shopgirlmeans

Milyen furcsa az élet, ha azt is hiszem, hogy nyitott szemmel járok, akkor is mennyire át tudom verni magam. Vagy hagyom átverni magam. Az elmúlt hét nem volt egyszerű lelkileg. Kezdődött azzal, hogy elmentem szerdán NagyÁhoz, és rávilágított néhány dologra, mondhatni felnyitotta a szemem, és bár nem esett jól hallanom ezeket a dolgokat, és szembesülnöm azzal, hogy mennyire nem tartok sehol ahhoz képest, ahogy gondoltam/ahol szeretnék. De mindenben igaza volt. Egy dühöndő kis méregzsák voltam az elmúlt hónapokban/években, és nem ez az én utam. Ez egy szerep valahol, amiből azért nehéz killépni, mert ezt már megszoktam, ismerem, nem tudom, milyen lesz az új shopgirl, ha leveti sündisznótüskéit. De érdekel!
És az is egy nagy koppanás volt, mikor konstatáltam, hogy mennyire nem veszem észre, hogy minden mindennel összefügg. És még én akarom magam szellemileg tudatos embernek eladni. Röhej.
Azóta sokkal jobban figyelek (és nem csak igyekszem figyelni). És nyitottabb szemmel járok talán, és meglepő, hogy mennyire olyan infókat vonzok be, mint amin épp gondolkozom.
Pénteken végül úgy döntöttem, nem megyek el a házibuliba Panniékhoz, szerencsére elég könnyen fogadták a lányok. És mennyire jól éreztem magam otthon! És mennyire jó filmet láttam! Érdekes, hogy évek óta megvan ez a filmcím a kispolcon, hogy ezt majd meg kell nézni. Most végre megszereztem, és le voltam döbbenve, hogy mennyire nekem szól. A főszereplő egy harmincas szingli csaj, nem kicsit maximalista. Meg is kapja a férfi főszereplőtől, akivel egyébként eléggé kutya-macska viszonyban van, a szép kis Anais Nin idézetet, miszerint "Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk."
És megváltozik. Hol vannak manapság az ilyen filmek?
Na nem mintha nem lennék szerencsés szakszban ilyen téren, mert nem kicsit jó filmeket láttam mostanában: Hétfőn a Nem vénnek való vidéket néztük Pannival, ami nekem nagyon tetszett (ezen is érdemes lenne esetleg elgondolkoznom, hogy miért szeretem ennyire az erőszakos filmeket?), Panninak kevésbé, de később azért bevallotta, hogy azért hatással volt rá. Javier Bardem viszont iszonyú taszító benne. Brrr. Persze értem én, hogy ez volt a cél, csak előző nap meg a Mielőtt leszáll az éjt néztem, és az is elég szörnyű volt, szóval most elvesztette egy kicsit a kívánatosságát. :) Ellenben Josh Brolin! Nyámmm. Panni meg azt mondja, gusztustalan. Hát ezen nem fogunk összeveszni, max Diane Lane-nel.
Hétfőn meg hívnak a Magyar Rádió marketing osztályáról, ó- mondom magamban- mi van? De csak azt közölték, hogy nyertem mozijegyet a Junora, szóval tegnap meg azt láttuk Pannival. Aranyos kis film, bár egyikünk sem érti ezt a hatalmas felhajtást, meg Oscar díjakat, stb. Bár ennek a Diablo Codynak nagyon drukkolok, mert nagyon szimpi a csaj. Ellenben Ellen Page nekem ebben kicsit modoros volt, sokkal inkább nekem való, ha egy olyan beteg dologban játszik, mint a Cukorfalat. Jennifer Garner meg határozottam kellemes csalódás volt benne, lehet, hogy mégiscsak lesz belőle valami. Jaj, megint gonosz vagyok.