Ma végre a vox is megjelent. Napok óta járok a Jászai aluljáróban a kedves, helyes relay-es fiú nyakára, ma már nem volt merszem, és erre pont ma jelent meg. Nagyon nem rossz az a paskó, ha arra jártok, nézzétek meg.
Igazából attól tartottam, hogy jobban meg fog érinteni a húgom faszsága. De szerencsére úgy tűnik túl vagyok azon, hogy olyan módon küzdjek domináns nőrokonaim szeretetéért, és elismerésért, hogy teljesen alájuk megyek, és hagyom, hogy terrorizáljanak.
Én örültem, hogy végre a közelembe költöznek, reméltem, hogy majd több időt töltünk együtt, de ha ő nem hajlandó normálisan viselkedni, akkor erre nekem nincs szükségem. A rokonait, ugye, nem maga választja az ember. Egy barátom soha nem beszélne velem ilyen hangnemben, hiába várhatja el a hálát, amit szerinte nem adok meg. Szóval nem lesz a barátom.
Sokkal jobban zavart ebben a szituációban a saját irigységem. Mert hogyan is kell azt megoldani, hogy épp egy főbűnt követek el, és ezt fel is ismerem, meg megmagyarázom magamnak az agyammal, hogy miért nincs igazam, és mégis ezt érzem? Ezt a kérdést mindenképpen felvetem több fórumon a héten, mert zavar.
Mindenképpen érdemes megfogalmazni gondolom, hogy mi az, amit irigylek tőle. Irigylem elsősorban a kapcsolatát. Korábban azt hittem, mikor még kicsik voltunk, hogy ha nagy lesz, sosem lesznek barátai, meg sosem lesz pasija, mert olyan szörnyen elviselhetetlen lesz. De szerencsére nem így lett, ha lehet, még jobban boldogul nálam ezen a téren. Bár ez lehet, hogy túlzás. Mindenesetre a második hosszú, működő kapcsolatában él. Helyes lakást is találtak, mennyire szerettem volna mindig is a szerelmemmel élni egy ilyen kislakásban! Mindig irigyeltem a stílusát, olyan jól öltözködött. Ebben persze az is benne volt, hogy sokkal hamarabb rávette anyát, hogy varrjon neki valamit, mert addig rágta a fülét, hogy a végén egyszerűbb volt.
Meg mintha neki nem lennének olyan szorongásai, mint nekem.
És közben tudom, hogy nem kéne nekem az ő élete, mert milyen sok mindent fel kellett adnia ezért a kapcsolatért, és ilyen kapcsolat sem kéne nekem, mert nekem egy pasi legyen sokkal erősebb, ne hagyja, hogy terrorizáljam. Nem mintha olyan sokat látnék a belőle, mert mióta együtt vannak, a húgom már nem a barátnőm, mert nem lehet vele négyszemközt találkozni. Nem mintha nem kedvelném a pasiját, de mégsem ugyanaz. Semmit nem tudok arról, hogy a húgom mit gondol erről a kapcsolatról, vannak -e kétségei, ha igen, milyenek. De már nem is fog érdekelni. Most szombaton elintéztünk szerintem megint vagy fél-háromnegyed év mosolyszünetet. Ez mintha egyre gyakrabban esne meg köztünk. És az zavar csak, hogy milyen kevéssé zavar.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy rövid időn belül a második embert vesztem el úgy, hogy szerelmes lesz, és összenő a másikkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése