Site Meter
'Micsoda nő, az van itt rengeteg,
olyan mint ő, viszont egyetlenegy'





"Ducunt fata volentem, nolentem trahunt!"

2008. november 23., vasárnap

Pénteken a hagyomány szerint elmentünk anyával az adventi virágkötészeti kiállításra, a Néprajziba, de megint megállapítottuk, hogy többet már nem jövünk, mert már tényleg annyira lapos. Bár a fene tudja, majd jövőre kiderül, mert mindig rábeszéljük egymást, mikor aktuális lesz, főleg, hogy kb. ez az egyetlen hagyományunk. Meg hogy utána iszunk egyet együtt, ezt most nem a Fehér gyűrűben tettük, hanem az Aloéban, majd átsétáltunk a Váci utcába egyre jobban szakadó esőben, körülnéztünk a céundában, aztán elváltak útjaink, mert hozzám meg jöttek a húgomék forralt borozni, meg dumálni egy kicsit. Forralt bor is volt, dumáltunk is egy kicsit, aztán velük is megnéztük a Burn after readinget, majd leléptek, én meg hamarosan lefeküdtem, mert másnap kirándulás. A megállapodás szerint meglepetés volt, hogy hová megyünk, úgyhogy annyit tudtunk, hogy fél 9 nyugati. Nagyon izgi volt, végül hatan össze is gyűltünk, Panni, Máté, Kie, Réka, Kie egy régi barátja, és én, és akkor végre megtudtuk, hogy Szob az uticélunk. Remek kirándulás volt, bár néha eléggé fázott a fejünk, mert bizony itt a tél (bár ezzel nem vagyok hajlandó szembenézni, és itthon még mindig nem fűtök, ami lassan beteges :)) persze Szob egyetlen múzeuma szabadság miatt zárva, úgyhogy néztünk templomot, meg sétálgattunk a Duna parton, aztán reggeliztünk egy kocsmában, felmentünk a Kálváriához, majd a temetőbe, és utána pedig, hogy túrázzunk is kicsit, átsétáltunk Márianosztrára. Hát, jó lesz, ha rendszeresülnek a kirándulások, mert punnyadékok vagyunk. :)





















Mire átértünk, szétfagytunk, meg el is fáradtunk, így megkerestük a falu egyik vendéglátóipari egységét, hol ételt is felszolgáltak, és megebédeltünk. Hatan fizettünk 2740 Ft-ot. Így nézett ott ki egy féldecis hubertus:


170 Ft-ért.










Aztán még felmentünk a fegyházhoz meg a templomhoz, majd részint ránksütétedett, és elkezdett szakadni valami szúrós, jeges hó, részint nem is találtuk a rabtemetőt, így visszaszaladtunk a falu másik vendéglátóipati egységébe a cserépkályha mellé, és ott vártuk ki a busz indulását, amivel visszajutottunk Szobra, onnan pedig vonattal haza. Remek volt.

Nincsenek megjegyzések: