Ez kurvaszar. Már Bence miatt is kiakadtam, sokat gondolok rá azóta, meg az elszalasztott lehetőségekre. Erre ma kapom a hírt, hogy Kati néni, a volt tesitanárom is elment. Most kicsit küzdök már a sírással. Lehet, hogy aki engem ismer, kiröhög, hogy miért élek meg nehezen egy ilyen veszteséget, hiszen nem vagyok nagy sportember, de Kati néni sokkal több volt nekem egy tesitanárnál. Ő tanított be minket a palotásra, a keringőre, mindig kiabált velünk, hogy milyen béna kétballábas társaság vagyunk. És rá is mennyit gondoltam, hogy milyen jó lenne még összefutni vele! És mostmár soha többet. Most aggódom, hogy ki lesz a következő, ketten ilyen gyorsan egymás után...
Jó lenne, ha eszünkbe jut valaki, rögtön találkoznánk vele. Mennyi ilyen ember van, akit őrizgetek, eszembe jut néha, de aztán a mindennapok rohanása maga alá gyűr, és futok tovább fejetlenül, elefelejtve olyan dolgokat, melyek utólag fontosnak tűnnének.
Gondolkozzunk, álljunk meg, és keressük meg a régi barátokat, itt a bizonyíték, hogy nem biztos, hogy bármikor megtehetjük!
Jó lenne, ha eszünkbe jut valaki, rögtön találkoznánk vele. Mennyi ilyen ember van, akit őrizgetek, eszembe jut néha, de aztán a mindennapok rohanása maga alá gyűr, és futok tovább fejetlenül, elefelejtve olyan dolgokat, melyek utólag fontosnak tűnnének.
Gondolkozzunk, álljunk meg, és keressük meg a régi barátokat, itt a bizonyíték, hogy nem biztos, hogy bármikor megtehetjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése