shopgirlmeans

Borzasztó rosszkedvűen értem ma haza, iszonyúan nyomasztanak az anyagi gondjaim. Egyszerűen kikérem magamnak, hogy ebben az országban nem lehet tisztességesen megélni egy versenyszférás középfizetésből, mert a felét lenyelik. Aztán elkezdtem basztatni a gépet, szakítósblog, angol kekszecske, jófajta soproni vörösbor (amivel megszegtem az egyik szabályomat, mely szerint itthon egyedül nem iszom, már jó ideje sikerült is, de most szükségállapotot kiáltottam ki), és egész rózsás lett a kedvem. Majdcsak lesz valahogy. Múlt pénteken kb. 5 percre fellélegeztem, mikor megjött a fizu, aztán elkezdtem összeírni a kiadásokat, és 5 perc múlva majdnem elsírtam magam, mikor konstatáltam, mennyi pénzem lesz 7-én. És szerintem nem élek nagy lábon. Ez nem egy nonszensz, hogy ebben az országban luxus egy cd, egy könyv, egy új cipő, táska?! Hát ilyenek nem lesznek ebben a hónapban, pedig némelyikre már égető szükség lenne. Nem látom a végét az alagútnak. Pénteken a nagy kiborulás közepette elkezdtem nézegetni a távmunka- meg másodállásajánlatokat, aztán ezen is jól felhergeltem magam, hogy már így is alig van időm magamra, sosem érem utól magam a spanyolházival, meg a NagyÁ-nál tanultakat sem gyakorlom, alig van olyan nap, amikor igazán ki tudnám aludni magam, és különben is, ha annyira ráérnék, még több munka helyett inkább angoltanfolyamra járnék, meg társalgóklubba, meg táncolni, etc. Úgy látszik, én lettem az ügyeletes felháborodóember.

A múlt hét is sűrű volt, nem is tudom, mikor poszoltam utojára, talán hétfőn. Nem, kedden. Kedden munka után rohanás haza, hajmosás, szépítkezés, de minek? Öten voltunk a csoporttalálkozón, és ehhez képest meglepően jól éreztem magam, bár az Aloéban valszeg nem szerettek különösebben, mert 15 főre foglaltam asztalt. De szeressenek csak, mert múlt héten azért csináltam nekik vagy 50 e ft forgalmat. Hazajöttem kilenc körül, és még megnéztem az aznapi Miért éppen Alaszkát, azóta persze nem érem vele utol magam. Aztán kedd este végre jövök haza, számítva egy nyugis estére, de persze már hívott is Kie, hogy mit csinálok, én meg persze hagytam rábeszélni magam, hogy beüljek velük valahova, főleg, hogy először azt találtuk ki, hogy a mászóterem kocsmájába megyünk, és ott vannak helyes pasik. De aztán mivel Kie pasija, Falmászó úr aznap nem ott volt, nem mentünk oda, ellenben felfedeztünk egy új helyet itt nálam, ami nonstop, és kellően lepukkant, hogy szeressük. Bár amikor a 120 kilós kocsmárosbá' jégkockákat dobált a sörömbe, akkor azért elkezdtem aggódni az életemért, mert vajon mióta nem mosott kezet? Csütörtökön elmentem munka után a másodállásba vasalni, sikerült még 4 órát ott is lenyomnom, majd szétszakadtam derékban, ráadásul van egy új kutyájuk, aki kb 10 hetes, és iszonyúan ráindult a lábszáramra/a vasalózsinóra/a lelógó ruhaujjra, szóval szórakoztatott. Pénteken anyám elémjött, felmentünk a Várba, megmutattam neki néhány dolgot, amit a múltkor láttunk, aztán ettőnk rétest a Balta közben, majd lesétáltunk a Deákra, kis C&A, aztán egy sör a Puskin kávézóban, majd átvettem a Sírhant műveket, aminek a licitjét sikeresen megnyertem a teszveszen, úgyhogy már majdnem teljes a gyűjtemény, végül még betértünk az Alexandrába, majd elváltunk. Közben azért annyit fejlődött a kapcsolatunk, hogy néhányszor megpedzettem neki, hogy vannak olyan tabutémák, amiket innentől nem említhet,m mert már az agyamra megy velük. Meglepően jól fogadta. Persze a csajok akkor sem bírták ki, hogy ne kísértsenek meg, hát lementem egy kicsit a LochNessbe, ott volt Kie, Panni, Réka, Falmászó úr, és a kórházból frissen kiengedett Endi. Jót dumálgattunk, meg jó volt látni őket, de azért haragszom magamra, hogy sosem tudok nekik nemet mondani, és ezért az a vége minden másnap, hogy ülünk valahol, és váltjuk meg a világot. Szombaton volt a nagy csoporttalálkozó, ami már sokkal jobban sikerült, mint a keddi, rengetegen voltunk, bár persze az az egy ember, akit nagyon szerettem volna látni, nem jött el. Szerencsére sikerült okosan innom, és nem rúgtam be, amit kifejezetten sikerüélményként könyvelek el. De persze már nem volt rossz kedvem, amikor elindultam az estém másik helyszínére, egy házibuliba, ami ugyan nem kifejezetten az én műfajom, de azért elég jól éreztem magam. Lujzi is becsatlakozott, aztán nálam aludt. Másnap reggel csináltunk camambertes, almás rántottám, meg dumcsiztunk, aztán hívott Panni, hogy megyünk -e akkor a kiállításra a Kogartba, ekkor kaptam egy kisbb sokkot, hogy nekem még mennem kell aznap valahova, de persze menjünk, mert egy hét múlva bezér, és nem kihagyható. Jó is volt, ja a címe a 100 éves a magyar film, Panni szerint nem volt tökéletes a koncepció, de nekem tetszett, gondolatébresztőnek nem volt rossz. Aztán persze rávettek, hogy üljünk be a Broadwaybe, ahol búzasörökkel próbáltam magam kúrálni, majd hullafáradtan hazavonszoltam magam egy nehezen induló, de végül kellemesen produktív beszélgetés után.