Hegyalja 2010- beszámoló

Szóval. Hegyalja jó volt. Volt számos igen kellemes élményem, és néhány igen kellemetlen. A tervezett koncerteknek kb a felére jutottunk el, ahogy az egy tisztességes fesztiválon lenni szokott, jókat beszélgettünk, megismerkedtünk ezer emberrel, voltak köztük nagyon jó fejek (pl. Réka kollégái), és kevésbé jók, voltunk koncerteken (pl akik segíteni akartak stoppolni): Irie Maffián, Pasón, Brainsen, Péterfy Borin, Budapest báron, Kispálon, Quimbyn, Kiscsillagon, ittunk nagyon jó bort (Borkatakomba, sárgamuskotály), és nagyon meleg sört, csípett a szúnyog, kaptunk rengeteg pozitív visszajelzést. Egyértelműen nagyon rossz ötlet volt Szegiben megszállni, az ingázással szívtunk hatalmasakat, tekintve, hogy Borsodban veszélyes és rossz ötlet stoppolni, és elég szar arányban működik. Péntek délután még szerencsénk volt: az volt a beetetés, de szombaton három óráig tartott az út kilencszáz fokban, és ráadásul teljesen feleslegesen indultunk el, mert végül a busszal értünk csak célba. Így lekéstük a Magashegyit és a Barabás Lőrincet, és mire célba értünk, semmi mást nem akartam, mint meghalni. Aztán regenerálódtunk kicsit, és azért beindult az este. Hajnalban újabb ötven percig tartott, mire kaptunk fuvart, és éjszakánként ráadásul válogatott őrültek vettek fel minket. A taxit egyszer próbáltuk, kétszer annyiért vitt el, mint a fesztivál honlapján ígérték, és mint reméltük.
A fesztiválon is bosszantó dolgokkal találkoztunk, kevés volt az italpult, nem voltak ivókutak, nem volt italválaszték (ami mondjuk Rékát érintette jobban, mert első este kapott utoljára roséfröccsöt, én elvagyok sörön, de ahhoz sem volt egyszerű hozzájutni).
Összességében nagyon jól éreztem magam, Rékával elég könnyen kijöttünk, és alkalmazkodtunk egymás hülyeségeihez, és szerencsére egyikünk sem egy hisztis típus. Megyünk jövőre is, de akkor tokajban szállunk.









A lakásban 32 fok, és kipurcant a menta: szublimáltak a levelei.