A múlt hét is eltelt végül, bár a vége egy kicsit sűrűre sikerült, olyannyira, hogy a szombati spanyolon nemigen voltam képben, és tényleg már csak a gyógyser segített szombat este a Fringen. Ami nagyon jónak tűnt. Kicsit sziget-hangulata is volt, ahogy üldögéltünk Pannival a söröskorsóval a kezünkben, mély beszélgetésbe bonyolódva, míg hangfoszlányokat sodort felénk a koratavaszi szellő a különböző színpadokról. Aztán megpróbáltunk beférni a Méhekre, de elég szar helyszínen volt, majd lerogytunk a szabadtéri színpadhoz, mert Panni kinézett valami programot, és még milyen jót! Valami kortárs csoportnak volt az előadása tánccal, zsonglőrködéssel, tűzzsonglőrködéssel. Nagyon ügyesek voltak, teljesen magába szippantott. Utána felmentünk Rékához, ahol már ott voltak a többiek, és nekiálltunk beszélgetni, amiből valami szokatlan, ránk nem jellemző kakofón állapot alakult ki, ráadásul le is támadtak ketten, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mert fontos a barátok véleménye, de mi van, ha a barátaid elkezdenek agresszívan letámadni, mielőtt teljesen ismertetnéd a véleményedet? Vagy ha ismertetted is, akkor meg azért, hogy hogy gondolhatod így, vagy úgy. Aztán beszélgettünk, iszogattunk, de végül úgy döntöttem, irány haza. Persze nem értem el a trolit, amit akartam, szóval kóvályogtam egy jó darabot, mire hazaértem.
Vasárnap nyugi volt, A faun labirintusát néztem, amit szombaton szereztem be végre. Hát nem mondom, tök jó, hogy van egy filmem, amiben végre hosszabb ideig szerepel Sergi López, de azt hiszem nem fogom gyakran megnézni. Már láttam persze, de nem emlékeztem, hogy ennyire borzasztó. Mármint nagyon jó film, de nyomasztó, izgalmas, torokszorító, ami alól legszívesebben a paplan alá bújnál, és újra és újra izgulsz, hogy most elkapja -e a sápadt ember a kislányt. Jó volt megnézni a werkfilmet, amiben mindenki mosolyog, meg viccelődik, az azért ad egy kis feloldást. És többször konstatáltam, hogy már milyen jól értem a spanyolt.
Aztán csináltam egy zseniális ránottát, és visszabújtam az ágyba megnézni az Ópiumot. Na nem egy egyszerű film. Bár többet nem nagyon tudok mondani, ahhoz még túl friss az élmény.
Gondolkoztam, mihez kezdjek a napommal, végül /lusta kutya/ nem kezdtem vele semmit. Frissítettem az mp3 lejátszóm tartalmát, majd játszottam. Jó volt, nyugis. Összesen ha 10 mondatot beszéltem egész nap, anyámmal. Nagyon felszabadító volt a némaság.
Hozzáfűzném, és köpjön le, meg kövezzen meg, aki akar, én szeretem Tereskovát.http://youtube.com/watch?v=qKEvSRtQyTg
http://www.youtube.com/watch?v=QZC1VZPBybo1
http://zeneszoveg.hu/dalszoveg/6462/tereskova/unikum-zeneszoveg.html
A Bel-Air a 4. évaddal búcsúzik
1 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése