétvégével Horvátországban, vagy ilyesmi. Többre úgysem telik. De jók lesznek a kertipartik is, egy már le van fixálva Kieékhez júniusra, remélem, realizáljuk is, mert már nagyon kellene. Aztán remélem, Lujzinál is lesz valamikor. Bár az a jó, hogy otthon is úgy érzem, mintha valami üdülőtelepen lennék, hangos madárcsicsergés, a gyerekek játszanak az ablak alatt, és nem hallani a forgalmat, ami egyszerűen hihetetlen, mivel 150 méteren belül a Dózsa meg a Váci.

Sok izgalmas dolog nem történt a héten- akartam kezdeni, de aztán végiggondolva rájöttem, mennyire nem így van. Inkább arról lehet szó, hogy annyira sűrű mostanában az életem, és annyi jó dolog történik velem, hogy a múlt szerda mintha már vagy egy hónapja lett volna. Szerdán NagyÁnál voltam, elvileg csak két óra a hossza, de most ott voltam négy órán keresztül, és rengeteget beszélgettünk. Nem mintha nagy baj lett volna, de azt hiszem ez a beszélgetés adta vissza végleg a magamba vetett hitet. Meg a szerelembe, meg az igazi(k)ba vetett hitet. Hazafelé majdnem elsírtam magam a boldogságtól meg a megkönnyebbüléstől.

Csütörtök délután Kievel, és régi haverunkkal Zolival találkoztam az Egriben. Hamar meg is állapítottuk, hogy Zolival két és fél éve nem láttuk egymást. Aztán ő le is lépett hamar, maradtunk Kie-vel, majd csatlakozott Réka, akit kb 3 hete nem láttunk már, mert a párjánál volt Németországban. Este 10 köröl értem haza, és mivel másnap csak 10-re kellett dolgozni menni, kitaláltam, hogy én még megnézek egy filmet. Épp sírós filmhez lett kedvem, beraktam a Szeress, ha tudsz-ot, de szegény kazettám már élvezhetetlen minőségű (ezúton is követelem ennek a gyöngyszemnek a dvd kiadását Magyarországon!), ezért kicseréltem a Szemközti ablakra, amin annak rendje-módja szerint hatalmasat bőgtem. Másnap szomorúan állapítottam meg, hogy öreg vagyok ehhez, ugyanis a szemeim még este is tök puffadtak voltak. Péntek este új szokásomnak hódoltam; mentem parázslani a szakítósokkal. Persze sikerült fél órával mindenki előtt megérkezni, de nem sajnáltam, ugyanis már borzasztó szükségem volt egy gyógysörre (előző este kicsit sok volt a királyleányka). Aztán elkezdtek befutni az emberek, szokás szerint remekül éreztem magam, ismerkedtem, barátkoztam, míg kétségbeesve észre nem vettem, hogy fél 12 múlt. Na akkor pánikszerű tipli, mert másnap reggel spanyol, amit egy hete ki sem nyitottam természetesen.

Össze is vakartam magam másnap reggel, fél óra késéssel sikerült is megérkeznem, de reményeim ellenére megvártak a dolgozattal. Nem annyira voltam képben.

Óra után egy kávé, nem a Nanában, mert újabban csak négykor nyit szombaton, majd mentem KisÁhoz órára. Közben kicsit aggódtam az este miatt, ugyanis Péterfy Bori koncertre készültünk, de nem lehetett elérni az illetőt, akit megbíztunk a jegyvásárlással. De végül minden megoldódott, az óra remek volt, majdnem 8-ig ott voltunk, csupa olyan infót kaptam, ami még inkább helyrerakott. Óra után leültünk beszélgetni, sörözgetni a Corvin mozihoz, mivel akkor már tudtuk, hogy csak a fél 11-es koncertre megyünk, ahova két számot lekésve végül be is jutottunk, de nem voltam tőle elragadtatva. Egy óra után le akartak menni, szar volt a hangosítás, szarul voltak szerintem összeválogatva a számok, kevés és kevéssé lelkes közönség volt, szóval eléggé úgy éreztem, hogy kidobtam 2 rugót az ablakon. Utána ahelyett, hogy lementünk volna táncolni egy kicsit (épp a Tenkes kapitánya ment a Paso-tól, mikor ott álltunk, szóval nem lehetett túl szar a dj), vagy ittunk volna valahol még egy sört, hülye haverom valahogy rávett, hogy sétáljunk haza a Trafóból a Dózsa György útig, mert az fél óra. Persze tudtam, hogy nem annyi, mert a Hunnia-Dupla környéke 3/4 óra nekem, de mondom, jó, menjünk. Toltunk útközben egy hambit, meg egy fagyit, de sört már nem kaptam. Közben kénytelenek voltunk többször megállapítani, hogy gusztustalan tud lenni ez a város. Sajnos. Mire a Nyugatihoz értünk, már alig álltam a lábamon, de fél kettő körül végre hazaértem, és még egy zuhanyra is sikerült rávenni magam (pedig még mindig rossz a bojlerem, hiába bízok a csodában, hogy meggondolja magát. Kénytelen leszek szerelőt hívni.)

Vasárnap végre majdnem délig aludtam, roboráló rántotta után konstatáltam, hogy Takáts Eszter nem hatkor kezdődik, hanem négykor. Ki is mentünk, de aztán nem maradtunk ott, mivel a színpadot kintről csak hátulról láttuk, 1400 ft-ért meg nem akartunk bemenni. Szóval leültünk Rékával a Gödörbe, aztán át a Szimplába a kedvemért, aztán át a Corvintetőre a többiek kedvéért. Ott csatlakozott hozzánk egy sörre Laci haverom, akivel előző este a koncerten voltunk, majd le is lépett, és később megjött Panni és Endi. Iszogattunk, vadul fényképezgettem (felkerültek a fotók a szokásos helyre a vegyes mappába), beszélgettünk, aztán fél 10 körül leléptem. Elkaptam a Mickey Rourke-os Assisi Szent Ferenc elejét, de aztán rájöttem, hogy nem lesz annyira izgalmas, szóval inkább alvás.

Ma nem tudom mi lesz, ZP-ben lesz Besh o droM, de nem tudom, megyek -e, mert nem tudom, jön -e velem valaki, bár még ketten függőben vannak. De ha nem, az sem baj, jó lesz egy nyugodt este is egyedül. Úgysem tudok már fogalmazni sem, kell megállapítanom az előző mondatot újraolvasva.

Mai gyöngyök:

T.J. Hooker: http://www.youtube.com/watch?v=eISBTBwWKeE :)

Noha: http://www.youtube.com/watch?v=baLaHiBPuR4

És mennyire vicces, most látom csak, hogy Az utolsó tangó Párizsban főszereplője, Maria Schneider volt Bertha Mason a Zefirelli-féle Jane Eyre-ben. Imádom, hogy ilyen kicsi a világ.

Pénteken kimentem tehát Kieékhez egy üveg borocskával, amit annak rendje és módja szerint el is fogyasztottunk, dumálgattunk, röhögcséltünk, ápoltuk Kie unokatesójának, Attilának a lelkét, akivel (kitaláljátok?) most szakított a nője. Aztán felkerekedtem, és lementem topikbuliba, ahol egyre jobban érzem magam, és egyre több emberrel haverkodtam össze. Várom a következőt. Szombaton spanyol, majd úgy volt, hogy találkozunk Karmester úrral, de írt egy sms-t, hogy csak 3 körül ér be, hurrá, addig mit kezdjek. Szerencsére előző nap felvetettem Kienek a találkozást, és mivel épp végzett a munkával ő is, találkoztunk. Mivel a Nana zárva volt nagy meglepetésünkre, a Zappában kötöttünk ki végül a Mikszáth téren. Ahol végre lehetett kapni Sangriát, amire hetek óta vágytam. Sangriáztunk, dumálgattunk, végül megérkezett Karmester úr, és vele folytattuk ezt, meghintve egy kis nosztalgiázással. Aztán elindultunk, mert éhesek lettünk, ettünk gyrost a Blahánál, majd a Fészek kerthelyiségbe ültünk be, ami gyönyörű. (Ellenben drága, és lassú a személyzet.) Végül fél 9 körül elindultunk, és az ajtóban találkoztunk Pannival, a többiek leváltak, mi meg még beültünk egy körre a Caesarba. Na akkor már nem voltam szomjas, röhögtünk hétfőn, hogy sikerült 8 órán keresztül innom. Volt már rosszab/hosszabb is. Aztán haza, és mivel még csak 10 óra volt, gondoltam berakok egy filmet. Az egyetlen 2 óránál rövidebb, nem nagyon nagy agyat igénylő alkotás a Magánürügy volt, amit még nem láttam. (Mentségemre szóljon, hogy az Éhséget próbáltam előbb berakni, de nem indult el.) Csak azért vettem meg ezt a filmet, mert kiváncsi voltam együtt Brittany Murphyre és Holly Hunterre. Hát szégyelljék magukat. Holly Hunter Zongoralecke után hogy vállalhat el ekkora fost? Már elnézést az indulatokért. Meg Kathy Bates (Sült zöld paradicsom meg Tortúra után pl.)? Úgyhogy kidobtam másfél órát az életemből, és mire vége lett, teljesen kijózanodtam, sőt még a világból is kiábrándultam. Másnap végre alhattam volna, ameddig akarok, érzésemre sikerült is volna, ha vmelyik kedves szomszéd nem kezd el valamit flexszel aprítani a kertben. Aztán favágók is jöttek motoros láncfűrésszel, jó benzinszagot csinálva. Most ezt tényleg vasárnap kell? Mindegy, nagyszerű rántottával indíottam a napot (már csak a vasárnapi reggelikért érdemes szerintem felszedni), aztán netezgettem, játszogattam, filóztam, menjek -e moziba, vagy valahova, de végül itthonragadtam, este meg beraktam Az utolsó tangó Párizsbant. Hát jó kis altató, nem mondom. :) Érdekes film. Bár igazából akkor lehetett csak igazán érdekes '72-ben.
Hétfőn moziba készültem, aztán hívott Kie, hogy megyek -e vele Festő úr kiállításmegnyitójára. No, mozi elvetve, munka után rohanás haza, 30 perc alatti rekordelkészülés, és repültem a megnyitóra. Nagyon izgi volt, mert Festő úr nem ért oda, míg ott voltunk, szóval megittunk egy pohár pezsgőt, aztán át Nanába, ahol már várt ránk Panni és András. Röhögtünk, dumáltunk, tervezgettük a nyarat, meg a közös kirándulásokat. Szép az élet.

ilovehimforever: http://www.origo.hu/filmklub/20080430-a-vilag-legmenobb-embere-robert-downey-jr.html

Ezt a jót! http://magyar.film.hu/object.2d03a575-720e-468f-b37f-fc928b5a4874.ivy

Lássuk csak, mi izgalmas történt mostanában. Pénteken a sajnálatos esemény estéjén először Nanába ugrottam be, ahol Andrással beszélgettem órákat, mert a csajok nem értek rá. De nem is baj, igazából nagyon hálás vagyok ezért a frissen alakuló Barátságért. Aztán felugrottam segíteni Panninak filmet forgatni, bár szerintem inkább csak hátráltattam őket, de talán nem bánták.

Szombaton munka után felkaptak anyámék, felmentünk végre a Filozófusok kertjébe (menjetek fel! http://hu.wikipedia.org/wiki/Wagner_N%C3%A1ndor), aztán ki Dunakeszi, próbáltunk shoppingolni, kevesebb sikerrel, egyre fáradtabban, végül haza, és egész este honfoglalóztunk, meg röhögtünk, meg limoncellóval + vilmos-vilmossal próbáltam kiütni magam több sikerrel.

Másnap anyám gondolt egyet, kijelentette, hogy apunak meg nekem is el kell terelnünk a gondolatainkat, irány Szilvásvárad, a kalandpark. Nosza, fel is kerekedtünk, úgy voltam vele, hogy én puhány városi leány biztos nem tudom megcsinálni, de hát vágjunk bele, legfeljebb elbukunk. Gyakorlatilag azon vettem észre magam, hogy hevederek vannak rajtam, meg bukósisak, és mindhárom pályára be vagyok fizetve, és mászok felfelé valami falon, növekvő halálfélelemmel. És képzeljétek, én puhány városi leány, simán végigcsináltam az egészet! Menjetek Ti is! (http://kalanderdo.uw.hu/) És nagyon kedves emberek, meg korrektek, szóval hajrá! (Egyébként Csillebércen is van, az állítólag még jobb pálya, de kevésbé korrektek meg kedvesek, majd beszámolok, ha megvolt.) És remekül elterelte a gondolataimat, miközben 6-8 méter magasan próbáltam átjutni egyik fáról a másikra mindenféle függő bigyókon keresztül, már mindjárt nem volt annyira fontos, hogy most én hülyeszemétribanc -e vagyok, vagy annyira azért nem. Persze tele vagyok zúzódással, de hatalmas élmény volt.

Hétfőn jól kitaláltam, hogy én munka után haza pihenni meg mosni, mert már nincs mit felvennem, de persze mikor felhívtam Kie-t, azért nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy mit csinál. Festő úrhoz készült. Felvetettem, mit szólna, ha csatlakoznék, nagy örömmel lecsapott az ajánlásra, szóval irány Festő úrhoz. Még sosem voltam nála, de nagyon tetszett a lakása. Lementünk a Nelsonba sörözni, tiszta Toszkána volt, odaköszönt neki minden harmadik ember kb, aztán visszamentünk hozzá, azzal az ürüggyel, hogy mi most segítünk a számítógéppel. És Toszkánából átértünk Párizsba, borozgattunk egy művészlakásban Edith Piafot hallgatva.

Hétfői hír volt, hogy Mankáék is szakítottak. :(

Kedden este moziba mentünk, hogy megnézzük Panniék új filmjét a Rövid, de keményt, előtte beültünk a Champions sörözőbe az Alsóerdősor utcába, ahol Endi bejelentette, hogy a nővéréék 7 év után szakítottak előző este. Na ott kezdtem nagyon pislogni már, hogy mi ez a szakítókór? :(

Utána vissza akartunk ülni a Championsba, de tele volt meccset néző férfiakkal, így inkább hazamentünk, mert új helyet már lusták voltunk keresni. Lujzi nálam aludt, dumáltunk még este egy jót. Aztán azt álmodtam, hogy Ruszina Szabolcs (röviddekemény főszereplő) liftesfiú volt, és összejöttem vele, majd felmentünk valami tetőteraszra, ahol csatlakoztunk a csajokhoz.

