Lent voltunk Instantban, majd túl nagy lett a zaj, így átmentünk a kis Broadwaybe, csocsóztunk még egyet, ittunk még egy sört, majd Karmester úr lelépni készült, így én is úgy döntöttem, a távozás mezejére lépek, bár Mankáék még tartóztattak volna, de nem hagytam magam.
Az utcasarkon elváltam Karmester úrtól, és rájöttem, hogy igazából lemehetnék akár a Parázsba is, mert kábé 3 percre voltam onnan. Majd úgy döntöttem, ez mégsem lenne túl jó ötlet. Részint épp félrészeg vagyok, és elértem a magam által kitűzött maximumot, a 4 sört (na jó, plusz 1 feles). Részint fél éve nem jártam közöttük, és nem hiszem, bárkit érdekelne még, mi van velem. Igazából annak idején sem volt különösebb indokom a távolmaradásra, és azóta is gyakran gondolok rájuk péntek esténként, de már annyi idő telt el... Bár néhány ember biztos szívélyesen fogadna, de nem nagyon találnám a helyem szerintem. Pedig mindig azt hittem, hogy egyszer még visszatérek közéjük. Csak ahogy telik az idő, ez egyre nehezebb... Pedig mennyi kedves, értelmes, szimpatikus ember...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése