shopgirlmeans

Olvasom az Informátorokat (a húgom leöntötte egy pohár borral, de azt hiszem, ez a könyv így még hitelesebb:) by Bret Easton Ellis, tök érdekes egyébként, részint azért, mert a '80-as évek Los Angelesében játszódik, és minden szereplő függő, és be van sztondulva, részint pedig egész érdekes ritmusban ír ez a faszi, végeláthatatlan mondatok, sosem olvastam még ennyire jól leképezve azt a fajta szabad asszociációt, ami az emberi gondolkodást jellemzi. (Bár tőle is olvastam már, a Pszichót mondjuk nem bírtam gyomorral, de a Vonzás szabályai rémlik, hogy ilyen volt.) Na de a legérdekesebb, hogy a Levelek L.A.-ből című novellában egy lány leveleit olvassuk, amiket egy Sean nevű camdeni iskolatársának küld. Ez itt nekem egyre gyanúsabb, hogy Sean Bateman lesz, aki ugye Patrick Bateman öccse (végülis már az Amerikai pszichó és a Volnzás szabályai is kapcsolódott ilyenformán, szóval még bele is illik a sorba.) Ugye Sean a Vonzás szabályaiban leveleket kap egy lánytól, aki bele van esve, bár ő azt akarja hinni/hiszi, hogy Laurentől, de nem.

Update: és megint igazam van, ezt szeretem. :)

Amúgy itthon, ölemben a macska és a laptop, a másik macska meg terhes, és komolyan éreztem, mikor az ölemben volt, ahogy mozogtak benne a kis pupik, nagyon vicces.

Délután Puzsérék a Boratot ajánlgatták a Hét mesterlövészben, részleteket is játszottak belőle, és konstatáltam, hogy Boratnak Scherer a magyar hangja. Újra kell nézni. Asszem még csak angolul láttam. This is cheese. Meg kellene kérdezni Zsét, nem akarja -e, hogy Leila is ott legyen a leánybúcsúján.

Reggel elmentünk Kiével az Urbitális keretében szervezett vezetésre a Broadwayre, de sokan voltunk, és nem hallottunk semmit, szóval inkább leléptünk. Csütörtökön Ági volt, megint helyreraktuk együtt a helyrerakni valót, utána Klauzál, szerdán Zsével voltunk Fehér gyűrűben, aztán Mankával és Laciékal Fanyűvőben, na az kicsit hosszú este volt.