http://www.life.hu/sztarszerzok/20130701-muller-peter-heti-utravalo-80-resz.html

A kis megalkuvás nem megalkuvás, hanem kompromisszum. Mennyire súlytalan volt nekem a Müller már, a magyar Coelho, de ez, hogy ilyeneket ír, ez végleg betette a kaput? Így is túl sok ember él megalkuvásban ebben az országban, nem kéne még biztatni is erre őket. Felháborító.

Na végre elfogyott a Smash. Amennyire tetszett az első évad, a második annyira nem, ráadásul egyre rosszabb volt. Persze abbahagyni nem tudtam, de legalább vége. 
Mondju Jack Davenportba továbbra is bele vagyok esve, de érdekes, az elején egyértelműen Karen-párti voltam, a közepétől egyre egyértelműbben Ivy oldalára billent a mérleg, Karen annyit mucikáskodott, meg mereszgette a szemét, brr.

Kész vagyok. Negyven perces ebédszünet, mi? Napok óta az asztalomnál eszem, túlórázom, a lelkem kiteszem, hogy minden kész legyen időre, és úgy hogy közben fejlesztem a minőséget, erre nem beszól a főnök egy olyan pitiáner dolog miatt péntek délután...? Még ha igaza van, akkor se szóljon be egy ilyen héten. Amúgy is kész, emberileg kicsinál ez a munkahely néha, ez most egy olyan nap volt. Amellett azt is konstatáltam tegnapelőtt, hogy még ha kedvem lett volna sincs kivel elmenni a Kerekes Band-re, ez is jót tett a lelkemnek, na de ma sincs kivel leülni munka után meginni egy fröccsöt, és kiereszteni a gőzt kicsit, mert mindenki vagy vidéken van (ad abszurdum fesztiválozik nélkülem), vagy halálosan elfoglalt, az az egy ember, aki ezekbe a csoportokba nem tartozik, meg nem ér rám egyszerűen. Persze mikor nekem lenne rá szükségem, sosem ér rá, pedig olyan ritkán fordulok már hozzá ilyesmivel, hogy igazán gondolhatná, mekkora szükségem van valakire. Mindegy. Valójában örülnöm kéne, hogy végre egy nyugodt este itthon, csak már annyi ilyen volt mostanában, mivel pihentetnem kell a lábam, és 32 fok van éppen a lakásban, most ennek annyira nem tudok örülni.

James Gandolfini RIP. :( Nagyon kedveltem.

Ú, de kimerült vagyok. Pedig rég aludtam ilyen jól.

MM

Nem tudom, melyik volt az első film, amit ezzel a fura fejű pasival láttam. Talán a Prágai történet, talán az Esküvő után, de a legvalószínűbb, hogy a Dina vagyok. Mindenesetre eléggé kedvelem őt, mostanában leginkább Hannibal Lecterként látom, és bár még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy a Hannibal egy jó sorozat, Mads Mikkelsenen mindenesetre nem múlik, mert ő csodás színész. Régóta készülök egy összeállítással a tiszteletére: Mads Mikkelsen arcai, a filmjei, amit láttam, egy egy rövid ajánlóval, a filmek készítése szerinti időrendben: 

Gengszterek fogadója - imádom ezt a filmet, Anders Thomas Jensen egy korai filmje, zseniáis színészekkel, nagyon viccces

Dina vagyok - Emlékeim szerint tetszett, bár Madsnak nincs sok szerepe benne.

Wilbur öngyilkos akar lenni - Emlékszem, évek teltek el, mikor más ismertem ennek a filmnek a vímét, de azt hittem, valami művészieskedő, deprimáló szar, és sokáig nem néztem meg. Aztán egy szívemnek nagyon kedves film lett, Lone Scherfig és Anders Thomas Jensen közös gyögyszeme. Inenntől tart Jamie Sives iránti örök és olthatalan szerelmem. :)

Zöld hentesek - csodák csodája: Anders Thomas Jensen ez is. Fekete humorú cucc, újra kéne nézni.

Artúr király - botrányszar film, Madsunk talán első kurválkodása Hollywoodban. Egyébként meg ugye kit érdekel Mads vagy bárki, ha Ray Stevenson feszít mellette, akit még Jamie Sivesnál is jobban...

Ádám almái - Kai Proctor ás Hannibal. :) Kitaláljátok, kinek a filmje, ugye? Anders Thomas Jensen. Jó film, Zöld hentesekkel nagyon egyszerre láttam, nagyon hasonló volt valamilyen módon nekem a kettő. 

Esküvő után, nagyon nem emlékszem, talán tetszett, valami dráma.

Prágai történet: nagyon nem emlékszem, az Esküvő utánnal nagyon közel láttam, valami dráma. A Prágai utazásra készülve úgyis van apropója, hogy újranézzem.

Na fogadjunk, erre már nem is emlékeztetek, hogy Bond főgonosz is volt!

 

Valhalla Rising - Nicholas Winding Refn Drive előtti filmje. Elszállt, művészieskedő lassú szar. Vikingekről szól. Ebben is volt egy nagyon picit Jamie.

A titánok harca - hollywoodi kurválkodás. Másrészt meg nem pont úgy néz ki, mint az eggyel fentebbi képen? Mondjuk ebben a filmben nagyon sokan kurválkodtak. Végülis, annyira szar nem is volt, mint az Immortals, ha ez dícséret.

Aztán A három testőrben gonoszkodott, habkönnyű kis film, de én nagyon kedvelem, szórakoztató. Na persze ebben is inkább Ray Stevensont nézem.

Egy veszedelmes viszony - kicsit hiteltelen a kettősük a világszép Alicia Vikanderrel, de egyébként egész jó film.

A vadászat - erről a közelmúltban írtam, nagyon tetszett, folyamatos gondolkodásra késztető film, hatalmas empátia-edzés. Mads nagyon jó benne.

És végül: Hannibal.

Ja, és éljen-éljen az Avast böngészőtakarítója, végre nem szemétkedik ide mindenféle toolbar, meg ezeket frissíteni kívánó biszbasz.

lekopogom, de

Csodálatos gyógyulásom láttán arra gyanakszom, én lehetek a Farkas kishúga, adamantiumból. Nagyon gyanús.

És itt van az indiai Katherine Heigl és az indiai Chris Messina is. :) Update: lehet, nem is Cris Messina, hanem Ben Kingsley?

I'm Smashed. A szó legjobb értelmében. Na jó, egyik legjobb. ;) Eszméletlenül beszippantott ez a mai New York-i cindarella story.

Szóval az a helyzet, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni a hétvégéből, így végül a belvárosi fesztiválra el sem jutottam, sem a szombat esti Margófesztes programokra. Persze azért nem volt rossz, pénteken megnéztük a D. Tóth Krisztát, akinek a könyvét el kell majd olvasnom, már előre látom, jó pár csomag zsepit magam mellé készítve. (Nem ezt viszem Prágába. J). Tündéri az a nő, de a hely, ahol tartották, nem lett kedvencem: tele van a város újabban ilyen eszméletlen sznob helyekkel, mint az Úri Muri. L Utána főzdefeszt, ahol gyakorlatilag elsőre belenyúltam a tutiba, és olyan jót ittam, amilyet utána sehol máshol nem sikerült: szűretlen félbarna búza. Lötyögtünk ott a Főzdén, aztán majdnem nem mentünk át az Iskolába a Margóra, de végül egy hajszállal csak inkább erre hajlottunk, és elindultunk, utólag még szomorúbb lettem volna, ha arra sem jutunk el. Pedig egyébként nem volt olyan jó a program, mint tavaly, a Scherer helyett az Elek Feri volt a pedellus, akit egyébként imádunk, de ez a szerep valahogy nem illett hozzá annyira, mint a Schererre tavaly. Messze nem. Továbbá ez az Iskola?! Imádtuk azt a helyet, amikor még Szimpla kiskert volt pár éve, aztán sokáig zárva volt, volt más a helyén, most meg lett egy ilyen ultrasznob hely, ahova ha rajtam múlik, a lábam nem teszem be többet.

Másnap kicsit fáradt voltam, így estefelé mentünk ki újra a Főzdére, aminek az elején rögtön történt velem egy kisebb baleset, majdnem eltörtem a nagylábujjam, mindegy, úgyhogy utána már nem is mentünk tovább, pedig a Besh o droM-ot évek óta nem láttam, és azért nem bántam volna, de biztos így kellett lennie, úgyhogy onnan már csak haza.

Másnap pedig egész nap nyüszögtem a fájdalomtól, akkorra jött ki igazán, a lábam borzasztó színekben játszott, egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy ki tudok majd jutni a Nyáry Krisztiánra, mivel kb 5 perc alatt csoszogtam ki a kapuig, fogam összeszorítva, de aztán bevettem egy fájdalomcsillapítót, és nem hagytam, hogy legyűrjön ez a dolog, úgyhogy elsántikáltam. És bár az sem volt annyira jó, mint tavaly, egy csomó sztorit már ismertem, pedig elvileg kiadják még idén a második kötetet, tehát mondhatott volna újdonságokat, mindegy, jó volt. Itt megint konstatáltuk, hogy az Elek Feri mennyit fogyott! (Utána olvastam vele egy interjút, abban is említette. Mondjuk azon ledöbbentünk, hogy 39 éves, nem látszik annyinak.

Aztán még átcsoszogtunk a Rájátszásra, abból is hallgatgattunk kicsit, megint megállapítottam, hogy a Takáts Eszti mennyire jó élőben, és ez mennyire nem jön át a lemezein. Ennyi volt. Kicsit bántam, hogy mennyi programra nem jutottunk el, vasárnap is tök megnéztem volna a Fábián Julit, meg a Punnany-t, de ennyi járt.

Ez is de szép férfi! 

Mondjuk tökre Jeremy Sisto, már amilyen még fiatalabb korában volt, mert mostmár eléggé gömböc.

Még a szemük is egyformán áll rosszul.

Hát ilyenem sem volt még: sebészeti lelet: "Bár érdemi dislocatio nem látható, a körömperc baisán traumás eltérés valószínű." 

Na hát azért megkönnyebbülés, hogy nem gipszeltek, meg semmi. Kenegessem, a köröm majd leválik, de majd nő a helyére új, nyugodjak meg. Megcsúsztam a hétvégén, idióta baleset, nagylábujj.* Bár azért reméltem, hogy nem lesz gipszelve, tekintve, hogy azért még vígan - na jó, kényszeredett mosollyal - járkáltam már két napja ezzel.

* Nem, nem voltam részeg. Csak csöppet pánikban, és figyelmetlen. 

Poszttrauma rulez. Mennyire felőröl a folyamatos fájdalom, én nem is tudom, Lúj hogy bírja már több, mint fél éve. Másnap éjszakára szűkölő nyüszítő kiskutya voltam. Ehhez képest cataflan nélkül végignyomtam a napot.

Az üzenet persze egyértelmű: lassítsak, tegyem már fel a lábam egy hétre legalább.

Monnyon le a mai nap. Emberi hülyeség minekvan? Olyan jó lenne, ha egy pár ember kihúzná a seggét a fejéből. Lassan ütök.
Közel 40%-os közös költség emelés WTF? 















Meg a faszfejek is, akik az alattam lévő lakást újítják, és minden reggel 7.20-kor zajongani kezdenek.

Drága Bárdy György, Isten nyugosztalja! :(

Hát ez eddig az év egyik legnagyobb filmes meglepetése, hogy a Személyiségtolvaj egy jó film. Nem csak ahhoz képest, hogy mire számítottam, tekintve, hogy Melissa McCarthy mikben és milyen szerepeket játszott a közelmúltban, hanem abszolút. Teljesen megdöbbentően őszinte és hiteles pillanatokat láttam tőle, amire egyáltalán nem számítottam. Nagyon teszett. Jason Bateman meg mindig jó, és ez a 'I visually enjoy you" szöveg...!

lol

I visually enjoy you.

Szóval az úgy volt, hogy mindig is szerettem már magamnak fenntartani néhány otthonülős estét is, amikor egyedül vagyok, merengek, teszek-veszek, mosok, nézem a hülye kis sorozataimat, stb. Úgy gondoltam, hogy kell nekem idő, hogy kipihenjem az embereket. Aztán a közelmúltban rájöttem, hogy ezt én perpill nem engedhetem meg magamnak. És elhatároztam, hogy változtatok, és nem ülök annyit otthon, mint szeretnék, nem fogok ehhez ragaszkodni. És tök jól átálltam: a héten minden este voltam valahol, a hétfő kivételével, de akkor jöttem vissza a családtól, majdnem három nap után, és az is jó volt, nem olyan, mint amilyennek szoktam csinálni magamnak, hanem erővel kényszerítettem magam a pihenésre, no persze ebben egy jó könyv is a segítségemre volt. És ezekután ma is mindjárt elmegyek itthonról, pedig ezt már nem lenne kötelező, este meg elegyünk a tegnapi balettre újra, másik három emberrel. Szóval pörgök ezerrel, de ez most nekem jó.

Az istentestű Benedict, és egyéb alélnivalók

Kulturális élmények: megvolt a Start Trek 3D-ben, elég jó, bár a történet kicsit bugyutácska, néhol foghíjas/logikátlan, a színészek remekek, a látvány elképesztő, ez volt az első 3D filmem, amin igazán éreztem a térhatás előnyeit.
Lássuk be, ami szép, az szép:

Aztán Kie, aztán Erkel. 
Öt tánc, amiből egyet már láttam, mert eleme volt a Pas de troisnak, a legjobb eleme. Ez nem három darab volt, hanem öt, amiből 4 zseniális volt, mind másképp. Azonnal néztem volna újra. Azért, hogy a balett tud ríkatni is, meg kacagtatni is, még nekem is meglepetés volt. Ma volt a premier, a napokban újra elmegyek, egész biztos, és mindenkit erre bíztatok. Ezt nem lehet kihagyni. Ahogy az előadások utáni és közti baráti beszélgetéseket sem, rettentő sokat adtak. Sokat adtok, lányok!

Imádok új zenéket felfedezni, nagy élmény, amikor hallok egy olyan számot, amit sosem hallottam korábban, és elsőre magával ragad. Mikor úgy adódik, megszerzem a friss havi indie rock playlistet, és abból szemezgetek, ha egy szám megtetszik, rákeresek az előadóra, és megszerzem, meghallgatom az albumát is. Most épp a Cloud Cult az egyik új szerzemény, hát első hallásra szerelem. Meg nézzétek meg ezt az albumborítót:

Meg ilyen számcímek, mit a „Szerelem és a termodinamika első törvénye”. Hát csodálkoztok? A playlisten egyébként a Sleepwalkerrel fogtak meg, ami első hallásra csak zeneileg, másodikra már szövegileg is megvett kilóra.

Azért jó utazni, mert utazás közben csodák történnek.

