Olyan könnyed filményménynek tűnt a Wristcutters, de azóta is csomót jár rajta az eszem. (Mondjuk ebben segít, hogy folyton Gogol Bordellót hallgatok.) Meg azt akartam még mondani erről a filmről, hogy tökre emlékeztetett a pár éve látott Minden vilángol-ra, ami akkor szintén nem tűnt olyannak, amire sokáig emlékezni fogok, de ezek szerint mégis. A hangulata legalábbis mindkét filmnek nagyon érdekes. Talán nem is véletlen a hasonlóság egyébként, mert a Minden vilángolnak az az Eugene Hütz az egyik főszereplője, aki egyébként a Gogol Bordello frontembere, akik meg a Wristcutters egész zenéjét csinálták. Ha mást nem is érne az egész, akkor is nagyon hálás lennék ezért a filmért, amiért megízleltette velem a Gogol Bordellót, ami komoly szerelem lesz. A Through The Roof 'N' Underground c. szám (ami a film főmotívuma)
konkrétan simán spontán megríkat.
A másik, amibe visszaszerelmesedtem, az meg a Ska-P
Így készült a Sógun
4 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése