shopgirlmeans

Szóval az a helyzet, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni a hétvégéből, így végül a belvárosi fesztiválra el sem jutottam, sem a szombat esti Margófesztes programokra. Persze azért nem volt rossz, pénteken megnéztük a D. Tóth Krisztát, akinek a könyvét el kell majd olvasnom, már előre látom, jó pár csomag zsepit magam mellé készítve. (Nem ezt viszem Prágába. J). Tündéri az a nő, de a hely, ahol tartották, nem lett kedvencem: tele van a város újabban ilyen eszméletlen sznob helyekkel, mint az Úri Muri. L Utána főzdefeszt, ahol gyakorlatilag elsőre belenyúltam a tutiba, és olyan jót ittam, amilyet utána sehol máshol nem sikerült: szűretlen félbarna búza. Lötyögtünk ott a Főzdén, aztán majdnem nem mentünk át az Iskolába a Margóra, de végül egy hajszállal csak inkább erre hajlottunk, és elindultunk, utólag még szomorúbb lettem volna, ha arra sem jutunk el. Pedig egyébként nem volt olyan jó a program, mint tavaly, a Scherer helyett az Elek Feri volt a pedellus, akit egyébként imádunk, de ez a szerep valahogy nem illett hozzá annyira, mint a Schererre tavaly. Messze nem. Továbbá ez az Iskola?! Imádtuk azt a helyet, amikor még Szimpla kiskert volt pár éve, aztán sokáig zárva volt, volt más a helyén, most meg lett egy ilyen ultrasznob hely, ahova ha rajtam múlik, a lábam nem teszem be többet.

Másnap kicsit fáradt voltam, így estefelé mentünk ki újra a Főzdére, aminek az elején rögtön történt velem egy kisebb baleset, majdnem eltörtem a nagylábujjam, mindegy, úgyhogy utána már nem is mentünk tovább, pedig a Besh o droM-ot évek óta nem láttam, és azért nem bántam volna, de biztos így kellett lennie, úgyhogy onnan már csak haza.

Másnap pedig egész nap nyüszögtem a fájdalomtól, akkorra jött ki igazán, a lábam borzasztó színekben játszott, egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy ki tudok majd jutni a Nyáry Krisztiánra, mivel kb 5 perc alatt csoszogtam ki a kapuig, fogam összeszorítva, de aztán bevettem egy fájdalomcsillapítót, és nem hagytam, hogy legyűrjön ez a dolog, úgyhogy elsántikáltam. És bár az sem volt annyira jó, mint tavaly, egy csomó sztorit már ismertem, pedig elvileg kiadják még idén a második kötetet, tehát mondhatott volna újdonságokat, mindegy, jó volt. Itt megint konstatáltuk, hogy az Elek Feri mennyit fogyott! (Utána olvastam vele egy interjút, abban is említette. Mondjuk azon ledöbbentünk, hogy 39 éves, nem látszik annyinak.

Aztán még átcsoszogtunk a Rájátszásra, abból is hallgatgattunk kicsit, megint megállapítottam, hogy a Takáts Eszti mennyire jó élőben, és ez mennyire nem jön át a lemezein. Ennyi volt. Kicsit bántam, hogy mennyi programra nem jutottunk el, vasárnap is tök megnéztem volna a Fábián Julit, meg a Punnany-t, de ennyi járt.