Rómára készülve az index római fórumából készültem tuti tippekkel, mert az utikönyvekből elég infót sosem lehet megtudni. Hova kell beülni, hogy kell ide-oda olcsón, gyorsan bejutni, milyen fagyit hol kell enni. No most pont egy kedves fórumtárs ajánlására ültünk a szárd étteremben (amit valamiért egyébként szörnyű nehezen találtunk meg, még a tourinfót is megkérdeztük (!), mikor egyszercsak pont a mellettünk lévő asztalhoz telepedett le egyedül egy nő. Réka egy idő után a szemével jelezte, hogy magyar felirat van a cigijén, neki ugye egyértelmű volt, hogy mi magyarok vagyunk, mert beszélgettünk, de mi csak ebből jöttünk rá, hogy valószínűleg ő is. Még sok időbe telt, míg végül szóbaelegyedtünk, erre nem kiderült, hogy épp ő az, akinek az ajánlására ott ülünk?

Krakkóval kapcsolatban több kisebb-nagyobb csoda is volt. Ugye azt már meséltem, hogy épp egy nappal Krakkó előtt jöttünk haza Hegyaljáról, és a vonaton egy olyan csávóval ültünk egy kabinban, akinek Krakkóban épp abban az utcában vállalkozása, ahol az én szállásom volt foglalva? A legnagyobb csoda persze mindenképpen az volt, hogy láttam Gerőt, régi vasutas ifitársamat, már papként. Ugyan nem vett észre, és nem akartam zavarni, mert épp egy csoportot vezetett, de nekem ez is elég volt, és nagyon nagy öröm így távolról is. Az meg már csak a hab volt a tortán, hogy két fiatal angol srác szobatársammal szóbaelegyedve kiderült, hogy a Trill Collinsnak mind nagy rajongói vagyunk, ez részükről kevésbé volt meglepő, tekintve, hogy az ő városukból származtak, de hogy én, harmincas magyar nőci hogy ismerhetem őket, az megdöbbentette a srácokat. :)

No akkor bőgjünk!

(Big C finálé.)

lássuk be, ami szép, az szép

Elmaradást pótolok. :)

The end of The Office. The end of an era. Könnyesen, bár másra számítottam, de a speciális, kulisszák mögé pillantó retrospektív résszel tökéletes befejezés. Hiányozni fog. No se bármikor újra lehet nézni.

Prágára készülve

Azért a tegnapi nap szava egyértelműen a defenesztráció.

A húgaim azon gondolkoznak, hogy állatot fognak tartani. Kecskéken gondolkoznak. Anyunak a közelmúltban vakbélműtétje volt, és egy nagyon aranyos nénivel került egy szobába, akivel nagyon összebarátkoztak, és mellesleg kecskéket is tart. Anyu mesélte elrettentésképp a húgaimnak, hogy mit mesélt a néni, hogy mennyire rosszak a kiskecskék: mindent lerágnak, rosszalkodnak, pl. állt a kertjükben egy utánfutó, és a kiskecskék rájöttek, hogy milyen vicces, ha csapatosan felmennek rá, és egyik végéből a másikba rohangálnak, és az billeg, mint a libikóka. Azóta is vigyorgok, ha eszembe jut ez a sztori; a libikókázó kiskecskék. :D

Mindenkinek minden dolga van, úgyhogy úgy fest, mégsem megyünk Orfűre, sem Hegyaljára. Szóba került a VOLT, de az meg már július, és mivel pénzem sincs sok, a szülinapomra viszont megint el akarok utazni, ezért valószínűleg július elején már nem a VOLT-ra szórnám a pénzem.

Utazás: Ugye tavaly a négy nap Krakkó szállás-utazás kijött 20000-ből, összességében meg elszórtam kb hetvenet. Nyilván lehetett volna kevesebbet is, vettem egy csomó szuvenírt, üldögéltem a főtéren sörözgetve sokat, de azért nagyon sokmindent nem vettem meg, sok helyre nem mentem be, tehát nem szórtam a pénzt agyatlanul. Ennél szűkmarkúbban nem is nagyon akarok élni magammal szemben. Namármost. Ennyi azért valószínűleg lesz, főleg ha tényleg nem megyünk fesztiválozni, és júniusban kicsit meghúzom magam. L ajánlgatta, hogy menjek hozzájuk Hamburgba, de az részint nem érdekel igazán, részint tényleg egyedül akarok lenni, nekem ez – akárki akármit mond - , jó. Egészen más úgy felfedezni egy várost, hogy csak magamra vagyok bízva, nem kell senkivel egyeztetni, senkire várni, összehangolni a dolgokat. Nyilván az is jó, de más. Másrészt meg – L-nek próbáltam levezetni tegnap, miért is olyan jó ez nekem – egész évben nincs még másik négy nap, mikor nincsenek az otthoni gondok, nem kell senkihez szólni, ha nem akarok, és úgy Istenigazából kiszabadulok a mindennapokból. Jó, nyilván van, hogy betegszabin vagyok ennyi ideig, és otthon ülök, de azt az időt többnyire elbaszom, legalábbis máshogy töltöm el. Ha elmegyek külföldre, akkor az egészen másfajta lehetőséget nyit, hogy aktívan, mégis befelé fordulva, gondolkozva, pihenve tölthessem a napjaim. És ehhez városi környezet kell nekem, nyilván Rovinj is kurvajó lenne, de ott azért nagyon jó volt, mikor az autóval kimozdultunk a városból, és felfedeztünk más városokat, más strandokat. Meg nyilván azért fontos, hogy néhány óra utazással elérhető legyen az uticél, azért Rovinj szerintem majdnem duplaannyi lenne időben is, pénzben is tömegközlekedéssel, mint Prága, vagy Krakkó.

Néztem Velencét is persze megint, de az azért duplaennyi alsóhangon, mármint az utazás meg a szállás, és nem is biztos, hogy július végén a legnagyobb ötlet, az inkább ilyen szeptemberben, április-májusban lehet ideálisabb. Freiburg meg, bár hatalmas álom, de minden tekintetben elég esélytelen egyelőre.

Szóval asszem Prága it is.

Még sosem voltam, viszont régen vágyom, tényleg csak az anyagiak a kérdés, a többi nem. Az meg biztos megoldódik, nem igaz? :)

Most is olyan gyakran érzem igényét, hogy mennyire jó lenne napokra elvonulni, gondolkodni, megállni, kicsit kiszabadulni az életemből. Persze közben tudom, hogy könnyű egy „lelkigyakorlatra” elvonulni, és ott meditatívnak lenni, meg befelé fordulni, de a mi korunknak éppen az a legnagyobb kihívása, és az a kveszt, ha a mindennapokban megteremted magadnak a lehetőséget a csendes befelé forulásra. Mindig csak oda jut az ember, hogy sokkal tudatosabbnak kell lenni, tudatosabban kezelni a szabad időt, hisz véges, és nagyon okosan kell beosztani, ha tényleg előbbre akarsz jutni szellemileg, ha meg akarod őrizni a lelki békéd. Olyan könnyen szalad el az emberrel a ló, bassza el az estéit, közben azon kapja magát, hogy megint hetek óta nem olvasott, nem csinálja a gyakorlatokat, még mindig nem jógázik két jógaóra között, pedig mennyivel előrébb lehetne jutni egy kicsit több tudatossággal. 

Abba, hogy mi lesz ráadásul a héten az utolsó Office rész megtekintése közben s után, bele sem merek gondolni.

Na a Big C-nek mostmár minden része bőgős. (4 évad) Ja, és most látom, hogy ez egy rövid évad, és a következő rész az utolsó.

http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Roma_A_teljes_gyujtemeny&id=9311&type=82

Hát ezt, mint a harmadik teljes díszdobozos sorozat a polcra, elfogadnám.

Egyre inkább hamis prófétának érzem a Müller Pétert. Nem különösebben ismerem egyébként a munkásságát, a múltkor véletlenül láttam a tévében, meg néha belefutottam egy két ilyen habkönnyű, valójában semmit nem adó, Coelhó-s "bölcsességébe". Szerintetek?

Na most leülök, eszek, nézek, és csak utána kezdem a második műszakot; a házimunkát, itthon.