shopgirlmeans

Imádom a katalógusokat. Akkorákat tudok röhögni a következő szövegeken:

"többdimenziós külsőt kölcsönöz"- már eleve nincs az?

"a felvitelkor érezhető bizsergés elősegíti a telt hatást" hömm? (ez egy rúzs)

Tegnap színházban voltunk, anyával és a hugommal néztük meg A Kriplit a Radnótiban. A húgom kábé 4 éve akarja megnézni, most végre eljutottunk, bár eredetileg sógorral mentünk volna, de neki céges buliba kellett mennie, így anyát hívta el a húgom. Az egyetlen negatívum, hogy a Radnótiban még mindig rohadt kényelmetlen az ülés, mert kicsit a helyek (és ahhoz képest elég drága), és ez egy elég hosszú darab volt. De a darab csodás volt, elsősorban Varró Dani nyelvi zsenialitása, másrészt a szerepeikben lubickoló színészek; ott van például a főszereplő, Lengyel Tamás, akinek annyira érzékeny a játéka, hogy még leheletnyire sem fordul a paródia irányába, pedig egy ilyen szerepnél ez nem lehet egyszerű. Kulka zseniális, jó végre JÁTSZANI látni, Szombathy Gyula szintúgy, és borzasztó vicces, Schell Jutkát meg meg sem lehet ismerni. :) Az volt benne a nagyon jó, hogy amellett, hogy több, mint 2 órán keresztül szakadtam a röhögéstől, el is gondolkoztatott, és a lelkemet is megérintette.
Előtte voltunk Aloéban, meg a westendben, meg vadásztunk szénmonoxid-riasztót, mert bár vasárnap befűtöttem a gázkonvektorral végre, de aztán beparáztam a szénmonoxidtól, úgyhogy végül éjszakára elzártam, tegnap kiderült, hogy anyámnak is volt tőlem függetlenül egy rossz előérzete, úgyhogy addig nem fogom bekapcsolva hagyni éjszakára, amíg nem sikerül beszerezni egy riasztót.

Ma meg Gieroban voltunk Pannival, Mátéval, Kiével és a lányok bátyjával, Attilával.