Jajj, bazmeg! Najwa Nimri koncert 1000 forintért! Ez a durva!

A nagyanyámat tánckirálynőnek választották a nyugdíjasklubban.

Még a végén megérjük, hogy blogolni kezd.

Na mégsem megyek bulizni. Az a buli holnap lesz. De mára becsúszott valami más, ami lehet, hogy még jobb is lesz.

Na, ez eldőlt. Megyek ma is bulizni. A retro árak győztek meg a legvégén. Csuhajja.

Húspiac

Szóval szombaton végül eljutottunk a Szeparéba, miután Réka kábé egy éve rágja érte a fülem. Most sem terveztem, épp indultam volna haza, aztán úgy voltam vele, hogy rákendróll, menjünk. Borzasztó szimpatikus mennyiségű ember volt ott éjfélkor, mikor leértünk, két és fél óra múlva már a plafonon is lógtak majdnem. Nagyon jó zenék voltak, pedig nekem nehéz ilyen szempontból örömet szerezni, de volt ott Summer of 69'-tól Hide you-ig minden, teljesen elégedett voltam a dj-vel. Az árakat nem láttam, az az egy kori sör amit még legurítottam, kábé 700 ft volt, így az azért annyira nem az igazi. Na és az emberek! Alapvetően szimpatikus arcú, 25+-os korosztály, normális fejek. Persze a helyen lévő két leggázabb srác azonnal ránkszállt, mikor megérkeztünk: ismeritek: az egyik a kopasz srác, aki bőrkabátban feszíti végig az estét (milyen szag lehet alatta! brrr), meg a jópofáskodó levakarhatatlan. Kedvesen próbáltuk lerázni őket, de félóránként visszatértek, és újra próbálkoztak. Az este poénja mindenképpen az volt, mikor az egyik épp engem szúrt ki, finoman kommunikáltam felé, hogy vonzalmunk nem éppen kölcsönös, mikor odalépett a 45 kilós Panni, és közölte vele, hogy "Légy szíves hagyd békén a barátnőnket!". Pedig abszolút ura voltam a helyzetnek. :D
Volt azért még egy-két érdekes arc (és most gonosz leszek): például a csodaszép barna lány, akin minden tökéletes a finoman kidolgozott karizmától az előre megtervezett ívben libbenő lófarkáig. Nyilván az irigység beszél belőlem, de egész este nem merte megközelíteni sem senki. Meg a helyi menő csávó, aki felhajtott fehér gallérral nyomul a csíkos pólójában, és sikertelenül próbál csatlakozni bármelyik táncoló körhöz.
Alapvetően kurvajól érezetem magam, rengeteget röhögtünk a csajokkal magunkon vagy másokon, azt hiszem a Szeparé lesz ami pár éve a Nincs pardon volt. Persze a saját égetésem se maradjon ki; eljött az a pillanat, mikor egy srácnak szó nélkül a kezébe nyomtam a számomat, azt hiszem, kicsit lesokkoltam. Főleg, hogy utána kevéssel elmentem a mosdóba, és megláttam magam a tükörben és hát... nem biztos, hogy a kívánt hatást tettem az emberekre. :D Nagyon röhögnék, ha felhívna. De már ezen is nagyon sokat röhögtünk a csajokkal, mert nekem ugye gyakorolnom kellene a kezdeményezést, na nem éppen erre gondoltunk. :D

Oh, Happy Birthday Mr. Rickman!

már a pónit is pénisznek olvasom

"Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap"

The Mamas & Papas: Monday Monday
Cat Stevens: Tuesday' Dead
Tori Amos: Wednesday
La Oreja de Van Gogh: Jueves
Cure: Friday I'm in Love
Mina: Sabato notte
Blondie: Sunday Girl

A mai céges bulin (!), amire el sem akartam menni, annyi szeretet kaptam, és annyit röhögtem, mint rég nem.
By the way, a fesztiválsörtől (Millenáris fogadó csapolt) továbbra sem lehet berúgni, sőt, még becsípni sem. De ez jó. Kár, hogy a Fringe idén Pécsett lesz.

Tegnap éjjel éttermem volt Zuglóban, ma éjjel Toszkánában kirándulgattam. Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaim?
Gólyakalifa?

Végre eljutottunk Osterbrauba, bár a mézes gyömbéres sör határozott csalódás: sem a mézet, sem a gyömbért nem éreztem.

Mostanában ez megy végtelenítve újra és újra egyébként. (Nem találtam hirtelen jobb minőségben linkelhetőt.)

"Love is to share
Mine is for you"

Ennyi. Mennyire jó lenne, ha lenne kinek végre.

Annyira kéne írni Sopron végéről, az elmúlt hetekről, de most nem megy. Semmi baj, csak nincs kedvem. Még mindig nyúl vagyok, de ezt is el kell fogadni.

Oh! Happy 40th Birthday, Mr. Pegg! :)

No megnéztem a Szigorúan piszkos ügyek trilógiát. Én nagyon figyeltem, de néha akkor is nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy most ki a jó, aki rossznak áll, ki a rossz, aki jónak, és hol is áll most akkor. És mi is történik? Mert sokszor még megkülönböztetni is nehéz őket. Na jó, Tony Leungot Andy Lautól még nyilván nem, de mikor épp fiatal kiadásaik játsszák őket, na ott már gondok voltak. De még az első két részt fogjuk rá, értettem is. De a harmadikban olyan szinten kezdik kavarni az idősíkokat, és a végére még a felirat is összekavarodott, hogy ott végleg elvesztettem a fonalat. :) (Mert hogy a folytatások inkább prequeljei az első résznek, mint folytatásai, csak jobban a mélyére mennek a motivációknak. A harmadik rész végén van egy lezárás.) Azért jó volt.
Lássuk: IA I 7/10, IA II 7/10, IA III 5/10.

Mi volt még mostanában? The Hurt Locker 8/10, The Fly 7/10, The Imaginarium of Doctor Parnassus 8/10, Alien 9/10, Two Lovers 7/10, The Interpreter 6/10, The Lovely Bones 6/10, It's Complicated 7/10, Shrink 7/10, Synecdoche, New York 9/10, The Hunger (1983) 6/10, The Men Who Stare at Goats 10/10, The Brothers Grimm 4/10, Up in the Air 8/10. Nagyjából ezek.

Vajon miért vannak a Szigorúan piszkos ügyek II.-ben magyar betétdalok?!?

Olyan fáradt voltam ma, hogy egész kedves voltam a főnökömmel. Csak egyszer mutattam be neki.

Ugandai autószalon by mkkp

Jajistenem. Öko-drive system. Szolártető. Bazmeg. http://www.mkkp.hu/ rotfl
Nem bírom rendesen linkolni, bocs.

Update. Jó, ez így nem jó. Itt a kép, innen:

Sopron I. - melyben hőseink kirándulgatnak és forraltborozgatnak

Nos még mindig nagyon le vagyok maradva az élménybeszámolókkal, még jó, hogy jött egy kis kor hajnali álmatlanság, így le tudom dolgozni.
Kezdjük az elején. Hazajöttünk ugye vasárnap este Bécsből, ahol remek idő volt, és egy szem hó sem esett a városba, ahol meg rekordot döntött a havazás. Nice. Este még beültünk a wifibe Pannival, Mátéval, Endivel, meg az új-zélandival, megszabadultam némi bogyótól, majd hullafáradtan hazavonszoltam magam. Másnap reggel indultunk a családdal Sopronba.
A reggelből majdnem dél lett persze, mire felvettek, ez őket ismerve nem meglepő. :) És persze a kocsiba is alig fértem be. (Vittünk szánkót is. Az ország egyetlen részére, ahol nem volt hó.:) Lefelé hallgattunk Gyertyák csonkig égneket, hangoskönyvben, Lukács Sándor előadásában. Egy hétre rá el is olvastam, nagyon megérintett, de erről majd később. Aztán semmi extra, elfoglaltuk a szállást, majd elvittük anyát céundába, aztán apáék hazamentek, mert a húgom eléggé köhögött szegény, mi még sétáltunk egyet anyával a belvárosban, ittunk egy jó forraltbort, majd hazasétáltunk. Istenit aludtam. Másnap nagyot csavarogtunk: először a fertőrákosi kőfejtőbe mentünk el, monumentális, ha arra jártok, feltétlen nézzétek meg!









Aztán átsétáltunk a szomszédokhoz, hogy megnézzük a Mithrász- szentélyt, persze nem lehetett bejutni.










Később majdnem elütöttünk pár őzet, meg vagyok róla győződve, hogy én mentettem meg őket, mikor észrevettem, hogy át akarnak rohanni előttünk, és lefékeztettem a kocsit. :) Nagyon gyorsak voltak, nem tudtam lefotózni őket. :) Eztán viszont bátran válaszottam a fertőbozi Bozi csárdában, és szarvaspörköltet kértem. Mmm.










Előtte vagy utána néztünk templomot Hidegségen, persze csak kívülről. Majd volt még aznap Fertődön Eszterházy-kastély (melynek udvarán találkoztunk Csollány Szilveszterrel, izgi, mi? :)),












és elhajtottunk a naplementébe a nagycenki Széchenyi-kastély mellett. Beugrottunk még némi zsíroskenyérre és forraltborra a soproni egyetem továbbképzési intézményébe, majd haza, pihi.

Kész. Végem van. KisÁ ismeri Nestát!!!

moderate. how well. enjoy.

Elég már a hóból, az ég szerelmére!

Lol. Kathy Bates az Office-ban! Remélem, fix szereplő lesz!
Végre egy rendes új rész. Mi történik, mikor a Dunder Mifflinben is kikapcsolják a youtube-ot és a facebookot?

(Hihetetlen. Nálunk a gyárban már a gmailt is.)

Bécs III.

Az új törzshelyünkön elfogyasztott további sörök után úgy döntöttünk, lassan hazaindulunk, ám Zséék épp ekkor jelezték, hogy terveikkel ellentétben mégis beülnek valahova. Így gyorsan összevakartuk maradék erőinket, és még arra is rábeszéltem a lányokat, hogy menjünk gyalog, és akkor közben legalább megnézzük az éjszakai várat... Nos, csak hátulról sikerült, de igazából bejártuk a belvárosnak azt a felét, amit délelőtt nem láttunk: felmentünk az Albertina teraszára, el az Opera mellett, majd hamar ki is lyukadtunk a Karlsplatzra megint, infónk szerint a hely ott volt. Na most a Karlsplatz kurvanagy. :) Vad sms-ésbe és telefonálásba kezdtünk, majd kiderült, hogy a hely igazából 6 utcára van a Karlsplatztól, esélyünk sem lett volna meglelni. Így újra metróra szálltunk, és igen jókedvűen megérkeztünk a Wieden Bräube (Waaggasse 5.). Elég korrekt hely volt, a többiek ettek is valamiket, mind álomi volt, amibe belekóstoltunk, és nem voltak vészesek az árak. Meg is bántam, hogy nem ettem valamit. Eztán hazamentünk.

Vasárnap reggel nyitásra mentünk a Kunsthausba, szorított is minket az idő, mert lejárt a 24 órás jegyünk, így is lógtunk utána 10 percet, noha reggel Rékától megtudtuk, hogy 50 euró a bírság, szóval azért aggódtam. De megjegyzem, egyetlen ellenőrt sem láttunk egész bécsi tartózkodásunk alatt sem. Metrónál sem, sehol. És noha drágább a jegy, de másfél óráig használhatod, és annyit szállsz át, amennyit akarsz, a tömegközlekedés tiszta, pontos és megbízható. Sokat metróztunk, de talán egyszer vártunk 1 percnél többet. 5 metrójuk van sok átszállási lehetőséggel. Kitérő vége.
Ettünk némi reggelit a Pratensternen, majd 10 perccel a nyitás előtt oda is értünk a múzeumhoz. A lányok kicsit szidtak, de túléltük. Akkor már nem volt olyan jó idő, mint előző nap, esett is valami, és már elég fáradtak voltunk. A kiállítások jók voltak: az alsó két szinten az állandó Hundertwasserek, a felső kettőn az időszakos Annie Leibowitz volt. Hundertwasser világa nagyon érdekes, de azt hiszem, engem igazából a térbeli dolgai fogtak meg, a képei, grafikái kevésbé. A makettek a terveiről zseniálisak, biztos sokkal jobb hely lenne a világ, ha több ház épülne/szépülne ilyenformán. Annie egy kicsit más volt, mint vártam, de érdekes volt, addigra egyre nagyobb tömeg lett, mire odaértünk, volt néhány kép, amit még nem láttam, és nagyon tetszett: pl itt a jobb oldali, aztán ez, volt egy tök jó Uma Thurmanes, volt egy szép Redgrave és lányais, de azt már sehol sem találom. Mindegy. Jó volt. Utána ittunk még ott egy kávét, hogy azt is elmondhassuk, hogy a kávézóban is jártunk, aztán lemondtunk az Albertinás kiállításokról (impresszionisták + Warhol) meg Schönbrunnról, és inkább hazavonszoltuk magunkat, útközben ebédeltünk törököt és bevásároltunk.
Amit még mesélni akartam az útról, hogy mennyire jó volt együtt látni Zsét és Attust, két felnőtt ember, akik egymást választották, szeretik egymást, feltétel nélkül, egyiküknek sem kell megjátszania magát. Azt hiszem, el sem tudom képzelni, mennyire jó lehet nekik. Mindig van kire számítani, kiről gondoskodni, kihez odabújni. Nekem is kellene már ez.

