Sok szempontból tanulságos volt a hétvége. Nagy gondolatok, tervek, elképzelések jöttek világra, sok minden letisztázódott bennem. Meglepő dolgok is kipattantak, például életemben először fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezekkel az emberekkel, akik 5-10 éve a legjobb barátaim, választott családom, nem sokáig fogunk már együtt nyaralni. Illetve ilyen gondolat volt már sokszor félelem formájában, de most nem akként érkezett, inkább ráismerés volt.
Rájöttem, hogy igaza volt anyunak, nem kell állandó nyaralót venni, mert rengeteg munka, és túlzottan leköt. Az élményeket kell gyűjteni, és nem a tulajdonokat. Meg amennyi pénzből, munkával megveszel és fenntartasz egy nyaralót, évente többször bérelhetsz különböző helyeken. Most is a fél nyaralás házimunkával telt, és jó, szeretek tüsténkedni, asszonykodni, és kiszolgálni másokat, de azért ennek is vannak határai.
Az a jó ideje erősödő gondolat is tovább izmosodott, hogy változtatni akarok az életemen.
Szerelmes akarok lenni. Akarok egy működő párkapcsolatot. Kiskifli akarok lenni éjszakánként, akarok egy hátamhoz simuló hasat, egy kart, amely átölel. Szeretnék kettesben elutazni Horvátországba. Pár év múlva szeretnék gyereket. Szelídebb akarok lenni. Szeretnék munkahelyet változtatni, szeretnék valami olyasmivel foglalkozni, ami érdekel és boldoggá tesz. Szeretnék többet olvasni és művelni magam. Szeretnék utazni, szeretnék új embereket megismerni.
És igazából nem volt rossz a nyaralás, voltak nagy beszélgetéseim Endivel is, Pannival is, Katzével is, kiolvastam egy könyvet, elkezdtem egy másikat, játszottunk, főztünk jókat (paprikás krumpliban még mindig istenkirálylány vagyok), és annyira büszke vagyok, hogy egyszer sem kapcsolta be senki a tévét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése