Sok izgalmas dolog nem történt a héten- akartam kezdeni, de aztán végiggondolva rájöttem, mennyire nem így van. Inkább arról lehet szó, hogy annyira sűrű mostanában az életem, és annyi jó dolog történik velem, hogy a múlt szerda mintha már vagy egy hónapja lett volna. Szerdán NagyÁnál voltam, elvileg csak két óra a hossza, de most ott voltam négy órán keresztül, és rengeteget beszélgettünk. Nem mintha nagy baj lett volna, de azt hiszem ez a beszélgetés adta vissza végleg a magamba vetett hitet. Meg a szerelembe, meg az igazi(k)ba vetett hitet. Hazafelé majdnem elsírtam magam a boldogságtól meg a megkönnyebbüléstől.
Csütörtök délután Kievel, és régi haverunkkal Zolival találkoztam az Egriben. Hamar meg is állapítottuk, hogy Zolival két és fél éve nem láttuk egymást. Aztán ő le is lépett hamar, maradtunk Kie-vel, majd csatlakozott Réka, akit kb 3 hete nem láttunk már, mert a párjánál volt Németországban. Este 10 köröl értem haza, és mivel másnap csak 10-re kellett dolgozni menni, kitaláltam, hogy én még megnézek egy filmet. Épp sírós filmhez lett kedvem, beraktam a Szeress, ha tudsz-ot, de szegény kazettám már élvezhetetlen minőségű (ezúton is követelem ennek a gyöngyszemnek a dvd kiadását Magyarországon!), ezért kicseréltem a Szemközti ablakra, amin annak rendje-módja szerint hatalmasat bőgtem. Másnap szomorúan állapítottam meg, hogy öreg vagyok ehhez, ugyanis a szemeim még este is tök puffadtak voltak. Péntek este új szokásomnak hódoltam; mentem parázslani a szakítósokkal. Persze sikerült fél órával mindenki előtt megérkezni, de nem sajnáltam, ugyanis már borzasztó szükségem volt egy gyógysörre (előző este kicsit sok volt a királyleányka). Aztán elkezdtek befutni az emberek, szokás szerint remekül éreztem magam, ismerkedtem, barátkoztam, míg kétségbeesve észre nem vettem, hogy fél 12 múlt. Na akkor pánikszerű tipli, mert másnap reggel spanyol, amit egy hete ki sem nyitottam természetesen.
Össze is vakartam magam másnap reggel, fél óra késéssel sikerült is megérkeznem, de reményeim ellenére megvártak a dolgozattal. Nem annyira voltam képben.
Óra után egy kávé, nem a Nanában, mert újabban csak négykor nyit szombaton, majd mentem KisÁhoz órára. Közben kicsit aggódtam az este miatt, ugyanis Péterfy Bori koncertre készültünk, de nem lehetett elérni az illetőt, akit megbíztunk a jegyvásárlással. De végül minden megoldódott, az óra remek volt, majdnem 8-ig ott voltunk, csupa olyan infót kaptam, ami még inkább helyrerakott. Óra után leültünk beszélgetni, sörözgetni a Corvin mozihoz, mivel akkor már tudtuk, hogy csak a fél 11-es koncertre megyünk, ahova két számot lekésve végül be is jutottunk, de nem voltam tőle elragadtatva. Egy óra után le akartak menni, szar volt a hangosítás, szarul voltak szerintem összeválogatva a számok, kevés és kevéssé lelkes közönség volt, szóval eléggé úgy éreztem, hogy kidobtam 2 rugót az ablakon. Utána ahelyett, hogy lementünk volna táncolni egy kicsit (épp a Tenkes kapitánya ment a Paso-tól, mikor ott álltunk, szóval nem lehetett túl szar a dj), vagy ittunk volna valahol még egy sört, hülye haverom valahogy rávett, hogy sétáljunk haza a Trafóból a Dózsa György útig, mert az fél óra. Persze tudtam, hogy nem annyi, mert a Hunnia-Dupla környéke 3/4 óra nekem, de mondom, jó, menjünk. Toltunk útközben egy hambit, meg egy fagyit, de sört már nem kaptam. Közben kénytelenek voltunk többször megállapítani, hogy gusztustalan tud lenni ez a város. Sajnos. Mire a Nyugatihoz értünk, már alig álltam a lábamon, de fél kettő körül végre hazaértem, és még egy zuhanyra is sikerült rávenni magam (pedig még mindig rossz a bojlerem, hiába bízok a csodában, hogy meggondolja magát. Kénytelen leszek szerelőt hívni.)
Vasárnap végre majdnem délig aludtam, roboráló rántotta után konstatáltam, hogy Takáts Eszter nem hatkor kezdődik, hanem négykor. Ki is mentünk, de aztán nem maradtunk ott, mivel a színpadot kintről csak hátulról láttuk, 1400 ft-ért meg nem akartunk bemenni. Szóval leültünk Rékával a Gödörbe, aztán át a Szimplába a kedvemért, aztán át a Corvintetőre a többiek kedvéért. Ott csatlakozott hozzánk egy sörre Laci haverom, akivel előző este a koncerten voltunk, majd le is lépett, és később megjött Panni és Endi. Iszogattunk, vadul fényképezgettem (felkerültek a fotók a szokásos helyre a vegyes mappába), beszélgettünk, aztán fél 10 körül leléptem. Elkaptam a Mickey Rourke-os Assisi Szent Ferenc elejét, de aztán rájöttem, hogy nem lesz annyira izgalmas, szóval inkább alvás.
Ma nem tudom mi lesz, ZP-ben lesz Besh o droM, de nem tudom, megyek -e, mert nem tudom, jön -e velem valaki, bár még ketten függőben vannak. De ha nem, az sem baj, jó lesz egy nyugodt este is egyedül. Úgysem tudok már fogalmazni sem, kell megállapítanom az előző mondatot újraolvasva.
Mai gyöngyök:
