shopgirlmeans

Nna, végre péntek. Kemény volt ez hét, ennek ellenére ma reggel is vigyorogva indultam bele a világba. Bár már a reggel úgy indult, hogy felvarrtam a gombot a blúzra, majd mikor indulás előtt két perccel vettem föl, akkor vettem észre, hogy 2 gomb hiányzott. Na, már felment a pumpa, de nem baj, keressünk másikat, induljunk el, mosoly, stb. A villamos sem akart jönni percekig, majd mikor megjött, marhavagonhoz hasonlított, a munkahelyre beérve fél óra sem telt el, már lüktettek a nyaki verőereim, és igen gyilkos kedvem kerekedett.

Igen elmaradtam, próbáljuk pótolni visszafelé. Tegnap megnéztem a Tótumfaktum című filmet. Színtiszta időpazarlás volt, semmiről nem szól, filozofálgató fílingfilm akarna lenni, de még ez sem sikerül. Ez az a film, amit még Marisa Tomeiért sem érdemes megnézni, semmit nem ad hozzá az életművéhez ez a karakter, Lily Taylor mindig is idegesített, Matt Dillon meg kurvakevés, hogy elvigyen egy ilyen filmet a hátán, rossz nézni a szenvelgésüket, ne is pazaroljunk rá több szót. Bár egy olyan kérdést azért felvethet a dolog, hogy bátorság vagy gyávaság -e így élni. (Szerintem gyávaság.)

Szerda este, bár az előző estét sem otthon töltöttem, annyira vágytam normális emberekre és impulzusokra, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és találkoztunk Kiével a Hintalóban, majd csatlakozott Panni és Máté is, remek este volt, lelazultam. Kedd este Zsé hívott fel, hogy találkozzunk, így a Cézárban kötöttünk ki Pannival és Mátéval. Jót nosztalgiáztunk Zsével. Hétvégén takarítgatás volt, szombaton konkrétan jól beállt a derekam, kétséges volt bizonyos pillanatokban, hogy el tudok -e majd indulni, de végül másnapra nyomtalanul elmúlt. Tehát délután csoport kisÁval, utána Tücsök Pannival, majd Mátéval.

Filmek

Rocknrolla. Csalódás. Egyszer nem röhögtem föl. Annyira halvány ismétlése ez a klasszikus Guy Ritchie-knek, akárha más csinálta volna. :( Kár érte. Gerard Butler idegesítő benne, elfelejthetné már ezt az akcentust. A történet zavaros, egy csomószor nem értettem, ki mit akar, vagy miért nem tudja, amit tudnia kéne, áhh... A végén már követni se próbáltam. Mindenki erőlködve próbált benne lazának és menőnek tűnni. A szexjelenet nagyon tetszett, amilyen sterilen megoldották, az egy nagy ötlet szerintem.

Térjünk ki egy kicsit akkor Mark Strongra, avagy Marco Giuseppe Salussoliára. Az úriembert először minden bizonnyal a Napfény ízében láttam, Sors Istvánt játszotta, újra kell néznem, mert nagyon meglepődtem, mikor felfedeztem az imdb-n, hogy már ebben is szerepelt, ott még nem szúrtam ki. Ahogy nem figyeltem fel rá igazán a Sziriánában és a Napfényben sem. Először a Stardustban dobogtatta meg a szívem Septimus hercegként. :) És a Rocknrollában is szerepel, abban a kicsi szerepében is feltűnik, kitűnik. Mostmár vadászni fogok a csávóra, a következő a Miss Pettigrew Lives for a Day lesz (abban ráadásul Lee Pace és Ciarán Hinds is van.) Klasszikus nagy filmsztárokra emlékeztet ez a pasas, és iszonyúan férfias.

Stardustról már írtam, de most kifejteném bővebben. Egyszer már láttam, moziban, egy ideje meg a polcon csücsül, de mostanában annyi film ömlik hozzám, hogy ritkán engedem meg magamnak az ismétlést. Most kivételesen megengedtem (mert Rocknrollában megint felfedeztem Markot, és tovább akartam benne gyönyörködni :). Nagyon szeretem ezt a filmet. Szeretem Charlie Cox-ot a főszerepben. Szeretem, ahogy LÁTSZIK rajta a fejlődés, amin keresztülmegy. Ahogy béna kis lúzerből (boltosfiúból) férfivé és herceggé válik. Szeretném sokat látni ezt a fiút jobbnál jobb szerepekben. Imádom benne De Nirót, ahogy tobzódik a szerepében. Csodás benne Michelle Pfeiffer, az a fajta önirónia és bevállalás csodálatra méltó, ami kellhetett ahhoz, hogy elvállalja az a szerepet. (A gonosz boszorka szerepében szarrásminkelve meglepően emlékeztetett néha a rikácsoló Diane Keatonra, bájdövéj...) Sienna Millert hasonló döntés miatt tudom tisztelni (magam is meglepve egyre jobban kedvelem ezt a lányt). Van Ricky Gervais :D, már az első megnézésekor konstatáltam ezt, csak akkor még annyira nem ismertem az ő életművét, több rész Office-szal és Futattak méggel a hátam mögött sokkal viccesebb az ő felbukkanása. Láthatjuk még Rupert Everett-et, Peter O'Toole-t, Benjamin Button apukáját, Jason Flemyng-et... Claire Danes viszont nekem bizonyos jelenetekben kicsit kevés... Mindenesetre ez egy csodálatos, gyönyörű mese, ami beszippant, és napokig nem ereszt. :)

Megvolt a napokban a Blindness/Vakság is. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy sajnossss. Egy kibaszottul zseniális apokaliptikus/posztapokaliptikus regényből csináltak egy halálosan középszerű filmet. Korrekt iparosmunka, de semmi több. Nem értem, miért kell a középszerű Mark Ruffalóra bízni egy ilyen főszerepet, valahogy Julianne Moore is furán kevés benne, vagy csak unalmas 2 órán keresztül minden jelenetben őt bámulni, Gael García Bernal botrányosan szar benne, kevés ő még ahhoz, hogy gonosz karatkert játszon, vagy a szerep volt szar, mert egysikúan csak gonosz? Vagy mindkettő. Ami kifejezetten felháborító, hogy vártam, hogy majd viszontlátom benne Michael Mahonen-t (Gus Pike, ugye), erre nem látszik az arca, mert katonát játszik, akin gázmaaszk van! Skandallum!

Volt még Into the Wild/Út a vadonba, régóta érik, csak riasztott több, mint 2 órás hossza. De most ez itt kurvára indokolt. És kár, hogy nem moziban néztem, mert képileg is gyönyörű a film. És mennyire jó ez az Emile Hirsch gyerek (85-ös, fákk)! Sosem láttam még semmiben, de mostantól vadászni fogom. És ott van a nagyok sorában, akik testüket is áldozzák a filmművészet oltárán, ő is ledobott a film kedvéért egy 15-20 kilót, rémisztő. (Bár persze még mindig nem éri utol Mr. Bale-t a Gépészben, brrr.)
Valahol irigylésreméltó, ahogy valaki feladja az életét, a biztonságát, és elindul, hogy megvalósítsa az álmait, majd a természetben éljen. Most mindenképpen mihamarabb elolvasom a Krakauer könyvet, amiből a film készült, mert megfogott a mondanivalója.

Olvasni pedig a Vágy és vezeklést olvasom. És el vagyok tőle ragadtatva. A filmet kb 1 éve láttam, és nem tetszet különösebben, mert túl vontatottnak tűnt, de most mindenképpen meg lesz nézve újra, miután kiolvastam a könyvet. Mert a könyv meg iszonyúan megérint, egy csomó dolog, viszony, amit nem értettem a filmben, világossá vált. Gyönyörű a lélekábrázolása, gyönyörű, ahogy levezeti a sorsszerűségét az eseményeknek, hogy milyen nüanszokon múlt, merre fut tovább a szereplők élete. Odabasz. Már a filmben is megérintett a sorsok tragikuma, de most maga alá is teper.

És a mondat amit már idéztem, meg a következő, amitől beszarok.

"-Mi újság a bankban?
-Unalmas és rettentő kellemes. Az estéknek és a hétvégéknek élünk." lol

Ma reggel láttam, hogy jön Marylin Manson a voltra. Azt nagyon szeretném.
Meg szeretnék sokat olvasni. Jane Austent, Ian McEwant, Neil Gaimant, Tolsztojt, Krakauert, Christopher Moore-t, meg a Semmit és mindent.
Meg hogy most egy darabig senki ne basztasson a hülyeségével.
Meg hogy valakivel kávézhassak tavasszal abban a bájos kávézóban, amit a napokban találtam.