Bécs II. - amelyben hőseink törzshelyet találnak, és megisszák első bécsi sörüket, majd túlélik a Mariahilferstrassét

Talán van még egy kis időm, hogy folytassam bécsi kalandjain elmesélését: reggeli után elsődleges célunk a Skót templom volt (Schottenkirche). Elindultunk, és ha már ott voltunk, megnéztük a Művészettörténeti majd a Természettudományi múzeum épületét, fotózkodtunk a kiselefánttal. Ahogy továbbindultunk, épp szembejöttek Zséék, nagy örömünkre, mivel ők még mentek haza, lepasszoltam nekik azt a majdnem egy kiló bogyót, amit a piacon rámsóztak. Rögtön boldogabb lettem. Alapvetően egy metrómegállót kerestünk volna a Volkstheater környékén, nem sikerült a megfelelő irányba menőt találnunk, aztán azt vettük észre, hogy már nem is vagyunk gyalog sem messze. Így teljesen véletlenül sikerült sétánk közben az összes nagyobb nevezetesség mellett elmennünk: Justizpalast, Parlament, Rathaus, Burgtheater, majd kilyukadtunk uticélunknál, ami nekem csalódás volt, valami sokkal színesebbre vártam, de ez csak egy sima templom volt, úgyhogy tovább is mentünk hamar, megcélozván a Stephansdómot. Vásároltunk némi Almdudlert a billában, majd a Naglergassén megközelítettük a Grabent, ahol rögtön belibbentünk a Julius Meinlbe, hogy ámuljunk. (Meg volt benne ingyen wc, az is jól jött. :) Megnéztük a szemközti Cartier kirakatát is - just for fun -, aztán bementünk a Stephansdómba. Na az már nem csak egy sima templom volt! Hatalmas és gyönyörű. A Katakombákba 20 perc múlva indult volna vezetés, de akkor úgy dönttünk, hogy már nagyon nagy szükségünk van egy kávéra, meg hogy leüljünk kicsit (akkor már több, mint 4 órája mentünk), így inkább kerestünk egy kávézót. Nem reménykedtünk, hogy találunk a környéken megfizethetőt, a környék, ahol jártunk, olyan volt, mint nálunk a Váci utca és a Vár ötvözete, de kellemesen csalódnunk kellett: megérzéseimet követve besétáltunk a Bäckergasséba, és a Kaffee Alt Wien árait megtekintve megállapítottuk, hogy ezt meg tudjuk fizetni, majd beléptünk. És egymásranéztünk. És megállapítottuk, hogy hazaértünk. :) Rögtön otthon éreztük magunkat, és nem ért minket csalódás. Remek hely, mindenkinek csak ajánlani tudjuk, konszolidált árak (Bécshez képest), remek kiszolgálás, finom a sör, ilyen helyekre járunk itthon is. (Bäckergasse 9.) Kértünk két Melange-ot, majd örömködtünk. Közben megjött az sms Rékától, hogy elindul, hogy csatlakozzon hozzánk, így megírtam a címet, majd kikértük az első sörünket is. :) Mikor Réka is megjött és megkávézott, elindultunk a Hundertwasser házak irányába, végtére is ezért jöttünk Bécsbe. Útközben benyomtunk egy Leberkäsét a Radetzkyplazton, a másikat, amiért Bécsbe jöttem, majd haladtunk tovább a Kegelgasse irányába, ahol a Hundertwasser lakóház van, amibe nem lehet bemenni, csak kívülről megtekinteni. (Vele szemben a Village, oda is menjetek be, ha arra jártok.) Majd vissza a Kunsthaushoz, amiben a kiállítások voltak. (Untere Weissgerberstr. 13.) Mivel nem voltak kígyózó sorok, és mivel tudtam, Réka mennyire vágyik egy kis vásárolgatásra, és mivel már 4 óra körül járt, javasoltam, hogy halasszuk másnapra a programot, mert különben a vásárlás biztos kimarad. Katze kicsit letört asszem, hogy a bejáratból visszafordultunk, de ez volt a jó döntés. Így maradt időnk egy másfél órányi Mariahilferstrasséra, Réka lepattintott minket, megbeszéltünk egy találkozót, így Katzéval vonszoltuk magunkat egyre csökkenő lelkesedéssel. (Nem szeretek vásárolni. És a M.hilfer nagyon hosszú.) Persze nem vetünk semmit, csak az utolsó 5 percben intéztük el a kötelező köröket a billában (ahol ne ijedjetek meg a sortól, fénysebességgel halad), majd lerogytunk, és vártuk Rékát. Eztán visszametróztunk a Stephansdómhoz, és nagy boldogan visszaültünk a Kaffee Alt Wienbe további sörök elfogyasztása céljából. :)