shopgirlmeans

Szerdán munka után vasalni mentem, aztán azt terveztem, elmegyek megnézni az új dán filmet a Cirkóba, de mivel egy órával hamarabb végeztem, mint a kezdés, ezért felhívtam Pannit, aztán elmentem hozzá az Artkatakombába a Jászaira, és végül ottragadtam, mert ott is filmvetítés volt, a Nomen est omen, amin szarrá röhögtem magam, mert annyira gyönyörűen amatőr, hogy már az a vicces. Aztán dumáltunk még egy keveset Pannival egyről s másról, bevallottam neki, hogy hiányzik az eltűnt fiatalember, azt mondta, írjak neki, magam miatt. De végül nem tettem, bár aznap este félálomban, félig részegen, félig meggyőzve már meg is fogalmaztam, mit írnék neki. De "szerencsére" annyira kemény napunk volt csütörtökön is, hogy időm sem lett volna írni neki. Csütörtökön munka után régi kollégákkal találkoztunk a Jászain, és megint az Artkatakombában kötöttünk ki. Aztán átmentünk kajálni a Yes-be, ami nagyon drága lett, aztán hazamentünk hozzám, mert az egyik haverom még nem látta a lakásom, meg telefonált egy haverom, hogy hozna nekem egy kanapét. Aztán még lementünk a helyi ivóba két búzasörre csajokkal, és megint azzal a jó kis lelkifurival mentem haza, hogy megint többet ittam, mint terveztem. Péntek reggelre kelve eldöntöttem, hogy szombaton mégiscsak elmegyek a családommal kirándulni, végül így is tettem, bár 15-én mindig a Gyermekvasút vonalán szoktunk teljesítménytúrázni, de most a többieknek is máshogy alakult. El is indultunk Győrbe, ahol találkoztunk a keresztszüleimmel a fürdő előtt, ahol balekoltunk egy órát, mert ők be akartak menni, viszont mi, miután konstatáltuk, hogy mekkora tömeg van, mégsem szerettünk volna. Végül úgy döntöttünk, hogy ők bemennek, mi meg nem, és majd találkozunk 3 óra múlva. Addig mi jól visszamentünk kajálni Tatára, a La casa étterembe, ami isteni volt. Utána vissza Győrbe, addigra ők is megbékéltek, és sétáltunk egy csomót Győrben, ami egyrészt nagyszerű volt, mert gyönyörű az a város, másrészt viszont nem annyira, mert anyám a keresztanyámmal, apám az ő férjével sétált, és bárhova csatlakoztam, mindenhol csak a panaszt hallottam. Nagyon szeretem őket, de ez elég negatív élmény volt. Mert értem én, hogy kétségbeejtő a helyzet ebben az országban, de én nem vagyok hajlandó még fel is bosszantani magam ezen, mert attól senkinek nem lesz jobb. Aztán hat előtt elváltunk tőlük, és még mi is bementünk a fürdőbe, mert akkor már elviselhető mennyiségű ember volt. Nagyon jó volt, a csillagos ég alatt feküdni a jakuzziban, hej. Meg vizicsúszdázni! 15 éve nem vizicsúszdáztam kb. :)
Hazafelé eszembe jutott volt lakótársam, nevezzük mondjuk Leilának. Hiányzik. Mert maradtak barátnőim, de senkivel sem olyan, mint vele. Nem rosszabb, csak más. Az tény, hogy senkivel nem röhögtünk ennyit. Hiányzik a nevetése. Hiányoznak a közös poénjaink. (Három és fél évig éltünk együtt, szóval volt elég.) Szóval nagyon jót tudok beszélgetni Lujzival, filózni Pannival, dumálni a többiekkel, de röhögni olyan önfeledten, féktelenül nincs kivel már. Remélem, hogy ahogy öregszem, nem csak fogynak majd a barátaim, remélem, lesznek még újak. Szeretném, ha olyan párom lenne, akivel hasonló mennyiségű közös poénunk van, mint vele volt, akivel hasonlóan sokat tudunk röhögni. És nem igaz, hogy nem voltunk barátok. Sokáig ezzel nyugtattam magam, hogy azért nem fáj az elvesztése, mert sosem voltunk barátok. Nem igaz. Prímán hazudok magamnak. Az sem igaz, hogy nem fáj. Mert lehet, hogy nem váltottuk meg a világot minden beszélgetésünkben, de nem csak ez a fontos. Hanem az önfeledt nevetés is. És vele lehetett.
Most meg családi banzáj van nálunk, eljött nagyanyámékkal az unokatesójának a fia, akit sztem 20 éve láttam újra utoljára, és nagyon jó paskó lett, hej! :) Kicsit kiakadtam a családra, mert ebéd után jól belehergelték magukat a politizálásba, közöltem velük egyszer, kétszer, hogy én ezt nem akarom hallgatni, mert inkább elmegyek, de komolyan el kellett indulnom, táskával, hogy komolyan vegyenek. Meg kikelnem magamból. Na persze nem mintha nem gondoltam volna komolyan. Mert engem ez nem pihentet, akkor inkább hazamentem volna netezni, vagy aludni.
Holnapra meg megint nyertem mozijegyet az új magyar filmre, amit az eltűnt fiatalember cége forgalmaz. Bevallom, reménykedem, hogy ott lesz, és megnézhetem magamnak, mert gondolok rá. És ha olyan, akkor majd előveszek mégiscsak valami női trükköt, és elérem, hogy észrevegyen. :) (Á, úgysem tudok ilyen trükköket használni, álmodik a nyomor...)