Szerdán már tényleg nem akartam kimozdulni, legalábbis reggel ezzel az elhatározással indultam neki a világnak, mivel előző este kiderült, hogy Gábor haverunkkal nem jön össze a sörözés, de persze megint áthúztam a saját számításaimat, de cseppet sem bánom. Történt ugyanis, hogy mostanában elég komoly addictja lettem a szakítóblognak a zindexen, ahol összeverődött egy elég komoly törzskommentelő közösség, akik szerda estére bulit szerveztek. Megkérdeztem, bárki mehet -e, nyitottan kedvesen mondták, hogy várnak, hát összeszedtem a bátorságom, rávettem Mankát is, és lementünk a Parázs presszóba. Nos kérem, ennyi szimpatikus, értelmes, helyes magamkorabeli embert rég nem láttam egy rakáson. Persze iszonyú sok volt az impulzus, szóval sok névre nem emlékszem, de megyek ma is. Az volt a furcsa érzésem, hogy többeknek nem voltam elsőre kifejezetten szimpi, de majd elmúlik. Remélem. Mert nekem nagyon tetszenek. Rengeteget röhögtem, és órákig nem jutott az eszembe, mit feledni akartam, szóval nagyon felszabadító volt.

Hazafelé a troliról leszállva még leszólitott egy néger csávó 5 percet kérvén az életemből, próbáltam kedvesen elhajtani, de végül kénytelen voltam elővenni az aduászt, miszerint, I'mreallysorry, butmyboyfriendiswaitingforme. Pedig már a múltkor, mikor legutóbb rámszálltak még télen a westbalkanban, már akkor elhatároztam, hogy még ilyen szituban sem fogok kamuzni, de most megint ez tűnt a legegyszerűbbnek. Aztán persze sajnáltam szegényt. De azért van bennük valami csodálatra méltó, hogy minden fikarcnyi esélyt meglovagolnak, és nem eresztenek. Bár természetesen túlzásba viszik, de legalább megvalósítják a nagy számok törvényét. (Azért egy icipici kezdeményezőkészséget tanulhatnának tőlük a magyar fiúk, ezt csak halkan jegyzem meg. Mert valahol a kettő között lenne az arany középút.)

Tegnap elmentem vasalni, közben ment a radiocafé kívánságműsor, tök jól elvoltam igazából. Közben felhívták a Tóth Bettit, aki épp most szült, és beszélgettek vele egy sort. Felemlegették a tavalyi rádióműsor maratont, amit Betti és Bella Levi hajtott végre a Millenárison. Mennyire jó volt, ott voltunk a végén, pezsgőt bontottak, sírtak, olyan aranyosak voltak, örülök, hogy része voltam ennek a közösségi élménynek. Mindig tök szimpi volt ez a csaj, és ahogy beszélt a lányáról, rámtört az érzés, hogy egyszer a távoli jövőben lehet, hogy mégiscsak lesz nekem majd egy gyerekem.
Utána lementünk Mankával a Holdudvarba, dumáltunk, sörözgettünk, csatlakoztak nagy örömömre húgomék, meg Manka haverjai, elég jól elvoltunk, énekeltünk is a zuhogó esőben a ponyva alatt. A mestereknek mesterével nem hatottuk meg a társaságot, de aztán belacsaptunk vasutas dalokba. Mankát el kell vinnem majd a kertipartikra, mert olyan dalokat tud, hogy gyönyörűség hallgatni. Ma meg Szoborparkba készültünk, de végül bedőlt a terv, kimegyek majd kicsit Kie-ékhez, aztán lemegyek a topikbuliba.
Eddig fel sem fogtam asszem a youtube jelentőségét, na ma estem örök szerelembe, mikor találtam néhány Krétakörös kincset:
Everything is all right: http://www.youtube.com/watch?v=ed6p1m4Kve0
Ég a város: http://www.youtube.com/watch?v=HzF32evCgvI
Feketeország: http://www.youtube.com/watch?v=nT-phMrozz4
Meg egyéb kincseket:
Ez a szám nagyon tetszik, olyan szomorkás, de mégis... http://www.youtube.com/watch?v=t2JYz8sGpZA
No és barom Kálmánchelyi, ugye-ugye (és Kapa ofkórsz, respect)? http://www.youtube.com/watch?v=DRPvQgS8C98 (remélem emese bb-s reklámjaiból sok nagyszerű alkotás készül majd még tőlük)