shopgirlmeans

Tönkretettem ma a kedvenc blúzom. Illetve nem én, hanem egy alattomos kilincs. Mindenesetre vicces volt azzal a tudattal hazavonulni a metrón, hogy most biztos mindenki azt gondolja, hogy valaki leszaggatta rólam a ruhát.

Mamzel blogját olvasva ráébredtem, hogy én erre továbbra sem vagyok alkalmas, mert engem boldoggá tenne az is, ha valaki megfogná ÚGY a kezem, és összebújhatnánk egy jó film alatt, az viszont biztos, hogy egy kicsit könnyedebbnek kellene lennem, értve ez alatt elsősorban azt, hogy meg kéne tanulnom szemezni és flörtölni.

Az egyetlen szilveszteri fogadalmam viszont, miszerint egy bizonyos emberrel nem akarok többet találkozni, de beszélgetni biztos nem, utólag mindig újabb és újabb megerősítést nyer.

Ma is önkínoztam egy kicsit, de nem mentem a végletekig.

Ma is megállapítottam, hogy bármilyen hülye a családom, még mindig őket választanám az ismerőseim családjai közül, és mindig egyre jobban szeretem őket.

Ilyenek.

Amúgy este Nana Pannival és Mátéval, jó volt.