Katze = good friend. I like her.

Bécs II. - amelyben hőseink törzshelyet találnak, és megisszák első bécsi sörüket, majd túlélik a Mariahilferstrassét

Talán van még egy kis időm, hogy folytassam bécsi kalandjain elmesélését: reggeli után elsődleges célunk a Skót templom volt (Schottenkirche). Elindultunk, és ha már ott voltunk, megnéztük a Művészettörténeti majd a Természettudományi múzeum épületét, fotózkodtunk a kiselefánttal. Ahogy továbbindultunk, épp szembejöttek Zséék, nagy örömünkre, mivel ők még mentek haza, lepasszoltam nekik azt a majdnem egy kiló bogyót, amit a piacon rámsóztak. Rögtön boldogabb lettem. Alapvetően egy metrómegállót kerestünk volna a Volkstheater környékén, nem sikerült a megfelelő irányba menőt találnunk, aztán azt vettük észre, hogy már nem is vagyunk gyalog sem messze. Így teljesen véletlenül sikerült sétánk közben az összes nagyobb nevezetesség mellett elmennünk: Justizpalast, Parlament, Rathaus, Burgtheater, majd kilyukadtunk uticélunknál, ami nekem csalódás volt, valami sokkal színesebbre vártam, de ez csak egy sima templom volt, úgyhogy tovább is mentünk hamar, megcélozván a Stephansdómot. Vásároltunk némi Almdudlert a billában, majd a Naglergassén megközelítettük a Grabent, ahol rögtön belibbentünk a Julius Meinlbe, hogy ámuljunk. (Meg volt benne ingyen wc, az is jól jött. :) Megnéztük a szemközti Cartier kirakatát is - just for fun -, aztán bementünk a Stephansdómba. Na az már nem csak egy sima templom volt! Hatalmas és gyönyörű. A Katakombákba 20 perc múlva indult volna vezetés, de akkor úgy dönttünk, hogy már nagyon nagy szükségünk van egy kávéra, meg hogy leüljünk kicsit (akkor már több, mint 4 órája mentünk), így inkább kerestünk egy kávézót. Nem reménykedtünk, hogy találunk a környéken megfizethetőt, a környék, ahol jártunk, olyan volt, mint nálunk a Váci utca és a Vár ötvözete, de kellemesen csalódnunk kellett: megérzéseimet követve besétáltunk a Bäckergasséba, és a Kaffee Alt Wien árait megtekintve megállapítottuk, hogy ezt meg tudjuk fizetni, majd beléptünk. És egymásranéztünk. És megállapítottuk, hogy hazaértünk. :) Rögtön otthon éreztük magunkat, és nem ért minket csalódás. Remek hely, mindenkinek csak ajánlani tudjuk, konszolidált árak (Bécshez képest), remek kiszolgálás, finom a sör, ilyen helyekre járunk itthon is. (Bäckergasse 9.) Kértünk két Melange-ot, majd örömködtünk. Közben megjött az sms Rékától, hogy elindul, hogy csatlakozzon hozzánk, így megírtam a címet, majd kikértük az első sörünket is. :) Mikor Réka is megjött és megkávézott, elindultunk a Hundertwasser házak irányába, végtére is ezért jöttünk Bécsbe. Útközben benyomtunk egy Leberkäsét a Radetzkyplazton, a másikat, amiért Bécsbe jöttem, majd haladtunk tovább a Kegelgasse irányába, ahol a Hundertwasser lakóház van, amibe nem lehet bemenni, csak kívülről megtekinteni. (Vele szemben a Village, oda is menjetek be, ha arra jártok.) Majd vissza a Kunsthaushoz, amiben a kiállítások voltak. (Untere Weissgerberstr. 13.) Mivel nem voltak kígyózó sorok, és mivel tudtam, Réka mennyire vágyik egy kis vásárolgatásra, és mivel már 4 óra körül járt, javasoltam, hogy halasszuk másnapra a programot, mert különben a vásárlás biztos kimarad. Katze kicsit letört asszem, hogy a bejáratból visszafordultunk, de ez volt a jó döntés. Így maradt időnk egy másfél órányi Mariahilferstrasséra, Réka lepattintott minket, megbeszéltünk egy találkozót, így Katzéval vonszoltuk magunkat egyre csökkenő lelkesedéssel. (Nem szeretek vásárolni. És a M.hilfer nagyon hosszú.) Persze nem vetünk semmit, csak az utolsó 5 percben intéztük el a kötelező köröket a billában (ahol ne ijedjetek meg a sortól, fénysebességgel halad), majd lerogytunk, és vártuk Rékát. Eztán visszametróztunk a Stephansdómhoz, és nagy boldogan visszaültünk a Kaffee Alt Wienbe további sörök elfogyasztása céljából. :)

Édes f...m! Ki talál ki olyan filmcímet már, hogy Dilidoki kiütve?! Egy Kevin Spacey-s drámának?! Idióta. A Shrink egyébként egy közepesen jó film a megunhatatlan Kevin Spacey-vel.

Ja, nem is meséltem, tegnap láttam egy fiút, akiért 13-14 éve nagyon; épp szállt fel a buszra, hogy vezesse, és szörnyen meghízott, alig ismertem meg. Sic transit gloria mundi.

Bécs I.

No, hol is kezdjem. Remekül összeszerveződött bécsi kirándulásunkra péntek este hatkor indultunk a Petőfi-hídtól. A lefele út egy kissé nyögvenyelősen indult; dugó volt kifelé, meg kellett állnunk biztosítékot cserélni, mert nem ment a gps töltése, de aztán minden a helyére került. A lefele út legnagyobb vicce egyértelműen a cigányvajda hangon vakeráló gps volt (bár "csöppet" rasszista, de az első órában nagyon szórakoztató). Barátunk vezetésével negyed 10 körül meg is álltunk a célállomás előtt. Én még úgy terveztem, elindulunk egy kicsit az éjszakába, de Botond olyan terüljaszalkámmal fogadott minket - hogy Zsé Kleiner Feiglingjait ne is említsem -, hogy végül egy lépést sem tettünk tovább. Az est fénypontja mindenképpen az volt, mikor az épp kortyolgatott vörösbor üvegét nézegetve felsikoltottam, mert az bizony cortonai vörös volt (Napsütötte Toszkána, ugye).












Valamikor nyugovóra tértünk, hogy másnap frissen vágjunk neki az ismeretlennek. Volt némi tervünk, de semmi kőbe vésett. Mivel Réka lekéste a vonatot, eleinte Katzéval kettesben vettük nyakunkba a várost. Beblicceltünk a Pratensternre, megvolt a Nasch- és a Flohmarkt. Az előbbin sikerült csőbe húznia az olajbogyómaffiának, ez egy időre letörte kicsit a kedvem, mert én olyan szívemre vevős vagyok, de azért igyekeztem túllépni rajta. A Nordseeben megejtettük a reggelit is, majd haladtunk tovább. Folyt. köv.

Jó időt! Most! Érted, elmegyek az Alpokaljára, és sokkal jobb idő van, mint itt!

Hmm. Álmomban édeshármas jellegű dolog Alac Baldwinnal és (a fiatal) Meg Ryannel. (!) :D A végén meg mintha még Steve Zahn is beszállt volna. Most inkább nem gondolkozom azon, hogy miket tudnék ebből leszűrni. :D