shopgirlmeans

Úristen. Annyira szürreális volt belépni a lakásba! Mintha egy évig odalettem volna, és mintha egy idegen lakásába léptem volna be. Első pillanatban nagyon fura érzés volt. Róma elképesztő, sok szempontból egészen más, mint amit vártam. Nagyon nagyon nagyon elfáradtam, mindenem fáj, a talpamat szerintem csontig lejártam - lábsérülésekben gazdag nyaralás volt, túl ezen még folyton belerúgtam valamibe, begörcsölt, stb - hát sajnos öregszünk, és ezen még edzettség sem segíthet, mert nem az izmaink nem bírták, hanem a tappancsaink. Réka bőröndjének a kereke szerencsére csak utolsó nap mondta fel a szolgálatot, előző nap röhögtünk azon, hogy ezt a város kerekes bőröndök teherbírásának tesztelésére remekül lehetne használni. Keresztül-kasul bejártuk, hatalmasakat zabáltunk, iszonyatos összeget vertünk el, voltunk Tivoliban is, voltunk a tengerparton is - Ostiánál komoly kveszt az életbenmaradás, akkora hullámok vannak, de gyönyörű volt ettől függetlenül. Ma hajnal kettőkor még a Trastevere lungón lévő úgymond törzshelyünkön ismerkedtünk egy olasz vikinggel, és könnyesre röhögtük magunkat a személyzettel, akiktől kölcsönös jókívánságok közepette vettünk könnyes búcsút, aztán még hajnal háromkor ittunk egy utolsó negronit az Isola Tibertinán, miközben világmegváltó beszélgetést folytattunk. Aztán volt az, amikor Réka... Na ezt majd később. :D Most viszont benyomom a mdárlátta Supplíkat, megnézem Lajost, aztán elájulok, bővebb beszámoló, fényképek, egyebek pár napon belül. Jajj, de furcsa!