shopgirlmeans

A húgaim azon gondolkoznak, hogy állatot fognak tartani. Kecskéken gondolkoznak. Anyunak a közelmúltban vakbélműtétje volt, és egy nagyon aranyos nénivel került egy szobába, akivel nagyon összebarátkoztak, és mellesleg kecskéket is tart. Anyu mesélte elrettentésképp a húgaimnak, hogy mit mesélt a néni, hogy mennyire rosszak a kiskecskék: mindent lerágnak, rosszalkodnak, pl. állt a kertjükben egy utánfutó, és a kiskecskék rájöttek, hogy milyen vicces, ha csapatosan felmennek rá, és egyik végéből a másikba rohangálnak, és az billeg, mint a libikóka. Azóta is vigyorgok, ha eszembe jut ez a sztori; a libikókázó kiskecskék. :D

Mindenkinek minden dolga van, úgyhogy úgy fest, mégsem megyünk Orfűre, sem Hegyaljára. Szóba került a VOLT, de az meg már július, és mivel pénzem sincs sok, a szülinapomra viszont megint el akarok utazni, ezért valószínűleg július elején már nem a VOLT-ra szórnám a pénzem.

Utazás: Ugye tavaly a négy nap Krakkó szállás-utazás kijött 20000-ből, összességében meg elszórtam kb hetvenet. Nyilván lehetett volna kevesebbet is, vettem egy csomó szuvenírt, üldögéltem a főtéren sörözgetve sokat, de azért nagyon sokmindent nem vettem meg, sok helyre nem mentem be, tehát nem szórtam a pénzt agyatlanul. Ennél szűkmarkúbban nem is nagyon akarok élni magammal szemben. Namármost. Ennyi azért valószínűleg lesz, főleg ha tényleg nem megyünk fesztiválozni, és júniusban kicsit meghúzom magam. L ajánlgatta, hogy menjek hozzájuk Hamburgba, de az részint nem érdekel igazán, részint tényleg egyedül akarok lenni, nekem ez – akárki akármit mond - , jó. Egészen más úgy felfedezni egy várost, hogy csak magamra vagyok bízva, nem kell senkivel egyeztetni, senkire várni, összehangolni a dolgokat. Nyilván az is jó, de más. Másrészt meg – L-nek próbáltam levezetni tegnap, miért is olyan jó ez nekem – egész évben nincs még másik négy nap, mikor nincsenek az otthoni gondok, nem kell senkihez szólni, ha nem akarok, és úgy Istenigazából kiszabadulok a mindennapokból. Jó, nyilván van, hogy betegszabin vagyok ennyi ideig, és otthon ülök, de azt az időt többnyire elbaszom, legalábbis máshogy töltöm el. Ha elmegyek külföldre, akkor az egészen másfajta lehetőséget nyit, hogy aktívan, mégis befelé fordulva, gondolkozva, pihenve tölthessem a napjaim. És ehhez városi környezet kell nekem, nyilván Rovinj is kurvajó lenne, de ott azért nagyon jó volt, mikor az autóval kimozdultunk a városból, és felfedeztünk más városokat, más strandokat. Meg nyilván azért fontos, hogy néhány óra utazással elérhető legyen az uticél, azért Rovinj szerintem majdnem duplaannyi lenne időben is, pénzben is tömegközlekedéssel, mint Prága, vagy Krakkó.

Néztem Velencét is persze megint, de az azért duplaennyi alsóhangon, mármint az utazás meg a szállás, és nem is biztos, hogy július végén a legnagyobb ötlet, az inkább ilyen szeptemberben, április-májusban lehet ideálisabb. Freiburg meg, bár hatalmas álom, de minden tekintetben elég esélytelen egyelőre.

Szóval asszem Prága it is.

Még sosem voltam, viszont régen vágyom, tényleg csak az anyagiak a kérdés, a többi nem. Az meg biztos megoldódik, nem igaz? :)

Most is olyan gyakran érzem igényét, hogy mennyire jó lenne napokra elvonulni, gondolkodni, megállni, kicsit kiszabadulni az életemből. Persze közben tudom, hogy könnyű egy „lelkigyakorlatra” elvonulni, és ott meditatívnak lenni, meg befelé fordulni, de a mi korunknak éppen az a legnagyobb kihívása, és az a kveszt, ha a mindennapokban megteremted magadnak a lehetőséget a csendes befelé forulásra. Mindig csak oda jut az ember, hogy sokkal tudatosabbnak kell lenni, tudatosabban kezelni a szabad időt, hisz véges, és nagyon okosan kell beosztani, ha tényleg előbbre akarsz jutni szellemileg, ha meg akarod őrizni a lelki békéd. Olyan könnyen szalad el az emberrel a ló, bassza el az estéit, közben azon kapja magát, hogy megint hetek óta nem olvasott, nem csinálja a gyakorlatokat, még mindig nem jógázik két jógaóra között, pedig mennyivel előrébb lehetne jutni egy kicsit több tudatossággal.