Hiányolták a történet lezárását, hát következzék ez: meglepően könnyen túltettem magam a nem jelentkező fiatalemberen, miután eldöntöttem, hogy így lesz. Pedig féltem elengedni a reményt, hogy legalább volt valaki, akire lehetett gondolni. Majd ha legközelebb hasonló cipőben járok, figyelmeztessetek, hogy ez egyáltalán nem fog fájni. A legnagyobb örömmel tértem vissza a "normális" életembe. Nem is nagyon tudok erről többet mondani.
A temetés érdekes volt. Azt a sok baroságot, amit a pap, meg a szónok összebeszélt! Brr. Nekem véletlenül se legyen hivatalos szertartás, nem akarok papot. Szóljon a Tumba Angelique Kidjo-tól, és szórjatok szét valahol. Aztán mindenki rúgjon be, és az emberek idézzenek fel vicces sztorikat, amik közösen estek meg velünk. Ilyen lenne egy ideális temetés. Amúgy meg a legfontosabb, hogy ne terhelje meg anyagilag a szeretteimet. Meg esetleg felolvashat valaki pár Szabó Lőrinc verset, pl a Dzsuang Dszi álmát.
De annyi tanulsága volt ennek a sajnálatos eseménynek, hogy azóta igyekszem aktívabban élni, és megkeresni azokat az embereket, akik fontosak. Már volt is egy ilyen találkozóm pénteken, két volt gimis osztálytársnőmmel, és nagyon remek volt látni őket. Nem is értem, hogy tűntünk el egymás életéből. Már a következő találkozót is megbeszéltük; eljönnek hozzám megnézni a lakomat.
És a másik, akinek nagyon örülök, főiskolás évfolyamtársam, akivel remélem jövő héten össze tudunk futni. Aztán a fiúkkal a gimiből, meg a gyermekvasutas csoporttal, csak az már bonyolultabb, mert nem csak 1-1 emberről van szó.
A temetés érdekes volt. Azt a sok baroságot, amit a pap, meg a szónok összebeszélt! Brr. Nekem véletlenül se legyen hivatalos szertartás, nem akarok papot. Szóljon a Tumba Angelique Kidjo-tól, és szórjatok szét valahol. Aztán mindenki rúgjon be, és az emberek idézzenek fel vicces sztorikat, amik közösen estek meg velünk. Ilyen lenne egy ideális temetés. Amúgy meg a legfontosabb, hogy ne terhelje meg anyagilag a szeretteimet. Meg esetleg felolvashat valaki pár Szabó Lőrinc verset, pl a Dzsuang Dszi álmát.
De annyi tanulsága volt ennek a sajnálatos eseménynek, hogy azóta igyekszem aktívabban élni, és megkeresni azokat az embereket, akik fontosak. Már volt is egy ilyen találkozóm pénteken, két volt gimis osztálytársnőmmel, és nagyon remek volt látni őket. Nem is értem, hogy tűntünk el egymás életéből. Már a következő találkozót is megbeszéltük; eljönnek hozzám megnézni a lakomat.
És a másik, akinek nagyon örülök, főiskolás évfolyamtársam, akivel remélem jövő héten össze tudunk futni. Aztán a fiúkkal a gimiből, meg a gyermekvasutas csoporttal, csak az már bonyolultabb, mert nem csak 1-1 emberről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése