Bécs III.

Az új törzshelyünkön elfogyasztott további sörök után úgy döntöttünk, lassan hazaindulunk, ám Zséék épp ekkor jelezték, hogy terveikkel ellentétben mégis beülnek valahova. Így gyorsan összevakartuk maradék erőinket, és még arra is rábeszéltem a lányokat, hogy menjünk gyalog, és akkor közben legalább megnézzük az éjszakai várat... Nos, csak hátulról sikerült, de igazából bejártuk a belvárosnak azt a felét, amit délelőtt nem láttunk: felmentünk az Albertina teraszára, el az Opera mellett, majd hamar ki is lyukadtunk a Karlsplatzra megint, infónk szerint a hely ott volt. Na most a Karlsplatz kurvanagy. :) Vad sms-ésbe és telefonálásba kezdtünk, majd kiderült, hogy a hely igazából 6 utcára van a Karlsplatztól, esélyünk sem lett volna meglelni. Így újra metróra szálltunk, és igen jókedvűen megérkeztünk a Wieden Bräube (Waaggasse 5.). Elég korrekt hely volt, a többiek ettek is valamiket, mind álomi volt, amibe belekóstoltunk, és nem voltak vészesek az árak. Meg is bántam, hogy nem ettem valamit. Eztán hazamentünk.

Vasárnap reggel nyitásra mentünk a Kunsthausba, szorított is minket az idő, mert lejárt a 24 órás jegyünk, így is lógtunk utána 10 percet, noha reggel Rékától megtudtuk, hogy 50 euró a bírság, szóval azért aggódtam. De megjegyzem, egyetlen ellenőrt sem láttunk egész bécsi tartózkodásunk alatt sem. Metrónál sem, sehol. És noha drágább a jegy, de másfél óráig használhatod, és annyit szállsz át, amennyit akarsz, a tömegközlekedés tiszta, pontos és megbízható. Sokat metróztunk, de talán egyszer vártunk 1 percnél többet. 5 metrójuk van sok átszállási lehetőséggel. Kitérő vége.
Ettünk némi reggelit a Pratensternen, majd 10 perccel a nyitás előtt oda is értünk a múzeumhoz. A lányok kicsit szidtak, de túléltük. Akkor már nem volt olyan jó idő, mint előző nap, esett is valami, és már elég fáradtak voltunk. A kiállítások jók voltak: az alsó két szinten az állandó Hundertwasserek, a felső kettőn az időszakos Annie Leibowitz volt. Hundertwasser világa nagyon érdekes, de azt hiszem, engem igazából a térbeli dolgai fogtak meg, a képei, grafikái kevésbé. A makettek a terveiről zseniálisak, biztos sokkal jobb hely lenne a világ, ha több ház épülne/szépülne ilyenformán. Annie egy kicsit más volt, mint vártam, de érdekes volt, addigra egyre nagyobb tömeg lett, mire odaértünk, volt néhány kép, amit még nem láttam, és nagyon tetszett: pl itt a jobb oldali, aztán ez, volt egy tök jó Uma Thurmanes, volt egy szép Redgrave és lányais, de azt már sehol sem találom. Mindegy. Jó volt. Utána ittunk még ott egy kávét, hogy azt is elmondhassuk, hogy a kávézóban is jártunk, aztán lemondtunk az Albertinás kiállításokról (impresszionisták + Warhol) meg Schönbrunnról, és inkább hazavonszoltuk magunkat, útközben ebédeltünk törököt és bevásároltunk.
Amit még mesélni akartam az útról, hogy mennyire jó volt együtt látni Zsét és Attust, két felnőtt ember, akik egymást választották, szeretik egymást, feltétel nélkül, egyiküknek sem kell megjátszania magát. Azt hiszem, el sem tudom képzelni, mennyire jó lehet nekik. Mindig van kire számítani, kiről gondoskodni, kihez odabújni. Nekem is kellene már ez.